Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

V Boldog emberek érkeznek, bőröndökkel Birtokba vették a Palotát — Tudják, mi volt az ős­kohó? Tudják, hol volt az? Tudják, miért Hámor a Há­mor település? Ismerik Önök a szálló történetét? Néhány nap még, és kapás­ból mondják a választ a Kinigopulos Sztratisné főállá­sú kultúros bevezető szavai­ban feltett kérdésekre. Rex, mindenkor Az átalakított szálló máso­dik napja. Az első, amelyik az üdülőké. Emberek érkez­nek bőröndökkel, sportszaty­rokkal. Benn kellemes meleg és teli a Rex-ház. Aranyosi Árpádné, aki Budapestről ér­kezett, játszik Török Attilá­val, akinek édesanyja a szál­lóban dolgozik. Attila nem figyel a fotóriporterre, nem figyel az eredményre, Nyel- vecskéjét előrelöki, amikor a dákót meglendíti, és mesz- szemenő kacajától hangos az előcsarnok. Nem, nem a gyerek nyert! De nem is Aranyosiné. Mindketten! Megnyertek egy olyan csa­tát, ami e lapba sem fér be­le: jól érzik magukat, füg­getlenül attól, hogy jelenik-e meg róluk kép, születik-e ró­luk riport vagy sem. Kézimunka Jenei Dezsővé szeretné el­mondani az 1944-es év ese­ményeit, de mégsem ezt te­szi. Megtudom ugyan tőle, hogy férjét épp akkor vitték el, amikor a németek két hétre visszafoglalták a szov­jetektől Nyíregyházát... Ám­de ölében egy virágminta ki­bontakozó alakja, és hímez. Hímzésében benne a múlt­ja. A második nap eseménye őt is felvillanyozta, de nem mert nekivágni a túrának, mert úgy érezte, nagyon öreg. öreg? — Ne haragudjon a kér­désért, hány évesnek tetszik lenni? — Csak nem akarja meg­írni? Több, mint amennyire gondol. — Mennyi ez a több? — Hetvenöt év! — közli, és egy villanásnyi idő alatt meg­elevenedik a magyar törté­nelem utóbbi harmincegyné- hány éve. Műsoron: a barlangok — Ma péntek vap — köz­li a szálló igazgatója —, te­hát nekem is haza »kell men­nem Miskolcra. — Miért? — Átöltözni. Az üdülőven­dégekkel szeretném tölteni az estét. Tudniillik" ismerke­dési est lesz. — Az előtérben láttam az Üdülő-híradót. Az ismerke­$ Vendégek az INTERTURIST-tól. Feladatuk most az, hogy ismerkedjenek Lillafüreddel. Később vendégeket hozunk ide... busszal érkezett. Bátorkod­tunk — ha illetlenségnek is tűnik — felmenni a szobá­jukba, és megvárni; amígkki- rakodnak. Figyeltük: hol egyikük, hol másikuk szaladt az ablakhoz. Csábított a táj, és csodálatosak voltak a'Há­mori-tó jeges, befagyott tük­rére szálló hópelyhek. — Jártam erre a háború előtt. Nem akarok hízelegni sem Miskolcnak, sem azok­nak, akik e szállót rendbe­hozták, de bátran írja meg, hogy szebb, mint amikor utoljára láttam — mondta Harmathy Ferenc jogtaná­csos, Budapestről, aki — mint a szálló vendégeinek többsége — feleségével együtt érkezett. Felesége szavait idézzük: — Belépéskor a porta ra­gadott meg. Higgyék el, bár­melyik európai szállóval fel­venné a versenyt. Még csak egy napja vagyunk itt, de amit láttunk, már egy évre szóló élmény. Mit mondjunk még ... ? * Akik Lillafüreden töltik szabadságukat, nem fognak csalódni. Ehhez tanúnak megidézhetem mindazokat, akik az első napot átélték; és a tájat, a programokat él­vezik tovább ... D. T. B. # Ha rossz az idő, ha sár van, ha nincs központi prog­ram, akkor még mindig ott a rex. Attila koncentrál... dési est csak része a kétheti programnak __ — Kedden autóbuszkirán­dulás lesz, Sárospatakra, To­kajba, szerdán szeretnének eljutni a mésztufabarlangba, pénteken a Szeleta követ­kezik, szombaton pedig Jós- vafő, Aggelek. S ma • még hozzáteszem, hogy hétfőn nyitjuk meg a szálló Mátyás­termét, a választás valóban nehéz. (És ha már írnak a Mátyás-teremről, írják meg azt is, hogy nemcsak a szálló vendégeinek szolgálatában áll, hanem a miskolciak is látogathatják estefelé. Ga­rantáltan jó zene és ízletes ételek fogadják őket.) ... Üdülők, mondandókkal Dómján Péter, a Somogyi Néplap hirdetési szakelőadó­ja feleségével velünk egy Hátország nélkül nem lehetne... Éti nek sikerült Ki ne ismerné őket? Hir­detésből, a dolgok értéséből, vagy éppen a papírért, vasért hozzánk becsengető úttörők kedves izgalmából?... Ügy egy éve, hogy az Észak-ma­gyarországi Nyersanyaghasz­nosító Vállalat (MÉH) ered­ményeiről és gondjairól ír­tam részletesebben. Akkor, ott a beszélgetést azzal fe­jeztük be, hogy nagyon ne­héz évet kezdenek 1977-ben, hogy a jó 1976-os eredmé­nyekhez hét százalékot kell tenniük. Megírtuk, hogy a vállalatnál sokan nem is hit­ték, hogy ez sikerülhet. Ülünk az igazgatói irodá­ban. két megbeszélés között a füstben. Az évből tizenegy hónap, a decemberből egy hét már eltelt. — Milyen emléket hagy 19 77? — Ha azt kérdezte volna, hogy nyugodtabb vagyok-e, mint tavaly ilyenkor, akkor nem tudom, hogy mit monda­nék. Az új évet is egészsé­ges, jó nyugtalansággal kezd- jük el. Alapvetően optimista vagyok. Nekünk az idei hét százalékkal negyedmilliárdos tervünk volt. Ez a negyed- milliárd filléres árukból va­ló, de az egész világon tud­ják, hogy a legolcsóbb nyers­anyag a másodnyersanyagok megmentése. A negyedmilli- árd a népgazdaságnak több ennél... — Hitt benne, hogy telje­sítik? — Most, amikor tudom, hogy teljesítjük, bevallom: voltak álmatlan éjszakáim, de nemcsak nekem: ha né­hány vezető birkózott volna a gondokkal, akkor belebu­kunk a feladatba. Tíz éven át a legjobb MÉH-vállalatok között voltunk. Mit tehettünk volna? Megmondtuk az em­bereinknek, hogy baj van, hogy... És nem volt olyan megbeszélés, amire rosszked­vűen emlékezhettem volna ... — A vállalat nem nagy ... — Háromszázhetvenen va­gyunk, és van ötszáz bedol­gozónk, de ennyi ember kö­zött, ennyi telephelyen már minden apró munkaszervezé­si ötletnek, minden elszáná- sos munkanapnak eredmé­nyekben mérhető haszna van. Szerencsések vagyunk, erős a törzsgárdánk. A létszám 70 százaléka szocialista brigád­tag ... Éppen mert nem fél­tünk elmondani a gondokat, itt a portástól a középveze­tőig, a vezetőkig mindenki tudta, hogy mennyire nehéz az, amire vállalkozunk. — Az energia és nyers­anyag árrobbanása növelte a vállalat rangját? — A másodnyersanyagok értékét növelte. Nekünk az, hogy a tavalyinál idén 3500 tonna szénacéllal, 20 tonna színesfémmel, 100 tonna pa­pírral, félmillió tonna értékű nyersbőrrel adtunk többet, nemcsak egy gazdasági fel­adat teljesítése, hanem em­beri helytállás is volt. — Jövőre? — Azt mondtam, hogy egészségesen nyugtalanok va­gyunk. Gépek vásárlására, beruházásokra nincs erőnk. Az ipar viszont követel, öt­hat százalékos fejlesztést ter­vezünk ... — Akkor megint szükség lesz az összefogásra . . . — Az összefogás, öszeko- vácsolódás is, és az már ma­gában is nyereség. A mi vál­lalatunk az országos eredmé­nyek több mint tíz százalé­kát adják. Ez nagy dolog, de szeretném folytatni a gondo­latot: tartalékaink lehetnek a nagyobb társadalmi megér­tésben . ... — Ez pontosan mit jelent? Még mindig sok értékes nyersanyag megy kárba. A társadalmi szervek, az állami vállalatok, a gazdaságok na­gyobb megértése, több segít­sége kellene. .. — Vonatkozik ez a lakos­ságra is? — Sajnos, igen ... Hozzá­teszem viszont, hogy sok-sok fiatal aktívánk, úttörőnk, diákunk van, akik ragyogó eredménnyel gyűjtenek... — És egyszer apukák, anyukák lesznek? — A környező országok másodnyersanyag-értékesíté­se bizonyítja, hogy nagy pa­zarlás lenne várni addig.. j BARTHA GÁBOR /Vem olvasnak — tévét néznek Az Angliában és Valles­ben végzett vizsgálatok sze­rint a 10—14 éves iskolások naponta átlagosan 2 és fél órát töltenek a televízió előtt. Egyre többen néznek tévét, és egyre kevesebbet olvas­nak. 14 éves korukig a fiúk 40 százaléka, a lányoknak pedig egyharmada - teljesen felhagy az olvasással. 4: A- vendégkönyv nagy becsben van. Akad, nap után is. mondandója adódik-*-.. akinek az első Este a fiatalokkal, Miskolcról Jól kérdezni semmivel sem könnyebb, mint válaszolni, és az a félszáz fiatal, akivel Miskolcról beszélgettünk, leckét adott hozzáértésből. Higgyék el, nem az udvariasság mon­datja ezt velem! Ha idézhetném az általuk megfogalmazott több tucat kérdést, meggyőződhetnének róla, hogy a szak­munkás-kollégium lakói, ezek a nem is miskolci születésű gyerekek, jól eligazodjak a város dolgai között, sőt azt is tudják, „hol szorít a cipő”. Megkérdezték például, hogy miért nincs még Miskolcon tévéstúdió, amikor Pécsett és Szegeden már van. Érdekelte őket, milyen céllal építik a Vasas Művelődési Házat és be­szélgetésünk során többször is szóba került, hogy az elmúlt években kevesebbet áldoztunk kulturális és sportcélokra, mint kellett volna. A műjégpályának természetesen ők is nagyon örülnek, sőt tetemes hozzájárulással segítik a meg­valósítását. Azt. viszont nem helyeslik, hogy a sportcsarnok tizenéveseknek szánt zenés rendezvényein nagyon drágák a belépőjegyek. Nem tudják a szervezők — a „felnőttek” —, hogy van „eleresztve” zsebpénzzel a szakmunkás-tanuló? Jó volt hallani, hogy nemcsak a napi örömök, gondok fog­lalkoztatják őket; szeretnének még köbbet tudni Miskolc jövőjéről. Hányán élnek majd ebben a városban az ezred­fordulón; lesznek-e felhőkarcolók a főutcán; igaz-e, hogy kéregvasúton fogtunk közlekedni; hol lesz majd a közigazga­tási határ? — kérdezték egyebek között és szinte észre sem vettük, már építeni is kezdtük a jövő városát a parányi pinceklubban. Nem első ízben vettem részt ilyen, vagy hasonló eszme­cserén, mégis újra meg újra kellemes meglepetést szereznek nekem a jövő szakmunkásai tájékozottságukkal, helyes érték­ítéletükkel. A pinceklubban rendezett fórum után egy másik fiatal társasággal találkoztam. Az ÉSZAKTERV ifjú mérnökei szor­goskodtak a Déryné utcai Galériában: minikiállításon mutat­ják be a „mesteriskola” növendékei a munkáikat. A kopá- csolás zaját nehéz lett volna túlkiabálni — ilyenkor egyéb­ként sem kívánatos a vendég —, ezért csak magamnak fo­galmaztam meg: milyen jó lenne összehozni a két társasá­got, hogy azok előtt beszélhessenek elképzeléseikről, terveik­ről a pályakezdő szakemberek, akiknek ez a város épül! (bekes) A tyúkleves volt a sláger Magyar napok Drezdában A drezdai International étJ teremben a Drezdai Vendég­látó Szálloda Vállalat magyar napokat rendezett a Nemzet­közi Gasztronómiai Hetek keretében. Borsod megyéből a Hungária Szálloda és Ét­terem Vállalat Avas önálló egységének kilencfős „gaszt­ronómiai csapata” vett részt a rendezvénysorozaton, nagy sikerrel. Ott tartózkodásuk négy napja alatt 2500 adag ételt fogyasztottak el a né­met vendégek. A legnagyobb sikert az Újházi tyúkleves, a Bélszínjava Budapest módra és a Csáki töltött rostélyos aratta. A két vállalat megállapo­dást írt alá az együttműkö­désre, amelynek első rendez­vénye a jövő év szeptembe­rében a Júnóban tartandó Német Gasztronómiai Napok lesznek. # Mátyás Rudolf, a drezdai magyar napok egyik kony­haspecialistája: „Sokan kér­dezték, mi a magyar sültek titka? Az egyik a megfelelő vastagság, amit például a klopfolással még alakítha­tunk .. A posta KÉRI: KÜLFÖLDRE SZÓLÓ üdvözlőlapjain is tüntesse fel a címzett IRÁNYÍTÓSZÁMÁT és előtte az ORSZÁG BETŰJELÉT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom