Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

Megszabadulni a felesleges Minktől Ki akar Havannába Országos csapatvetélkedő kezdődik Mi kell ahhoz, hogy valaki Latin-Amerikába eljuthas­son? A válasz szinte magá­tól értetődik: pénz, és na­gyon sok pénz, mert ezt az utat nem száz, hanem ezer forintokban számolják. Ha pedig nincs? Akkor egy ve­télkedő, melynek fődíja az út. Tegnap délelőtt a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház- ban Kovács Zoltán, a KISZ városi bizottságának politi­kai munkatársa tartott tájé­koztatót a „Köszöntünk VIT. köszöntünk Havanna!” cím­mel induló országos csapat­vetélkedőről. Az 1978 július —augusztusában megtartandó XI. Világifjúsági Találkozó­ra különböző intézmények hirdettek úgynevezett komp­lex vetélkedőt — politikai, kulturális és sport témákban. A vetélkedő célját egy mon­datban is meg lehet fogal­mazni: ötletek felszabadítása, nem kérdezz-felelek játékban és nem lexikális tudással. Öt-öt tagú csapatok indítá­sára van lehetőség, egy-egy tartalékkal, a'' csapatok elő­ször háziversenyen vesznek részt, majd függetlenül attól,, hogy a házin ki nyer, ki nem nyer, mindenki indulhat a városi területi selejtezőn, majd az innen túljutottak a városi döntőn. Az LKM. a DIGÉP, az NME és a szol­gál tatóipari KISZ-bizottság fiataljainak nem kell selej­tezőn részt venniük hanem — mert nagyon sok KISZ-tag- juk van — közvetlenül a döntőbe jutnak. A városi döntőn előreláthatólag 12— 14 csapat indul, s egy jut a háromnapos táborozással egybekötött országos közép­döntőbe, ahonnét négyszer hat csapat az elődöntőben méri össze tudását. Az első két helyezettek már a dön­tőben érezhetik magukat, ahol két hatos csoportra oszt­ják őket, és 'az első—harma­dik helyen végzettek, tehát hat csapat vesz részt a lar tin-amerikai körúton, bele­értve Kubát, a VIT színhe­lyét. 1978 január elején kezdőd­nek a háziversenyek, míg a döntő júniusban lesz. A vá­rosi és az országos szervezé­si bizottságnak az a célja, hogy a vetélkedőn minél több tartós közösség indul­jon. Csak néhány cim, hogy miről is lesz szó a verse­nyen: a VIT-ek története, Kuba története, Magyaror­szág helyzete a világban, nemzetközi ifjúsági mozgal­mak ... A havannai utazáson kí­vül sok rpás értékes ajándé­kot kapnak a nyertesek és a vesztesek (bár ezen a ve­télkedőn csak nyerni lehet). A KISZ KB kéri a fiatalo­kat, hogy a háziversenyek forgatókönyveit juttassák el hozzájuk, s azok is sorsolá­son vesznek részt. „Köszöntünk VIT, köszön­tünk Havanna!” Fiatalok, akartok-e Kubába jutni? Most itt a lehetőség! I. S. A Vöröskereszttől a kohászati" Kórházak Küzdelem a kondícióért * Néhány hasznos tornagya­korlat Nem akarjuk a férfiakat megbántani, de bennünk, nőkben több akaraterő és hiúság van ahhoz, hogy csi­nosságunkért mindent elkö­vessünk. (Az a férfi, akinek nem inge. ne vegye magára!) De nemcsak a fölösleges kilók ledolgozásáért, hanem az egészségünkért, a jó köz­érzetünkért is jó, ha teljes erővel belevetjük magunkat a tornába­Melyek azok a női testré­szek, amelyek a leggyakrab­ban deformálódnak? A has, a csípő, a fenék, a comb, a derék és néha a hát felső része. A felsorolt testrészek fogyasztásához és csinosságá­nak megőrzéséhez ajánlunk néhány típusgyakorlatot. A has fogyasztása: Ha- hátradőlés. Lépegetés félig ülés törzscsavarással, térdfel­húzással. A gyakorlatoknál vigyázzunk, hogy lassan, fo­kozatosan, gömbölyű háttal emelkedjünk fel. A csípő és a fenék fogyasz­tása: Térdelésben először az egyik, majd a másik lábun­kat emeljük oldalra. Hason- fekvésben emeljük a lábun­kat magasan hátra. Oldal­emelésnél a térd előre néz! Hátraemelésnél a medence- csont elülső része a talajon marad! A comb fogyasztása: Térd­emelésben egyenes háttal hátradőlés. Léoegetés félig guggoló helyzetben. A derék fogyasztása: Térd­emelés egy lábon és törzs­csavarással. Oldalhaj láskor a felső test pontosan egy sík­ban legyen a medencével! A váll ne essék előre! A gya­korlatokat erősen nyújtóz­kodva végezzük! A hát fogyasztása: Egyenes háttal törökülés. Kéz a tar­kón. A könyök hátrafeszíté- sével többször húzzuk meg a lapockacsontot. Könyökhajlí- tással, négykézláb-térdelésbe. A lapocka összehúzásával a mellkas a talajhoz közeledik. A törzs súlya a kezeken van. Gyakorlat rajta! Legyünk kitartóak, de tartsuk be a fokozatosság elvét! OLÁH ERZSI Evermek- és ilppeleiem A városi gyermek- és ifjú­ságvédelmi munkaértekezlet tegnapi ülésének napirendje is bizonyította: a veszélyez­tetett gyerekek, fiatalok meg­keresése és támogatása az egész társadalom feladata. Egymástól igen távol álló te­rületek képviselői számoltak be lehetőségeikről cs ered­ményeikről. A napirend első pontja­ként a Miskolc városi Vö­röskereszt titkára adott tá­jékoztatót az ifjú egészség­őrök tevékenységéről, az ál­talános és középiskolákban kiépített szervezetről. A tan­órán kívüli egészségügyi ne­velőmunkát (családi életre, egészséges életmódra neve­lés, környezetvédelem) járt úton segíti a Vöröskereszt. A legtöbb gondot nekik is az iskolákból kikerült, sokkal nehezebben elérhető fiatalok jelentik. A közeljövő felada­ta lesz egy olyan részletes munkaterv kidolgozása, amely a tennivalók mellett a lehetőségeket is pontosan körülírja; a vöröskeresztes aktívának a legbonyolultabb ügyben is tudnia kell, hová fordulhat eredményesen. A Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjainak pat­ronáló tevékenységéről szólt a nagyüzem szakszervezeti bizottságának beszámolója; időben, forintban nem kis áldozatvállalásról tanúsko­dik. A gyermek- és ifjúság- védelem azonban mást is kí­ván; az anyagiak mellett humánus támogatást. Van erre példa, de minden üzem, így a kohászat is többet te­het az eddigieknél egyes dolgozói veszélyeztetett csa­ládjának védelméért. Ugyan­akkor az üzem nagyon sokat segíthet. a rászoruló fiatalok társadalmi beilleszkedésében is, ha belátja, hogy a meg­értő, támogató környezet legalább olyan fontos (a munkaerő megtartásában is), mint a havi fizetés. Villantó Csukaszezon Holnap aranyvasárnap, a vásárlók napja. Kinek ve­gyünk, mennyiért, és mit? Miskolc két sportszerboltjá­ban jártunk, s horgászcikkek iránt érdeklődtünk. Mit aján­dékozhat a horgászfeleség a férjnek — és fordítva? Nos, a kép eléggé lesújtó. Kezdjük talán, ami van: orsókból a választék viszony­lag bőséges, 150—600, 700 forintig kínálnak csehszlo­vák, francia, japán, norvég, svéd peremfutóorsókat. Zsi­nórból NDK és csehszlovák gyártmányú kapható minden méretben. A nagyon keresett franciából nincs. És bot sincs. Illetve ami van, az csak nádbot, amit kevesen keresnek. Tél van, csukasze­zon. Ám csukázó horog sincs. De ajánlottak egy tippet: a horgász most ne halat fogjon, hanem síeljen. Mert sí, az kapható. * Csukaszezon van. Nem akarjuk a horgásztársakat lebecsülni, de nem árt, ha közlünk néhány adatot a csukáról: védett hal, a ti­lalmi idő általában március 1-től 31-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 centi­méter, a horgászkezelésben levő vizeken 40 centiméter. Horgászata pergetve a leg­sportszerűbb, élő hallal, úszóval pedig igen szórakoz­tató. A pergetéshez használ­junk közepesen merev 2,10— 2,70-es botot, 0,25—0,35-ös zsinórt. A villantok közül az önsúlyos, közepes és nagy méretű támolygók, valamint körforgók a legjobbak. Kissé opálos vízben a villantó lehet fényes is, de tiszta vízben óvakodjunk a túlságosan csillogó használatával. Itt jobban beválnak az opálos, matt fényű sárgaréz vagy vörösréz színű, sőt egyik