Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

■#- A nagy múltú Vasas Kórus köszönti a közönséget..(Kerényi felv.) Felavatták a Vasas Művelődési Központot A hagyományokat folytatva (Folytatás az 1. oldalról) \ A közművelődés új házát a vasasszakszervezet, az SZMT, a Lenin Kohászati Müvek, a Diósgyőri Gépgyár és Miskolc megyei város Tanácsa építtette; rendelteié, sének Rózsa Kálmán tanács­elnök adta át. Míg örömmel sorolta be a lassan véget érő esztendő eredményei közé, és minden intézménynek, válla­latnak megköszönte a támo­gatást, emlékeztetett: Diós­győr új büszkesége évszáza­dos hagyományok folytatója. Néhány éve bontották le a régi épületet a kohászat szomszédságában, amelyet egész Miskolc úgy hívott hogy „Lovarda”. 1895-ben ez nyitotta meg a város köz- művelődési jellegű intézmé­nyeinek a sorát. Sokáig élt. túlélte az 1913-ban nyílt első vasgyári mozit, otthont adott művészeti csoportoknak (az 50-es évek második felében átmenetileg a színháznak is) és működött akkor is. ami­kor 1940 decemberében a mostani ház jogelődjét, a Bartók Művelődési Házat Szakasits Árpád felavatta. A Lovardára a régi mis­kolciak közül nagyon sokan emlékeznek; a régi „Bartó­kot” is ismeri mindenki Di­ósgyőrben. A közművelődés új háza 110 millióba került, és természetes, hogy kívül- belül szebb, korszerűbb. Azt hirdeti — mondta Rózsa Kálmán —, hogy a művelő­dés már régen nem kivált­ság, de kötelez is. A hagyo­mányok folytatására és arra. hogy elődeinél is nagyobb szeretetnek örvendő otthona legyen a kultúrának, szíve­sen tátogatott közművelődési intézménye Miskolcnak. Az új Vasas Művelődési Központot a két nagyüzem dolgozóinak, a kerület, a város lakóinak nevében Gá­csi Ferenc, az LKM szak- szervezeti bizottságának tit­kára vette át, majd elfoglal­ta helyét a korszerű, ötszáz férőhelyes színházteremben az első közönség. Ünnepi műsort a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes adott. Fennállásuk huszonöt éves évfordulóját ünnepük a mű­velődési központ együttesei; az avatáshoz, a jubileumhoz méltó összeállítással álltak színpadra. Hallhatta a közön­ség a fúvószenekart, a ve­gyeskart, a népi zenekart, végezetül pedig a tánckar mutatta be műsorát. Vagyis azt. hogy mit tudnak ma. Mert este felidézték a múl­tat is. A csoportók régi, 1200 tagja közül több százat hív­tak meg, hogy a „régiekkel” együtt emlékezzenek, és bi­zonyítsák a lenini szavak igazságát: „Az új kultúra mindig a régi tégláiból épül fel.” Ülést tartott aKNEB A Minisztertanács jóvá­hagyta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság követ­kező félévi munkatervét. A bizottság ebből adódó legelső feladata a lakótelepek járu­lékos és kommunális beru­házási helyzetének felméré­se. A vizsgálat programját Villányi Miklós, a KNEB tagja, pénzügyminiszter-he­lyettes terjesztette-elő a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság tegnapi ülésén. A fővá­ros és öt jelentősebb város néhány lakótelepére kiterje­dő vizsgálat feladata, hogy felmérje a tömeges lakás- énítéshez kapcsolódó iskolai, bölcsődei, kereskedelmi és más szolgáltatásokkal kap­csolatos ellátottság helyzetét, az előirányzott tervek meg­valósulását. A bizottság a programot megtárgyalta és elfogadta. A gépipar új tervei A jövő évben, akárcsak az idén, a népgazdaság legdina­mikusabban fejlődő ágazatai- , nak egyike a gépipar. A ter­melés e területen az ipari össztermelés 5,5—6 százalé­kos tervezett növekedésével szemben 6—7 százalékkal bő­vül majd. 1978-ban fejeződik be a eépipar egyik legna- mmbb rekonstrukciós beruhá­zása a Magyar Gördülőcsap­ágy Művekben. Elkészülte után 28 millió golyóscsap­ágyat állítanak itt majd elő. A közelmúltban a KGM 'elmérte a tárca vállalatainál gazdaságtalanul előállított, de szükséges, illetve a különböző üzemedben párhuzamosan gyártott gépipari termékek körét. A minisztérium 750 millió forint értékű gyárt­mánylistát állított össze ezek­ről a termékekről; a szövet- ke-cti ipar eddig 120 millió forint értékű gépipari cikk gyártását már átvette, ott ugyanis jövedelmezőbben ké­pesek azokat gyártani, s az igényeket is ki tudják elégí­teni. Jövőre ez a folyamat tovább folytatódik, Nulla órától délig Az év utolsó napja Hogy mire ébredt a város ma reggel? 1977. december 31-re. A nap fél nyolc után Kettő perc­cel kélt. s tizenhat óra kettő perckor nyugszik. Tehát van csaknem nyolc óránk nap­nyugtától. s éjfélig, a nagy fogadalomtételig, a ..majd min­den másképp lesz”-ig még ü- zenkét óránk. Éjféltől pedig 365 napunk, de már 1978-ban. Hogy mi történt 1977-ben? Meg- iri uk. Hogy mi történt az év utolsó napjának első felében? Arra most próbálunk választ adni. Természetesen, minden­hol mi sem lehettünk jelen . . . CSEND, NÉHÁNY PERCIG Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi: nulla óra, nulla perccel. Tiszai pályaudvar. Az utolsó vonat már elment, az első négy után indul Pestre. Csend. Az állomás előtti fenyőfán a színes izzók táncot lejtenek a szélben. Hideg van. Két fiatalember a peronon tüzetesen vizsgálja az automatákat. Semmi. — Menj be az étterembe — nógatja társát a nagyob­bik. — Bemegy, majd kijön egy takarítónővel. — Nincs kiszolgálás! Tizen­egykor bezártunk, a személy­zet elment, csak mi vagyunk. Nézzék meg az automaták­ban. Megnézik, s tovább men­nek. A váróteremben alig tízen. Kiskatonák bóbiskolnak a sarokban. — Haza szilveszterre ... — Elment az utolsó is __ A válaszukat szinte el­nyomja nagy ásításuk. Fejük előrebukik ... GC 69—33. Az utolsó 1-es busz. A vezető olvas. A taxi­állomáson a pilóták egy ko­csiban összegyűlve tárgyalják a napi eseményeket. Pár perccel múlt éjfél, fázósan burkolózom kabátomba. Mel­lettem a szilveszteri bazáro- sok tákolmányain a ponyvá­kat csapkodja a szél. Villa­mos nincs. Áztán a busz be­áll a megállóba, s negyedma- gammal elindul. Negyed egy. A Szemerénél jókedvű társa­ság. Előszilvesztereztek. — Gyere, igyál... ! Valahógy kivonom magam karjaikból, a főutca is nép'te- len. De mi lesz itt ma éjjel?! Még nincs két óra. A Tej- ioari Vállalat telephelyéről az első megrakott kamion gör­dül ki. Az irány: Ózd. S utána folyamatosan a töb­biek: a mai nap 170—180 ezer darab tasakos tej kerül az üzletekbe. AZ ELSŐK ... Tulajdonképpen az éjszakások voltak, akik tegnap este tízkor munkába álltak. A hárommüsza- kosok. Gyárban dolgoznak, de most még maradjunk az utcán. — Szilveszteri sverek vagyok — kezdi a beszélgetést a legelső villamos vezetője. Hudák Gyula. — Ugyanis január elsején szü-* le'tem! Dolgoztam karácsony mindhárom naoján, ma hajnal­ban, s ma éjjel. Dolgozni kell az óévbúcsúztatón. A család egyáltalán nem örül neki, s mit mondjak, én sem. Nekem az örö­mökből a bevásárlás jut. .. Az első busz vezetőie. Hajdú Imre már derűsebb. Délben „le­teszi” a kormányt, s csak má­sodikon veszi fel újra. ö is ott­hon ünnepel. Az illatot, a friss péksütemény illatát, már a Tanácsház téren érezni lehetett. Szinte vonzotta magához az embert. A 3-as szá­mú telepen ezen a hajnalon Szabó József művezető műszak­ja volt bent. Harminchalan. — A sláger, mint mindig, a zsúrkenyér. Amíg más napokon 300—400 db-ot csinálunk, addigra szilveszterre 9—10 ezer dara­bot sütöttünk. Mellette meg az a 19—20 féle sütemény, kifli, zsem­le, sósrúd ... A magunk sütötte zsúrkenyeret fogom én is enni, nem megyünk sehova. Kéthóna­pos a fiam, legjobban érzem magam otthon . . . Háromnegyed négy, rhegérkezik a zárt süteményes kocsi. Pako­lás, s irány a bolt. . . Négy óra tizennyolckor elin­dul az első személyvonat a Ti­szairól. A mozdony- és a vonat- vezető is szerencsésnek mondja magát. Délután végeznek, otthon lesznek. Fél öt. Rendezgetik standjukat az újságárusok, s megérkeztek a szilveszteri bazárosok. S jön­nek a vonatok is, szállítva a munkások sokaságát. Igaz, sza­bad szombat van, de — panasz­kodnak is, akiknek be kellett jönni — nem mindenkinek. LAPZÁRTÁIG ... Reggel hat órakor kiláto­gattunk a Központi Meteoro­lógiai Intézet Főállomására, a Repülőtérre. Szűcs Lajos me­teorológus tájékoztatott az időjárásról: — Távirati stílusban, amit el tudok mondani: 0,8 Cel- sius-fok van, a látási távolság 20 kilométer. Ha kisüt a nap, remélem, hogy a Tátráig el le! . majd látni. Igaz, mi nem adunk előrejelzéseket, de úgy néz ki, hogy fehér újévünk lesz, hacsak a szél ki • nem söpri a felhőket... Lassan dereng. A boltok előtt hajnalban lerakott hol­mik, tej, kenyér, péksüte­mény, húsáru a raktárakba, majd az eladótérbe kerül. Nyitnak. A Győri kapui Cse­mege ABC-áruház vezetője Boros István. Neki tettük fel a kérdést, hogy mit vár ’78- tól. — A kislányom iskolába megy, a „sikeres bemutatko­zását”. Idén nyolcvanmillió volt a bevételűnk, jövőre ki­lencvenet szeretnénk. Nyolc óra. Nyit a Centrum Áruház is. Ez évben utoljára. A lemezosztályon Szentesi Istvánná felsóhajt: — Hogy ezt is megértük. Az ünnepek alatt olyan csúcs volt, hogy enni nem volt időnk. Alig várom, hogy a mai műszak leteljen, s az egész család Perére megy szilveszterezni. Falura ... csend van. Itt meg minden­nap vártunk külföldi leme­zeket, s a még nem levőket keresték . agyon sokan. Igazi vásári, falusi búcsúra emlékeztető hangulat a vá­rosban. t — Tessék a trombita, a malac ...! — Itt a csákó, a kalap! Minden fejre jó ... Szemüve­get, álarcot... Minden bolondság, amit egy évben csak egyszer használ­hat az ember, giccs és giccs... Fél tíz. A „forinton” már járni alig lehet, annyian van­nak. Az asszonyok utolsó pil­lanatra hagyják a vásárlást. A boltokban egymást nyom­ják, taszítják. A cikk a nyomdába kerül. Dél van. Megjelent a Déli Hírlap. 1977. évi utolsó szá­ma. Még van tizenkét óránk... ILLÉST SÁNDOR Lerakták az új kombinált acélmű alapiét Di\ Bodnár Ferenc beszéde Malteroslcanal, habarcs, simító. Lázár György körülbelom nozza az alapkövet. (Folytatás az 1. oldalról) Az üdvözlő szavak után dr. Bodnár Ferenc mondott ünnepi beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: ez a most már hivatalosan is megkezdődő 10 milliárd fo­rintos beruházás nemcsak a diósgyőri kohászok, hanem a magyar népgazdaság nagy ígérete is a szebbért, a jobb­ért, a biztonságosabb hol­napért. Öröm cs felelősség mind- annyiunk számára, hogy 1978-ban országunk két nagyberuházásának egyi­ket itt, Diósgyőrben kezd­hetjük. Megyei pártbizottságunk első titkára hangsúlyozta: Borsod megye és Miskolc város párt, és állami veze­tése az első pillanattól kezd­ve megértette és magáévá tette a 18 ezer diósgyőri ko­hász gondját, vágyát, és reá­lisan számbavéve népgazda­ságunk helyzetét is, „minden követ megmozgatott”, min­den lehetőséget megragadott azért, hogy a diósgyőri kom­binált acélmű magvalósul- joni A párt és a kormány pe­dig — ismerve a munkabá­zis termelési sikereit, az acélgyártók tettéit — bizal­mat szavazott. Most — folytatta az ün­nepség szónoka — amikor lerakjuk az LKM új, kombi­nált acélművének alapkövét, egy új, minden eddiginél nehezebb szakasz követkézik a gyáróriás dolgozói, s mind­azok életében, akik ebben a beruházásban érdekeltek. Ennek eredménye azonban az lesz, hogy néhány év múlva az LKM a magyar nemesacélgyár­tás központjává válik, s ezzel a ma itt dolgozók és az újabb kohásznemzedékek holnapja, jövője biztosított. Átalakul, biztonságosabb, egészségesebb, könnyebb lesz a diósgyőri acélgyártók mun­kája, termelékenyebben, a jelenleginél jobb acélt gyár­tanak majd. Ez a sokaknak kedves, öreg gyár.— folytat, va az elmúlt évtized megúj­-X- Dr. Bodnár Ferenc beszé­dét mondja hodását — tovább fiatalodik, és méginkább mint eddig, a szocialista építőmunka fon­tos bázisa marad. Azt kívánom — fejezte be ünnepi beszédét dr. Bodnár Ferenc —, hogy amikor két küzdelmes esztendő után itt, a leendő konvertercsarnok­ban először röppen majd ezernyi csillag az új diósgyő­ri acélból a világ minden tá­ja felé, mindenki azt mond­hassa : megtettük a magunkét, teljesítettük az első üte­met, teljesítettük azt, amit a párt, a kormány, a dol­gozó magyar nép, szocia­lista társadalmi rendünk elvárt tőlünk. Az ünnepi beszédet köve­tően Lázár György, a kor­mány elnöke és dr. Szeppel- feld Sándor vezérigazgató helyezték el a kombinált acélmű alapkövébe a jövő nemzedékeinek a ma üzene­tét közvetítő urnát. Az ünnepség Majtényi Lajos zárszavával ért véget. Ny. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom