Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
miskolciaké a szó a Miért van zárva a fehérkőlápai turistaház? Miért van zárva a fehérkőlápai turistaház? — teszi fel igen sok természetkecive- lő a kérdést hónapok óta. A gyönyörű környezet mindig vonzotta oda a kirándulókat egy kis pihenésre, az uzsonna, egy hűsítő vagy kávé elfogyasztására. S ezt most már lassan két éve nélkülözik. Hogy miért? Egyszerű az oka. Nincs elegendő ivóvize a közeli István-forrás- nak, amelyből korábban — csővezetéken — kapták a vizet, A DVTK elnöksége már ilyen „vízszegényen” vette át a házat a Debreceni Biogál Vállalattól, az pedig a Tu- • ristaházakat Ellátó Vállalattól, amely tulajdonképpen okolható a kialakult helyzetért. Bert bár jót akart — be akarta vezetni a vizet a házba, hogy ne kelljen 200 méterről kannákban cipelni —, mégis rosszat tett. Minden munkát elvégeztek a víz fogadására: a forrás fölött gyűjtőmedencét akartak létesíteni, amelyből szivattyú nyomta volna a vizet a házhoz. A medencének kijelölt helyen leástak a forrás víz- útjáig, megzavarták a víz folyását, s azóta nem gyűlik össze annyi, hogy a kifolyócsövet elérje. Jelenleg csak úgy lehet ivóvízhez jutni, ha az ivóedényt belemerítik a vízbe. Ez pedig igen egészségtelen, s tömeges vízMég tájolóval sem találják meg! Segítségüket kértem abban amit nyolc éve mindhiába forszírozunk. A Ságvári utcai házak számozásáról van szó. Ennek az utcának a beépítése még 1970 elején befejeződött. Ekkor helyezték el a déli felén a házszámtáblákat. Ám nem vették figyelembe, hogy az utca keresztülfut a Győri kapun, s az újabb számozás nincs összhangban az északi részen korábban elhelyezett házszámtáblákkal. Magyarán: a Ságvári utca számozása rossz. Emiatt a kihívott mentők vagy a taxisok még tájolóval sem találják meg a keresett számot. Már többször felhívtam a III. kerületi tanácsot — kérve a helyreigazítást —, de az ügyintézők mindannyiszor „beadványt” kértek, mondván, csak akkor tudnak a „problémával” érdemben foglalkozni. Nyolc éve nem értem: miért kell ezért beadványt gyártani?! Handa Imréné, Miskolc, Ságvári utca 2. IV/8. ellátásra teljesen alkalmatlan módszer. A DVTK elnöksége mindent megtesz azért, hogy a házat a természet vándorai minél előbb igénybe vegyék, A természetjáró szakosztály tagjai több mint 1200 órát dolgoztak már azért, hogy a ház környékét rendbetegyék, az évek óta felgyülemlett szeméttől megtisztítsák. Költséget. fáradtságot nem kímélve — bányafúrók és természetjárók összefogásával — több napon keresztül kutattak víz után. (Képünk ekkor készült.) Sajnos, a kemény kőzetben nem találtak. Víz nélkül pedig a házat megnyitni nem lehet. Vannak, akik ezt nem értik meg és vandál módon — ablakokat, ajtókat bezúzva — hatolnak be az üresen álló házba. Durva önkényeskedés! A DVTK elnöksége nem adta fel a reményt. Bízik abban, hogy a tél elmúltával — más helyen fúrva — vizet találnak, s ismét lehetővé válik a turistaház megnyitása. Addig is azonban a természetbarátoktól türelmet kérnek, s az arra járóktól azt, hogy őrizzék, védjék a szép házat és környékét. Lendeczky I,ászló, a Borsod megyei Természetbarát Szövetség elnöke A lányoméknak még nincs lakásuk, ezért együtt lakunk. Van egy 3 éves unokám, s pár nap múlva várjuk a másik kisbabát is. Mivel bérházban lakunk, a kisbaba szobájából nyíló balkonra — a gyermektragédiák megelőzése érdekében — a szülők vasrácsot csináltattak. (Szerintem esztétikailag kifogástalan, két- szárnyas rács, olyan, mint egy ' ablak.) ötszáz forintba került. De áldoztak