Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

Az irodalmi ismeretekkel együtt Megújult a szakosztály Mindig volt és működött, oz utóbbi hónapokban azon­ban új vezetőséggel és új programmal bontotta ki vi­torláit a TIT irodalomtörté­neti szakosztálya. Január 23- án a mintegy tíz tagból álló vezetőség megvitatta, kiegé­szítette és elfogadta az el­nök — dr. Zimonyi Zoltán — programtervezetét. A TIT kísérletet tesz az irodalommal foglalkozók, ma­gyartanárok, írók, szerkesz­tők összefogására, mert a hi­vatalos író mellett, akinek az írás a munkája, s ebben ter­meli újjá létét, szükség van a közösségi típusú literátus emberre is. Kétségtelen tény, hogy a személyes eszmecserék kiala­kulását, egymás felfedezését, megismerését megkönnyítené egy irodalmi kávéház légkö­re, hiszen ennek a csírái már kialakultak. Könyvtárak ol­vasótermének zugában, szer­kesztőségek folyosóin, ottho­nokban, ritkán a Művész- klubban összetalálkoznak a litératúra szeretői, áoolói, ter­jesztői, hogy meghallgassák egymást, igeneljenek, ellent- mondjanak, hogy egyéniségük vagy hangulatuk alapján di- csérgessék vagy lekontároz- zák egymást... A szakosztály másik jelen­tős működési köre az irodal­mi és nyelvészeti ismeretter­jesztő előadások színvonalá­nak emelése. Ezáltal kultú- ráltabbá és gazdagabbá vá­lik megyénk szellemi élete, hiszen az irodalmi ismeretek­kel együtt világnézetet, élet­módot is közvetíthetünk. Megyénk jelentős múltbéli irodalomtörténeti hagyomá­nyokkal rendelkezik. Ennek őrzése, ápolása a szakosztály feladata. A vezetőség minden tagja tisztelettel vállalta el teendőit, hogy a hagyomány lángja ki nem aludjék. Eb­ben az évben Kis József, Egressy Béni, Kaffka Mar­git, Gvadányi József, Lévay József, Déryné Széppataki Róza, Herman Ottó évfordu­lói alkalmából fognak koszo- rúzási, illetve emlékünnep­séget rendezni. GYÁRFÁS ÁGNES Vadkan volt, s nem bécsi 3+c A férfiak öltönye finoman csíkozott szö­vetből a legdivatosabb. A zakó alatt azon­ban viselhetnek színben hozzáillő aprókoc­kás mellényt is. A harmadik modell, az ing- kabátos, már egy kicsit a nyarat idézi. jjc A klasszikus vonalú kabátka érdekes ki­egészítője lehet a selyemsál, nyakkendösze- rűen megkötve. De a mellette látható kötött kosztüm is ékessége lehet tavaszi ruhatá­runknak. Lélekmelegítővel variálva... Magnóliákért Villantó Pisztráng-nevelde Készüljünk a tavaszra! Lassacskán búcsút mond­hatunk a télnek, s előkészít­hetjük ruhatárunkat a tava­szi szezonra. A már meglé­vőt kiegészíthetjük, felfrissít­hetjük új darabokkal, csak arra kell ügyelni, hogy szín­ben, mintázatban passzolja­nak. Az egyszínű nadrágnak, szoknyának praktikus kiegé­szítője lehet egy klasszikus stílusú és mintázatú kosz­tümkabát. Vonala, a modern férfizakó enyhén karcsúsított vonalát idézi. Egy- vagy kétso­ros gombolású. Kiegészítője lehet a saját anyagából ké­szült mellény, de variálhat­nyari öltönyök rövid újjúak. O. E. Vir-klub VIT-klubot nyit február 1- től a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház. A klubnak bár­ki tagja lehet, aki szeretné megismerni az eddigi tíz Vi­lágifjúsági Találkozó történe­tét, illetve a XI. VIT-nek otthont adó Kuba — és Ha­vanna — életét. A VIT-klub "elkészítést kíván adni a VIT-vetélkedőkön induló — illetve továbbjutott — csa­patoknak, ismereteik bővíté­sére. ármány Kortársi híradás Zrínyi Miklós tragikus haláláról Értékes XVII. századi doku­mentumok kerültek a sziget­várt várbaráti kör birtokába: kortársi híradások a költő és hadvezér zrínyi Miklós 1664-ben történt tragikus haláláról. Ami­kor a Csáktornyái erdőből szét­futott a gyászhír, itthon és szer­te Európában sokakban kétely merült fel a vadászszerencsét­lenség hitele iránt. Azóta is időnként fel-felmerült a gyanú, hogy a ; agy államférfi halá­lát nem felbőszült vadkan okoz­ta, hanem orgyilkosság áldo­zata lett. A háromszázéves doku­mentumok egyértelműen ál­lást foglalnak a történelmi tény mellett, miszerint Zrí­nyivel nem a bécsi ármány végzett, hanem valóban vad­kan ölte meg. Az egyik írás szerzője Leonhardo Frizon francia jezsuita, akit a „Nap­király” — XIV. Lajos — bí­zott meg azzal, hogy gyász­beszédet írjon Zrínyi Miklós­ról. A francia szerzetes meg­erősíti a vadászszerencsétlen, ség hitelességét, és közlését már csak azért is el kell fo­gadni, mivel a királyi ud­varban élt, és a francia ural­kodók — köztudottan —, ki­tűnő információkkal rendel­keztek a magyarországi ese­ményeket illetően. A beszéd 1665 tavaszán, vagyis a tra­gikus esemény után alig fél évvel hangzott el Párizsban, tehát mint egykorú tudósí­tást foghatjuk fel Zrínyi ha­láláról. A másik forrásmű egy Augsburgban 1700-ban meg­jelent nagy történeti össze­foglaló, amely az előző fél évszázad európai eseményeit tárgyalja, köztük Zrínyi Mik­lós török elleni hadjáratait, és halálának körülményeit. Ez utóbbiról így számol be: „Midőn egyik vadászata al­kalmával övéitől elszakadva mélyen behatolt az erdő sű­rűjébe, egy vadkan, amely a vadászhálóból szabadult ki, és éppen ezért már nagyon fel volt bőszülve, rája rontott és a térdén megsebezte, majd ismételten a földre döntötte úgy, hogy a grófnak nem volt ideje megfékezni. Ezután a dühöngő állat újabb sebet ejtett rajta, mégpedig a fe­jén, és ez halálos volt.” IGLÖI ZOLTÁN A szerda este látott tévéjá­ték, mint a jó rím, felidézi a múlt hét, de talán az elmúlt hónapok legjobb tévéproduk­cióját: a Naplemente című do­kumentumfilmet. Az volt a tel­jesebb, maradandóbb élmény, mert Lakatos Vincének és stáb­jának sikerült állásfoglalásra késztetni a nézőt, mozgósítani egy mindenkit érintő (mert hisz mindenki megöregedhet...) közügy érdekében. A Karinthy Ferenc novellájából készült té­véjáték is igényes munka (dra­maturg: Mészöly Dezső; ren­dező: Félix László), a hatás: a katharzis mégsem teljes. Azért időzünk ennyit az össze­hasonlítással (noha tudjuk, hogy minden hasonlítás sántít), mert mindkét produkció ro­kon témát dolgoz fel: az el­árvult öregekét; ugyanakkor ez az összevetés rendkívül tanul­ságos is. Az esztétika-tankönyvek­ben az áll, hogy a művészet az egyéniben, az egyediben mutatja be, tükrözi az álta­lánost. A cseppben a tengert; s tudjuk, hogy nincs két egy­forma csepp. Karinthy Fe­renc kitűnő (s realista!) író. Novellája — olvasva — va­lóban megrázó élmény, külö­nösen, ha sejtjük, tudjuk, hogy Artúr bácsi figurájá­ban kicsit Lengyel Menyhért sorsát, hazavágyódását írta meg. A tévénéző azonban ezt nem köteles tudni, ha egyál­talán tudja (is), hogy ki volt Lengyel Menyhért. Két kitűnő színész: Páger Antal és Halász Judit ját­szott — a tévéfeldolgozás még­is erőtlenebb, mint a novel­la, vagy az említett doku­mentumfilm. Az ok nyilván­valóan a tévé-dramaturgiá­ban keresendő. Lakatos Vin­ce rendezésében maga a „primér” valóság jelentkezett a képernyőn, a látvány ma­ga volt a mondanivaló min­den kommentár nélkül, s mégis poétikus volt. Págertől viszont a lehetetlent kíván­ták meg, amikor — a szeni­lis aggastyán szerepében — csupán szóval, a színészi dik- cióval kívánták ábrázolni a sorsát. Nem Págeren múlt, hogy ez nem sikerült. A hi­ányt érezte a rendező is. Fe­lemás módon segített magán: innen-onnan összevágott do- kumentumfilm-kockákat ik­tatott be az egyes beszélge­tések közé. Ezek kívánták mintegy jelezni az emléke­zés tartalmát, megkérdőjelez. ve ezzel magát a színészi já­tékot. A másik dramaturgiai hiba, ami miatt nem tudtuk teljességgel átélni Artúr bá­csi és Magda sorsát: hogy túlságosan specifikus. Itt ugyanis nem csupán az öreg­ség és a magány élménye fogalmazódott meg, de a hon­vágyé is. Ez viszont motivá­latlan volt. Többet kellett volna megtudnunk arról, hogy miért és hogyan vető­dött ez az öregember oda, a szép római kertbe. Mindenki abban bűnhődik, amiben vétkezett. Artúr bá­csi a szeretetlenségéért, Mag­di a szeleburdiságáért, gyá­vaságáért. Igen, de ezek a jellemek, sorsok amennyire specifikusak, annyira vázla­tosak is. A néző végül is ki­elégítetlenül zárja el a ké­szüléket. Kapott két szép színészi alakítást — ezt se becsüljük le, mert sajnos, nem olyan mindennapos! — és egy kicsit szomorú-szenti- mentális-zavaros történetet mélyebb katharzis nélkül. (horpácsi) Viszonylag kevés horgász Ismeri, hisz csak hideg vizű hegyi patakjainkban, tava­inkban található egyik leg­nemesebb halunk, a piszt­ráng. A megyében komoly hagyományai vannak e raga­dozó hal neveltetésének. A garadnai pisztrángtelepen a januári munkákról érdeklőd­tünk. A telep vezetője, Gras- salkovics István: — Huszonhárom centis ha­vunk van, s a hideg tartja magát. Ez azért jó, mert a hidegben jobban ívnak a ha­lak. Különben 160 ezer se- bespisztráng-ivadékunk van még ikrában, ezek folyamato­san kelnek ki, eddig 50 ez­ren vannak. Az előnevelő medencékbe kerülnek, s itt tartjuk, neveljük őket április végéig, május elejéig, s innen kerülnek ki a szabadvizekre Egy részük saját patakjaink­ba, tavunkba kerül, a többit megveszik. — Hogy mivel etetjük eny- nyi ideig őket? A húskombi­náttól kapunk különböző hul­ladékokat, állati belsőségeket, s megfőzve, illetve nyersen kapják a sebesek és a szivár- ványosok. Ehhez még növényi táplálékot is keverünk. — Az előbb említettem, hogy szivárványos. Ha ilyen marad az idő, akkor hétfőn hozzákezdhetünk a fejéshez. Már szétválasztottuk őket külön vannak a tejesek és az ikrások. Nem lehetett már együtt tartani őket, hisz a sa­ját ikráikat ették volna meg. A fejés szó nálunk azt jelen­ti, hogy megszabadítjuk a te­jes halat terhétől, s azt az ikrához juttatjuk. L S. juk kötött lélekmelegítővel is. A kabátka alá egyszínű ingblúzt viselhetünk — a ta­vaszi szezonban a legdivato­sabb lesz a fehér ingblúz —, de még tartja magát divat­berkekben a garbó is. Űjból elegáns lesz a kö­tött kosztüm, szettből vagy többrészes összeállításból. A szoknyája egyenes vonalú és szűk, a hossza térden aluli. Egyenes vagy szűkített ka­bátkával készül, pulóverrel, vagy mellénnyel egészül ki. Színhangulatban a szövet­kosztümöket követi. Aki egy ilyen kötött kosztümöt „be­ruház” tavaszra, igazán jól variálható darabokhoz jut. A Népi Iparművészeti Ta­nács, a B.-A.-Z. megyei Ta­nács, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Nép­művelési Intézet, Mezőkövesd Tanácsa és a mezőkövesdi művelődési központ idén is meghirdeti a hagyományos Kis Jankó Bori-emlékpályá- zatot. Az ez évi, XIII. pályá­zatra július 15-ig Mezőkö­vesdre a művelődési központ­ba lehet — illetve az elismert A férfidivatban a tavaszi szezonban a zakók könnye­dén követik a test vonalát, a vállak természetes széles- ségűek. A fazon egyenes. Gyakori a hasíték nélküli megoldás és a két slicc. Még mindig a kétgombos öltöny dominál, de többnyire mel­lény kiegészítéssel. A nad­rág derékig ér, csípőben test­re simul és szára egyenes hatású. Az ingkabátos öltö­nyök a nappali öltönyök kö­zött a lezser, sportos stílust képviseli: Vonaluk enyhén karcsúsított, vagy egyenes. A népi iparművészek számára kell — elküldeni a pályamű- ve(ke)t. Eredményhirdetés: augusztus 11-én, Mezőköves­den. Két kategóriában lehet pályázni: térítőkkel, párnák­kal, falifutókkal, blúzokkal, ruhákkal, illetve a második kategóriában étkezési és asz­talterítési garnitúrákkal. A zsűri három Kis Jankó Bori­díjat (nívódíjat) és kategória­díjakat ad ki. Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkáslannlG-lcépzésre 16 évet be nem töltött fiatalokkal, akik 8 általános iskolai tanulmányaikat 1978-ban fejezik be. A tanulók képzést nyernek: szerelési, erőátviteli, elektro- mérési szakterületen és háztartási gépek javításában. Univerzális oktatás! Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! Jelentkezés helye: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet 1137 Budapest XIII., Radnóti Miklós u. 19/b. Ügyintéző: Kurz - telefon: 490-765 Részletes felvilágosítást adunk levélmegkeresésre isi II1. Kis Jankó Bori-emipályázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom