Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-23 / 19. szám
a miskolciaké a szó Az alkoholstop és a lelemény A reggeli alkoholstoppal kapcsolatban olvastam a DH-ban azoknak a nyilatkozatát, akiknek közvetve vagy közvetlenül intézkedni kellett ez ügyben. így utólag: némelyik igencsak cptimista volt. Legalábbis ami a Tiszai pályaudvart illeti. Mert •.. Igaz, az Utasellátó „lemezeskocsmájában” reggel 9 óráig valóban nem kap egy gramm szeszes italt senki, ám kap a másik sarkon, a fűszer-csemege boltban, mégpedig korlátlanul. S a leleményesség elképesztő. Hogy ne kellessen a reggeli „betevőért” sorba állni se (legalább munkakezdés előtt ne!), összeáll öt jó barát, s műszak után megvásárol két félliteres pálinkát és 30 üveg sört. Az egyik felest ott helyben, a bolt előtt lenyelik — csak úgy, natúrban, az üveg száját sem törlik le egymás után — s ledöntik rá a sörmennyiség felét. A maradékot reklámszatyorba rakják, bevonulnak a pályaudvar peronjára, s a poggyászmegörző automata egyik rekeszében szépen elhelyezik. Két forint, s 34 órára garantált megőrzés. Micsoda finesz! Senki sem juthat hozzá, csupán ők öten, akik reggel — amikor a vonat megérkezik — ismét összeverődnek a „tabernákulum” körül, hogy kiemeljék a rejtett tartalékot. Aztán ki a pihenőparkba, ahol szép csendesen elszopogatják a fél liter pálinkát, rá a 15 üveg sört, s lám, „feltankolva” indulhatnak munkába. Üvegvisszaváltással nem foglalkoznak- Mi az az 1,50 üvegenként? Délután aztán minden újra kezdődik, s egyre több azoknak a száma, akik átveszik a „munkamódszert”, s nem zavartatják magukat a rendelettől. Az ő eszükön ugyan nem lehet túljárni. Tanulság: a rendelet csak akkor jó, ha mindenkire egyszerre és egyformán érvényes, ha nem tűr meg „kiskaput”. Szerintem ezeket a „kiskapukat” is be lehetne zárni. Szigorú ellenőrzéssel! Egyébként: a Zója tér napjainkban csak annyit változott, hogy eddig az egyik felén ittak, most a másikon. Középen pedig — pirul a rendelet! Bernát László (Hasonló leleménnyel már találkozott egyik munkatársunk, s meg is írta cikkében. No, de hogyan lehetne „szeszmentessé” tenni a poggyászmegőrzőt? Jó volna ennek is megtalálni a módját. A szerk.) Lehet, de kulturáltabban Tegyük végre helyére a kérdést: mi, dohányosok sem értünk egyet az e rovatban megjelent, P. B. miskolci nyugdíjas véleményével, aki Ha nem tetszik, menjen ki! címmel fejtette ki „különleges” álláspontját a dohányzók és nemdohányzók „jogairól”. Magam is dohányzom, s meg kell mondanom, hogy engem is zavar a mások által kifújt hideg füst, a hamutartókban bűzlő csikkek. Éppen ezért — vagy ezért is! — azokkal tartok, akik azt vallják: kulturáltabban kellene dohányozni, úgy, hogy ne Miskolc, Tiszai pályaudvar okozzunk vele másoknak kellemetlenséget. Ehhez viszont arra volna szükség, hogy — az illemszabályok között — tanítani kellene az iskolákban is a dohányzási illemet. Tudomásom szerint a Dohányzás Ellen Küzdők Társaságának már van ilyen kezdeményezése. A magam részéről helyeselném a megvalósítását már csak azért is, mert sok középiskolás gyakorló dohányos. Nem értek egyet P. B. levélíróval abban sem, hogy tönkremennének a dohány- termelők, vagy a dohányipar akkor, ha csökkenne a dohányosok száma. Dohány helyett ugyanis sokkal hasznosabb növényi kultúrákat lehetne telepíteni a mezőgazdaságban, s a dohánygyárak is rátérhetnének a nikotinmentes cigaretták gyártására. (A dohányosok egészsége nyerne vele.) Mindenesetre a véleményem az: csak akarat kérdése az egész, hisz csupán arról van szó, hogy a dohányosoknak elnézőbbeknek és figyelmesebbeknek kellene lenni a többségben levő nemdohányzókkal szemben. Veláczki László Miskolc, Gyula u. 20. sz. Egyetlen uszodánk — vasárnap zárva! A napokban olvastam az 1977. évi utazási magazint, amelyben a többi között a hazai és külföldi siterepek- ről adnak tájékoztatást. A figyelmemet megragadta, hogy a jugoszláviai Bledtöl 8 kilométerre van a Zsart- nik — egy síközpont —, ahol öt sífelvonó óránként 4150 sportolót szállít a sípályák tetejére. Ugyanott egy műjégpálya és 7 (hét!) fedett uszoda áll a sportolni vágyók, a tömegsport rendelkezésére. A miskolci síparadicsomban — Bánkúton is van sífelvonó, de nem is álmodunk arról, hogy kint, a pályák mellett létesítsünk akár műjégpályát, akár uszodát. Azt azonban szeretnénk elérni, hogy Miskolc egyetlen fedett uszodáját a nagyközönség legalább vasárnap igénybe vehesse. Ne legyen zárva! Egy kiadós kirándulás, vasárnapi síelés után igen egészséges lenne fél órai úszás. (Nem véletlen, hogy a jugoszlávok hét fedett uszodát tartanak nyitva erre a célra.) Ha a tervidőszakban épülő fedett uszodáink is úgy lesznek nyitva Miskolcon a tömegsport céljaira, mint a meglevő, akkor nem sok örömöt szereznek majd a lakosságnak, a tömegsportot igénylőknek. Dr- Molnár Adorján a megyei úszószövetség elnöke Mi van a kifliben? Lassanként „gyűjteményes kiállítást” rendezhetek a sütőipari termékekben talált tárgyakból. Legutóbb alig használt spárgát húztam ki a friss kenyerűéiből, pénteken reggel meg nem is tudom, micsodát találtam a friss kifliben. (Azonosítani nem sikerült.) Az Élelmiszerkisker. 914. sz. boltjában vásárolok reggelenként. Már bizony nem is nagyon szeretnek ott, mert — egészségügyi dolgozó lévén — visszaviszem a minőségileg kifogásolható árut. Legutóbb egy bontott csirkét vittem vissza, mert büdös volt. Nem szívesen, de visszavették. Ezt a kiflit azonban megtartom. A párját a gyermekem bereggelizte, igaz, amikor meglátta ezt — amit szerencsére kettévágtam! — szabályszerűen rosszul lett. Hogy mikor merünk legközelebb péksüteményt a kezünkbe venni — az a jövő titka. Hogy egyhamar nem, az bizonyos. Tőlem és a férjemtől joggal elvárják, hogy kifogástalan minőségű munkát végezzünk. Én a kórházban, férjem a mérnöki pályán. Mi nem engedhetünk meg magunkmk f^ületességet. Másutt megengedhető? Csema Bélán é Miskolc, Középszer u. 64. sz. (Gyűjteményét mi is kiegészíthetjük. Egy másik olvasónk zsömlében talált hasonló akármit. Azonosítani azt sem sikerült! Lehet, hogy a Miskolci Sütőipari Vállalat hamarabb megfejti? A szerk.) ...de kinél van a kulcs? s|c „Diszkrét” házikók az 1-es busz Majális-parki végállomásánál. Persze — „szépséghibával”. Nemcsak az esztétikai igényeket nem elégítik ki — lévén, hogy az egyik lakattal van lezárva, a másiknak ajtaja sincs, mint a mellékelt dokument- fotó tanúsítja. Hogy hol van a hiányzó ajtó — azt csak sejtjük. Nyilván azért vették le, hogy legalább ezt a házikót ne lehessen bezárni. No de a másik! Legalább azt mondják meg, hogy kinél van a kulcsa...? Választ: „Sürgős” jeligére. (Sz. György {elv.) Lift híján — hajmeresztő mutatvány VJ A Kuruc utca 22. számú házban a lift több mint egy hónapja elromlott. Elképzelhető, hogy az ott lakók — főleg az idősek, a betegek, a kisgyermekes anyák — mit szenvednek emiatt. Igaz, a házfelügyelő kiírta, hogy „belátható időn belül” a lift nem is lesz jó, de ez bennünket egyáltalán nem „nyugtat” meg. Tapasztaltam, hogy a felső emelet lakói úgy oldják meg a problémát, hogy a másik lépcsőházban felmennek a tetőre, onnan pedig gyalogosan jönnek lefelé. Egyszer én is megpróbáltam, de „hajmeresztő” volt! Kérdezem: mikorra kívánják megjavítani a liftet? Meddig kell várnunk még?! F. A. Miskolc * A MIK liftfelvonó részlegétől kapott tájékoztatás szerint a hét közepén kerül sor a motor visszaszerelésére. Régi álom Az egész világot lázban tartja az 1978-as labdarúgóvilágbajnokság- Várakozással nézünk a magyar tv közvetítései elé, de mert igen szűkén mérik a sportcsemegéket a hazaiak, ismét kérjük a szlovák tv műsorvételi lehetőségét. Bérházunk tetején központi antenna van, a „mindig-jól- értesültek” szerint ennek kiegészítése lehetővé tenné a vételt. Szeretnénk az illetékeseket kérni: ha csak egy mód van rá, segítsék régi álmunk megvalósítását. Más: a télisport igen nagyszámú kedvelői idén is kimaradtak a hazai gyors- és műkorcsolya-bajnokság izgalmaiból. Miért nem közvetítik soha a honi bajnokságokat legyen az sí, vagy korcsolya? Igen furcsa, hogy például Sallaiékat is „csak” külföldről kapott' képen láthatjuk, az meg különösen, hogy Galyatetőről a síugrók küzdelmét nem is közvetítik. Szeretjük magyar sportolóinkat, s higgyék el, nemcsak a világklasszisok okoznak örömet a nézőknek. T. Éva Miskolc nek a tárolóedények, s ürítéskor — bármennyire vigyáznak a köztisztasági vállalat dolgozo — szétpereg a hulladék. A köztisztasági vállalat — írja a főmérnök — már több ízben kérte a M1K- et, hogy cseréljék ki a város területén, a tárolásra alkalmatlanná vált kukákat, s főként, hogy megfelelő számú tárolóedényt biztosítsanak a bérházakhoz, intézményekhez. Kérésüknek azoríban eddig vajmi kevés eredménye volt. Javasolják: a panasztevő forduljon a MIK-hez, hátha az ö kérése meghallgatásra talal. {A válasz a rovatunk január 2-i számában megjelent, Sziszifuszi munka című cikkre érkezett a Miskolci Köztisztasági Vállalattól.) És most, 1977—78 telén? A Tízes honvéd utca 10. sz. alatt — a nagy üvegajtó mögött — áll egész télen az IF 66-65 rendszámú Trabant. Úgy látszik, a Trabant tényleg nem kocsi, mert a 2 telelhet ugyanott, anonnan a Zsigulit kitiltották. Igaz, a Zsiga is elfért, a Trabant is elfér ott De ha a Zsigát kitiltották, honnan van a Trabantnak ez a kiváltsága? Ezt kérdezzük mi, Zsiguli- sok, akik a csillagos vagy borús — ég alatt állunk. Havassi Gyula Miskolc, Tizes honvéd u. 22. sz. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti: Radványí Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Nem tartom véletlennek, hogy a III. — a helyi szóhasználattal élve: munkáslakta — kerületben nem okoz problémát e9V-egy rendezvény vagy társadalmi munka megszervezése (sok jó példa volt már rá!) s a lakógyűlések összehívása fontosabb kérdések megvitatására. S jó ez így. Hasznosak azért is, mert tulajdonképpen amit a tanács és a különböző társadalmi szervek tesznek, tenni próbálnak, az mind-mind a lakosság érdekeit, a jobb körülmények megteremtését, a jobb közérzet kialakítását szolgálja. Ebben mutatott s mutat példát ez a kerület, amiért nemcsak a kezdeményező szervek, hanem az itt élők, a mindig segítőkész, áldozatokat vállaló munkásemberek is dicséretet érdemelnek. Az sem véletlen, hogy városunkban elsőként itt rendezték meg az elmúlt napokban az „Ismerjük meg szomszédainkat” ankétot. A Magyar Vöröskereszt 111. kerületi csúcsvezetősége hívta meg erre az Árpád utca 10—12. sz. alatt lakókat. Tévedés ne essék, nem arról volt szó ez alkalommal, hogyan „szomszédosunk". Hanem arról: ismerjük meg a közvetlen környezetünkben élő embereket annyira, hogy ha segítségre van szükség, ne idegenként forduljunk egymás felé. Legalább szintenként tudjuk azt, kik élnek ott, kiknek nyújthatunk, kiktől várhatunk segítséget adott esetben. Figyeljünk kicsit jobban egymásra, ne zárjuk ajtók mögé az emberséget, a jószándékot. Hiszen mindannyian kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor egy jó szomszéd többet ér bármilyen nagy létszámú, ám távol élő rokonságnál, s a figyelmes, szolgálatkész lakótárs olykor életet menthet! S ez nem frázis. A kezdeményezés mindenképpen elismerésre és követésre méltó. Már csak azért is, mert új lakótelepeinken bizony nem ritkaság, hogy éveken át vadidegenként mennek el agymás mellett az ajtószomszédok is. Nincsenek hagyományok még, nincs „törzsgárda” — hiszen egyszerre költöznek a lakásokba az egymás számára ismeretlen családok —, s éppen az idegenség — idegenkedés? — táplálja a fel-fellángoló türelmetlenséget, meg nem értést. Az ilyenfajta ismerkedés jó módszer lehet. Jó volna, ha felfigyelnének rá városunk többi kerületeiben is. M. G. ,.. január 23—28. között a Gátőr utcában két alkalommal szerveznek „kutyabefogást”, összeszedik a környéken kóborló, kárt és félelmet okozó ebeket. (A válasz a rovatunk január 16-i számában közölt, Éhesek a kóbor kutyák címmel megjelent panaszra érkezett a városi tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályától.) ... kilenccel kevesebb szeméttároló edény van a Tízes honvéd utca 9—11—13—15. sz. bérházban, mint amennyi kellene. Az 55 család, az orvosi rendelő és a gyógyszer- tár részére 14 kultát kellene biztosítani, ezzel szemben csupán öt van. Ebből adódik az a helyzet, hogy túltöltödTrabant telel a lépcsőházban Tavaly télen írtak róla, hogy a lépcsőházban telelt egy Zsiguli a Tízes honvéd utcában, a főutca felőli oldalon. Ezt akkor észrevették, s amit a tulaj kapott érte, nem tette zsebre. Ne zárjuk ajtónk mögé az emberséget
