Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

jfs A legjobb eredményekkel a drótgyári kollektíva büszkélkedhet Számadás hetvenhétről T últeljesítették vállalt kötelezettségeiket (Folytatás az 1. oldalról) Lenin Kohászati Művek, dr. Szeppelfeld Sándor vezér- igazgató : — Eredményességünkben számottevő szerepe volt a csepeliek kezdeményezte ver­senyfelhívásnak és a vasas­szakszervezet centenáriuma alkalmából szervezett mun­kaversenynek. Ennek, s a kollektíva kitűnő munkájá­nak köszönhetően több terü­leten — nagvolvasztó. acél­mű, hengerdék — jelentős volt a túlteljesítés. Csak egy .gváregvségünk. a nagyko­vácsira — rendeléshiány miatt — maradt el terveitől. Túlléptük kiszállítási ter­veinket is 12 ezer tonnával. Sajnos, a tőkés piacon ural­kodó zűrzavar miatt mintegy 31 ezer tonnával elmarad­tunk ide irányuló export- szállításunkkal, s ez a dol­lárbevételt is hátrányosan érintette. A fentieknek megfelelően termelési értéktervünket a tervezett 8 milliárd 140 millió forinttal szemben 8 milliárd forint körülire tel­jesítettük. Nyereségünk várhatóan 470—480 millió körül alakul majd. a tervezett 520 millió helyett. Mindenképpen hozzá kell tennem: az eredménye­ket 130-cal kevesebb dolgo­zóval, tehát 100 százalékban a termelékenység növelésével értük el. Avas Bútorgyár, Deák Ist­ván igazgató: — Termelési és árbevételi eredményeink bizonyítják: kelendőek voltak az elmúlt esztendőben is bútoraink. Ennek megfelelően 66 millió forintos teljes termelési ter­vünket az első számítások szerint 68 millió forintra tel­jesítettük. Az árbevételi ter­vünk is 66 millió forint volt, ezt 70 millióra sikerült tel­jesítenünk. Az év elején 6,5 millió forintos nyereség rea­lizálásával számoltunk. A kollektíva jó munkájának köszönhetően vastagabbak lesznek majd a borítékok, hiszen a nye­reségtervet 10 százalékkal teljesítettük túl, 7,1 millió forintot realizálva. Termelésünk egy része — közel egymillió forint érték­ben — Franciaországban ta­lált vevőre. December 4. Drótművek, Kiss Béla, műszaki igazgató- helyettes: — Az elmúlt év elején 1 milliárd 326 millió forint ér­tékű termelési tervről „ál­modtunk”. A jelentős tőkés export és a dolgozók jó munkája segített hozzá ben­nünket, hogy ezt a tervet 74 millió forinttal túlteljesítet­tük. Ez egyben azt is jelen­tette, hogy az 1975. évi visz- szakorrigált nyereségünket, a 246 millió forintot is sikerült realizálni, pedig ezt csak 1980-ra vártuk. Erőteljes piackutató mun­kánknak köszönhetően a tőkés országokba 5 millió dollárt meghaladó értékű terméket adtunk el, szocialista exportunkat pedig már novemberben teljesítet­tük. Így minden eddiginél jobb évet tudhatunk magunk mögött. TÓTH ZOLTÁN Ma: megyei bizottsági ülés A HVDSZ borsodi kitüntetettjei Amint arról lapunkban már korábban beszúmoitunk, 1978. január 1-jével a BVK- ba, illetve a MEDICOR Őrei­be olvadt be a Miskolci Mű­anyag!eldolgozó Vállalat és a Miskolci Vasipari Vállalat. A két vállalatnál Molnár János, a Helyiipari és Vá­rosgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Borsod me­gyei Bizottságának titkára kitüntetéseket és jutalmakat adott át szakszervezeti veze­tőknek és aktíváknak. A Szakszervezeti munká­ért kitüntetés ezüst fokoza­tát kapta Menyhért József, a Miskolci Vasipari Vállalat és Menczel Béláné, a Miskolci Műanyag-feldolgozó Vállalat szb-titkára. A Szakszerveze­ti munkáért kitüntetés okle­velét kapta Bula Zoltán, a Miskolci Vasipari Vállalat főmérnöke. Több szakszer­vezeti tisztségviselő és aktí­va kapott tárgyjutalmat. Ma reggel a megyei taná­cson dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke Gállá Ferencnek, a Miskolci Vas­ipari Vállalat most nyugdíj­ba vonult igazgatójának a Minisztertanács megbízásából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetését adta át. Ma délután egy órakor rendkívüli ülést tart a HVDSZ Borsod megyei Bizottsága. Az ülésen részt vesz a már váro­sunkban tartózkodó Fabók Zoltán, a HVDSZ országos fő­titkára is. Tőle veheti át a Munka Érdemrend arany fo­kozatát Lakatos József, a volt Miskolci Vegyesipari Válla­lat szb-titkára, az Avas Bú­torgyár most nyugdíjba vo­nuló üzemvezetője, a HVDSZ Központi Vezetőségének tag­ja. Ugyancsak Fabók Zoltán adja át Glódi Andrásnak, a megszűnt Miskolci Műanyag­feldolgozó Vállalat igazgató­jának a Szakszervezeti mun­káért elnevezésű kitüntetést. Csak bányászoknak Énktópiás intézet IZSÉIÉ Izsófalván a Borsodi Szén­bányák Vállalat számára szükségtelenné vált több épület a volt Ella-akna tér­ségében. Ezekből néhányat a Borsod megyei Tanács egész­ségügyi osztálya vett át, s munkaterápiás alkoholelvo­nó intézetet létesítenek ben­ne. Az első lépcsőben, 1978. szeptember 1-én, a 64 ágyas férfirészleget adják át, majd — sajnos erre is szükség van — később ugyanitt egy má­sik épületben alakítják ki a 30 ágyas női részleget. Az in­tézetben az idült alkoholis­táknak minimum háromhó­napos kezelésen kell részt venniük. Egy brigád, egy hasznosított újítás Az elmúlt évben tovább fejlődött megyénkben is az újítómozgalom. A Szakszer­vezetek Borsod megyei Ta­nácsa és az Országos Talál­mányi Hivatal által meghir­detett megyei újítási verseny­be már- 46 vállalat nevezett be. Különösén sokat jelent az újítómozgalomban a szo­cialista brigádok részvétele. Az egész megyében általános lett az „Egy brigád — egy újítás” és a korábbinál na­gyobb követelményeket tá­masztó „Egy brigád — egy hasznosított újítás” akció. Kés7en!éti véradó brigádok A vér életet ment — ez köztudott. De csak akkor, ha idejében érkezik. Éppen ezért a Borsod megyei Vér­transzfúziós Állomás készen­léti véradó brigádokat szer­vezett elsősorban azokból, akiknek különleges vércso­portú vére van. E szervezés eredményeként, ma Miskol­con csaknem félezer tagja van a készenléti brigádok­nak, akik szükség esetén azonnal hajlandók vért adni az életmentéshez. Növényvédelmi előadások A miskolci kertbarátok ré­szére az Ady Endre Műve­lődési Házban négy növény- védelmi előadásra kerül sor ebben a hónapban. Ezeken a zöldség és gyümölcs növé­nyek gombabetegségeiről, a rovarkártevőkről és az elle­nük való védekezésekről lesz szó. Hallani fognak az ér­deklődők a gyomirtásról is. Az első előadás január 5-én, csütörtökön este 6 órakor kezdődik, amit a megyei nö­vényvédő állomás szakmér­nöke, Csete Sándor tart. Tájékoztatás és politikai érdek Az ország népe tisztában akar lenni a politikai, gazdasági­társadalmi realitásokkal, tudni kívánja, hol állunk és merre tartunk, s ez nagyon is felelős magatartás. Mert csak a szük­séges ismeretek birtokában képesek az emberek tudatosan, tettekkel támogatni a politika által érlelt folyamatos, sok­oldalú és jó irányú, szocialista fejlődést. Pártunk a tömegeknek ezt az igényét, követelését nemcsak hogy elismeri, jogosnak tartja, hanem mindent megtesz annak mind teljesebb kielégítésére. De vajon mikor jó a tájékoztatás? Nyilvánvalóan akkor, ha elegendő információval látja el a lakosságot, sok tényt, törté­nést hoz a tudomására, segít nyomon követni az eseménye­ket. Vagyis felállíthatjuk az egyenletet: több információ = jobb tájékoztatás. Bár ez jórészt igaz, mégsem a teljes igazság. Mert nem az az igazán tájékozott ember, aki kizárólag arról tud sokat, mi történt, hanem az, aki ismeri a válaszokat a miértre is, s képes véleményt alkotni, állást foglalni az adott kérdésekben. Tájékozottságának fontos mércéje, hogyan hasznosul mindez a magatartásban, a cselekvésben. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lakosság a szó teljes értel­mében tájékozott legyen, akkor egyszerre kell informálnunk és orientálnunk, vagyis segíteni őt a tények, események elem­zésében, értékelésében, álláspontjának kialakításában. Az egyenlet tehát így módosul: több információ plusz hatékony orientáció egyenlő jobb tájékoztatás. Mit is értünk az orientáción? Kétségtelenül orientálnak azok az írások, előadások, amelyek az új események kiala­kulásának folyamatát mutatják be. Kellenek olyan cikkek, műsorok is, amelyek arról szólnak, miként kapcsolódnak egymáshoz a történések. Nélkülözhetetlenek a hátteret meg­világító agitációs és propagandamegnyilatkozások. Ezek szerint az orientáció nem más, mint egy-egy fontos esemény, jelenség kommentálása? Nem, ennél több. Beletar­tozik például az úgynevezett alapkérdések vissza-visszatérö tárgyalása. Ha a külpolitika témájából merítjük a példát, akkor sokszor egyszer s mindenkorra elintézettnek veszünk valóban nemegyszer megírt kérdéseket, mint például: hogyan kell elemezni és értékelni az erőviszonyokat, mit értünk békés egymás mellett élésen, ki van ma offenzívában és ki defenzívában, hol húzódik a kor fő ellentmondása, miben fejeződik ki fő tartalma. Ezek a politikai oktatás témái — hallom az ellenvélemé­nyeket. Azé is, de a tájékoztatás sem mondhat le napirendre tűzésükről. Először is azért, mert az alapkérdések is új mó­don vetődhetnek fel adott körülmények között. Másodsorban számolnunk kell azzal is, hogy ami korábban teljesen ért­hető, s tegyük hozzá, általánosan elfogadott volt, az új ese­mények fényében esetleg ismét vitatottá válhat. A „régi” kérdéseknek is lehet korszerű tartalma, amit meg kell világítanunk. Példa rá az internacionalizmus, amelyről már nem egy cikk született, s ma mégis szükség van arra, hogy megválaszoljuk: mit jelent a proletár internacionaliz­mus ma? Csak utalni szeretnék rá, hogy a Központi Bizott­ság tavaly októberi határozata is szükségesnek tartotta meg­fogalmazni, mit tekintünk a mai viszonyok között a proletár internacionalizmus alapvető ismérvének: a nemzeti és a nem­zetközi érdekek egyeztetését, az egységre való törekvést, egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állásfoglalás és a cselekvés kialakítását a testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján. Azt szoktuk mondani, hogy a tájékoztatás nem cél, hanem eszköz a szocialista együttgondolkodás és együttmunkálkodás erősítésére. Hiteles, megbízható és a lehetőségek szerinti gyors felhasználása éppen ezért nagy felelősséggel jár. Ennek a felelősségnek a tudatos vállalása azt is jelenti, hogy igyek­szünk lépést tartani az új és nagyobb követelményekkel. Szem előtt tartjuk a leglényegesebbet: a jó tájékoztatás — vagyis a színvonalas információ és orientáció — alapvető politikai érdekünk. P. T. Vállomás a szülőföldről Útközben figyeljük egymást. Nem kíváncsi­an, csak unalomból. Az egy-két órás találko­zások varázsa: feltehetően nem találkozunk többet, s amennyit megvallunk magunkról, az a semmibe hull. A fülkében hárman vannak fiatalok. Ketten nyíregyházi diákok. Tanítóképzősök. A har­madik „felnőtt” kereső ember. Komár Árpád, az Irodagép-javító Vállalat műszerésze. Sarkadi Imre tündér kedvességű kisnovel- lája jut az eszembe: ott utazik együtt a fa­lusi tanító és a pesti diáklány. Ott. a beszél­getésükben szépül elmondott valósággá az álom, s amit másként hazugságnak monda­nánk, mondhatnánk is. így útközben lesz val­lomás a fiatalság világmegváltó tisztességéről. Ketten nagyzolnak. Szigorlatok, kollokviu­mok időpontjai, s megélt szörnyűségei repked­nek a két évfolyamtárs között, s nekünk, utazóknak illenék is ráfeledkezni erre a vi­lágra, ám hárman vannak fiatalok.,, s közbe­szól ez a harmadik. Komár Árpád irodagép­műszerész: — Az „öreg” vizsgáján történt, hogy ... Tudjuk, hogy műszerész. Túl vagyunk az út első óráján, ők, az első két percben túljutot­tak a tegezésen. — Amikor filozófiából mentem nála ... — Hova mész? — Ezt a tanképzős kislány kérdezte, nem a fiúra, hanem erre a vizsgázó státuszra kíváncsian ... Árpádról kiderült: érettségi után nem vet­ték fel az egyetemre, szakmát tanult, megbe­csült műszerész lett... — De tudjátok, az volt, hogy én imádom azt a tájat, ahol születtem. Egyszer majd vissza is megyek a Szamos partjára. Es így lettem a főiskolán levelező történelem-ma­gyar szakos... — Tanár leszel? — Nem. Nem valószínű. Amennyire nem szerettem, annyira megszerettem a szakmát. En a néprajzot... Zötyögött velünk a vonat. Kálióban vártunk a szemköztire és Árpád beszélt. — A csarodai templom tornyán van... a nyírbátori templom harangtornyának rovás­írása ... a vásárosnaményi beregi szőttesgyűj­temény, a... — Honnan tudod mindezt? A tanítójelöltek vizsgatárgya . népművelés és vizsgatárgya a néprajz. Tanmenet előírta órájuk lesz a honismeret, s ugyanarról a táj­ról jöttek, ahonnan Árpád, a műszerész ... Hadd tegyem hozzá: ugyanonnan jöttek, ahonnan mi, a miskolci munkahelyekről ha­zautazok, akik, míg ennek a 22 éves fiúnak a szájáról ömlőitek az idegennek is élményt je­lentő adatok, valamit éreztünk abból, hogy mi sem a kényért adó, sem az elindító táj­ról nem tudunk élményt adóan fontosat, hogy szegényebbek vagyunk, mint ez a gyerek ... És hallgatott a két hivatásos diák is, oda­lett a sarkadis „reprezentáció”, amely az ál­mokról vallomás. Erősebb volt a teljesítmény varázsa... — A nagy halászi templom ... Hallgattunk. — A tarpai családok közül 1704-ben ... Tévedés ne essék. Árpád nem akar taníta­ni, csak éppen gazdaggá tette a maga világát, s ezért ha kell, napi tizenhat órát is tanul... Mátészalkán futva érte el a csatlakozást. El se köszöntem tőle, meg se kérdeztem, hogy ennyi munka megéri-e? Ettől függetlenül le­írom, hogy futtából is visszakiáltott volna: — Persze, hogy megéri. Csak így éri meg... B. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom