Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
Tisztelet a terjesztőnek Délben a Déliről Nem tudom, hogy amióta az első Déli Hírlap megjelent, kollégáim hány miskolci eseményről tudósítottak, hány miskolci lakosról írtak, és azt sem, hogy közülük hányán várták kíváncsi türelmetlenséggel a másnapi lapot. Emlékszem viszont, hogy majd két évtizede már, téli fagyban, hajnali kettőkor topogtam a nyomda előtt. (Bemenni nem mertem, kint vártam és a postásoktól kaptam az első lapot, az elsőt, amibe Írtam.) A rotációs gépből kikerülő első példányoknak különös, nyom- dafestékszagú varázsa van. Szinte futólépésben érünk a standig. A lap nem késett, a lap pontos, de Koltai Ferenc, a DIGÉP-nyugdíjasa már ott vár: — Igen, én mindennap itt vagyok. Úgy jövök le a piacra, hogy az első Délit elérjem. Magamban élek. és egy kicsit úgy vagyok a lappal, mint amikor az ember ablakot nyit, és bejön a jé friss levegő... December 6.. kedd: topogtam a nyomda előtt. Postások, terjesztők között. A rotációs gép 11.10-kor indult. Fogarasi László, egy postásautó kísérője: — Egy éve csinálom a Délit. Ugyancsak rossz, ha késnek. Szid minket minden eladó... Bogár István gépkocsivezető: — Én megszerettem ezt a helyet, mert jó az, ha várnak az emberre.... Makranczi István 1975 óta hordja oldalkocsis motorkerékpárral minden délben a Délit: — Tíz perc is számít! A standosok már lesik az em# Még meg sem száradt a festék ... (Kerényi László felvételei) Alig egy óra alatt vége a nyüzsgésnek, vége a csúcs- forgalomnak. A szerkesztőségben már a holnapi lapot tervezik ... Bocsássák meg, ha eszembe jutott a hajdani újságíró hajdani topogása. Az emlékkel tartoztam mindenkinek. Aki velünk együtt mindennap várja az aznapi lapot. B. G. # Erre a motorra sokan várnak ... bért. Ez a várás itt, amíg a párolgó újságkötegekre várunk, egy különös hangulatú, jóízű félóra. Nehéz megmagyarázni, de ennek a munkának, jóllehet télen hideg, nyáron meleg, egyfajta varázsa van.., A rotációs gép ontja a lapot, Jászai Mária, Oláh Sándor törzstag mozgóárusok már elindultak. Monoki Zoltánná a gépről lejövő lapokat kötegeli. Mindenki izgul, mindenki siet és mindenki türelmetlen... * A nyomdától alig másfélszáz méternyire van a Búza téri stand. Kokrok Mihályné árus: — Figyelje meg, hogy már várni fognak. A törzsvevők. — Szereti az újságot? — Minden újságot szeretek ... — a robot Az Egyesült Államokban új, univerzális robotgépet szerkesztettek, amely nagyságukról, színükről és formájukról felismeri a különböző tárgyakat. A gép, amely egy számítógép, a televíziós kamera és egy mechanikus kar kombinációja, automatikusan lefényképezi a tárgyak egyes egyszerű részleteit. A robotot továbbfejlesztik, és feltételezik, hogy a jövőben képes lesz az emberi kéz legpontosabb és legfinomabb munkáinak elvégzésére is. A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT (Miskolc, József Attila u. 70., bejárat a Tüzér utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos női és férfi gép f ár műveset őke t képes ki A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétel: O legalább 8 általános iskolai végzettség, O büntetlen előélet, • nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, O szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1977. december 9-én és 13-án 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében. Teljesítették éves tervüket December 1-én teljesítette 1977. évi tervét a Borsod megyei Talajerő-gazdálkodási és Településtisztaság-védelmi Szolgáltató Vállalat. A nagy kiterjedésű területen dolgozó vállalatnál az idén nagyon készültek az éves feladatok teljesítésére. Elsők között csatlakoztak a jubileumi munkaversenyben résztvevőkhez, s szép sikerekkel akarták ünnepelni a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének jubileumát is. A szocialista brigádok, a KISZ- fiatalok, a gépkocsivezetők, a munkagépkezelők és munkabrigádok a jubileumi munkaverseny-felajánlások teljesítése során nemcsak hogy 2240 óra társadalmi munkát végeztek, hanem két kommunista műszakon is részt vettek. Ezek bevételét, több mint 25 ezer forintot, a Miskolci városi Tanácsnak utalták át, óvodaépítés céljára. — Ami pedig a gazdasági tervünket illeti — mondja Barna Ferenc igazgató —, amikor december 1-én teljesült éves tervünk, munka- értekezleteket tartottunk. Ezeken dolgozóink pótvállalásokat tettek, amelyek értéke több mint 2 millió forint. A HVDSZ Borsod megyei Bizottsága a megalakulás 25. évfordulója .alkalmából jubileumi versenyeket hirdetett. Ezek közül az iparági munkavédelmi versenyt és a megyei újítási versenyt a Talajerő-gazdálkodási Vállalat nyerte. Ott voltak az országos iparági munkavédelmi vetélkedőn Is, ahol a vállalatot képviselő szocialista brigád az első helyen, az egyéni versenyben indult dolgozójuk pedig a harmadik helyen végzett. A szocialista brigádoknak nagy részük van abban is, hogy a vállalaton belül sikerrel lehetett megszervezni az általános iskola kihelyezett 7. és 8. osztályát. Negyvenen jelentkeztek a két osztály elvégzésére ... Hol késik? „Ha késik néhány percet a járat, szidják a buszvezetőt Pedig, ha tudnák... Jó volna, ha az utasok az utasokkal szemben is ilyen türelmetlenek volnának ...” A fenti három mondatot egy Volán-dolgozótól hallottuk. Az első nem is szorul magyarázatra. Annál inkább a másik kettő! Nemrégiben — írtunk is róla —, eszmecserét folytattunk a 3. számú Volán vezetőivel, s néhány szocialista brigád vezetőjével. „Jól tudjuk — mondták —, hogy az utasok szállítása: szolgáltatás. Sok emberrel — tízezrekkel — vagyunk kapcsolatban naponta. S bizony meglehet, hogy becsúszik valamilyen hiba. Mondjuk, ideges a kalauz és visszaszól. Vagy késik a távolsági járat... Az előbbi mindenképpen tilos . .. Az utóbbi pedig? ... Ugyan, tárják már egyszer az olvasók élé, hátha elgondolkodnak egy kicsit...” És, hogy jobban megértsük őket, példákat meséltek. Ilyenkor, tél idején, mondani sem kell, hogy nem tartható a menetidő. Ezt mindenki tudja. Azt viszont nem, hogy a Volánnak egyáltalán nincs fagyálló folyadéka! „Távoli községekből úgy kell indulnia a buszvezetőnek, hogy kora hajnalban riadóztatja a családot: melegítsetek vizet a hűtőbe!” Aztán maga beül a volán mögé, hogy még a motort is a kellő hőfokra túráztassa. De közben ki kell takarítani a kocsit, átláthatóvá tisztítani az ablakokat — szóval mindent úgy rendezni, hogy mire odaáll a megállóba, tiszta, meleg kocsi fogadja az első, munkába vagy iskolába indulót. Az elsőket az ezrek közül... S ha késik egy-két percet a következő megállóig? Ki tudja annak okát? Egyedül ő. De neki is, kalauzának is türelmesnek kell lennie, hiszen ők szolgáltatók. A „pedig, ha tudnák”-ra választ kaptunk. De mi rejlik az idézet harmadik mondata mögött? Ugyanolyan türelmetlen-e az utas utazó társával szemben, mint akkor, amikor késik a busz? Nem. Egyáltalán nem! Szó nélkül eltűri, hogy szomszédja az ülésre tegye sáros bakancsát, szerteköpködje a napraforgómagot és „jókedvében” X-et véssen bicskájával a műbőrbe, mint erdei fákba, emlékül annak, hogy ő itt volt. No és, aki levagdalja a huzatot, hogy alóla kiszedje a habszivacsot? ... Megtörténik. Nem is ritkán. Hát hol a türelmetlenség a barbarizmussal szemben!? A kalauz nem ezerszemű ... Esetleg elszunyókál a két megálló között a rázós úton. Későn feküdt, korán kelt... A buszvezető? ö előre néz, mereven előre, mert nem egyszerűen szolgáltat, nem csupán szállít. A kezében száz, százötven ember élete,- testi épsége, ö még csak álmos se lehet... De talán mindenki előre néz, vagy mindenki szunyókál a buszon? Nem. Csak türelmes. Ki mer szólni az utcán kötekedőnek, a parkok rongálójá- nak, a villanyégőket kővel célzóknak... az üléshuzat levag- dalóinak? Azzal védekezünk: nem akarunk botrányt, esetleg nem akarjuk magunkat megveretni. Nos, ez is érv. A kényelmesség oldaláról mindenképpen. De kérdezzük, és joggal — s most már általánosítva az idézet harmadik mondatát: — nem kellene végre a „rizikót” is vállalni a morált, a közügyet, a közvagyont sértőkkel szemben?! Ha türelmetlenek vagyunk kisebb, de bennünket sértő vagy valamiként minket hátrányosan érintő dolgokért, mert természetellenesnek tartjuk,, legyünk íürelmetlénék kétszeresen mindazért, ami sokkal inkább természetellenes; amit csak azért nem veszünk észre, mert nem akarjuk észrevenni. Türelmetlenség az önös dolgokban, végtelen türelem a közösséget sértő esetekben — hát nem ellentmondásos ez!? A feloldás ott van a szemléletünkben. Panaszkodunk, ha késik a busz. De ugyanazon a buszon késlekedik még valami.. .' Ny. L 'csala) Pénztárosok — két tétel között Tudja a jobb kéz, mit csinál a bal — Számoljunk együtt! — javasolja Juhász Györgyné, a Győri kapui ABC-áruház pénztárosa. — Egy csendes hétköznap harmincezer forint körüli a forgalom, mintegy ezer vásárlóval. Tehát személyenként harminc forint. A többség kenyeret, tejet vásárol — átlagban egy kilót, illetve egy litert —, az összesen két tonna... Folytassuk csak tovább! A kenyér, a tejjel együtt, a tíz forintot sem teszi ki. A fennmaradó húszasért is vásárolnak burgonyát, konzervet, palackozott italt... Mind - ezeket a pénztáros megfogja, átteszi a másik kosárba. Nyolc óra alatt... Közben a jobb kéz sem pihen, mert kezeli a gépet. — Mindezt mennyiért? — Nem keresnek rosszul — veszi elő a számológépét Boros István boltvezető, hogy a havi forgalmat elossza a pénztárosok számával. (Tizennégyen vannak, de csak csúcsidőben működik valamennyi gép. — Egyre — lesz meg a végeredmény — körülbelül havi hatszázezer forint jut, ami után — az alapfizetéstől függően — mintegy háromezret kapnak. Persze Juhászné, aki az üzlet megnyitása óta pénztárosunk, és 1958-tól dolgozik a szakmában, ennél valamivel többet vihet haza. — Hogy lesz valakiből pénztáros? Vajon nem szakma ez a szakmában? — Nem egészen! — mondja Juhász Zoltán boltvezetőhelyettes. — Bár kétségtelen, hogy vannak pénztárosi tanfolyamok, ahol a gépkezelést, az egyszerűbb karbantartást, a pénztárkönyv vezetését tanulják, gyakorolják, de a mindennapi munkában válnak igazi mesteri é. — Milyen erények kellenek hozzá? — Szakma- és áruismeret, kézügyesség, gyorsaság, udvariasság, pontosság és meglehetősen jó fizikum... — sorolják, majd a boltvezető fejtegeti tovább: — A pénztároson áll vagy bukik az önkiszolgáló. Mindenekelőtt azért, mert vele találkozik a'vevő utoljára, és nem mindegy, milyen hangulattal, milyen véleménnyel távozik. Ha nem kellett sokat várakozni, ha pontos volt a számolás, ha udvari - asan búcsúztak tőle ... a vevő mindezt leméri: látja, hogy bogarássza-e az árcédulát, vagy egy pillantás után már veri is be az összeget; hogy kedves mosollyal csomagolja be még a tejes- tasakot is, hogy türelmesen megvárja, míg a pénztárcából elővarázsolódik a pénz, hogy elköszönnek tőle ... — Többször említették a pontosságot. Az elszámolás, ■ tévedés kizárva?. — Mind a többlet, mind a hiány előfordul. A hiányt azonnal ki kell egyenlíteni. E célból kapjuk a „mankópénzt”. A többletet húsz forintig „elnézik”, húsz forint felett jegyzőkönyvet kell kiállítani az oltáról. ★ „A pénztárosok az önkiszolgálás szuperemberei.” Így fogalmazott, nagyon találóan. a boltvezető. Ülnek vagy állnak kis fülkéjükben, a fejükben legalább kétezer árucikk adataival, pénteki, szombati napokon, délután négy és hat óra között szusz- szanásnyi idő nélkül. Kívül pedig a mindig siető, sokszor türelmetlen vásárló. Találkozásuk nem feszültségmentes, de feloldható az udvariassággal. Ha nem sikerül? Akkor még mindig ott a panaszkönyv... (d. tóth}
