Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-19 / 297. szám
a miskolciaké a szó Adjunk nevet a vasgyári kórháznak! Lassan megéri fennállásának centenáriumát a vasgyári kórház, s még mindig „névtelen”. Csupán földrajzi helyére utal a neve. Holott lenne kiről, kikről elnevezni, hiszen jó néhány kiváló orvos gyógyított itt, irányította a gyógyítómunkát. Közülük is kitűnt dr. Földesi József, aki 1937-től 1972-ig — nyugdíjba vonulásáig — három és fél évtizeden át volt a kórház sebésze, főorvosa, igazgatója. Igen sok vasgyári és miskolci társammal együtt javasoljuk: nevezzék el ezt a kórházat őróla. Legyen a neve: Dr. Földesi József Vasgyári Kórház. Igaz, Földesi Jóska bácsi — így hívta minden miskolci! — nem volt hírneves orvoskutató. De kiváló ember és gyógyító orvos volt. A Vasgyár szülötte. Édesapja évtizedeken át dolgozott a kohászatban. Talán ezért is szerette oly nagyon a munI kasokat, s ahogy tudott, se- ' gítette őket. Életét a kórházban töltötte, betegei, orvostársai, s betegápoló-munkaA MOKÉP bakija i Jegyet váltottam a Béke moziban a Zorro című „magyarul beszélő” olasz—francia filmre, másfeles helyárral. Az erkély első sorát kértem, ám közölték, hogy azt már elad- ; ták. Az előadás alatt azonban meglepődve láttam, hogy az a hely, amelyet én kértem — talán nem jött gazdája — üres maradt. Még nagyobb csalódást okozott, hogy nem is magyarul beszélő film volt a Zorró, hanem feliratos. Elképzelhető, hogy a MOKÉP- nél nem tudták? Téglás Imréné Miskolc, i Augusztus 20. u. 12- 2/1. A Miskolci Moziüzemi Vállalattól Váradi Sándorné propagandista válaszolt: sajnos „bakiztak”. Elírás történt a moziműsorban. A film valóban nem szinkronizált. Ezért — utólag! — elnézést kérnek a mozi látogatóitól. társai körében. Köztiszteletnek és közszeretetnek örvendett. Kevés olyan orvos van, akiről úgy emlékezik meg a historikus krónika, mint dr. Földesi Józsefről teszi a kórház 1976-ban kiadott monográfiája : „Földesi József 1972-ben történt nyugdíjazásáig a város megbecsült polgáraként élt és tevékenykedett. Elsőként választották Miskolc díszpolgárává, s elnyerte a Munka Érdemrend arany fokozatát. Alkalma adódott volna rangosabb állás betöltésére is: 194>-ben katedrát ajánlottak fel neki a pesti egyetemen. Nem fogadta el. Itt maradt a munkások orvosának, hitet tett hovatartozása mellett. A magyarországi fasiszta elnyomás szorongatott pillanataiban való helytállásáért, rá és a kórház minden dolgozójára tisztelettel kell gondolnunk.” Mindezekért, s a fel sem jegyzett, de elévülhetetlen tettéért úgy érezzük: a legméltóbb volna rá. hogy nevét a vasgyári kórház őrizze, míg fennáll. Sokak nevében: Lendeczky László, Miskolc III.. Kurucz u. 37. 7/3. Majdnem tettenérés! A diósgyőri várnál sétálgattam kislányommal, december li-en, vasárnap, amikor megdöbbenve vettem cszre, hogy parkoló, új Zsigulim mellett liivatlan-kéret- len „szerelő” tevékenykedik. A tettenérés olyan váratlan volt az alkalmi „beszerző’ számára, hogy nem tudott el ugrani a dísz- tárcsa mellől, de ijedtében még magyarázatot sem volt kénes kitalálni. A felelösségrevonást némán hallgatta. Am ekkor egy, a közelben álló — kifogástalan állapotú —, szép Zsiguliból kikiáltott életepárja (vagy tettestársa?) : — Mit állsz ott? Mit akar tőled az a pasas? Ne hagyd magad inzultálni, provokálni...!!! S lám, az emberke máris tudta, mit tegyen: beugrott a kocsijába, s iobb reményű nejével elrobogott Nem volt a kezemben a „corpus delicti”, bár a férfi rémülete, a kocsinál való matatása „beszélt” helyette is. Csakhát — elsiettem. Nyilván tisztes távolságból kellett volna megvárnom, amíg befejezi a „hiánycikkek” beszerzését”, s csak akkor kellett volna jogos tulajdonomat visszaszerezni. Ehhez azonban nem volt türelmem. De szeretném elvenni az illető kedvét az ilyen „beszerző” körúttól. Felhívom hát a Zsiguli-tuladonosok figyelmét, óvakodjanak: hátha nem nyugodott bele az én „szerelőm” a sikertelen vállalkozásba? Feljegyezte: F. Lászlóné Miskolc, Tízes honvéd u. „Madrigálsarok” — a Zrínyiben ♦ Kellemes hangulatban csendült fel ezer év kórusmű- termésének néhány szép darabja a Zrínyi Gimnázium klubjában. A miskolci Bartók Kórusból szerveződött kis kórus adott hangversenyt december 13-án a pedagógus KlSZ-szer- vezet tagjainak. Kár, hogy ez utóbbiak igen kis létszámmal képviseltették magukat — írja Kozma Judit, a pedagógus KISZ-bizottság titkára. „Belebabráltak” a fűtésbe r Szövetkezeti lakásban lakom, 1962-től. Tavaly decemberig semmiféle problémánk nem volt a fűtéssel. Sőt! A konyhai ablakot szinte állandóan nyitva kellett tartanom, mert 26 fokcs „melegünk” is volt. Egy éve azonban valami rejtélyes oknál fogva leállt a fűtés. Egy-két nap után —, amikor ismét fűtöttek — mindkét szobában jóval gyengébben melegedett a radiátor, a lakókonyhában pedig teljesen hideg volt. A házfelügyelőnek azonnal jelentettük. S azóta is jelentgetjük, ám hiába. Nyáron (talán augusztusban) kértem, hogy cseréljék ki a radiátorokat, mert idegileg még egy telet nem bírok ki ebben a lakásban. A csere megtörtént. Aztán jött a korai hideg, megkezdték a fűtést. Boldog voltarh, mert a radiátorok jól fűtöttek. Az öröm azonban nem sokáig tartott. November közepén észrevettük, hogy megint nem megfelelő a hőmérséklet. Ismét jelentgettem, s nézegették is, de ez mit sem változtatott a lényegen: 16 fok „meleg” van a lakásomban, ami nem elfogadható. A MIK távhőellátási főosztályától kapott tájékoztatás szerint: „Sajnos befürödtek” azzal, hogy a kiliáni lakásszövetkezettől átvették a kazánokat, illetve a fűtést. Ugyanis a szövetkezet — szabálytalanul — módosítást hajtott végre a fűtési rendszerben. Igaz lehet ez? Tinuncr Ferencné Miskolc, Gagarin u. 22. fszt. 3. Vavrek Gyula, a MIK hőszolgáltatási főosztálya vezetőjének válasza: 1977-ben a lakásszövetkezet — a MIK engedélye nélkül — valóban „belebabrált” a belső fűtésbe. S azóta hiába szolgáltatják a hőenergiát. Felelősséget sajnos, nem tudnak vállalni a lakásszövetkezet által végrehajtott „módosításért”. A szövetkezet vezetőinek kell intézkedni, visszacsinálni azt, amit elrontottak, hogy a lakók ne fázzanak a „pénzű-, kért”! Pala Mihály, Miskolc, Thököly u. 7. sz.: Megpróbálunk segíteni. Rovatunk csütörtöki számában közöljük az eredményt. Handa Imréné, Miskolc, Ság- várí u. 2. sz.: Ami késik, nem múlik! Többeknek: Anyagtorlódás miatt jó néhány témával adósak vagyunk. A nyilvánosságra számot tartó leveleknek igyekszünk folyamatosan helyet „szorítani”. Türelmet kérünk. Helyreigazítást kérnek, de... Lapunk 1977. december 2-i számában a Szikszói Asztalos és Építőipari Szövetkezet asztalosmühelyében keletkezett tűzről, s annak oltási körülményeiről írtunk, „Egy tűz története: Se víz, se por!” címmel. A Borsod megyei Vízművek észrevételezte a cikkben írtakat, mely szerint a tűzoltóság azért nem a közeli tűzcsapokból vett vizet, mert azok rosszak voltak. A vízművek megvizsgálta az esetet, és helyreigazítást kér, mert a vizsgálat során „beigazolódott, hogy a riportban közölt adatok nem helytállóak, következtetésünk elhamarkodott”. Igaz, beismerik, hogy a kezelésükben levő egyik tűzcsap valóban rossz volt, de a környéken található többi csap (öt) működött, csak a tűzoltásban részt vevők nem ismerték a helyét. Hogy mit tudunk erre válaszolni? Bevalljuk, hogy laikusak vagyunk. Nem értünk sem a tűzhöz, sem a vízhez. De azt sem értjük, hogy a vízmüvek szikszói részlege miért közölte a tűzoltósággal azt, hogy a rossz csap ágán minden tűzcsap cl van zárva. Jó, volt még öt üzemképes csap, de hol? Különböző mellékutakon, a levél szerint 200 méteres körzetben, táblával jól megjelölve. Csak éppen az a bökkenő, hogy senki sem tudott róla, és senki sem látta azokat. Ami pedig a hibás csapot illeti; a tűzvédelmi szabvány ennek azonnali kijavítására kötelezi az üzemeltetőt. Hűtőkamrának is beillő zöldségárusító bódé A Színva-parton — a Tiszai pályaudvarral szemben — van egy AGROKONZUM feliratú, ki dűlt-bedült bódé. Kánikulában, s mínusz 10—15 C°-os hidegben is egyként tolyik itt a zöldség-g.yü- niölcsárusítás. Az áruválaszték bőséges, árui szépek, a banántól a citromos kóláig sok minden kapható. Aki ebben a „szellős” bódéban árusít sokunknak kedvence: Marika néni. Lilára fagyott orral, bedagadt torokkal, vattás kabátban, sálba bugyolált fejjel árul, cipekedik, számol, visszaad, s közben egy csöppet sem ingerült, csak köhög és rekedten udvarias. Kérdeztem tőle néhány napja, hogy miért nem követel olyan munkakörülményeket, amelyben az egészség tartós károsodása nélkül lehetne dolgozni? Kinevetett. Aztán megnyugtatott: „Nem magát nevettem én, hanem a kérdést, ahogyan feltette. Mert hiszen hogyan is lehetne itt olyan helyiséget létesíteni, ahol megmelegíthetném elgémberedett kezemet, vagy megihatnék egy csésze meleg teát? Hogy lehet ilyet elképzelni?” Nos, én kacagás nélkül kérdezem az AGROKONZUM — most már ZÖLDÉRT-nek keresztelt — vállalatát: mennyit ér nekik ennek a nyári bódénak a haszna? S ha már megéri, hogy télen is „üzemeltessék”, nem tehetnének-e valamit, azért, hogy emberi körülményeket teremtsenek benne? Végiggondolták-e már, hogy akár csak egy hónapos tartós hidegben való árusítás ilyen helyen nem gyerekjáték. Mert lehet, hogy most még nem, de két év múlva majdnem biztos, hogy Marika néni reumás beteg lesz, nem bírja a kezét emelni, vállízülete nem engedelmeskedik neki, s berekedt torka sem tisztul ki. Akkor majd táppénzre megy, s esetleg ráfogják: 6 akart így árusítani. A Zója tér túlsó oldalán — ezzel a bódéval szemben — az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak is van egy gyümölcsösbódéja. Am ott van külön melegedő helyiség, s az elárusítótérben is van olajkályha. Ennek ellenére az eladók ott is nagyon fáznak, ha hideg van. De ők legalább megmelegíthetik elgém- bereueu kezüket a kályha fölött. Példa tehát van. Lehet, hogy — mint minden példa — ez is sántít. Am, ha a két bódéra nézünk — munkába menet, vagy munkából jövet —, Marika nénit sajnáljuk Jobban, abban a hűtőkamrának is beillő, papírzsákokkal „tapétázott” gyürnöj- csösbódéban, ahol egyébként a farkasordító hidegben is változatlan kedvességgel mosolyog. * Sokak nevében: B. Lászlóné Miskolc, Tiszai pályaudvar ★ A ZÖLDÉRT — a volt AGROKONZUM — vezetői Marika néni nevében is köszönik a vásárlók figyelmességét s aggodalmát. Tökéletesen egyetértenek a levélíróval: csak megbecsülés illet minden dolgozót, aki vállalja, hogy ilyen körülmények között árusítson. (Sokan vannak ilyenek, hiszen a piacok és vásárcsarnokok pavilonjai is fűt- hctetlenek.) Azt azonban tudni kell: ez nem kötelező. A téli időszakban Marika néni is bevonulhatna az „anyaboltba”, a 100. sz. zöldség-gyümölcs szaküzletbe. Csakhogy ő — ismerve, mekkora igényt elégít ki a Tiszainál ez a pavilon (egymaga majdcsak annyit árul, mint egy korszerű üzlet ’ kollektívája) — tulajdonképpen igazi kereskedői hivatástudatból, s természetesen a forgalom nagyságától függően emelkedő kereset miatt is, vállalja az árusítást a mostoha körülmények ellenére. Egyébként az „emberségesebb körülmények” megteremtése nem az anyagiakon múlik. A vállalat már 1975-ben kérte a tanács szakigazgatási szervét: engedélyezzék a pavilon téliesítését. A válasz; még átmenetileg sem! Mindaddig, míg a Zója tér rendezési terve el nem készül, nem lehet változtatni a bodegán. Az utasok ugyanakkor — mint a forgalom is mutatja — igénylik itt az árusítást. Marika néni pedig — ha fázva is —, de várja őket. (Valóban — önkéntesként! A szerk.) MILYEN HŐMÉRSÉKLETET KELL BIZTOSÍTANI A LAKÁSOKBAN? Megkezdődött a fűtési idény, de számos olvasónk fázik. Kérésükre közöljük a fűtésre és melegvíz-szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket. A nehézipari miniszter vonatkozó rendelete a lakóépületek és bérbeadás útján hasznosított más épületek táv-, hő-' és melegvíz-ellátásáról szól. A jogszabály előírja, hogy a távhőellátási be_ rendezés útján nyújtott fűtési szolgáltatás. esetében az év október hó 15. napja és a következő év április 15. napja közötti időben (fűtési idényben) úgy kell fűteni, hogy az emberi tartózkodás céljára szolgáló fűtött helyiségek belső hőmérséklete naponta 8—• 20 óra között átlagosan legalább plusz 20 Celsius-fok legyen. (Pl.: lakószobában, hallban, irodában plusz 20 Celsius-fok, mosdóhelyiségben, fürdőszobában plusz 24 Celsius-fok, az előszobában, konyhában, W. C.-ben plusz 16 Celsius-fok.) Ha pótfűtési idény van, a hőmérsékletnek akkor is ilyen mértékűnek kell lenni. A távhőellátási berendezés útján nyújtott, fűtési hőenergiával előállított meleg vizet egész évben folyamatosan (naponta 24 órán át), vagy hetedként két alkalommal — 4—4 órán át — úgy kell szolgáltatni, hogy a meleg víz hőmérsékleíe a kifolyó csapoknál legalább plusz 40 Celsius-fok legyen. A fogyasztó a fűtési, illetve melegvíz-díj elengedését vagy arányos mérséklését követelheti arra az időre, amíg a szolgáltatás a szolgáltató vagy a távhőellátási berendezés hibájából huzamosabban (havonta 3 napnál hosszabb ideig, szakaszos melegvízszolgáltatás esetén pedig havonta egynél több alkalommal) szünetel; időtartama (ni, nem 24 órán át), vany mértéke (pl.: használati meleg víz csak plusz 30 Celsius-fok) az előírt időtartamot vagy mértéket huzamosan nem éri el. Dr. Sass Tibor A ROVAT LEVÉLCÍMEr Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 Mona Lisát lehet, a Petró-gyűjteményt nem?! Csencselés a tejjeggyel Nemcsak hallottam, de tapasztaltam is, hogy egyesek visszaélnek az állam által nyújtott kedvezménnyel — a tej jeggyel! Vannak szülők, akik pénzért árusítják. Kétszázharminc forint a „taksája”, s ezzel — úgymond — „mindenki jól jár!” Az is, aki eladja, az is, aki veszi! Csak a gyermek veszít, akit megfosztanak ily módon a napi fél liter tejtől. De hogyan engedhető meg ez? Mit tesznek az illetékesek azért, hogy ne fordulhasson elő? B. Lászlóné, Miskolc * Az I. kerületi tanácsi hivatalban elmondották: sajnos, tudnak erről az „adásvételről”. Mivel egy évi tej- jegytömb értéke 500 forint, s ezt 180—230 forintért ad- ják-veszik, így azok, akik megvásárolják — saját érdekükben —, sem tesznek feljelentést. Holott, üzérkedés címén eljárást lehetne indítani az eladók ellen. De hát erre még nemigen volt példa. Bizonyítani ezt az „ügyletet” szinte lehetetlen. S a tejjegytömbök mellé nem adhatnak sem őrt, sem tisztességet! Vasárnap elmentem a Kossuth utca 13. szám alá, megtekinteni „A Petró-gyűjte- mény remekei” cimű kiállítást. A gyűjtemény csodálatos; maradandó élménnyel távozik a látogató, különösen, ha nem akar fotózni. Aki viszont akar, az úgy jár. mint én. A teremőr majd udvariasan figyelmezteti: itt nem szabad fényképezni. Mivel régen fotózom, meglepett a különleges rendelkezés. Nemcsak azért, mert tiltó tábla nem hirdeti, hanem azért is, mert világszerte megengedett a képtárakban a fényképezés. Még a Louvre-ban is! Módfelett csodálkozom tehát azon, hogy is van ez? Mona Lisát lehet, a Petró-gyűjteményt nem?! Igaz, vakuval sehol sem engedik meg a kiállított mesterművek fotózását. De vaku nélkül... ? Ugyan miért ne engednék? Persze lehet, hogy ez miskolci specialitás. Azért jó lenne tudni, hogy milyen meggondolásbi rendelték el a tilalmat. Králik János Miskolc, Dorottya u. 7. sz.