rá, mert a gyermek — nemsokára: gyermekek — életbiztonsága így kívánja. Namármost: idén november 8-án kaptunk egy levelet a Adjanak tippet... ... hogyan kellene kikönyörögni az MKV-tól, hogy sűrítsék a 32-es busz járatát. Legalább most, a hideg téli időben! Jó időben még valahogy elviselhető a hosszú várakozás. De ilyen tájt...! Reggel az ember még eljut valahogy a munkahelyére, bár a járatok akkor is igen zsúfoltak. Délután viszont a helyzet már elviselhetetlen. A Vasgyárban van a munkahelyem. A gyermekemet is oda viszem óvodába. Aztán visz- sza. . . Délutánonként — szinte mindennap — húsz perceket kell várni, mire megérkezik a busz, s jó, ha felférünk rá. S aki erre a buszra vár, az mind feljön a „tetőre”. Aki a Középszeren lakik, annak van miben válogatnia, de nekünk sajnos nincsen. Egyre-másra adják át a lakásokat, háztömböket mellettünk, felettünk, de a buszjáratokat nem sűrítik. Erre senki sem figyel fel? Elhisz- szük, hogy kevés a busz. De egy ilyen hatalmas lakótelepre azért adni kellene egy kicsit többet is. Lehet, hogy ez pár év múlva nem lesz gond. De akkor sem fogom elfelejteni ezt a mai, mindennapi tortúrát, amit a gyerekkel együtt végigszenvedünk. És nemcsak ránk nem gondolnak, hanem azokra sem, akik váltóműszakra járnak innen. Ha este 10 óra után kimarad egy járat, s a munkából érkezőknek nincs annyi ideje, hogy éjfélig a megállóban várjanak, akkor toronyiránt indulhatnak a hegyre. Kiss Imréné, Bokányi Dezső utca MIK-től, amelynek lényege: a rácsot szereltessük le az ablakunkról, mert... S közölték: rendelkezésre bocsátják azt a típustervet, amelynek alapján engedélyezett formájú védőrácsot csináltathatunk. Csak azt nem értem: miért nem közölték ezt időben a lakókkal, s miért csak most rukkolnak ki a tervvel? ..Kellemes karácsonyi ajándéknak” szánták talán a gyermekes családoknak ezt az év végi meglepetést? — kérdezi Barczi Ferencné, Miskolc, Árpád u. 8. sz. alatti lakos olvasónk. Válaszunk: nem a MIK „találmánya” ez. A rendelkezést a tanács szakigazgatási szerve adta ki, a MIK csak végrehajtja, érvényt szerez neki. Egyébként: nem vadonatúj dologról van szó, régi a téma. Legfeljebb most derült ki, hogy az Árpád u. 8. sz. épület balkonjait is egyedi tervek alapján látták el védőráccsal. Azt pedig mindenkinek be kell látnia; fura képet mutatnának modern bérházaink, ha ki-ki saját ízlése szerint rácsoztatná be a balkonokat. Ezt elkerülendő, készítették el az egységes, esztétikus védőrácsok tervét. Lehetséges, hogy a rendeletről sokan nem tudnak még. Ám ez nem mentesít senkit a végrehajtása alól. Egyetlen esély van rá, hogy a korábban felszerelt védőrács megmaradjon: ha a tanács illetékes kerületi hivatala szakigazgatási szervének — ebben az esetben a műszaki osztály — szakértője úgy ítéli meg, hogy nem zavarja az épület harmóniáját, a városképet, s nem zárja ki a fenntartását a rendelet. A felülvizsgálatot írásban kell kérni! Védőrács a balkonon Nem a perzsa lába! Szeretném megnyugtatni a DH-t: az a bizonyos hirdetés, amelyben perzsalábbundát kínáltak eladásra — precíz volt. A „Bunda lábra, avagy lábbunda” című cikkükben ugyan kétségbevonták, hogy ilyen létezik, mégis van. Tanúm rá a Magyar Értelmező Kéziszótár 1101. oldala, mely szerint a ■"erzsaláb: a ruházati iparban jelzőként használt szó. Jelentése: Karakul (karakul) bárány lábának hullámos prémje. A perzsalábbunda tehát a karakul(vagy karakul) bárány lábának hullámos prémjéből készült bunda. Tehát nem a perzsák lábának a bundája. Nem vagyok szakember, de annyit tudok, hogy a perzsabunda és a perzsalábbunda értéke között óriási eltérés van. A perzsabunda a szőrmének is kikészíthető értékesebb gereznából készül. H. Imréné, Miskolc (Köszönjük. A cikk szerzője azóta már megkapta a Nagy Perzsaláb Rendet. A szerk.) Szabó Károlyné, Miskolc, Kuruc u. 35. sz.: Köszönő sorait a temetkezési vállalathoz továbbítjuk. Kissé késve érkezett a levél. Dr. Kovácsi Mária, Szerencs, Kossuth u. 14. sz.: A „Főnökasszony” főnökéhez fordulunk. Somsák Anna, Miskolc, Madarász Viktor u. 2. sz. Kedves levelét köszönjük, örülünk, hogy szívesen olvassa lapunkat. A többit azonban jó lenne, ha bővebben kifejtene. Kitüntetései valóban szépek. K. Jolán, Miskolc, Pozsonyi utca: Eső után . . . egy recept: hasonló esetben azonnal kérje a panaszkönyvet — új nevén: a vásárlók könyvét. Kötelesek odaadni. Utólag viszont csakis azzal a bejegyzéssel lehet eredményesen bizonyítani. Mert így — kettő egy ellenében — nem biztos, hogy elismerik: úgy történt, ahogy leírta. Hevesi Sándor, Miskolc, Középszer u. 78. sz.: Látogasson fel most Bánkúira. Meg lesz lepődve! Erről még majd bővebben is tájékoztatjuk olvasóinkat. Tátrai Béla, Miskolc, Széchenyi út 88. sz.: Kérését rövidesen teljesítjük, s ismertetjük a miskolci temetők rendjéről kiadott helyi szabályrendeletet. Ha nem is teljes terjedelemben, de a lényegét. Minden olvasónknak, levélírónknak: boldog új évet kíván a rovatunk. A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hirlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc. Gajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305 szoba Telefonszáma: 18-221 Túlzó igényeink Mi, miskolciak, büszkék vagyunk rá, hogy az ország második legnagyobb (sőt! vidékiek között az első!) városa vagyunk. Hogy számunk immár meghaladja a kétszázezret, hogy a nemzeti jövedelem jelentős hányadát a mi nagyüzemeink termelik, van középkori várunk, újkori palotánk, világhírű barlangfürdőnk, szaunánk és lesz már műjégpályánk is. S mindezt csak úgy kapásból sorolhatjuk, elegánsan. Lokálpatriotizmusunk bőhozamú tápforrásai ezek, amelyek aztán az igényeink túlzásait is felszínre mossák. Rovatunk gazdag lerakata a „Mi lenne, ha . . .?** és a „Nem lehetne-e . . .?” javaslatoknak, amelyek azt tükrözik: levélíróink fantáziája túlságosan szárnyaló és kimeríthetetlen, ha szeretett városunkról van szó. Hogyan lehetne szebbé, még nagyobbá, még híresebbé fejleszteni Miskolcot? Az óévet zárva, ízelítőt adunk az „ötletgyűjteményből”. Íme: vi(jan \ re nalőt tiszki pu, U-U.:, „Ha már nem lehet — a sok tv-antenna miatt — tetőrep- teres helikopterállomásokat csinálni a közlekedési gondok enyhítésére, s nem valósulhat meg a kéregvasút, a troli- hálózat, építsünk legalább egy egyvonalas kismetrót magunknak — természetesen társadalmi összefogással! Én és családom — jelentkezünk. Szívélyes üdvözlettel: K. J., Miskolc.” „A Széchenyi út 3—5—7—9. sz. házak helyén a »foghíj- pótlást« javaslom úgy megoldani, hogy nekünk is legyén egy igazán szép Hilton-szállónk. Városunk idegenforgalma mégis érdemelné. N. I., Miskolc „Egy kicsit több köztéri szobor kellene. Különösen az új lalcónegyedakben segítene a felnövekvő nemzedék esztétikai érzékének fejlesztésében, ha háztömbönként legalább csak egy-egy szép kis szobrot, szökőkutat, vízköpőket helyeznénk el. A barokk vagy rokokó stílust ajánlanám. K. J., Miskolc.” „Az Avas tulajdonképpen városunk Budája. Miért ne lehetne összehozni hát egy szép kis halászbástyát, mondjuk, az Avas-délen is? Igen sok miskolci nevében: T. L.” (Pusztai László felv.)