ol­dalon pirosra festett villan­tok. Az élőhalnak az az előnye, hogy a csukát akkor is be­csaphatjuk, amikor a villan­tó már csődöt mondott, hisz a „krokodilpofájú” alig tud ellenállni a horgon vergő­dő csalinak. A íárasztást pedig bízzuk a horgászokra. A kiváló sporthal nagyszerűen véde­kezik, zsákmányolása nagy élvezetet nyújt. I. S. Orenburgnak Kórházat is építenek a Kárpáton túli területen az orenburgi gázvezeték magyar Haydn: Nelson-mise, Beethoven: C-dúr mise Kórus-zenekari hangverseny szakaszának kompresszorállo­másait kivitelező Kelet-ma­gyarországi Közmű- és Mély­építő Vállalat dolgozói. Alig öt hónappal az építkezés kez­dete után most tető alá ke­rült Huszton a település le­endő új belgyógyászati tömb­je, amelynek elkészültével megkétszereződik az egész­ségügyi intézmény befogadó- képessége. A jó ütemben ha­ladó beruházást előrelátható­an a jövő év decemberében adják át rendeltetésének. Ezt követően a husztihoz hasonló kórház építését kezdik meg a magyar építők Ivano-Fran- kovszkban. A hagyományoktól eltérően, ezúttal két misét hallhattunk az Országos Filharmónia hang­versenyének keretében. A mü­veket 9 év választja el egymás­tól, szerzőik a zenei klasszi­cizmus nagymesterei, Haydn és Beethoven, s ez egyben magya­rázatot ad a misék megegyező és eltérő vonásaira. Haydn d-moU miséje Nel­son angok admirálisnak a francia flottán aratott abu- kiri győzelméhez kapcsoló­dik. Innen a mű ' elnevezése. A Benedictus részben az uj­jongó fanfárhángok utalnak a diadalra. A zeneszerző al­kotó , pályájának csúcsán, 1798-ban komponálta a mű­vet. Haydn, aki évtizedeken keresztül az Esterházy her­cegek udvari zeneszerzője volt, a miséjében is alkal­mazkodik a közönség, a be­fogadók igényéhez, felké­szültségéhez. Ezzel szemben Beethoven soha nem rendel­te alá ízlését sem megren­delőnek, sem pártfogónak. Az 1807-ben komponált C- dúr mű az első misekompo­zíciója, s eljut benne a Ky­rie hagyományos hangvéte­létől az Agnus Dei messzire előremutató érzelmi mélysé­géig. A mise „szokatlan vol­ta” meglepte «h kismartoni udvar főúri közönségét, és a mű a bemutatón megbukott. Ma úgy tartjuk számon a Kismartoni misét, mint egy számos vonásában újszerű, kitűnő művet, amelyik elő­futára volt Beethoven nagy­szabású misekompozíciójá­nak, a Missa Solemnisnek. A hétfő esti hangverse­nyen a Miskolci Bartók Kó­rus szólaltatta meg Haydn és Beethoven művét. A mos­toha akusztikai körülmé­nyekről már többször ír­tunk, de ezúttal is felten­nénk a kérdést; miért nem lehet megoldani, hogy a Nemzeti Színházban a han­gok kifelé, a közönség irá­nyába szóljanak és ne a zsi­nórpadlásra szálljanak? En­nek ellenére csak a legna­gyobb elismeréssel szólha­tunk a Bartók Kórus kitűnő teljesítményéről, lelkes éne­kéről, homogén hangzásáról. A szólisták: Andor Éva, Né­meth Zsuzsa, Fülöp Attila, Polgár László átélten, muzi­kálisan énekeltek, egyedül Andor Éva lebegősebb hang­ja hatott némiképp zavaró­lag a Nelson-misében. Reményi János, a Bartók Kórus karnagya vezényelte az előadást, hibátlanul. A kitűnő tempók, helyes ka­rakterek, a külsőségektől mentes, lényegre törő diri­gálás és a biztos műismeret egyenes következményeként élményt adó produkció való­sult meg. A Miskolci Szim­fonikus Zenekar felkészült­sége, impozáns játéka jelen­tős részese volt az est sike­rének. BARTA PÉTER Feriit, szigetelőnek A tapolcai perlitüzemben új termékkel bővítik a szige­telőanyag-választékot. A vul­kanikus eredetű kőzetből, a perlitből eddig főleg gyapot­szerű szigetelőanyagot készí­tettek, amelyet a födémek hő- és hangszigetelésére bi­tumennel egyesítettek, vagy paplanhoz hasonló formában juttatták el az építőipari fel­használókhoz. Most új ter­méket kísérleteztek ki. A könnyű, jól szigetelő anyag­ból cement-, mész- és gipsz­kötéssel kis térfogatsúlyú vá- laszfóelemeket gyártanak majd. Ezek főleg a házgyári építkezéseknél lesznek hasz­nosak, de alkalmasak a csa­ládi házak mellékhelyiségei­nek elválasztására is. Hógolyó Mindegy az, hogy csak addig fehér a hó, amíg leeseik. A városi gyerek a barnás-sár­gára olvadt, latyakos hónak is örül, mert gombóccá gyúrva, lehet vele célba dobni. No persze, nem igazi ez... Igazából csak a fa­lusi gyerek tudja a módját. Mert a falun fehér a hó, mint a frissen mosott lepedő, nem csöpög belőle a barnás lé, mikor tenye­rével formálja, no meg céltáblának is ott a kerti akác törzse vagy a kerítésre tűzött szilke. Városon? Ezernyi ablak, vasbeton lámpaoszlop, egy-egy kis semmi bokor ... De ez is mind tilos! Hát mit tegyen a városi gyerek, ha egyszer tél van és hógolyózó kedve támad? No, azért feltalálja magát, turpisságért nem megy a hetedik határba. Íme rá a bizonyság. Baktatok hazafelé. Húzódnék a falhoz, mert a járművek igencsak fröccsennie a la­tyakot. A fal tövében meg a járdaszegély mellett marad azért markolni való. Kabátra szórva már Patyolat-kínáló, de golyóbisnak még felettébb alkalmas. Gyerekek húznak el mellettem. Iskolából, iskolába. Arcuk piros, nyakukba tekert sal­juk messze úszik utánuk, harsányak. Táská­jukat lóbálják, egymás sarkára ejtik, hogy bukdácsolva lendüljön egyensúlyából, akit inzultus ér. Na de ő se marad adós! Uccu neki a hónak!... s csak ez kell, egyetlen hólabda s szemvillanás alatt fergeteges csata kezdődik, feledve járókelőt, dudáló autót, fenyegetőző házmestert... Egy középkorú hölgy kerül elém. Fázósan burkolódzik irhájába, mindkét keze a meleg zsebben, hóna alá szorítva ridikülje. A fején hosszúszőrű szürkés-fehér kucsma. Valami hirtelen elsüvít a fülem mellett, s tompa detonációval puffan az irha hátközepén. Egy pillanatig megtapad, majd lehullik és kerek folt marad utána. Szemeivel villámokat szórva fordul vissza a hölgy. Már mondaná, mondaná a kikíván­kozó szavakat, rám tekint, aztán elbizony­talanodik, de tüstént fel is méri a történte­ket ... Két lurkó sunyit mögöttem, vagy tiz lépésnyire. Egyik a másikra néz judáskodva, a másik az egyikre. No, melyik volt hát? Bár az most teljesen mindegy. A hölgy köszörül egyet a torkán s száz- huszas sebességre vált. Indulatosan mondja a mondókáját, keresetlen szavakkal, s igen jól érti, mert rendkívül könnyedén cifrázza. Fél perc alatt olyan kiselőadást rögtönöz is­koláról, szülőkről, nevelésről, meg a rakon­cátlan két kölyök jelleméről, hogy ember legyen a talpán, aki utána csinálja. Talán tettlegességig fajul az ügy, ha a hölgy és a két gyerek mozgása nem formálódik harmo­nikussá, már úgy értem, hogy ahány lépést tesz előre a sértett, ugyanannyit hátra a két bűntárs. A hölgy viszkető tenyerén azon­ban győzedelmeskedett a járda, amely ez­úttal jóságosán csúszós s nem adott rá sem­mi reményt, hogy a nyolcvan kiló versenyre keljen a pehelysúllyal. Valahogy aztán mégis véget ért az utca rendjét háborító‘intermezzo. Bár a hölgy — hallottam — még a. következő sarkon is mondta a magáét. És még hallottam vala­mit, ahogy lassúbbra fogtam lépteimet. — Ugye mondtam, hogy ugorjunk a kapu alá!... — így az egyik. A másik még min­dig szuszogott az átélt izgalomtól. — Golyós vagy te, Zoli. Hát azt hiszed, bevette volna az öreglány, hogy a krapek nyomta hátba!? A lépcsőházunkban kaptam észbe: de hisz a krapek én vagyok! Ebadta kölykei, hogy meghúznárh a fületeket! De belülről vigyo­rogtam. Valaha, régen, nekem is volt ha­sonló esetem... Qsak akkor még az „öreg­lány” nem öreglány volt. Másként mondtuk. Hogyan is? Te jó ég, hogy is mondtuk mi, városi kölykök? —a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom