Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-30 / 25. szám
A háztartásokban marad a régi ár Módosullak a villamosencrgia-íarifák A Magyar Elektrotechnikai Egyesület miskolci csoportja előadást szervezett az MTESZ- székházban. A rendezvényre azért került sor, hogy a résztvevők megvitassák a villamos energia árváltozásával és a villamosenergia-köz- szolgáltatási szabályzat módosításával kapcsolatos időszerű kérdéseket. A vitaindító előadást Varga Ernő, az ÉMÁSZ fogyasztói műszaki osztályának vezetője tartotta. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a háztartások villamosenergia-árszabásai nem változnak. Az árváltozás viszont január 1-től érinti a legkisebb szövetkezettől kezdve a legnagyobb gyári fogyasztókat. Az áremelést elsősorban a tüzelőanyagok világpiaci drágulása indokolja. Az áremeléssel egyidejűleg számottevően módosul az árszabások, szaknyelven a tarifák eddigi szerkezeti felépítése is. A módosításokkal a villamos teljesítőképességekkel, teljesítményekkel való ésszerű takarékos gazdálkodást akarják ösztönözni. Az új szabályzat felhívja az úgynevezett idényfogyasztók figyelmét arra, hogy megszűnt az eddigi idénykedvezmény. A közös cél, hogy a villa- mosenergia-szükségletet lehetőleg minél kisebb villamos teljesítmény igénybevételével elégítsék ki. A fogyasztók jelentős része célszerű üzemszervezéssel sokat tehet annak érdekében, hogy a számára szükséges energia- menyiséget ésszerűen, kicsi teljesítőképesség igénybevételével vásárolja. Az árszabás módosítása ; miatt mindegyik fogyasztó új igénybejelentést tehet, és annak alapján új villamosenergia-szolgáltatási szerződést köthet. Ezért arra kérik az ügyfeleket, hogy keressék fel az illetékes áram- szolgáltató vállalatot, s kérjenek tájékoztatást, hiszen az új rendelet helyes értelmezése megkönnyítheti a dolgukat, és az új szerződés megkötéséhez így jelentsék be igényüket. Nyelvünk kissé elmaradt a társadalmi valóságtól. Ugyanis van már tanárnő, orvosnő, doktornő, színésznő, elvtársnő... szavunk, de nem hallottuk még azt, hogy órásnő. Nem hallottuk, mert ezt a szakmát valamikor valóban a férfiak űzték. Ma már — sok más foglalkozással megegyezően — itt is megfigyelhető a nőiesedés, mint azt képünk is bizonyítja. És ebben a korban még az órásoktól megszokott nagyító is mellőzhető,., (Kerényi felv.) A tegnap: egy nap Miskolctöl - Békéscsa béig Tíz óra huszonöt perc. Búza tér. Az Ikarus méltóság- teljesen gördül a kocsiálláshoz. Méltóságát az sem csorbítja, hogy kerekeiben negyedezer kilométer, több mint öt órai út. Békéscsabáról érkezett a Volán 8. számú Vállalatának járata. Rendszáma GC 68-45. * Liker Mihály, „a pilóta”, reggel negyed hatkor vágott neki, hogy fél tizenegykor Miskolcon közölhesse jegykezelőjével: — Add le, Pali, a menetlevelet! — Azért Palinak marad annyi ideje, hogy elbeszélgessünk. — Az utasok nem egyformák! A távolságiak jók, a helyköziek már nem annyira, de őket meg ismerni kell. Eddig az egri járaton dolgoztam, ezen most jöttem először. — Ne szégyenkezz! Jól eligazítottad őket Újfaluban — menti, ha menteni kellene, Liker Mihály. — Hisz’ láttam! Az történt, ami történni szokott. A gyorsjáratot sokan választották Debrecenig, hely azonban kevés volt. A jegykezelő először megkérdezte, ki óhajt Miskolcig, Leninvá- rosig, Polgárig utazni, és ennek megfelelően engedte az utasokat. Igen ám, csakhogy az egyik, Polgárig szándékozott, félve a helyhiánytól, a Miskolcra menőkkel szállt fel. A kalauz készítette a jegyet, Miskolcig. Az utas mit tehetett: megvette. — Később persze jót nevettünk rajta, hiszen nem volt kötelessége megvenni, azt azonban nem merte bevallani, hogy csak Polgárig megy. De legalább volt ülőhelye! * Osszunk, szorozzunk együtt! — Mennyit kell önnek havonta teljesíteni? — A normánk: 191 óra. — Mennyi időt vesz igénybe ez az út? — Tíz és jelet. — E szerint havonta tizennyolc napot vezet. Mit csinál a többi napon? — Pihenek. Vezetett már maga egyfolytában tizenegy órát? — kérdez vissza kissé neheztelően, mert azt hiszi, sokallom a tizenkét szabadnapot. * Liker Mihály egy napját pontosan ismerem, elmondta: — Békéscsabától Szeghalomig (ez körülbelül 60 kilométer) még sötétben hozom a buszt. Mehetnék jobban is, de sok az utas. Szeghalom és Debrecen között szintén tömve. Leninvárostól csendesedik, Miskolcra csak alig jövünk. Az út jó, de a forgalom sokkal nagyobb, mint lent. — A menetidőt tudja tartani? — Most láthatta, hogy igen. Egyébként mi, távolságiak érezzük meg leghamarább az időjárás változását. Mire a Reggeli Krónika közli, a busz már túl van rajta: csúszik, nem csúszik, egyenes, nem egyenes az út, szél van, nincs szél... — Cserélne valakivel? — Miért, maga azt tenné? — Én nem! — Nahát, én sem! A síkvidékről belezuhanok a hegyek közé. Debrecen után már alig várom a gyárakat. A gyárak után alig várom a dombokat, a hegyek látványát. Ha van időm, Lillán ebédelek. Ma pisztrángot esznek. De Lilláig nem saját autóbuszukkal mennek. Viszik őket. Az egyes és az ötös... Elkészült Tokaj monográfiája Több évi tudományos kutató és írói munka után elkészült Borsod megye egyik nagy történelmi múltú és gazdaságpolitikailag is számottevő települése; Tokaj monográfiája. A Tisza és a Bodrog ölelkezésében levő terület a kutatók szerint már a honfoglalás idején is lakott volt, legalábbis erre utalnak a feltárt épület- és megtalált eszköz-, illetve fegyvermaradványok. A krónikák és hivatalos okiratok adatait figyelembe véve, 1973-ban ünnepelték Tokaj alapításának 900. évfordulóját. Hazánkban kevés ilyen mozgalmas múltat számon tartó község van. Nagy politikai szerepe volt a magyar nép sorsának alakulásában, történelmi személyiségek, művészek szülőhazája és sorolhatnám tovább azokat a nevezetességeket, melyeket méltón örökítettek meg a monográfia alkotói. A 15 kutató-szerző munkáját egy egésszé formálta Papp Miklós gondos szerkesztése. Az illusztrációkat Makoldi Sándor készítette, a művet Boros László, Brackó Tamás és Molnár Tibor fotói színesítik. A kézirat elkészült, nyomtatásban több mint 350 oldalas könyvet tesz majd ki a monográfia. Hé! végi közlekedés Bánkúira Értesítjük a lakosságot, hogy a bánkúti turistaházat gépjármű, vei — 1978. január 28-tól március 31-ig szombaton, vasárnap és ünnepnapokon — csak a dédes- tapolcsányi, s az abból kiágazó borovnyáki úton át lehet megközelíteni. Bánkútról vissza Miskolc felé a dédestapolcsányi utat Jávorkúton át a szomorúi elágazásnál lehet elérni. Ezen forgalomszabályozásról a kihelyezett közúti jelzőtáblák megfelelő útmutatást adnak. Miskolc megyei város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztály D. TÖTH BÉLA AZ MHSZ B.-A.-Z. MEGYEI GÉPJÁRMŰVEZETŐ-KÉPZŐ ISKOLA liivalásos szernél!- és tÉrgépjári-yczel lenlolpot üt * 1978. február hónapban. Nem hivatásos személygépjármű-vezetői Mlyam indítása 1978. januór 30-án, február 15-én, március 5-én. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás naponta 8-17 óráig Miskolc, Rákóczi u. 12. sz., fszt. 4-es szoba, valamint az MHSZ járási, városi vezetőségeinél: Sátoraljaújhely, Kossuth u. 2. szám; Szerencs, Hunyadi köz 4.; Mezőkövesd, Marx K. u. 3.; Encs, Rákóczi u. 16.; Edelény, Antal Gy. u. 8.; Kazincbarcika, Lenin u. 34.; Leninváros, Hámán K. u. 5.; Mezőcsát, Hősök tere 7.1 Ózd, Lejtő u. 7.; Sárospatak, Rákóczi u. 78. Kihallgatják, ellenőrzik Di§§zidensElőfordul, hogy egyesek az egyéni vagy csoportos társasutazásokat, vagy éppen a hivatalos kiküldetést felhasználva nei térnek vissza hazájukba, hanem a nyugati országban próbálják jövőjüket, szerencséjüket megalapozni. Ezek a személyek, azaz a disszidensek többnyire korábbi elhatározás, valamilyen vélt sérelem alapján vagy csak egyszerűen nyereségvágyból, nemegyszer külföldi rokonok vagy személyek rábeszélésére hagynak ott mindent, ami eddig mindennapi életük szerves része volt és cserélik fel a teljesen bizonytalan jövőért, amely később — néhány esettől eltekintve —, roppant kiábrándítóvá válik számukra. A fiatalabb korosztályúak kalandvágyból, a középkorúak nyereségvágyból v^gy „sértődöttségből” disszidálnak, az idős emberek pedig rokonaik vagy gyermekeik rábeszélésére próbálnak hazát cserélni, életük további részét idegen országban leélni. De amíg valaki új hazát talál, vagy amíg beilleszkedik a „szabad világ” társadalmába, addig rendszerint nagyon sok mindent el kell mondania régi hazájáról, rokonairól, korábbi életéről a nyugati speciális szolgálatok szakembereinek. Fényképet és ujjlenyomatot Ezek a szakemberek nagyon alaposan kihallgatják a disszi- denseket, ellenőrzik az általuk elmondottakat. S miután meggyőződnek az illető őszinteségéről, akkor döntenek csak az illetékes szervek — javaslatuk alapján —, hogy mi legyen a disszidens további sorsa. A nyugati speciális szolgálati szervek sok éves tapasztalatok alapján speciális módszereket dolgoztak ki a szocialista országokból disszidált vagy politikai menedégjogot kért személyek tanulmányozására, megdolgozására, ellenőrzésére és a disszidensek esetleges speciális célokra való felhasználására. A nyugati speciális szolgálatok szervei azonnal jelentik központjuknak, ha szocialista országok állampolgárai bármely nyugati külképviselethez, hivatalhoz fordulnak politikai menedékjog iránti kéréssel. Kötelezik az illetőt arra, hogy kérelmét írásban tegye meg. Ezután a menedégjogot kért személyt lefényképezik, kikutatják, ujjlenyomatot veáznek tőle. Majd egy kérdőívet kell kitöltenie, nagyon részletes önéletrajzot kell írnia és alaposan részleteznie kell disszidálásának okait, körülményeit. Ezek után alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá, amely kiterjed szellemi beszámíthatóságának ellenőrzésére is. A disszidens által leírtakat alaposan tanulmányozzák, ellenőrzik és ezek alapján meghatározzák, hogy milyen új, érdekes információkat adhat az adott országról a speciális szolgálat számára. Egy évig is eltarthat Általában minden disszi- denssel olyan, a speciális szolgálathoz tartozó munkatárs foglalkozik, aki képes bizalmat kelteni maga iránt, hogy ezzel őszinte beszédre bírja. Ezért minden esetben olyan személyt választanak ki a kihallgatás lefolytatására, aki jól ismeri a disszidens hazáját, nyelvét — sok esetben az illető a disszidens hazájának az állampolgára volt —, jól tájékozott a szocialista országok életmódjáról, politikájáról, gazdasági életéről. Nem egy disszidens-: sei, aki érdekes a nyugati hírszerző szervek számára, egy egész csoport foglalkozik. Az ilyen embereket nem a menekülttáborokban tartják, hanem rendszerint lakást biztosítanak részére, vagy vidéki villában helyezik el, amelyek technikailag igen jól felszereltek. A tulajdonképpeni kihallgatás osak akkor kezdődik el, amikor már tanulmányozták és ellenőrizték azt, amit a disszidens előzőleg leírt. A kihallgatás időtartama korlátlan lehet, eltarthat egy héttől akár 3—4 hónapig vagy egy évig is. Az esetek többségében a kérdések száma 200—300 között mozog, de megesik, hogy ezernél is több kérdést tesznek fel egy- egy kihallgatott személynek. Az „inkvizilor ; cs a ..jóságos ' Ha a disszidens hajlandó beszélni és a kihallgatók meggyőződnek arról, hogy nem hazudik, akkor a kihallgatás nagyon egyszerű. Ha viszont ellentmondásokba keveredik, vagy nem hajlandó beismerő vallomást tenni, akkor a kihallgatást végző tisztek „keményebb” módszerekhez folyamodnak. Ezek közül a viszonylag enyhébb módszer az, amikor az úgynevezett „inkvizi- tor” és a „jóságos” kihallgató egyszerre lép fel. Az „inkvizitor” a pedáns hivatalnok szerepét játssza, aki egy szavát sem hiszi el, állandóan feszült, nyomasztó légkört teremt a kihallgatás során. Ezzel a magatartással rákényszeríti a disszidenst arra, hogy a „jóságos” kihallgatónál keressen támaszt, megértést. Ennél a kihallgatónál fontos követelmény, hogy egy nemzetiségű, hasonló korú, szimpatikus és bizalom- gerjesztő legyen. A két kihallgató közül idővel természetszerűen a disszidens az utóbbinak, a „jóságosnak” mondja el azokat a dolgokat, amelyekről az „inkvizitor”-nak nem volt hajlandó beszélni. Ha ez a speciális taktika sem vezet eredményre, akkor folyamodnak a keményebb eszközökhöz. A disszidenst lépten-nyomon megalázzák emberi mivoltában, állandó félelemben tarCják, hangtompítós cellába teszik, ahol süket csend honol, korlátozott mennyiségű ételt és italt kap stb. Rendszertelen időközökben különböző fény- és hanghatásoknak teszik ki, sőt még fizikailag is bántalmazák. Különösen makacs disszidensek esetében még kábítószereket is felhasználnak szóra bírásuk érdekében. A politikai menedégjogért folyamodó személyek kihallgatása azzal zárul, hogy a kihallgatást végzők döntést hoznak a disszidens megbízhatóságát illetően. A végleges döntést a speciális szolgálatok központja hozza meg, figyelembe véve és alaposan elemezve a vizsgáló bizottság véleményét, a jelentések és a vizsgálatok eredményét, az ideggyógyász és más szakorvosok véleményét. „Megbízható sohasem lesz Különösen a disszidálás körülményeit és okait ellenőrzik a legalaposabban, mivel ez az egyik legsebezhetőbb pont a vallomásban. A további tipikus sebezhető pontok a logika hiánya az életrajz és a vallomása egyik-másik pontjában, a bűnüldöző szervektől való természetes félelem hiánya a disszidálás előkészítése idején, alatt és után stb. Miután a speciális szolgálatok végrehajtották a disszidens ellenőrzésére hivatott összes intézkedést, csak akkor kérdezik meg tőle, hogy melyik országban kívánna élni, dolgozni. Ha „megbízhatónak” találják, akkor elintézik a bevándorlási . formaságokat, ideiglenesen — amíg munkát kap — pénzzel látják el, és a kért országba küldik. Ha nem találják „megbízhatónak”, vagy az általa elmondottak érdektelenek a fenti szervek számára, akkor a táborban hagyják és sorsát a véletlenre és az időre bízzák. Akármilyen minősítést is kap a disszidens, a nyugati speciális szolgálat szakembereinek az a véleménye — s ezt nem is titkolják —, hogy aki egyszer elárulta hazáját, az másodszor is könnyen áruló lehet Ezért szemükben minden disszidens egyforma, és lehet bármilyen „megbízható”, bármilyen társadalmi pozíciót betöltő személy, idegennek, betolakodónak tartják, nem bíznak benne, állandó fenn« tartásokkal élnek vele szemben. Még a későbbiekben is, amikor egy disszidens szakmai tudása révén bizonyo* karriert fut be, akkor sem bíznak benne, nem fogadják maguk közé, s a speciális szolgálatok szervei állandóan ellenőrzik. S. Gy.