Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-06 / 286. szám

Pulykahúsból kolbász #'A Villamos Berendezés és Készülék Művek Világítástech­nikai Gyárában az idén 1 millió 600 ezer darab nagy teljesít­ményű olvadó biztosítékot gyártanak. E mennyiség 40 száza­lékát a fejlődő országokba szállítják. A gyár nemrég — Sie- mens-licenc alapján — új típusú, korszerű árammegszakítók gyártását kezdte meg. Képünk: készülnek az árammegszakí­tók. (Balaton József felvétele) Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban Farmer és talár Fiatalkorúak bűnözése Borsodban Mert fehér, színezzék vörös répával Az Egyesült Államokban kutatásokat folytattak azzal kapcsolatban, hogyan lehet­ne felhasználni a baromfi­húst, például a pulykahúst kolbászkészítésre. A nehéz­séget az okozza, hogy a pulykahús fehér. Egyes ku­tatók azt javasolták, hogy a pulykakolbászt vörös répával színezzék. Megkísérelték egy szintetikus festőanyag, az úgynevezett annatto alkal­mazását, is. A pulykahús azért látszik különösen alkalmas­nak a kolbászkészítésre, mert nagy a vízfelvevő képessége, ami a termékek tarthatósá­ga szempontjából fontos tu­lajdonság. Az elmúlt napokban a kul­turális témák kerültek előtér­be a miskolci, borsodi vo­natkozású cikkekben, tudósí­tásokban. A tallózás élére a Népszabadság most vasárna­pi számának Kinek ajánlja? rovatából Csohány Kálmán méltatása kínálkozik a mis­kolci grafikai biennáléról. A GRAFIKUSOK ÜNNEPE „A magyar grafikusok sereg­szemléje ... hagyományosan Mis­kolcon kerül megrendezésre. Ez azért fontos, mert még mindig Budapest a képzőművészet cent­ruma — viszont a magyar gra­fika bázisa és fellegvára Mis­kolc . . . Ha tehát Magyarorszá­gon meg akarja valaki tudni, hogyan áll jelenleg a magyar grafika, akkor el kell utaznia egy ilyen esemény alkalmából Miskolcra.” Városunknak döntő szere­pe van abban, hogy „a grafika *az utóbbi időben kezd mind népszerűbb lenni a közönség előtt ... á grafikának van egy olyanfajta gondolatisá­ga, amellyel talán a piktúra ke­vésbé rendelkezik. Filozofiku- sabb s egyben közlékenyebb, s ezt más formanyelven sokszor nem is lehet visszaadni. Ez ma­gyarázza térhódítását és benső­ségesebb kapcsolatát a közön­séggel.” TUDOMANYBARÁTOK AZ LKM-BÉN A Valóság — a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat havi folyóirata — leg­utóbbi számában hírt ad a Lenin Kohászati Művek pél­damutató kulturális kezde­ményezéséről, „egy sajátos, másutt még nem alkalmazott formáról, a felnőt­tek között szervezett tudomány­baráti körök ismeretterjesztésé­ről.” A Lenin Kohászati Művek keretében három matemati­kai és három fizikai „tudo- mánybaráti kör” működik. Tagjai felnőtt fizikai dolgo­zók. Á körök vezetői a Ne­hézipari Műszaki Egyetem oktatói közül kerültek ki. Ezek a körök hangsúlyozot­tan olyan felnőttek érdeklő­dését elégítik ki, „akik az iskolapadokat már el­hagyták, és ezután kívánnak egv-egv tudóménvos témával el­mélyültebben foglalkozni. Ebbfíl következik; hogy a körök szer­vezése legfőkérmen a munkahe­lyeken mutatkozik célszerű­nek . . .” „MEGYÉBEN GONDOLKODVA” A Népszava december 2-i számának kulturális rovata a Rónai Sándor Megyei Mű­velődési Központ tevékeny­ségét ismerteti „Művelődés — megyében gondolkodva” címmel. A cikk célja, hogy megmutassa: „Mit tehet egy művelődési köz­pont, amelyik a megyeszékhe­lyen található, a többi telepü­lés ... művelődéséért.” Az írás részletes tájékoz­tatást ad a művelődési köz­pont fáradozásairól a mun­kásművelődés kiterjesztése érdekében. A másik — eddig a nyilvánosság előtt kevésbé ismert — tevékenységi for­mája a termelőszövetkezetek kulturális támogatása. „A Rónai Sándor Művelődési Központ a vele kapcsolatba lé­pő termelőszövetkezetekre is ki­terjeszti területi szolgáltatásait.” Művészeti és ismeretter­jesztő rendezvényeket szer­vez, előadókat küld, vándor- kiállításokat mutat be. összeállította: BERECZ JÖZSEF Az utóbbi tíz esztendő alatt a jogerősen elítélt fiatalko­rúak száma a megyében csak­nem megduplázódott. 1977 első fél évében 348 fiatalko­rút ítéltek el bíróságaink. A fiatalkorú elítélteknek az összbűnözésben való részará­nya Borsodban 3 százalékkal haladja meg az országos át­lagot. Elszomorító, s mindenkép­pen figyelmeztető adatok, súlyos mondatok ezek. Nem véletlen hát, hogy a Miskolci Megyei Bíróság Büntető Kol­légiuma legutóbbi ülésén a fia­talkorúak büntetőügyeiben folytatott ítélkezési gyakorla­tot értékelte dr. Szolyák Fe­rencnek, a megyei bíróság büntető elnökhelyettesének, a büntető kollégium vezetőjé­nek előterjesztése alapján. A bűnözők szociológiája A terjedelmes anyag beveze­tőjében egy szociográfusnak is dicséretére váló, magyarázatok­kal kiegészített adathalmazt tar­talmaz a fiatalkorú bűnözés mértékéről, s miértjéről. Nem kívánjuk az olvasót a számada­tok sokaságával terhelni, ám a teljesség kedvéért kénytelenek vagyunk a leglényegesebb adato­kat idézni. Szóltunk már róla, hogy me­gyénkben az országos átlagot meghaladó a fiatalkorú bűnözés részaránya. Érdekes, hogy ugyanakkor az egyes bűncse­lekményi kategóriákon belül, et­től lényegesen eltérő a kép. Amíg ugyanis az állam elleni és a népgazdaság elleni kategóri­ákban, a tiltott határátlépés, vagy a zsarolás miatt elítéltek között az utóbbi időben egyet­len fiatalt sem találunk, addig szembetűnően és figyelmeztető­en magas a fiatalkorú elítéltek részaránya a nemi erkölcs elle­ni, a rablás, a személyi javak elleni lopás és garázdaság miatt elítéltek eseteiben. Ehhez kap­csolódóan jegyezte meg 4 kol- lémiumi ülésen egyik büntető­bírónk: az ügyek nagy részében a fiatalkorú szeszes ital befolyá­sa alatt követte el a bűncselek­ményt, ami azért figyelmeztető, mert kitűnik belőle, hogy leg­több helyütt nem tartják be a rájuk vonatkozó szeszes ital ki­szolgálási tilalmat. . . Az elmúlt négy évben — ezt az időszakot tekintette át a meg­vitatott anyag — csanem 2 százalékkal nőtt az erőszakkal elkövetett magánlaksértések, több, mint 2 százalékkal az erő­szakos nemi közösülések, s 4,2 (!) százalékkal a személyek ja­vai elleni, visszaesőként elköve­tett looás miatt elítéltek aránya. Egyedül a rablás miatt elítél­tek aránya stagnál, viszont lé­nyeges csökkenés — több, mint 7 százalék — mutatkozik a sze­mélyek sérelmére elkövetett va­gyon ellen vétségek esetében. Válaszok a miértre A fiatalkorú bűnözők köré­ben mintegy egynegyedére te­hető azoknak az aránya, akik­kel szemben bűncselekmé­nyek elkövetése miatt már korábban is folytattak eljá­rást. Mindenképpen figye­lemre méltó és figyelmeztető adat, hogy 79 visszaeső bű­nözőből 19 harmadízben, 7 negyedízben, három pedig ötödször állt bíróság előtt. A fiatalkorú elkövetők 13 szá­zaléka 14 éves, egyötöde 15 éves, 27 százaléka 16 éves, s 40 százaléka 17 éves volt, amikor a terhére rótt cselek­ményt elkövette. Tíz év óta nem változik lényegesen a nemek szerinti megoszlás, a fiatalkorú bűnözők 10—12 százaléka lány. A fiatalkorú elítéltek túlnyomó többsége fizikai dolgozó, a tanulók részaránya 20 százalék körül mozog. Ugyanakkor emelke­dő a foglalkozás nélküli el­tartottak és munkakerülők aránya, legutóbb 40 százalék volt. A felelősségre vontak mint­egy 90 százaléka szülői fel­ügyelet alatt, családi környe­zetben él, s az anyák közül mindössze 32,5 százalék végez házon kívüli rendszeres mun­kát. Ez tehát a szülői felügye­let elsődleges hiányát álla­pítja meg. A diákotthonok­ban, illetve munkásszállón élő fiatalkorú bűnelkövetők A Magyar Honvédelmi Szövetség miskolci vezetősé­ge nagy gondot fordít arra, hogy városunkban minél szélesebb körben váljék le­hetővé az ifjúság honvédel­mi nevelése. E célt szolgálja az az együttműködési meg­állapodás is, amelyet a jövő évre vonatkozóan írt alá Viskevics Elemér, az MHSZ városi titkára és Szabolcs András, a Gárdonyi Műve­lődési Ház igazgatója. . A többi közt rögzítették, hogy a művelődési ház és a hozzá tartozó ifjúsági klu­bok igényeinek megfelelően a szövetség gondoskodik elő. adókról, s szemléltetőeszkö­zökről a honvédelmi jellegű előadásokhoz. Ugyanakkor a művelődési ház igazgatója lehetővé teszi, hogy az intéz­ményben — az MHSZ irá­nyításával — modellező szak­kör működjön, amelyet ké­sőbb szakosztállyá bővítenék. A szövetség — a néphadse­reg egyik egysége segítségé­vel — haditechnikai kiállí­tást is rendez a művelődési házban, s amennyiben itt együttes aránya sem éri el az 5 százalékot sem. Ami viszont ugyancsak megdöbbentő adat: 4,9 százalékról 14,7 százalék­ra nőtt az alkalmazott, illet­ve értelmiségi szülők gyer­mekeinek részaránya a bűn- elkövetésben ... Jellemző — ismét csak a miértre keresve választ —, hogy az elkövetők többségé­nél a szülők nincsenek olyan kapcsolatban, mely a gyer­mek—szülő bizalmas viszony­nak, szeretetteljes, nevelő kapcsolatnak lenne nevezhe­tő. Sok esetben a szülők nem is törődnek gyermekeik napi időtöltésével, foglalatosságá­val ... Döntő módon tehát az otthoni környezet határozza meg a fiatalkorú bűnelköve­tők bűncselekménybe torkolló személyiségtorzulását. No és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elítéltek kö­zött igen magas a száma a cigányszármazásúaknak, ákik- nél az előbb felsoroltak fo­kozottan érvényesek... A bírói ítélkezés A vizsgált időszakban a me­gye bíróságai a jogerősen elítélt fiatalkorúák közül 123-maI szem­ben intézkedést alkalmaztak, 217 elkövetőt büntetéssel sújtottak, míg 8 vádlottat gyógyító neve­lésre köteleztek. Figyelmet ér­demlő, hogy megyénkben az or­szágos átlaghoz viszonyítva, ma­gasabb a szabadságvesztésre ítélt és próbára bocsátott fia­talkorúak aránya, alacsonyabb viszont a pénzbüntetésre ítélteké, amit legtöbbször a visszaeső jel­leg, avagy éppen a környezet­ből való „kiszakítás” indokol. A szabadságvesztéseknél az egy évet meg nem haladó bünteté­sek aránya a döntő, s ezeknek 58,3 százaléka végrehajtásában felfüggesztett büntetés. Hogy mennyire jó a. bírói gyakorlat megyénkben, arra jel­lemző, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium jelenlevő képvise­lői dicsérték e munkát — egy­ben a kollégiumi ülés színvona­las előterjesztését, tartalmas vi­táját —, s bár azzal a megálla­pítással zárták mondandójukat, hogy más megyékben