Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
Levélzárók, ragjegyek ParaBlatéliai érdekességek kiállítása # Levélborítékok eszperantó a feladó ország bélyegével. jeseknek, az első napi borítékoknak, amit röviden FDC- nek neveznek, a carte-maxi- mumoknak (azonos képeslapos azonos bélyegábra), az emléklapoknak, okmány- és illetékbélyegeknek, a levélzáróknak, ragjegyeknek, a magánpostáknak, a tábori, katonai és speciális postáknak és több más érdekességnek, amelyhez a hazai „források” is sok lehetőséget kínálnak. Ezen a kiállításon nyolc budapesti gyűjtő mutatja be legszebb, legérdekesebb darabjait. Sokan böngészik az eszperantó gyűjtemény sajátos nyelvezetét, az e nyelven nyomott bélyegzőket, borítékokat. Mások az andorrai carte-maximumokban gyönyelvű felirattal, bélyegzéssel, nyörködnek, vagy a ragje- gyek sokféleségével ismerkednek. Két kereten hadipostai küldemények láthatók, majd bányászattal kapcsolatos gyűjtemény köti le a látogatók figyelmét. A gyűjtők különböző elvek alapján — országonként, időrendben, járásonként —, tematikusán rendezték anyagaikat, így növeli a tárgyismeretet, a kiállított ritkaságok jól követhetők. Megtekintésével nemcsak szépet és történelmet láthatunk megelevenedni, hanem képet kapunk a posta sokoldalú, precíz tevékenységéről is. Ma délután 16 órakor mindezt az élményt vetítettképes előadás teszi teljesebbé. SZ. M. Tizenhét keret 34 oldalán olyan érdekességek — postai dokumentumok — láthatók Miskolcon, amelyek még soha nem kerültek közönség elé városunkban. A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban dr. Fövenyessy József, a MABÉOSZ területi bizottságának titkára nyitotta meg a kiállítást, amely 8 napon át látható és vezet be bennünket e gyűjtési ág titkaiba. A filatélia e sajátos ága, a parafilatélia még kevés gyűjtőt hódított meg, de számuk az utóbbi években gyorsan növekszik. A MABÉOSZ-on belül külön szakosztályuk van, három országos kiállítást rendeztek és az érdeklődés Miskolcon és környékén igen élénk. A helyi gyűjtők szakavatottan sorolják, mi tartozik a parafilatélia fogalomkörébe. Itt van igazán értéke a postai bélyegzésnek, a benyomott díjjegyű postai telj(c A népszerű carte-maxi- mumok: színes képeslapokon azonos ábrájú festmény- és tájképbélyegek, alkalmi bélyegzéssel. Ki irányítsa a divatot? A tervező? A kereskedő? A vevő? Elmondja: Vörös Irén, Munkácsvdíjas Vörös Irén terveivel számtalanszor találkoztam a divatlapokban. Személyesen most ismerkedhettünk meg, amikor a hét elején a Magyar Divat Intézet a Júnó-szállóban mutatta be megyénk kereskedelmi szakembereinek a jövő évi. téli- őszi kollekcióit. Itt tudtam meg, hogy Vörös Irén egyetlen a ruhatervezői szakmában, ákit Munkácsy-díjjal tüntettek ki. — A pályám egyszerűen alakult. Már annak idején is sokan jelentkeztek az Ipar- művészeti Főiskola ruhatervezői szakára, de nekem például sikerült. Már negyed- százados tervezői munka áll mögöttem. Amióta végeztem, azóta a divatintézetnél dolgozom. Persze, a neve változott vagy háromszor, de én maradtam. Most osztályvezető vagyok. — Tulajdonképpen most azért járják be modelljeikkel az országot, hogy véleményt kérjenek a ruházati és a divatáru-kereskedelem üzletvezetőitől, tetszik-e nekik az új módi. el tudják-e adni a munkájukat? Ezek szerint nekünk, vásárlóknak azt kell megvennünk, amit a kereskedők „kinéztek maguknak”? — Tulajdonképpen erről van szó. Ezen a bemutatón még csak mustrálgatják a modelleket, egy későbbi időpontban választanak. Hogy mi erről a véleményem? Lehetnének egy kicsit merészebbek. Jobban bízhatnának bennünk. Ügy érzem, aggályosabbak a kelleténél. Persze, mi nem tudjuk felfogni, hogy az ő választásuk milyen anyagi felelősséggel jár. De az is igaz, hogy mi sem kísérletezgetünk irreálisan; reális talajon állunk. Minket is millió dolog igazol, hogy ez és ez lesz a divat. Ügy érzem, egy kicsit közénk és a vásárlók közé állnak. Nem szeretnék senkit sem megsérteni, de mintha lebecsülnék egy kissé a vásárlókat. Pedig ők azok, akik felfedezik a jót. A kommersz megmarad. Jobban építhetnének a vevők jó ízlésére. Aztán a gyárban dől el véglegesen, hogy mi marad meg a mi modelljeinkből. Apró dolgokon egyezkednek. Ne legyen rajta kapucni, hagyjuk el ezt a zsebet, ezt ne ide, hanem amoda. Megkopasztják egy kicsit a modellt, s ez sajnos sohasem válik a javára. — Mit tervez ön a legszívesebben? — Az angol vonalakat szeretem a legjobban. A mostani irányzatokból, a sportos, a klasszikus stílusból mindenki válogathat ízlése szerint. Persze, a mi munkánkhoz partnerek is kellenek. Jó textiltervezők és -gyártók, hiszen nekünk főként a hazai alapanyagokra kell terveznünk. Sokat javult a Az új őszi szezonban a fiatalok kedvelt viselete lehet. Laza szövésű, vastag, béleletlen kapucnis sportkabát. A belső eldolgozás a díszítő varrásokkal a színén történik. Alatta kockás kártolt szövetből készült ove- rallt visel a manöken. Anyagát a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár készítette. Tervezte: Vörös Irén. helyzet, de még mindig nem mondhatjuk, hogy rózsás. — A divatbemutatókra csak szűk közönségréteg jut el. Eie* gendő-e a tervezők számára ez a visszajelzés? — Sajnos, nincs meg az a fórum, ahonnan megnyugtató véleményt kapnánk, hogy a nagyközönségnek tetszenek-e az elképzeléseink. Mindenesetre törjük a fejünket a megoldáson, s azt hiszem — ahogy maga mondta —, a visszajelzés is minket igazolna. O. E. Egy munkavédelmi újítás története lay leit biztonságos a D1GÉP sajtológépe A Diósgyőri Gépgyárban több éven keresztül gyártották a forgóékes körhagyós sajtókat, ezen belül is az SD—100 típusú sajtológépet. Néhány évvel ezelőtt azonban korszerűbb, biztonságosabb, pneumatikus rendszerű tengelykapcsolóval ellátott sajtológép gyártására tértek át. Ez akkoriban volt, amikor megjelent egy KGM-fel- hívás a forgácsnélküli hideg- alakító munkafolyamatok balesetveszélyeinek megszüntetésére, ami a korábbihoz képest szigorúbb biztonságtechnikai intézkedéseket tartalmazott, s ez utóbbiaknak az SD—100-as sajtológép már nem felelt meg. Csakhogy ekkor már a DIGÉP- en kívül az ország mintegy 200—230 vállalatánál üzemelt — és üzemel ma is — a régi, munkavédelmi szempontból ma már nem megfelelő gép. __— Ezek a gépek megfelelő karbantartás mellett, nagy élettartamúak, sokáig dolgozhatnak még — mondja Szemes István, a DIGÉP villamos szerkesztési osztályának gyártmánytervezője, aki munkája során legalább félszáz vállalatnál láthatta, milyen sok gondot okoznak a balesetvédelemmel foglalkozóknak és a géppel dolgozóknak az SD—100-asok. .— Igaz, néhány helyen próbálkoztak különböző megoldásokkal, hogy biztonságosabbá tegyék a gépet, illetve gépcsaládot, ám ezeknek a megoldásoknak egyike sem tudta elnyerni az üzemeltetéshez szükséges KGM—ISZSZI minősítő bizonyítványát, az úgynevezett ergonómiai-biztonságtechnikai minősítést. A DIGÉP fiatal gyártmánytervezőjét nem hagyta nyugodni, hogy továbbra is milyen sok balesetveszélyes sajtológép üzemel országszerte. Addig töprengett, addig kísérletezett, amíg megEgy a DIGÉP-ben készült sok száz körhagyós sajtolóberendezésből. Sárospataktól Zalaegerszegig, Békéscsabától Balassagyarmatig több száz ilyen gép üzemel, üzemelhet most már biztonságosan. született egy nagyszerű munkavédelmi újítás, a KI—100 típusú villamos automata reteszelő berendezés. — Ez —, mondja az újító —, biztonságossá teszi a több mint kétszáz vállalatnál üzemelő ilyen gépek működését, indítását. A készülék szakvéleményezését a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat végezte el az idén, s a berendezést sorozatgyártásra alkalmasnak minősítette. Ennek figyelembevételével készült el az egri Fém- és Elektromechanikai Szövetkezetnél a prototípus, amely elnyerte a KGM—ISZSZI ergonómiai osztályának minősítő bizonyítványát. Az egriek vállalkoztak a sorozat- gyártásra is. — A KI—100 típusú vezérlő és reteszelő automatika iránt nagy az érdeklődés országszerte — mondja Bíró Ferenc, a DIGÉP értékesítési osztályának csoportvezetője, aki egyik jó ismerője a régi sajtológépek hiányosságát megszüntető újításnak. — Egyre másra cseng a telefon nálunk is, s tudom, hogy Egerben is sokan érdeklődnek, jelentkeznek. Ml ugyanis minden olyan vállalathoz, ahol DIGÉP-es régi sajtológép üzemel, felhívással fordultunk, amelyben ismertettük Szemes István újítását, s felhívtuk a figyelmet arra, hogy ezek a gépek csak ezzel az újítással kiegészítve működtethetők „legálisan”, s ami még fontosabb, biztonságosan. Időközben az újító megoldotta más típusú gépek azonos problémáját is. Őszintén reméljük, hogy az egri szövetkezet minél hamarább ki tudja elégíteni a jelentkezők igényeit. A közelmúltban — az SZMT által meghirdetett — munkavédelmi és üzemegészségügy! negyedév alkalmából munkavédelmi kiállítást rendeztek a D1GÉP- ben. Ott, az egyik tablón olvashattuk, hogy a munkahelyi balesetek csökkentéséért az újítók is rendkívül sokat tehetnek. A KI— 100 típusú vezérlő és reteszelő automatika, Szemes István gyártmánytervező újítása nemcsak a Diósgyőri Gépgyár, hanem még mintegy 250 más gyár, üzem dolgozóinak életét, egészségét is védi. Reméljük, hogy minél hamarább minden körhagyós sajtót üzemeltető munkahelyen ... Ny. I. M Rádiótól kérdezték — a DH válaszol • Javaslat továbbtanuláshoz 9 Kisiparban, nagyiparban A Magyar Rádió Miskolc körzeti Stúdiójának hétfői Fórum-műsora a pályaválasztáshoz kapcsolódott. Akkor több kérdés megválaszolatlanul maradt, melyek közül most hármat közlünk. Az elsőre Váradi László, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi • osztályának főelőadója, a másik kettőre Bujdos László, a 100. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója válaszol. ^ öt éve érettségiztem. Jelenlegi munkahelyemen nem kapok javaslatot továbbtanulásomhoz, miután adminisztrátor vagyok, s a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára jelentkeztem. Szükséges-e munkahelyi javaslat a nappali tagozatra is? Megtagadhatják-e egyáltalán a nappali tagozatra történő jelentkezésem esetén a javaslatot? Ha felvesznek nappalira, átiratkozhatom-e levelező tagozatra? — kérdezte „Tél” jeligére egy rádióhallgató. — Nappali tagozatra 40 éves korig jelentkezhet, munkahelyi javaslat nem szükséges, miután ilyen esetben a munkahelyének úgyis fel kell mondania. A levelező tagozatra történő átlépés egyetemenként és főiskolánként változik, ugyanis a főiskolákon elsősorban a képesítés nélküli tanítóknak tartják fenn ezt a lehetőséget. Így azt ajánlom, erről bővebben az adott főiskolán érdeklődjön. (£ Van-e szervezett szabadidő- program a szakmunkásképző intézetekben és kollégiumaikban, milyenek a sportolási lehetőségek? — kérdezte „Mozgás” jeligével egy szakmunkás- képzőbe készüld fiatal. — Természetesen van. Nemcsak a kollégiumokban, de az iskolában is a KISZ- bizottság és a kulturális bizottság állítja össze az éves programot, amelyekből havonta készül úgynevezett szabadidő-program. Ezeket ismertetjük a fiatalokkal. Mind az iskolában, mind a kollégiumban több szakkör működik, együttműködési szerződésünk van a Diósgyőri Vasas Művelődési Közoont- tal, kollégistáink mindegyikének van színházbérlete, s évente 6 alkalommal koncertet is tartunk az iskolában. Ugyanakkor heti 3 alkalommal a kollégisták tömegsportnapon vehetik igénybe az intézet tornatermét, s versenysportágakban is részt vehetnek az iskola csapataiban vagy sportegyesületben. fj) Mivel kap többet egy lakatostanuló pénzben, szakmában és ellátottságban a szakmunkásképző intézetben, mint egy kisiparosnál? — kérdezte Miskolcról Tamás Géza. — Az anyagi juttatást az 1969-ben megjelent 6. törvénycikk tartalmazza, amely szerint egyforma követelményeket írnak elő minden munkáltatónak. Emellett azonban minden más kérdésben hátrányos a kisiparosnál tanulni. Mert: a megrendelése változó, így az oktatása a tantervtől messze eltérő lehet; a felszereltség összehasonlíthatatlan, hiszen az intézetekben a legkorszerűbb berendezések állnak rendelkezésre; az oktatást szakképzett pedagógusok és szakoktatók korszerű oktatási segédeszközökkel végzik nálunk. Ugyanakkor a szociális és kommunális létesítmények is összehasonlíthatatlanul jobbak, az étkeztetés úgymond nálunk kötelező, míg a kisiparos sok esetben pénzben fizeti ki a térítést. Külön gondot okozhat, hogy az iskola elvégzése után esetleg a kisiparos nem tartja meg a már végzett szakmunkást, s akkor a nagyiparba lényegesen nehezebb a beilleszkedése, mint a többieké... T. Z.