Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
Magyarország egyik „legjobban gépesített kőbárftája a tapolcai. Ez évben mintegy másfél millió tonna mészkő fogja elhagyni a bányát a 6,3 kilométer hosszú szállítószalagon. E hatalmas mennyiségből 220 ezer tonna mész lesz, a többit a cementgyártáshoz használják. A százötven fizikai munkás télen is — igaz, nehezebb körülmények, közt (állandóan a szabadban) — teljesíti a tervet, vagyis elszállítják, felaprítják az egy- egy robbantáskor leomlott 50—100 ezer tonna követ. Felvételünkön a Böhler fúrógép a robbantáshoz szükséges lyukat fúrja a sziklás talajba. Harminc, negyven méterre, vagy még ennél is mélyebbre fúrnak, s ilyen mélyre helyezik a robbantóanyagot, a paxitot, az andót (ammonium és dízelolaj keveréke) és a gyutacsokat. A robbantómester 10—11 naponként nyomja meg a sziréna gombját, s kiáltja el magát: „Robbantás!” (Sólymos László felvétele) Szocialista brigádvezetők fóruma A vállalat felelőssége a dolgozót ért üzemi balesetért és foglalkozási betegségért címmel tart holnap délután 2 órától előadást dr. Kölcsey István MÁV-főtanácsos, a Vörösmarty Művelődési Ház szocialista brigádvezetők fóruma rendezvénysorozata keretében. Autómentők A tél, a csúszós utak különösen veszélyesek az autósokra. A Volán 3. számú Vállalat Autómentő Szolgálata ebben az évben 180 mentést végzett Miskolcon és környékén. Négy mentőgépjármű áll a szolgálat rendelkezésére, két Barkas (személygépkocsikhoz), egy nagy kapacitású Tátra típusú darus mentő és egy közepes — ugyancsak darus — szovjet GAZ. Az esetek többségében a szolgálat gépkocsijai a hívás után azonnal a helyszínre sietnek; a kisebb javításokat az országúton elvégzik. Munkájuk zömét azonban a mentés — az elszállítás — teszi ki; a 180 eset közül 32 magángépkocsi volt, ebből öt totálkáros. Legtöbbször tehergépkocsi-balesetekhez, vagy üzemzavarokhoz hívták ki az autómentőket; eddig kilencven- hétszer kérték a segítségüket, ötvenegyszer kellett autóbuszokat menteniük. Sok a keverék, a korcs Kutyák, macskák és egyebek A puszi az embert illeti... 15. paragrafus, első bekezdés: „A nyilvántartásba vett ebeket évente egyszer (február 1-től április 30-ig terjedő időben) lakókörzetenként meghatározott ütemezésben veszettség elleni védőoltásra elő kell vezetni.” (Idézet Miskolc megyei város Tanácsának Közlönyéből, az 1916. novemberi számból.) —' Nehogy azt higgye, hogy csak a kutyákkal való törődés a feladatunk —közli dr. Rábián Antal, a városi tanács főállatorvosi hivatalának vezetője. — Mind a haszonállatok nyilvántartása, kezelése, mind a nem haszonállatok gyógyítása, a betegségek megelőzése ránk tartozik. — A haszonállatokkal mi a gond? — hiszen a rendelet értelmében a városközpontokban, műemlékek, közületi üdülők, gyógyhelyek, szállodák közelében nem tarthatók. — Ez igaz! Csakhogy, amit ön felsorolt, az a rendelet szerinti első övezet. Itt valóban nem tarthatók. Csakhogy van még egy második, egy harmadik zóna is, ahol a tehéntől a méhig minden megtalálható. — Szarvasmarha? — Igen; 902-öt jegyzünk. Ennek durván a fele magántartóknál' van, a másik fele két tsz-ben. — Honnan tudják ilyen pontosan? — Onnan, hogy évente egy-egy állatorvos legalább kétszer-háromszor találkozik velük: a kötelező tbc- szűrés, az eladás... és egyéb alkalmakkor. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy az Egyetértés Tsz kivételével. valamennyi szarvasmarha tbc-mentes. + Rokonok, de nem korcsok .. A főorvos sorolja tovább a sertés, a baromfi, a házinyúl, a méh, a hal, a ló (öszvér, szamár) statisztikáját, de engem inkább a nem haszonállatok érdekelnek. — A kutyák számát megmondom pontosan, hiszen védőoltáskor a számuk bemérhető: tízezer. A fajtiszta kevesebb, sok a keverék, a korcs, és többségüket — szemben Budapesttel —házőrzésre használják. A macska és egyéb (fehér egér, aianyhöfcsög. papagáj) állatok számát nem tudjuk, illetve azt tudjuk, hogy ilyeneket alig, illetve egyáltalán nem jelentettek. — A napokban a rókaveszettségről olvastam. — Az előző évben több volt, de az idén januárban is találkoztunk néhány macskaveszettséggel. Ennek okát a veszett rókákban kerestük és találtuk meg. De jó is lenne, ha a macskákat is elhoznák veszettség elleni védőoltásra! Hiszen a Bükk(Herényi László felvétele) ben a veszett róka veszélye állandó. — Nap mint nap látni, hogy a bérházakban, a lakásokban tartott kutyáklcal elsősorban a gyerekek játszanak, Simogatják és csókolgatják is az ebeket. — Mi is tapasztaljuk. Ha állatorvos vagy az állat- egészségügyben jártas látja, szól, hogy ne tegyék, hiszen ugyanaz a kutya akár egykét perccel ezelőtt még egészen máshol járt... * Rábián főorvos az állatorvosok és a hivatal általános, az egész város állatház tartását érintő feladatairól beszél. Megemlíti folyamatos állatgyógyító és megelőző tevékenységüket és befejezésül kéri, hogy a betegségek megelőzésére hívjuk fel a figyelmet. D. T. B. A DH várospolitikai fóruma Csak tervek... 1952-től 1973-ig kilenc (!) terv született a Tanácsház tér beépítésére — bizonyítja a fenti ábra. Ez bizony soknak tűnik, különösen, ha tudjuk, hogy egyiket sem valósították meg. A szóban forgó tér a belváros része, és az egész városmag rekonstrukciójára ugyanez a jellemző: papíron maradt a tervek egész garmadája. Dr. Horváth Béla városi főépítész írt tanulmányt a Borsodi műszaki és ipargazdasági élet című kiadványba a miskolci városközpontról. Hangsúlyozza a szerző, hogy egy ilyen méretű rekonstrukciós munka több évtizedes gondos előkészítést, tervezést igényel. Ám ha figyelembe vesszük, hogy már a felszabadulás előtt is készültek tervek a városközpont egyes részeinek rekonstrukciójára, azóta pedig számtalan újabb terv. elképzelés látott napvilágot, akkor azt mondhatjuk: jóból is megárt a sok. „Utópisztikus99 elképzelések ? Kénytelenek vagyunk beletörődni abba, hogy az anyagi erőből eddig nem futotta a történelmi városmag teljes rekonstrukciójára. Viszont a megvalósulásig soha el nem jutott tervek is pénzbe kerülnek, a beléjük fektetett szellemi energiáról nem is beszélve. Dr. Horváth Béla így ír: „A 60-as években, különösen az évtized végén, további részletes rendezési tervek és tervpályázatok születtek, ám ezek egyrészt utópisztikus elemeket tartalmaztak, másrészt az egyedi célok és változó területi lehatárolás következtében, megalapozott és érvényesnek tekinthető városközpont-megoldást nem adhattak.” Nincs okunk kétségbevonni e megállapítást, hiszen egy főépítész nemcsak közelről, hanem ..bentről” nézheti a dolgokat. Sajnos arra nem ad választ a tanulmány, hogy mi értendő „egyedi célok” alatt és arra sem, miért tartalmazhattak „utópisztikus” elemeket a tervek. Nem akarjuk kétségbevonni az alkotói szuverenitás szükségességét, de úgy véljük, hogy a tervezők aligha vetették volna el a sulykot, aligha készítettek volna „utópisztikus” terveket, ha világosan megmondják nekik, mi a kívánság. Vagy mégis? iVé* utólag! Lapunk fennállása óta sokat foglalkozik várospolitikai, városfejlesztési kérdésekkel. A szóban forgó tanulmány is számos meddő vitát elevenített fel emlékezetünkben. Olyan vitát, amely elkerülhető lett volna, ha nem utólag, hanem jó előre tisztázzák egymással: beruházók, tervezők és kivitelezők, mi a cél, mikor és mennyi áll majd rendelkezésünkre anyagiakból, mire képes az építőipar stb. Nincs pontos adatunk, de nyugodtan megkockáztatjuk, hogy súlyos milliók mentek veszendőbe a papíron maradt tervekkel együtt. Még jobban sajnáljuk azonban a hiába való szellemi erőfeszítést! A tervező — mint minden alkotó ember — szeretné, ha elképzelései testet öltenének. A felesleges munka keserű szájízt hagy maga után és derékba törhet szép ambíciókat. Másfelől nézve: nem lehet színtere egy város a realitásokkal nem számoló, egyéni ambíciók kiélésének. Mindezért cserébe, gyenge kárpótlás, hogy a meg nem valósított tervek mindegyike tartalmazott több-kevesebb olyan gondolatot, melyet beépíthettek a következőkbe. * Legutóbb 1976-ban írtak ki országos tervpályázatot a városközpont rekonstrukciójára. A végeredmény a tanulmány szerzője szerint is kielégítő. A pályamunkákra alapozva készülhet végre egy olyan rekonstrukciós terv, mely nem avul el addig, amíg meg nem teremtődnek a nagy munka anyagi feltételei. Reméljük, hogy így lesz! (bekcs) Kedvenc ételeik Nemegyszer előfordul a sárospataki szociális otthonban, hogy a vezetőség megkérdezi a gondozottakat: mit szeretnének ebédelni. Ilyenkor az asszonyok „előállnak” és olyan jóízűen beszélnek egy- egy ételféléről, amelyet gazd- asszony korukban készítettek családjuknak, hogy kívánságukra a konyhában alkalmanként meg is sütik-főzik nekik kedvenc ételeiket. És hogy ezeknek a „tájjellegű” ételeknek a receptjei feledésbe nem menjenek, a szociális otthon vezetője elhatározta a receptek összegyűjtését. De azért is, hogy étlapjukat ezekkel az ételekkel is változatosabbá tehessék. Így aztán a téli hónapokban az egykori jó gazd- asszonyoknak egyik kedves és szórakoztató időtöltésük; hogy ételrecepteket diktálnak a szociális otthon dolgozóinak. Uj szolgáltatás a 401. sz. Miskolc—Sajó-parti TÜZEP-telepen! Építési tanácsadó szolgálat segíti a magánlakásépítőket 9—12 óráig a bemutatóteremben. Családiház- és hétvégiház-tervek helyben megvásárolhatók. Tervezés és vásárlás előtt keresse fel tanácsadó szolgálatunkat. Építésügyi Tájékoztatási Központ miskolci információs irodája Észak-magyarországi TUZÉP V. Miskolc Munkában a Böhler