kedvezőbb a kép, éppen e bírói gyakorlat­nak tulajdonítják a jövőbeni előrelépést a fiatalkorúak bűn- elkövetésének csökkentésében. Amelyben persze a legnagyobb szerepe továbbra is a megelő­zésnek — és mindenekelőtt a szülőknek, a családnak van. TÓTH ZOLTÁN lövész-, rádiós-, gépjármű­barát szakkör jön létre, ezek működéséhez biztosítja a szükséges személyi és anyagi feltételeket. A fiatalok ok­tatása végett a művelődési ház udvarán az igazgató lég- fegyveres céllövöldék felállí­tását is engedélyezi a szö­vetség városi vezetőségének vagy az utóbbi által megbí­zott MHSZ-klubnak. Szerepel a megállapodás­ban az is, hogy a művelődési ház irányításával működő, if­júsági klubok közötti, az Ed. zett ifjúságért mozgalom cél­jait is szolgáló honvédelmi jellegű vetélkedők, harci tú­rák, versenyek lebonyolítá­sát a lehetőségeihez mérten maximálisan támogatja az MHSZ. Az együttműködő felek ab­ban is megállapodtak, hogy a honvédelmi nevelésben ér­dekelt KISZ-szel, népfront­tal és MSZBT-tagcsoportok- kal egyeztetik rendezvény, tervüket, velük közös rendez­vényeket is lebonyolítanak, az önállók megrendezését pedig együttesen segítik. T. I. A VOLÁN 3. SZ. VALLALAT (Miskolc, József Attila u. 70., bejárat a Tüzér utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos női és férfi gépjárművezetőket képes ki A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétel: 9 legalább 8 általános iskolai végzettség, 9 büntetlen előélet, 9 nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, © szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1977. december 9-én és 13-án 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében. Zónapörkölt és velőscsont Nemrégiben egy rádiós fórumműsorban a zónapörkölt után ér­deklődött valaki. Előttem ismeretlen a kérdező, de nagyon egyet­értek vele. Nemcsak azért, mert a zónaételeknek magam is híve lennék, hanem azért is, meri; a zónapörkölt eltűnése valami olyan sajátos korjelenség, amelynek — azok, akiknek nem a legkifizető­dőbb vele foglalkozni — mindenféle olyan jelleget tulajdonítanak, aminek gyakorlatilag semmi köze sem a zónaételhez, sem a jó­értelmű vendéglátáshoz, sokkal inkább azt a mondást idézik eszem­be, amely szerint: nem akarásnak nyögés a vége. Kezdjük egy kicsit régebbről: Nem kell túl idősnek lenni ah­hoz, hogy emlékezzünk azokra az évekre, amelyekben a Coca-Cola valami politikailag ártalmas dolog volt, amit a fenekedő imperialis­ták, a pénzeszsákokon ülő tőkések vedeltek, s ebben a cola-ivás- ban már olyan politikai magatartás jelentkezett, amely egyenlő volt egy béketábor-ellenes összeesküvéssel. Másfél évtizeddel ezelőtt Bécsben óvatosan szétnéztünk, nem látja-e valaki bűnös dőzsölé­sünket a pezsgő, barnás itallal. Most meg mi gyártjuk, több válto­zatban. Mi csináltunk belőle tömegfogyasztási cikket. Aztán mi ítéltük el a farmeröltözet viselését, most mi gyártjuk hazai és kül­földi eladásra, s hordjuk korra, nemre, rangra való tekintet nél­kül. Mi köze a Colának, meg a farmernek a zónapörkölthöz? Sem­mi. Legfeljebb annyi, hogy ezek ellen addig fabrikáltunk butuska elméleteket, amíg nem voltak, a zónapörkölthöz meg akkor gyárta­nak mindenféle magyarázatot, amikor már eltűnőben van, sőt nagy­részt sikerült eltüntetni. Nos, visszaértem a zónapörkölthöz, illetve a zónaételekhez. Nem tudom, miként írják körül a zónaétel fogalmát a vendéglátóipar hatályos rendelkezései. Én arra emlékszem, hogy hajdan a meleg ételeket kiszolgáló vendéglőkben és sörözőkben mindig lehetett kap­ni, de főleg a délelőtti órákban, kis adagban pörköltöt, nem is egy­félét, lehetett kapni másfajta étkeket, virslit szaftban, és egyéb olyan falatokat, amely az ember éhét elverte, s jólesett rá egy korsó sör, vagy egy hideg spriccer. Igen sokan valami tartalma­sabb tízóraiként ették ezt, mert csak későn ebédeltek, de nem ke­vesen ebéd helyett is, különösen utazás, sok lótással-futással járó elfoglaltság közben. Ide tartozott például a pörkölt szaftjába már­tott, vagy pecsenyezsírral átitatott kenyér, a fokhagymás pirítós, meg a pirítós kenyérrel felszolgált velőscsont is. Most meg mit hallok-olvasok a zónáról? Olyasmit, hogy a to­vatűnt világot nosztalgiával megidéző irodalmi alkotásokban él az emléke, s szabadfoglalkozású emberek, írók, művészek, vármegye­házi hivatalnokok és egyéb hasonló egzisztenciák dőzsöltek zóna­pörkölt, meg szalontüdő mellett, mintegy előkészítve a fő elfoglalt­ságukat kitevő sörözést. Kisebb részben azok éltek a zónaételekkel, akiknek nagyobb adagra nem volt pénzük. Egyébként is régen csak déli tizenkét órától délután négyig voltak nyitva az éttermek, de fél tizenegytől kiszolgáltak zónaadagot — mondja a magyarázat, ma viszont •— ugyancsak a magyarázat szerint — minden vendéglő étlapján szerepelnek kisadagok (lehet, hogy csak azok?), s a ven­dég kérésére minden ételből kiszolgálnak kisadagot. A zóna és a zónaétel-fogyasztás eltűnését életkörülményeink változásával indo­kolja végül is a szakvélemény. Ezzel szemben zónát nemcsak az előbb említett társadalmi ka­tegóriákba tartozók ettek, hanem a vidékről a városba beutazók, köztük nagy számban kisemberek is, lyukasórás pedagógusok, ke­reskedelmi alkalmazottak, egyebek. Mint ahogyan ma is enne — ülve, kulturált módon, nem önkiszolgáló, vagy éppen talponálló lehetőségek között — sokféle ember, ha hozzájutna. S igen sokan ennék, akiknek drága az „adag” nevű, ugyancsak kicsike mennyi­ség. Ma az éttermek nem tizenkettőtől négyig, hanem tizenkettőtől háromig adnak ebédet. Tessék megpróbálni á la carte rendelni délután négykor, vagy délelőtt fél tizenkettőkor. Valóban van az étlapokon három-négyféle kisadag, nem mindig van a konyhán is, az egyéb ételek kisadagként való felszolgálása pedig fikció, a törzs­vendég és az ismerős felszolgáló közötti kapcsolattól függő, ritka lehetőség. Életkörülményeink megváltoztak, ez igaz. Már csak az is jelzi, hogy a vendéglátóipari alkalmazottaknak, s a vállalatnak — úgy tűnik — nem elsődleges érdekük a vendég jogos és nem kü­löncködő, nem lehetetlen kívánságainak teljesítése. Hát ennyit a zónáról, meg az eltűnéséhez hozzáfűzött magya­rázatokról. Ma még nem tartjuk társadalomellenes magatartásnak, ha valaki a vendéglátóipari szabványtól eltérő módon és időben akar étkezni. Nem bélyegezzük meg, mint tizenöt éve a cola-ivást, de már akadékoskodásnak tűnik ilyesmin töprengeni Olyasmin, hogy miért nincsen folyamatosan virsli frissen reszelt tormával, vagy a velőscsont miért ritka, szinte csaknem „pultalatti” csemege az éttermekben. Vagy a máj nélküli liba után sikerült a lábszár­csont nélküli szarvasmarhát is kitenyésztenünk?!.., BENEDEK MIKLÓS Céllövölde az udvaron Együttműködik az MHSZ és a Gárdonyi t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom