Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-06 / 286. szám
Családi jellegi iineenséoek A Borsod megyei Tanács igazgatási osztálya a művelődésügyi és igazgatási osztályvezetők, valamint a megyében működő Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Irodák vezetői részvételével ma délelőtt 9 órától módszertani értekezletet tartott Leninváros- ban. A jelenlevők a családi jellegű társadalmi ünnepségek továbbfejlesztéséről hallhattak tájékoztatást. Nyitásra: friss hentesáru Bevált a konténeres szállítás Miskolcon féléves, vidéken egyhónapos múltra tekint visz- sza a Borsod megyei Áll at- forgalmi és Húsipari Vállalat kezdeményezése, a hús- készítmények konténeres kiszállítása. A megyeszékhely hat kereskedelmi vállalata után a húsipari vállalat elsőként a Mezőkövesd és Vidéke Áfész-szel kötött szerződést. A szerződés megkötői Mezőkövesden tekintették át, meghozta-e az első vidéki partnernél is a várt eredményt a konténeres kiszállítás, hogyan lehetne még javítani hiányosságain. Mindenki jól jár A konténeres szállítás nem olcsó mulatság, hiszen a konténer és a konténerszállító gépkocsi is sok pénzbe kerül. És megfelelő felkészülést igényel a kereskedelmi vállalatok egységeitől, boltjaitól. Mégis, a befektetés megéri a pénzt; a konténeres szállítással mind a gyártó, mind a forgalmazó, mind a vevő jól jár. — A konténereket elsőként töltjük meg, éjszaka szállítjuk ki őket a kereskedelmi egységekhez — mondja Tepliczki Ottó, a húsipari vállalat piackutatója. — Ez számunkra óriási előnyt jelent abból a szempontból, hogy reggelre a hagyományos szállítást biztosító gépkocsik rakodásához több, nagyobb terület áll rendelkezésünkre. Vagyis: a konténer egyben raktárterület-bővítést jelent a* húsiparnak, minden külön raktárépítés nélkül. A másik előny, hogy mire a bolt reggel 6 órakor nyit, a bolti dolgozókat már ott várja a konténerrel a friss hentesáru. Nyitáskor azonnal friss áruval tudják fogadni a vevőket, amire eddig alig volt példa. — Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a konténeres húskészítmény-szállítás egy hónapja alatt Mezőkövesd ellátása sokszorosára javult — mondja Rajna Ferenc, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész áruforgalmi osztályvezetője. — Eddig kaptunk 15—16-fé- le hentesárut, akkor, amikor éppen a hússzállító kocsi megérkezett. Most a konténerben 30—32-féle húskészítmény érkezik, s valóban úgy, hogy a legkorábbi nyitásra is ott van már a bolt előtt. Az egy hónap tapasztalatai alapján csak elégedetten nyilatkozhatunk — kisebb, kétoldalú tárgyalásokkal megszüntethető hiányosságoktól eltekintve — a konténeres húskészítmény-szállításról. Következik: Lenin város. Ózd A Miskolci Húskombinátból ez év május 9-én gördültek ki az első, húskészítménnyel megtöltött konténerek. A húsipari vállalat rendelkezésére álló gépjárműparkkal és a 200 darab, 180—220 kg-os konténerrel Miskolcon 67, Mezőkövesden és környékén mintegy tucatnyi bolt konténeres kiszolgálása lehetséges. Felvetődik: ha ilyen jó a konténeres szállítás, miért nem bővíti ezt a rendszert gyorsabban a húsipar? Tepliczki Ottó mondja: — A konténeres szállítás pénzigényes vállalkozás. Vállalatunknak kevés a konténerek szállítására alkalmas speciális járműve, amelyek üzembiztonságosak ugyan, ám mégis speciálisak, alkatrészellátásuk nagyon akadozik, javításuk nem könnyű. Mindez visszafogó erő. Ám van a dolognak másik oldala is. Amikor Mezőkövesden bevezettük az új rendszert, nem kevesebb mint 20 ezer (!) adatot kellett feldolgoznunk, nem beszélve az áfész olyan, saját hatáskörben tett intézkedéseiről, mint például a boltvezetők értekezlete, és így tovább. Mindebből világos, hogy a konténeres szállítás bővítése nagyon nagy' körültekintést igényel. Mégis, a Miskolcon működő hat vállalat és a mezőkövesdi áfész után 1978-ban újabb előrelépést tervezünk, kiterjesztjük e szállítást más vállalatokra, más városokra is. Most valószínűleg a Borsodi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és Leninváros, illetve Özd következik a sorban. A kereskedelmiek és a húsipar szempontjából sem közömbös a forgalom alakulása. de az a legfontosabb, hogy a lakosságot a korábbinál jobban el tudjuk látni. (nyikes) A közelmúltban hírül adtuk, hogy bár csak a jövő év őszére készül el a miskolci műjégpálya, már az idén korcsolyázhatnak a Népkertben a gyerekek, mert felöntik vízzel a betonteknőt, december közepén. A téli szünetben tehát már — ha az időjárás is kedvez — fel lehet csatolni a korit, lesz fűtött öltöző, sőt büfé is. Ügy látszik azonban, hogy ezen a jégpályán minden határidő előtt történik. A múlt vasárnap már tűrhető jeget és lelkes jéghokizó fiatalokat láttunk a sport- csarnok mellett. Mint a felvétel mutatja, még van mit csiszolni a majdani miskolci jégkorongcsapat technikáján, de megy ez majd jobban is! (Pusztai felvétele) Szociális körülmények Sajószenipétm A Miskolc vonzáskörzetéhez tartozó Sajószentpéter nagyközség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága ma délután 2 órától ülést tart. A vb tagjai meghallgatják az elnöki beszámolót, majd megvitatják a szociális körülményeknek meg nem felelő telepen lakók helyzetéről készített jelentést, végül időszerű feladatokat beszélnek meg. Gazdasági közérzet Megvallom, hogy általában szívesebben olvasok verseket,1 vagy regényt, novellát, mint száraz statisztikákat, jelentéseket, pontos beszámolókat. Mentegetőzéssel kezdem hát, ha a gazdasági közérzetünkről szólván nem elsősorban az MSZMP Központi Bizottságának december elsejei üléséről kiadott közlemény adataival érvelek. A közleményt nagyon sokan olvasták, de beszédtéma lett azok között is, akik nem olvasták. Lényegében arról van szó, hogyan éltünk, dolgoztunk 1977-ben, hogyan élünk, dolgozunk 1978-ban. Egy-egy művészeti alkotás is képes műveltségtől, beállítottságtól, hangulattól függően más és más élményt adni. Az emlitett közleményt is másképpen olvasta a közgazdász, a gazdasági vezető, a munkás, a háziasszony, a lakásra váró fiatal, a szövetkezeti tag, a mezőgazdász... Ki-ki másra emlékszik legelőbb és legtovább. Az 1978-ban esedékes fizetésrendezések várományosa a bérre, a lakásra váró a tervezett kilencvenezer lakásra, a mezőgazdász az idei jó termésre, és arra, hogy jövőre 2—3 százalékkal tervezünk többet. A csepeli versenyt indító munkás a jubileumi verseny eredményeire a dolgozó társadalom az országos verseny sikereire .., A közlemény nem hallgatja el — miért is tenné? — népgazdaságunk most is élő gondjait sem, és nagyon sokait vagyunk ebben az országban, akik bosszantó hibákra, elfecsérelt időre, elpazarolt anyagra is emlékeznek. Lassan mögöttünk egy eredményes év, előttünk egy gondokkal gazdag másik. Milyen közérzettel kezdünk ehhez az évhez? Azt-hiszem, nem árt akár csak az utóbbi két év decembereire gondolnunk. Gazdaságvezetők féltek az új szabályozóktól, háziasz- szonyok az idei nyár zöldségáraitól. Idő kellett, amíg a népgazdaságunkból elmúlt egyfajta fékező erejű óvatosság-érzet. Azt hiszem, kimondhatjuk: nemcsak a szakemberek közgazdász-közérzete, hanem az ország gazdasági közérzete is javult ebben az évben. 1975 és 1976 decemberében tudtuk, hogy a világgazdaság rosszabbodó feltételei között nagyon nehéz lesz helytállnunk, s hogy ehhez a helytálláshoz az egész társadalmunk ereje kell. Függetlenül attól, hogy ki mire emlékszik legelőbb és legtovább a mostani számot adó közleményből, valamilyen fokon valamennyien érezzük, hogy 1978-hoz jobb gazdasági közérzettel kezdhetünk, jóllehet a feladataink most is nagyok, nem egy területen talán bonyolultabbak és nagyobbak is. Nem tudom, milyen módszerrel lehetne kiszámítani, hogy gazdasági közérzetünknek mennyi szerepe volt az eredményekben, a munkaverseny szervezésében, üzemi munkaszervezésekben, kommunista műszakokban, de talán nem is a számok a fontosak. A fontosabb ennél, amit az év bizonyított: hogy voltak, s nyilván maradtak is tartalékaink, s ez a tartalék bennünk, emberekben, a mi jó közérzetünkben van. (bartha) Csökkent a halálos balesetek száma Megyénkben sajnálatosan sok közúti baleset történik. A megállapítás még akkor is igaz, ha az elmúlt hét végén mindössze kettőről szóltak a híradások. E balesetek között igen magas — meghaladja a 10 százalékot — a halálos kimenetelűek aránya. Az elmúlt évihez képest — akkor 120-an vesztették életüket az utakon — az idén valamivel jobb a kép. Az eddig megyénkben történt 1118 közlekedési balesetből 107 végződött a gépjárművezető, az utas vagy a gyalogos halálával. Krúdy is szerette az őzgerincet Vadételek # Erdész a hóban, avagy hazafelé ... (Solymos László felvétele) Gólya fészkei a villanyoszlopén ötven gólyafészket „áthelyeztek” és megemeltek a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói, hogy nyugodt, biztonságos környezetet teremtsenek a hosszú lábú állatoknak. Ugyanis a gólyák a megváltozott falusi építészet, továbbá a fészekrakásra alkalmas helyek — gé- meskutak, öreg fák, kémények — egyre csökkenő száma miatt új, s fészekrakásra alkalmas helyeket kerestek. A legjobbnak találták a kisfeszültségű hálózatot tartó magas oszlopokat. A szerelők a veszélyes helyről többször is a környéken levő alkalmatosságokra vitték át a fészket, de a gólyák makacsul ragaszkodtak az általában betonból készült magas villanyoszlophoz. A vállalat dolgozói megtalálták a mindenkinek kielégítő és biztonságos megoldást: „megemelték” a fészkeket, az oszlopot megtoldották egy méter magas, úgynevezett fészektartó szerkezettel. kakukkfűvel A tél a disznóölések és a nagy vadászatok ideje. Toroskáposztához, házikolbászhoz, vagy éppen májashurkához könnyen hozzájuthatunk, ám nehezebb az ügy, ha valakinek vadételre fájdul meg a foga. Krúdy Gyula novelláinak olvasása közben még a frissen jóllakott is éhes lesz, ha „vad- disznóperkeltekről”, pár órája lőtt, bundás nyulakból készített csípős paprikásokról, netán áfonyával ízesített őzgerincekről számol be olvasóinak az ínyenc író. Az Avas Szálloda Vadásztermébe a napokban vadászvacsorára invitálták az érdekes ízek kedvelőit. Klu- sóczki Lajos igazgatóhelyettes: — A hatvanas évektől rendszeresen megrendezzük vadászvacsoraestünket. Az idén egy egész vaddisznót, szarvasbordát és őzgerincet kaptunk a MAVAD-tól és a vadásztársaságoktól, de feldolgoztunk harminc fácánt és huszonöt nyulat is. Az ízek és fogások főfelelőse Vantuch Antal konyhafőnök, a „vad”-téma avatott ismerője. Részint készítette az ételeket, részint szakácsai és kisegítői munkáját irányította. — Ha tegnap este nem a tűzhely mellett dolgozik, hanem az asztalnál rendel, milyen menüt választott volna? — Javasolnám — illetve választanám — mindenekelőtt a fácánlevest lúdgégé- vel. Megtisztítva, de egy darabban főztük a fácánokat, és csigatésztához hasonló, de annál hosszabb, úgynevezett lúdgégével tálaltuk. — Böngésszük tovább az étlapot. Előétel? — Töltött gomba vadász módra. Két szelet megtisztított gombafej közé vad-májpürét tettünk, az egészet pa- níroztuk és kirántottuk. Mellé tartármártást kínáltunk. — A lényeg a húsétel volt... — Nehéz lehetett választani. A legtöbb a fácánsültből fogyott, áfonyával. Szalonnával tűzdelt, sütőben elkészített fácánmellet vagy -combot kakukkfűvel, esetleg korianderrel ízesítettünk és áfonyadzsemmel körítettük. Sokan kedvelik — a borjúéhoz hasonló zsenge húsa miatt — az őzet. Kapós volt a „pirított őzérmék töltött almával”. — És aki még bírta, tésztát kért... — Például, hogy stílszerűek legyünk, vadászfülét szilvalekvárral. Hasonló a dere- lyéhez, mégis más. Pető Béla áruforgalmi vezető még elmondta, hogy a vadétkek fogyasztói felkészültek gasztronómiából is. Fehérbort, netán sört még véletlenül sem ivott senki. Kizárólag vörösborokat, de csak módjával. És előtte? Ki ne tudná, hogy csak egy stampedli kecskeméti barack, egy kupica Unikum engedélyezett ... (sólymos) w -• v' X' V' Már jól csúszik
