Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
A E3IK is teljesítette Beszerzők, 9 eladók dicsérete (Folytatás az 1. oldalról) A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója az értekezleten elmondta, hogy az előző évhez viszonyítva 14 százalékkal nőtt az üzletek forgalma. 1976 után 750 ezer forint nyereségrészesedést osztottak szét, ebben az évben ez az ősz- szeg 1 millió 280 ezerre emelkedik. A tájékoztatóban hallottuk : úgy tervezték kereskedelmünk vezetői, hogy az ötödik ötéves tervben a vállalatok 9,4 százalékkal növeljék országosan az iparcikk-kereskedelem forgalmát. Megyei szinten ugyanezt 9,9 százalékban jelölték meg. A BIK ebben is re- kordteljesítményt ért el már az első két évben, hiszen 10,25 százalékkal sikerült töveim a forgalmat. A számok talán szárazak, de nagyon sokatmondók. Mindehhez bőséges árumeny- nyiségnek, megfelelő választéknak kellett lennie az üzletekben. De ezek a számok nemcsak az árubeszerzést, az áruforgalomban dolgozók jó munkáját dicsérik, hanem a szállítókét, a bolti eladókét is. Köztudott, hogy Miskolcon nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Kevés az eladó, szűkek a raktárak, sok a • nehéz fizikai munka, a forgalom nagy része a belvárosban bonyolódik le. A sikerek mégsem jelentik azt, hogy teljesen elégedettek a munkájukkal. A következő évben még többet szeretnének nekünk, vásárlóknak nyújtani, mind meny- nyiségben, mind minőségben. Ezen az ú. vállalati fórumon úgy döntöttek, hogy valamennyi bolt kollektívájával előre megvitatják, mit tudnak vállalni 1978-ban. Novemberben úgynevezett tervvariációkat bocsátottak az üzletek dolgozóinak rendelkezésére, hogy közösen döntsenek, mennyivel tudnak hozzájárulni a vállalat eredményeihez. A határozat úgy szól, hogy jövőre 2 milliárd 120 millió forint értékű árut adjanak el a BIK üzletei. A jövő évi tervekről szólva elmondták, hogy 6 százalékos bérszínvonalemelkedést szeretnének elérni, és most döntöttek a nyereségrészesedés felosztásáról is. Megszavazták, hogy abból 560 ezer forint jusson a szocialista munkaversenyben kiemelkedő sikereket elért brigádok és kiváló dolgozók jutalmazására, amit majd márciusban fizetnek ki. O. E. Kétszázkét ember nem sok er-' er. Kétszázkét ember gondja mégis óriási lehet A Miskolci Kárpitosipari Szövetkeze' tagjai és alkalma-, ttai nem'szívesen emlékeznek 1977-re. A tagok és alkalmazottak jövedelme 1976-ban négy és fél, 1977- ben csak másfél százalékkal emelkedett. Elmaradtak a jutalmak, prémiumok ... Elma- ndtak a minden kollektívának szükséges sikerélmények. Mi történt a korábban eredményes szövetkezettel7 — Ez volt az az év, amikor összegyűltek a bajok. Már korábban is tudtuk, hogy korszerűtlen a termékszerkezetünk. Persze, azt lehetne mondani, hogy ha tudtuk, ak. kor miért nem változtattunk rajta? Személy-, telephely- és technikai gondjaink voltak ... — Munkaerő? — Volt aki kitartott, de volt, aki elment. Létszámhiányunk is volt. Nem öröm ilyenkor főkönyvelőnek lenni. Különösen az első fél év volt nehéz... Még a korábbi alaphiányt törlesztettük ... Keresztury Katalin főkönyvelő fejből mondja a sokszor átgondolt adatokat. Nagyon megérezte a szövetkezet az árváltozásokat is. — A feladataink ugyanakkor nőttek — mondja Szabó József, a szövetkezet elnöke. — Még tavaly elvállaltuk, mert valakinek "1 kellett vállalnia, a megye garanciális bútorjavítását. Fejlesztésre kaptunk egymilliót, de még most is úgy állunk, hogy például egy gépkocsink van erre a feladatra. Nos, ha az ember vállal valamit, akkor azt szeretné jól ellátni. — Sikerült? — Lényegében igen, de én azt mondom, nopy nem. A szolgáltatással szemben jogos ! íny, hogy gyors és pontos legyen. Kiértékesítéses rendszerrel dolgozunk, de ha útközben elromlott a gépkocsi, ha néhány napig javítani kellett, akkor minket hiába vártak innen ötven kilométerre. Még a bocsánatkérés is késve érkezett. — Gazdaságilag jól járt-e a szövetkezet ezzel a munkával? — Egyértelműen: nem. A garanciális javítás nem nyereséges, de ez nem látszhat meg a színvonalon. Jövő év elején kapunk egy új gépkocsit, az sok mindent megold majd. Addig a lakosságtól türelmet kell kérnünk. — Egy nehéz év után az ■mber egy kicsit félve kérdezi a terveket... Itt viszont a törzsgárda megmaradt. Miért! — Korábban azt mondtuk, hogy az első fél év volt nagyon nehéz. Pontosabban a neh ezebb. Hozzá tehetem: azért gyógyulunk. Ez gazdasági erősödés. A közgyűlésünk már megszavazta, hogy egyesülünk a Miskolci Asztalosipari Szövetkezettel. Törvényszerűen jobb lesz a szakember-ellátottságunk, s még így is, hogy hét telephelyen dolgozunk, bevezethetünk néhány hasznos munkaszervezési változtatást. Szó volt arról, hogy a bérszínvonal alig -melkedetc. Ez igaz, de a béreink a könnyűiparon belül még így is jók. — Optimisták? — Hiszünk magunkban, hiszen azért voltak és vannak eredményeink is. A számoktól függetlenül nem dolgoztunk rosszul. Vannak olyan jó érzéseink, hogy például mi rendeztük be a lillafüredi Palota-szálló szobáit, hogy vannak szép termékeink. Az 1980-as évek elejére lesz új telephelyünk, és ami nem utolsó: itt lesznek velünk azok is, akik a nehéz 'dőszakban kitartottak. Törzs- gárdataggá érik a fiatal, tapasztalttá a most kezdő vezető. És ez ér annyit, mint egy jól berendezett gépterem ... B. G. Az Országos Egészségnevelési Intézetben tegnap osztották ki a „Hiedelmek, előítéletek és az egészségügyi felvilágosítás” című, az egészségügyi dolgozóknak meghirdetett pályázat díjait. Három pályamunkát részesítettek második díjban, és két munkát harmadik díjban. Ugyancsak átnyújtották — ezúttal második alkalommal — az „Egészségnevelés” című folyóirat szerzői számára alapított Vilmon Gyula nívódíjat, amelyet a hazai egészségügyi felvilágosítás, nevelés intézményes megszervezőjéről neveztek el. A díjat az 1977-ben megjelent kiemelkedő írásaiért dr. Aszódi Imre, a Borsod megyei Család- és Nővédelmi Tanácsadó főorvosa és dr. Lázár Imre, a Korányi Kórház főorvosa kapta. Adnák, ha vinnék Eeiyefcké nő a kiszolgált gumiabroncs Mit kezdjenek vele? » # Mi lesz vele? Űjrafutózni nem érdemes, elásni nem lehet, elégetni nem szabad... Láttam már gyermekjátékot és kerítést használt autógumiból, de ugyanakkor láttam a jellegzetesen sötét, égbetörő füstfelhőket is, amikor gumiabroncsokat égettek valamelyik szeméttelepen. A minap pedig tanúja voltam, amint várat építettek a kiselejtezett köpenyekből. Mindezek ellentéteként a Delta egy külföldi találmányt ismertet: a használt autógumi-köpenyeket megőrlik, s aszfalttal keverve tartó- sabb útburkolatot ad, mint á jelenleg használatos eljárás. A fentiek késztettek arra, hogy városunkban utánanézzek: mi is történik legnagyobb szállító vállalatainknál a már használhatatlan gumiköpenyekkel ? A Volán 3. sz. Vállalatának főmérnöke, Hajdú Lajos arról tájékoztatott, hogy évente csaknem 16 ezer darab autógumit selejteznek ki. Korábban a Taurus Gumiipari Vállalat váci telepe vette át, korlátlan mennyiségben, ezeket a köpenyeket, gumiőrleményt készítettek belőle, s — tudomása szerint — külföldön adták él. Mintegy tíz éve azonban egyetlen darabot sem vesznek át a váciak. Azóta elenyészően kis mennyiséget Karácsonyi ajándékom Szeretem megajándékozni magamat. Most is, karácsony előtt töprengtem, mivel kedveskedhetnék nekem. Nem gondoltam persze nagy ajándékra, csak afféle jelképesre, amit meg is érdemiek, meg ami nem is drága. No persze, meg amire szükségem van. Hosszas töprengés után egy fésű mellett döntöttem. Ez az, veszek egy ilyen hajkarbantartó használati tárgyat! Erről legalább naponta eszembe jutok. Bár azt szokták mondani, ajándék lónak ne nézd a fokát, akarom mondani: a fogát — ezúttal nyilvánvaló, hogy igenis megnézem, hiszen nem másnak veszem, hanem nekem. Következésként nem akármilyen fésűt vásárlók, nem afféle szokványos, olcsó, állami szektor készítette haj- gereblyét. Cirádás szarufésűt! Elvégre vagyok én magamnak annyira kedves, hogy örülni is tudjak az ajándéknak. Az ám, cirádás szarufésűt ... Ha kapok is, kizárólag magánkiskereskedőnél kapok ... No, el is indultam karácsonyi bevásárló körutamra. Szerencsére nem sokáig kellett caplat- nom. Az első maszekboltban, a Búza téri kis bazárban, ahol a kirakatban kacsa mártogatja a csőrét az önitatóba, meg ahol Foxi Maxitól kezdve a bizsuig sok minden beszédíti a bámészt, egész rakomány fésűt tettek elém. Heuréka! És közte az én megálmodott szarufésűm! Meg is alkudtunk, mivelhogy itt is szabott árak vannak, ötven forint a fésű. Szívtam ugyan a fogam, szívtam, végül mégis győzedelmeskedett takarékossági mozgalmam felett az ajándékozás láza. Pontosabban, lázba estem a fésű láttán. Fátyolosán sár gásbarnás, rálehelt cirádákkal, fele fogazata sűrű, másik fele rit- kás, jó fogású — egyszóval éppen arra való, hogy az enyém legyen. Még ha ötven forint, akkor is! Boldogan a zsebembe süllyesztettem. Este pedig nagy lelkendezve mutattam a nejemnek, mit hozott nekem az angyal, bár kár volt, mert neki nincs az ilyesmihez érzéke, mert az égie- ket és az ötven forintot valahogy rögvest összefüggésbe hozta. De én kitartottam magam mellett. S mondtam, mondtam váltig: nézd, ez nem akármilyen fésű, ezzel élvezet a hajápolás, ezzel... S ahogy mondtam és mutattam, egyszeriben kettétört a fésű. A szép, cirádás szarufésű ... Azt persze már nem is mondom, hogy a nejem mit mondott... Másnap természetesen visszavittem a kacsás üzletbe széttört használati tárgyam és örömöm darabjait. A kereskedő jólelkű embernek tűnt, őszintén sajnálkozott. Ö csakugyan nem tehet az áru silányságáról — mert valóban silány —, ő csak viszonteladó, neki is a miskolci B. (Bé, mint Barta) mester szállítja, aki magánerőből erőlködik a köz javára. S különben is, semmi újat nem prots dukáltam, mások jártak már így ... A teremburáját! Sajnálom az ötvenest. Lám, ide vezet az önös érdek ... Másnak biztosan nem vettem volna meg a drága fésűt, ahogy magamat ismerem. De most bosszút is állok magamon. Veszek egy szokványos, olcsó, állami szektor gyártotta fésűt. Vettem. Hat forintért. S próbálhatom, ahogy akarom, az istennek se törik. És mindezt, felebarátim, csak azért meséltem el, hogy selejtes portékáért nem kizárólag az állami termelőket szabad kritizálni. Esetem is példázza. Mert mondjuk, a fésű esetében negyven forint a magántermelőé, tíz a kereskedőé. Míg az állami szektor gyártotta olcsó fésű esetében: öt forint az állami termelőé, egy a kereskedőé. Köny- nyen kiszámítható, kinek karácsony ... Mindenesetre: meg akartam magam lepni. Sikerült. tudnak eladni — termelő- szövetkezeteknek. Hasonlóan kis hányadot vesz át a Vízügyi Igazgatóság is; folyószabályozás után a töltés oldalát borítják a használt autógumikkal, ez ugyanis megtöri a hullámokat, s védi a töltést. A többivel — egyik szeméttelepről a másikra vándorolnak. Az ÉPFU 3. sz. Vállalatnál dr. Dénárt József igazgató rezignáltan mutatott ki az ablakon: — Nézzen oda! Három éve még azt hittük, hogy akkora területet kaptunk, ami talán sok is nekünk. Ma már hegyeket alkot itt a hasznait autógumi, arról nem is beszélve, mennyi élőmunkát köt le az ide-oda rakosga- tása. Mert bizony egy ilyen autógumit két embernek kell megfogni, hogy valamire menjenek vele. Az országban nincs megszervezve a gyűjtés — s a további felhasználás. Csakúgy, mint a voláno- sok, mi is Vácra szállítottunk a korábbi években, ám ez a lehetőség egy évtizede megszűnt. Azóta csak elenyészően kis mennyiség talál időnként gazdára. Pedig ingyen is odaadjuk annak, aki jelentkezik érte, sőt saját gépjárműveinkkel elszállítjuk a megadott helyre. Csak vigyék! Csak legyen, aki vigye...! Telefonon felhívtuk a Taurus Gumiipari Vállalat váci gyáregységét. A főmérnök elmondotta: 10 évvel ezelőtt a gyártás gazdaság- talansága miatt szüntették meg a használt gumiabroncsok átvételét s feldolgozását. A gyár nyíregyházi telepe 5—6 éve még végzett hasonló munkát, ám időközben — ugyanezen okok miatt — ott is felhagytak vele. Tudomása szerint a MÉH Nyersanyag-hasznosító Tröszt mint a felhasználható hulladékok gazdája, a kiselejtezett autógumik gyűjtésével is foglalkozik... Megkerestük Molnár Sándort, az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalat igazgatóját, aki elmondotta: őket senki sem kérte és nem utasította erre. A kör itt bezárult. Egyelőre tovább nőnek a gumihegyek a Volánnál és az ÉPFU-nál, s a vezetők csak bizakodhatnak; majd csak akad valaki, aki kitalál valamit a hasznosításukra, vagy megsemmisítésükre. TÓTH ZOLTÁN Közlentiy Miskolc megyei város Tanácsa az 1/1977. sz. rendeletével szabályozta a temetők rendjét és a temetkezési tevékenységet. A rendeletet — mely a mai napon hatályba lép —, a városi tanács és a kerületi hivatalok titkárságain, az építésügyi hatóságoknál és az ügyfélszolgálati irodákban lehet megtekinteni. Az egyes temetőkkel kapcsolatos részletes kérdésekben a temetőt fenntartó állami és egyházi szervek ifi felvilágosítást nyújtanak. Dr. Aszódj Imrének, kiemelkedő írásaiért Együtt jobb lesz? Kétszázkét ember lépni akar
