Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-07 / 287. szám
Mához egy hétre Koncert A kommunista sajtó a miskolci műjégpályáért •• ünnepe Az intézet feladata, hogy Miskolc városban és Borsod megyében ellássa a tizennégy éven felüliek megelőző célzatú, de egyúttal felderítő tüdőszűrését. Erről mindenkit meghívóval, idézővel értesíti. Dr. Hoffmann Ferenc, a miskolci TBC Gondozó Kórház Ernyőfénykép Központjának vezető főorvosa mondta: — Napi négyszáz—hatszáz idézőt küldünk ki Miskolc# Naponta 80 ezer embert hoznak-visznek a vonatok..I Csuklós, panorámás Terven felül további négy, panorámaablakos, csuklós autóbusszal gyarapodott a napokban a Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszparkja. A négy, sárga színű tömegközlekedési eszköz már forgalomba is állt. Ugyanakkor a napokban várják a Debreceni Járműjavítóból a két utolsó csuklós villamost, amellyel teljes egészében „feltöltődik” a miskolci villamoslétszám. A hétköznapok nyelvén az agglomerációról Fővárosi együttesek jelentkeztek Egyre gyűlnek a felajánlások a miskolci műjégpálya építéséhez, s a téglajegy- akció is nem várt sikerrel kecsegtet. Legutóbb a fővárosi beat- és folkbeat együttesek jelentkeztek, hogy szívesen támogatnák egy fellépés teljes bevételével a miskolciak régóta áhított sportlétesítménye építését. A KISZ Borsod megyei és Miskolc városi Bizottsága szervezésében december 14-én, szerdán délután 6 órától mintegy 4 órás nonstop műsorban lépnek fel azok a fővárosi együttesek, amelyek a teljes bevételt e nemes célra ajánlották fel. A monstre műsorban a Mini. a Kati és a Kerek perec, a Beatrice, a Vastaps, a 100 fok Celsius, a Gépfolk, a Telefolk és a Reflex együttes, valamint Rév Tamás szerepelnek. (A résztvevő együttesek névsora még nem teljes, hiszen továbbiakkal is folynak tárgyalások.) A műsort D. Molnár Géza vezeti. Az érdeklődők jegyeket KISZ-alapszervezeteiken keresztül igényelhetnek, a KISZ Miskolc városi Bizottságánál. A koncert belépődíja egységesen 20 forint. „A rossz papíron elhalványodhatik a rossz festék, de nem halhat el a forradalom lüktetése, és nem apadhat el a világító fényforrás, melyből a forradalom hagyományai és tanulságai áradnak..." Kun Béla szavai ezek, aki a Vörös Újság megjelenésének 10. évfordulóján, 1928-ban emlékeztetett a magyar proletariátus harcát szervező kommunista orgánum jelentőségére, hatására. A Vörös Újság — 59 esztendővel ezelőtt — rendkívül nehéz körülmények között született meg. Az Aradi utcai Globus Nyomdában dolgozó orosz hadifoglyok szerezték hozzá a papirt, a párt legkitűnőbb harcosai írták az első cikkeket, s a munkások vállalták terjesztését. „Szervezni akarjuk a magyar proletariátust a harcra, fel akarjuk kelteni benne a nemzetközi szolidaritásnak tervszerűen elhomályosított érzését" — olvashatjuk a december 7-i szám vezércikkét. Az első szám mindössze hétezer példányban jelent meg, s ebből csak néhány száz jutott Szegedre, Miskolcra, Nagyváradra, s a többi vidéki városba. De a Kommunisták Magyarországi Pártja ezzel az újsággal sokszorozta meg szavát, ez a lap buzdított harcra Rudas László, Kun Béla, Szamuely Tibor, Lukács György, Alpári Gyula, Révai József, Lengyel József, Gárdos Mariska és mások szavaival. Mindössze 151 szám jelent meg a Vörös Újságból, de a lap elidegeníthetetlen része párttörténetünknek, sajtótörténetünknek, s évtizedeken átsütő jelentőségét azzal is deklaráljuk, hogy az első szám megjelenésének dátumát a magyar sajtó napjává avattuk. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy őrizzük, vállaljuk a Vörös Újság szellemi örökségét, s legfontosabb feladatunk, hogy méltó sáfárai legyünk ennek az örökségnek. A magyar sajtó mai munkásai tisztelettel gondolnak a nagy elődökre, tanításaikat s emberi példájukat követni akarják. Ideológiai felvértezettségre, kommunista hitre, öntudatra és tehetségre van ehhez szükség. Nehéz feltételek, nagy kívánalmak. A Vörös Újság példája nem ünnepi szavakat kíván, hanem töretlen munkakedvet, alkotókészséget, s nem utolsósorban hűséget a néphez, hűséget a párthoz. Vagyis soha nem kötelezhetjük el magunkat személyeknek, csoportoknak, soha nem táplálhatunk illúziókat, soha nem szépíthetjük, lakkozhatjuk a valóságot; teljes összefüggéseiben, ellentmondásaival együtt kell azt a világot ábrázolni, amelynek letéteményesei a munkások és parasztok. A párt akkor erős, ha nem szigetelődik el a néptől, ha van ereje a szívós, türelmet követelő meggyőzéshez. Ebben a meggyőzésben különösen nagy szerep jut a sajtónak, a sajtó munkásainak. A mi munkánk is harc. Harc, melyet egy eszme tisztaságáért vivunk; harc, melyet a megalkuvók, a kényelmesek, a halogatók ellen folytatunk. Eközben nem hiányozhat belőlünk a határozottság, de nem hiányozhat a türelem sem. Pártunk ideológusai türelemre, demokráciára és emberségre figyelmeztetnek bennünket. Ügy érezzük, Aczét György szavaival fejezhetjük ki leghívebben küldetésünket, ő fogalmazta meg legtömörebben a kommunisták s így a kommunista újságírók feladatait is, amikor ezt irta: „Aki feleslegesen ríkat meg másokat, aki feleslegesen vért ont, aki közönyös marad más emberek fájdalma láttán, az nem igazi kommunista. Minden ember sorsa és élete dráaa nekünk.” Egy héttel ezelőtt közöltük dr. Horváth Béla városi főépítész Cikkét, mely a miskolci agglomerációval foglalkozott. Jóllehet, a „nem szakember” számára is igyekezett érthetővé tenni, mit takar ez az idegen szó, érdemes még egyszer foglalkozni vele, úgy, ahogy az „utca embere” látja, tapasztalja. A Tiszai pályaudvar az ország egyik legforgalmasabb pályaudvara. Naponta átlagosan 80 ezren fordulnak meg itt, lényegesen többen, mint amennyit a város 200 ezres lélekszáma indokolna. Miért? Azért, mert tízezrek járnak be naponta a megye- székhely üzemeibe, intézményeibe, iskoláiba dolgozni, tanulni. A közlekedési tervek kidolgozásakor tehát nemcsak a város igényeit kell figyelembe venni a szakembereknek. A MOTORT MELEGÍTŐ BUSZVEZETŐ Szemléletes példa erre a Tiszai pályaudvar régen húzódó rekonstrukciója. A legutóbbi — minden eddiginél szerényebb — tervet például azért nem fogadták el az első fordulóban a város vezetői, mert úgy találták, hogy hosszabb távon nem oldja meg Miskolc — Miskolc mint agglomerációs központ! — gondját. De minden más közlekedésfejlesztési koncepció, terv kidolgozásakor mérlegelni kell ezt a szempontot. Számításba veszi a MÁV, amikor meghatározza a munkásvonatok számát, menetrendjét, nemkülönben a Miskolci Közlekedési Vállalat, amikor a műszakváltások idejére — mint közlekedési csúcsidőszakokra — koncentrál. Hasonló „cipőben” jár a VOLÁN is, hiszen a távolsági buszok hozzák-viszik naponta a miskolci munkások tekintélyes hányadát. Bizony akkor, amikor egy közeli településen a VOLÁN-busz vezetője már hajnalok hajnalán melegíteni kezdi járműve motorját, és a csúszós, havas úton is igyekszik betartani a menetidőt, az agglomerációban uralkodó törvényeknek engedelmeskedik. A KÓRHÁZTÓL AZ ÁRUHÁZIG Próbáljon valaki villamosra szállni, a főútvonalakon levő cukrászdákban édességet vásárolni azokon a napokon, amikor látogatás van a miskolci kórházakban! Tapasztalhatja, hogy városunk tömegközlekedése, vendéglátóipara és nem utolsósorban egészségügye a város határain túl élő több százezer embert is szolgál. A kapcsolatok szálai szánté megszámlálhatatlanok. A minap hallottam az új Gyermekegészségügyi Központban, hogy az itt dolgozó orvosok segítik a megye más településein élő kollégák továbbképzését, túl azon, hogy a korszerű intézmény kis betegeinek jelentős hányada sem miskolci illetőségű. A Centrum Áruháznak és a többi boltnak sem csak akkora készlettel kell rendelkeznie, hogy a közelgő ünnepek előtt a város lakói kedvükre válogathassanak az ajándéknak szánt cikkek között. A nagy üzletek gazdag választéka szép számmal csábít ide vevőket a környékről is. A tanácsoknál nem csupán a miskolci emberek ügyesbajos dolgait intézik, s egy- egy színházi előadásra — a motorizáció korszakát éljük — sem csak a város művészetpártoló közönsége készül. Ráadásul színházunk rendszeresen tart előadásokat a megye többi városában, sőt Egerben is. A város határain messze túl sugárzik a megyei könyvtár, a múzeum, a képtár és sok más közművelődési intézmény hatása. A város egyeteme pedig országos ranggal, jelentőséggel bír. A DVTK-nak nemcsak Miskolcon szurkolnak, még fontosabb azonban, hogy a tömegsportot szolgáló új létesítmények: (a sportcsarnok, az épülő műjégpálya stb.) a város határain túl is segítik az edzett, erős fiatalság nevelését. A KÖLCSÖNÖSSÉG JEGYÉBEN A példákat még hosszan lehetne sorolni. De mindösz- sze az volt a célunk, hogy valamivel közelebb hozzuk a nem szakemberekhez is azt a viszonylag uj fogalmat, A címzett ismeretlen... De a bacilust jól ismerjük ra, és előfordul, hogy közülük a posta százat visszahoz: „A címzett ismeretlen”. Ez megnehezíti a szűrés folyamatosságát, a nyilvántartást és végső soron — az esetleges pozitív eredmény után — a kezelés megindítását. Miskolcon először utcánként kiküldjük, névre szólóan, az idézőt, és javaslunk egy időpontot, amikor a vizsgálatra a legkevesebbet kell várni. Ha erre az idézett nem jelenik meg, körülbelül két-három hét múlva megismételjük, ráírva, hogy kettes számú. Ha sem erre. sem a harmadikra nem hajlandó megjelenni, akkor „ad acta” tesszük. — Valamikor még: lehetőségük volt a tanácsok illetékes szakigazgatási szervein keresztül háromezer forintra büntetni a feledékenyekei, de az 1972. II. számú egészségügyi törvény óta szankciókat csak akkor lehet alkalmazni, ha fertőzött tüdőbetegről van szó, sőt; ezek előállításához a rendőrséget is segítségül hívhatják. Most? — Sajnos, sok ember önmagát csapja be, veszélyezteti saját és mások egészségét. Az előző évben a kötelező tüdőszűrésre a behívót- taknak körülbelül hatvan százaléka jelent csak meg. (Vidéken jobb az arány, ki- lencvenszázaléknyi.) Még elgondolkodtatóbb, ha az életkorokat tekintjük. Az idősebbek szinte kivétel nélkül eleget tesznek a „behívónak” — ahogy egymás között nevezik —, de a fiatalok már kevésbé... De érdemes más szempontból is megközelíteni e témát. Az új betegek csaknem fele azokból kerül ki, akik semmibe veszik saját maguk és embertársaik egészségét — tudván, hogy úgysem büntetik meg őket, évekig nem jelentkeznek tüdőszűrésre... — Szerencsére és cscrencsé- jük, hogy a betegséggel „jól állunk*'. De a betegség kezelése nem néhány hétig tart. Olykor négy évet is igénybe vesz, s a teljes gyógyítás-gyógyulás szinte százszázalékos. A munkából való kiesés pedig kétszeresen vagy többszöri; sen kellemetlen ... — Évi félmillió fölött van a megnézett tüdők száma, a „rizikósoké” ehhez képest minimális. Fegyverünk ellenük nincs, csak a meggyőzés. ami ha nem párosul belátással, akkor küldhetünk ezer felszólítást is ... * —> Szerencsére jól állunk — ismételte a főorvos, ám hozzátette —, de a baktérium él. Előzzük meg, hogy ne bennünk éljen! D. T. B. mellyel mostanában sokat találkozunk: az agglomerációt. Látható, hogy mindennapi életünkkel szorosan összefüggő kapcsolatokról van szó. És azt is hangsúlyozni kell; hogy Miskolc, a megye- székhely, az agglomerációs központ nemcsak ad, hanem kap is. Pótolhatatlan munkaerőhiány keletkezne, ha nélkülözni kellene a bejárókat —, hogy csak egy példát említsünk a „kölcsönösség” bizonyítására. Az agglomerációt egyébként nem azért emlegetik mostanában oly sokszor, mert ez a divat, hanem azért, mert határainak kitapogatása, az e határokon belül uralkodó törvényszerűségek felismerése, tudatos alkalmazása nélkül nem lehet megtervezni Miskolcnak és vonzáskörzetének a jövőjét. (békés) i/f Homok, szóda, nátriumszulfát, mészkőliszt, dolomitliszt, bórsav, hamuzsír, különféle fémoxidok, üvegcserép és adalékanyagok. Ha mindez megvan, egy kemencét kell keríteni, ahol 1400 Celsius-fok hőmérsékleten összeolvasztható, és préseléssel, öntéssel, fúvóssal vagy húzással formázható. Gondolom, mindenki rájött: az üvegről van szó. Az üvegről, amely reneszánszát éli. Képünkön az V alakúra öntött üveg látható. A Miskolci Üveggyár terméke bel- és külföldön egyaránt keresett. Többek között lakóházak lépcsöházaiban, csarnokok építésén, előterek kiképzésében használják. (Solymos László felvétele) A DH várospolitikai fóruma Ezer szálbóB szőtt kapcsolat
