Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

Csak a csodaszépet Meghalt Nagy László Szívroham következtében teg­nap hajnalban meghalt Nagy László, Kossuth-dijas költő. S3 eves volt. A tragikus hír után nem sokkal lekopogta tegnap dél­után a telexgep az első visz- szaemlékezéseket is. Anyag kell az újságíró kezébe es gyorsan, mert közeleg a lap­zárta. Leadták tehát az élet­rajzot, és akiben elevenen élt a költő, megfogalmazta az első nekrológot is. Páratlan készenlét kellett hozzá, és lelkierö is, mert a tegnapi nap még az első döbbeneté volt. Mindenki Den, aki is­merte az életművet, találko­zott az emberrel, kereste for­máját a szó, út'at a gondo­lat. Az eredmény pedig még órák múlva is csak ennyi olt: hihetetlen. Hihetetlen, hogy Nagy László nincs töb­bé. Ezt még fel kell fogni, szokni kell valamiképpen a kegyetlen, a megmásíthatat­lan tényhez. Mit tehettünk, elolvastuk többször az élet­rajzot. Magunkban is felidéz­ni, kit vesztettünk el. 1925. július 17-én született Felsöiszkázon. A pápai kö­zépiskola után népi kollégista lett a parasztcsalád gyerme­ke. Festőnek készült, és köl­tőként is megmaradt kitűnő rajzolónak. Kötetet lehetne rajzaiból összeállítani. Élete nagy részét az Élet és Iroda­lom képszerkesztöjeként dol­gozta végig. Tanult az Ipar- művészeti, Képzőművészeti Főiskolán, a bölcsészkaron. 'Első kötete az 1949-ben meg­jelent Tűnj el fájás, és az 1951-es A tüzér és a rozs még József Attila hatását mutatja, de egyre inkább ötvöződik a keserűségnek, örömnek az a zenei nyelve, ami azután sa­játja lesz. Nagy lökést ad ehhez, hogy 1949-től 1952-ig állami ösztöndíjjal Bulgáriá­ban tartózkodik. A bolgár költészet legteljesebb csillag- zatú, magyar nyelvű bemuta­tójává válik, közvetíti egy gazdag népi líra sajátos hang­ját, és megtermékenyül ál­tala. Kicsit komorabbá válik költészete. Súlyosabbá, vere­tesebbé A nap jegyese, majd A vasárnap gyönyöre című kötetei. Mindmáig legszebb első gyűjteményes kötete, a Deres majális 1957-ben jelent meg; bolgár műfordítás-kö­tetével, a Sólymok véré-vel ez a felszabadulás utáni ma­gyar Ura legkiemelkedőbb és legállóképesebb teljesítmé­nye. Szűkszavú, ritkán szóló költő, keveset publikál, meg­rostálja, amit kiad kezéből. Csak a csodaszépet. Csak a csodaszépet. Ezt kaptam én is Nagy László­tól, amikor még egy éve sincs, a fiatal írók József Attila Köre által rendezett Ady-emlékülés alkalmából másodszor, és utoljára be­széltem vele. Lényének meg­foghatatlan, távoli, szinte időtlen varázsa és az a köz­vetlen közelség, ahogyan magáról és az éppen aktuá­lis dolgokról, az eseményről beszélt, az ebben a kettős­ségben rejlő megfoghatatlan titok sokáig elkísért, foglal­koztatott. Ekkor készült a fotó is, amely féltett kin­cseim közé tartozik; mindig megnézhetően őrzi szép fe­jét, csibészes mosolyát. Nem is engedtem volna ki soha a kezemből, de nem kérdezte a nyári szél, amely felkap­ta és elsodorta, mikor, mint mindig, az éppen olvasott könyv lapjai közé simult. Lebegett lefelé a hatodik emeletről, vitte a légáram­lás és nem tehettem semmit. Amennyire bírtam, kihajol­tam utána és néztem, hogy távolodik, amíg puhán, szin­te megpihenve leereszkedett a járdára. A járókelők lába mellé, és míg rohantam le a lépcsőkön utána, nem tud­tam másra gondolni: csak megtaláljam még, csak rá ne lépjen senki. Sokan mehet­tek el mellette közömbösen; ki figyel egy darab papírra? Volt, aki rálépett. A düh könnyeivel törölgettem, a megkönnyebbülés sóhajával vittem fel újra a magasba. De a nyom rajta maradt. MAKAI MARTA A pataki tanács átalakíttatja „Gólyavárhói”— zeneiskola Sárospatak mindig nevezetes volt gazdag zenei életéről is. A kollégium és a tanítóképző intézet kórusa, zenekara nem­csak a diákvárosban, hanem messze földön híres volt sze­repléséről. A Comenius Tanítóképző Főiskolán folyó magas szín­vonalú zenei oktatás mellett a hangszeres zenei művelt­ség megalapozásában és ter­jesztésében nagy szerepe van napjainkban a város csak­nem két évtizede működő ze­neiskolájának. Az első évek­ben kihelyezett intézet volt, de 1969. óta önálló iskolaként látja el feladatát. Ez alatt az idő alatt a növendékek szá­ma a kezdeti 47-ről ebben a tanévben már 255-re emel­kedett, s a tanulók 12 tanár irányításával 15 tanszakon, 12 különböző hangszeren szerzik meg a zenei alapis­mereteket, illetőleg tanulják a nemes szórakozást, eszté­tikai ízlést nyújtó, érzelme­ket finomító muzsikát. Az iskola a mostoha körül­mények ellenére dicséretesen szép munkát végez, hiszen volt növendékei között nem­csak zenetanárok, karveze­tők, hanem operaházi tagok vannak. A tanírok és növen­dékek külön-külön és együt­tesen is évente gyakran ad­nak hangversenyt a művé­szetet kedvelő nagyközönség­nek, de nincs városi ünne­pély, társadalmi rendezvény, amelyen ne szerepelnének. Sárospatak tíz éve nyerte vissza városi rangját, így a tanácsnak elsődlegesen a vá­rossá válás alapvető feltéte­leit kellett megteremtenie, minden anyagi erejét ennek elérésére kellett fordítania. Nem sok pénz jutott eddig a zeneiskola nyugodt működé­séhez szükséges körülmények biztosítására. Ugyanis az is­kolának ma sincs még saját külön épülete, hanem az egyik általános iskola tan­termeiben folyik a délutáni és az esti órákban a zenei oktatás. Most került abba a helyzetbe a városi tanács, hogy nagyobb összeget for­díthat az idei költségvetés­ben egy régi épület átalakí­tására, a zeneiskola céljaira történő berendezésére, felsze­relésére. Ez a régi épület a város központjában levő hajdani „gólyavár”, amelyben vala­mikor Tompa Mihály is la­kott pataki diákkorában. Ré­gen ugyanis az ókollégium­hoz tartozott, s azért kapta a „gólyavár” nevet ez a két­szintes, műemlék jellegű épü­let, mert annak idején az el­ső éves teológusok és jog­hallgatók, azaz — a „gólyák” laktak benne... HEGYI JÓZSEF Halálának évfordulóján Tinódira emlékeztek Történelme jeles alakjára, Tinódi Lantos Sebestyénre emlékezett Sárvár. A re­formkor ismert költője halá­lának 422. évfordulóján a vá. ros lakóinak, fiataljainak, tö­megszervezeteinek képviselői megkoszorúzták a Nádasdy vár tövében emelt Tinódi- emlékoszlopot. A művelődési központban „Krónika az ma­gyaroknak dolgairól” címmel emlékműsort rendeztek. Tinódi az 1500-as években hosszabb ideig működött Sár- várott a reformáció jeles sze­mélyisége, Nádasdy Tamás udvarában. Hamvai is a kis­városban nyugszanak. műsor KEDD Kossuth rádió; 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35; Melódiakoktél. — Közben 13.10: Törvénykönyv. — 14.05: Beáta bábui. — 14.48: Éneklő if­júság. — 15.00: Hírek. — 15.10: A Belügyminisztérium Duna Mű­vészegyüttesének népi zenekara játszik, Kürthy Éva és ötvös Csaba népdalokat énekel. — 15.44: Magyarán szólva ... — 16.00: Útközben. — 16.05: Harsan a kürtszó! — 16.35: Prokoíjev: Pé­ter és a farkas. — 17.00: Hírek. — 17.07: Fiatalok stúdiója. — 17.32: Teresa Berganza énekel.— 18.00: A Szabó család. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Lemez­múzeum. — Közben 20.10: Jelen­időben — magánkereskedelem­ről. — 21.27: Új magyar zene a rádióban, a közönség és a kri­tikusok 1977. évi díjáért. — 21.47: Lavotta, Rózsavölgyi és Bihari szerzeményeiből. — 22.00: Hírek. 22.15: Sporthírek. — 22.20: Me­ditáció — a kisárutermelésről. — 22.30: A Szlovák Filharmonikus Zenekar hangversenye. — 24.00: Hírek. — 0.10: Lukács István cimbalmozik. Petőfi rádió: 12.00: László Mar­git és Ilosfalvy Róbert operett­felvételeiből. — 12.30: Hírek. — 12.33: Arcképek a bolgár iroda­lomból. — 12.50: Romantikus muzsika. — 13.28: Barkácsolók­nak. — 13.33: Magyar táncok. — 14.00: Kettőtől hatig... A Pe­tőfi rádió zenés délutánja. — 18.00; Harminc perc rock. — 18.30: Hírek. — 18.33: Népdalcso­kor. — 19.16: Egy kis figyelmet kérek! — 19.26: Jó estét, gyere­kek! — 19.30: Csak fiataloknak! — 20.30: Hírek. — 20.33: Magyar remekírók. — 21.03: Barátság slágerexpressz. — 21.37: A Rá­dió Dalszínháza. Nebáncsvirág. — Közben 22.30: Hírek. — 22.33: Tíz perc külpolitika. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek. Időjárás. — Fiatalok zenés ta­lálkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa. — A Miskolci Fűrész­üzem Ládi-telepén. Riporter: Borsodi Gyula. — 18.00—18.30: Észak-magyarországi Krónika. (Ülésezett a B.-A.-Z. megyei Ta­nács V. B. — A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat tervei.) — Gaetane Bardini operaáriákat énekel. — Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 16.35: Hí­rek. — 16.40: Mozgás- és visel­kedésformák az állatvilágban. — 17.05: Alpesi sí VB. — 17.55: Ho­gyan tanuljunk a Mindenki is­kolájában? — 18.35: Veszély! A Horizont szerkesztőség műsora. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Té­vétorna. — 19.30; Tv-híradó. — 20.00: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. — 21.00: Filmszem. — 21.50: Férfi kézilabda VB. — Közben: Tv-híradó 3. Televízió, 2. műsor: 20.01: Arc­élek a közéletből. — 20.30: Tánc­zene — Glenn Miller dalaiból. — 20.55: Tv-híradó 2. — 21.15: Ren­dezte: Dömölky János. Médeia. — 22.45: Mozart: C-dúr (Jupiter) szimfónia. Szlovák televízió: 15.10: Hírek. — 15.30: Iskolásoknak. — 16.55: Folklór-műsor. — 17.35: Doku­mentumfilm pozsonyi építkezé­sekről. — 18.00: Síiskola. —18.15: A Szovjetunió történetéből. — 19.00: Híradó. — 19.30: Finn if­júsági táncegyüttes műsora. — 19.50: A félresikerült kalkuláció. — 20.50: Sívilágbajnokság. Köz­vetítés Garmisch-Partenkirchen- ből. — 21.30: Híradó. — 22.00: Hangverseny. — 22.45: Orvosi ta­nácsok. Miskolci Nemzeti Színház (7): Lorenzaccio. Kiállítások: József Attila Klub­könyvtár (12—20): Hincz Gyula grafikái. — Mini Galéria (10—18): Mata János fametszetei. — Her­man Ottó Múzeum (10—18): Em­ber és munka. — Észak-magyar­országi üveghuták. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE: Túl a félelmen Szí. francia film 18 éven felülieknek! Másfél helyár! Kezdés: f4, hn6 és 8 órakor KOSSUTH: A macskás öregúr Szí. amerikai film Kezdés: f3 órakor A zsoldoskatona Mb. szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés: lm5 és 7 órakor HEVESY IVAN FILMKLUB: A tuniszi fiú Belga—francia film Kezdés: f5 és f7 órakor FÁKLYA: Focizzon, aki tud! Szí. szovjet film Kezdés: f5 és f7 órakor PETŐFI: Piedone Hongkongban Mb. olasz film Másfél helyár! Kezdés: íö és f7 órakor SZIKRA: Hüvelyk Matyi Mb. szí. amerikai film Kezdés: 5 és 7 órakor TÁNCSICS: Ök ketten Szí. magyar film Kezdés: f5 és f7 órakor SAGVARI Sherlock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandja Mb. szí. amerikai film Felemelt helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20; A mai nap kulturális prog­ramjából. — 8.27: Szocialista bri­gádok akadémiája. — 8.57: La­birintus. — 9.12: Beszélni nehéz. — 9.24: Rose Bamton és Kim Borg operaáriákat énekel. — 10.00: Hírek. — 10.05 „Nyitnikék”. Kisiskolások műsora. — 10.40: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.55: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. —* 8.05: Mezők, falvak éneke. — 8.20: Tíz perc külpolitika. —8.30: Hírek. — 8.33: Városról városra. — 9.30: Harminc perc alatt a Föld körül. — 10.00: A zene hul­lámhosszán. — 11.30: Hírek. — 11.33: A Szabó család. Televízió, 1. műsor: 8.30: Idő­sebbek is elkezdhetik ... — 8.35: Iskolatévé. — 10.00: Delta. — 10.40: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. — 11.40: Most mu­tasd meg! Hazudni szigorúan tilos Kerámiás restaurátor A Képtárban találkoztunk, és mert tudta, hogy miért kere­sem, Fidrám Tiborné kérdésre sem várva, mindjárt a közepén kezdte a múzeumi restauráto­rok munkájának a megismer­tetését. Vagyis egy képkeret adjusztálása is hozzátartozik a mindennapokhoz, és jó, ha megfigyelem, miszerint minden igyekezete arra irányul, hogy a hiányt eltüntesse. Mert ez az, ami szögesen ellentétben áll a szakma követelményei­vel. Ugyanis a munkájuknak az a lényege, hogy a javítás, toldás legyen nyilvánvaló. Vagyis .. . nem volt könnyű, de sikerült megtalálnom az el­ső kérdést: — Miért dolgozol most a Képtárban? — Mokri Mészáros Dezső kiállítására készülnek, az anyagot többnyire magán­gyűjtőktől szedték össze a kollégák. Egy összetört tálat ragasztottam meg. De ezzel egyidőben újra megnyílik a XX. századi magyar festészet című állandó kiállítás; a rak­tározás nyomait kell a kere­tekről eltüntetni. A mú­zeum technikai csoportjához tartozom, ehhez könnyen tár­síthatja bárki a tárgyak meg- reparálásának fogalmát. De a munkám lényegéhez ezt ki­zárólag a raktár szó kapcsol­ja. — Mi a dolga a múzeumi restaurátornak? — Feldolgozza, kiállítás- és raktárkész állapotba hozza a kezébe adott anyagot. Vagyis hozzáférhetővé teszi a kuta­tás és a majdani kiállítások számára. Azért majdani, mert egy tavalyi kelta leletért pél­dául nem bontják meg a mú­Munkásművelődés és ismeretterjesztés A Vörösmarty Művelődési Házban ma délután 2 órától folytatódik a vasutas kultúr- felelősök és közönségszerve­zők fóruma. A résztvevők ezúttal Anger Gézánénak, a TIT Miskolc városi Szerveze­te titkárának előadását hall­gatják meg a munkásműve­lődés és az ismeretterjesztés kapcsolatáról. Lesz ebből valami? zeum állandó kiállítását, de ha sor kerül rá, ezt is bemu­tatják. Hogy csak egy példát említsek... (Sok példát említett, és bevall­hatom, kissé fáradtan álltam már a Képtár egyik szobájának a kö­zepén. Szemben a törékeny fia­talasszonnyal, aki ezek szerint nem fáradékony. Mint bevallot­ta, beszélgetni is szeret, és a Képtár munkatársainak ugratá­sát (neked való ez a pepecselés, ki sem bírnám, hogy egy halom cserép felett üljek, és próbál­gassam — mondták) csak moso­lyogta. Mit tudják azt mások, hogy mennyi belső fűtöttségre, energiára van szüksége egy ke­rámiás restaurátornak.) — Porcelángyárban dolgoz­tam: 1969-ben cserépmosónak jöttem a múzeumhoz. Most éppen a Múzeumi Restaurá­tor Módszertani Központ két­éves tanfolyamára járok. A szakmát meg kell tanulni még akkor is, ha egy cserepet bár­ki össze tud ragasztani. És a szakmai ismereteken túl még mennyi minden kell ehhez... (Átmentünk a múzeumba; lás­sam is, amiről beszélünk. Míg csikorogtak alattunk az alagsor­ba vezető falépcsők, makacsul visszatért egy korábbi mondat: — Az a lényeg, hogy ne hazud­junk. Hazudni itt szigorúan ti­los! Vagyis nézzük — gondoltam —, miből áll az az igazság, ame­lyet minden lárgynak hordoznia kell, amire 1969 óta ő írta a lel­tári számot. A cseréphalmazok mindenesetre semmi magyará­zattal nem szolgáltak.) — A néprajzi anyag több­nyire sértetlen, csak kisebb javítások adódnak; legtöbbet a régészeknek dolgozom. (Kerényi felv.) Könnyen most már, mert ér­zi az ember az anyagból, hogy ez például csak kelta cserép lehet. Megkönnyíti a munkát az is, ha sírleletröl van szó; egyértelműbb, mint ami a településfeltárásokból kerül elő. Ezekben a hóna­pokban mindkettőre van pél­dám. — De hogyan lesz ebből a romhalmazból edény? Hon­nan tudod, hogy olyan volt, amilyen lesz? — Az ásatásoknál segédke­zük ezt úgy kérdezik, hogy lesz ebből valami? Ha meg­mosom, minden kiderül. Ha megtalálom az edény alját, már sejtem a vonalát. Szinte érzem, hogy a hajdani mes­ter hogy húzta fel az agyagot És ha még a pereme is meg­van. ..! (Az éppen munkában levő edénynek megvolt. Annak bi­zonyságául, hogy az emberiség fiatalkorából, százezer évek tá­volából legtöbbször a kerámia marad meg. Hogy kort, embert, munkát közvetítő üzenetként vegyszerbe, és olyan kezekbe ke. rüljön, amelyek nem restek hó­napokig forgatni a formátlan da­rabot, hogy a forma legyen a jutalmuk. Ez valóban igazi öröim) — Tudod, mi az igazi öröm? Mikor azt hiszem, hogy a leletből csak egy tárgy kerül ki, és aztán rájövök, hogy dehogy. Megvan a má­sik alja, teteje is. Kettő lesz belőle! (makai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom