Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-28 / 304. szám
Fiatalok az uj acélműért A Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottsága védnökséget vállalt az új acélmű építése felett. A védnökségi munka egyik legfontosabb része az LKM 'ataljainak és emellett a tervező-kivitelező vállalatok, fő- és alvállalkozók fiataljainak mozgósítása a poli- ■ >Kai és gazdasági munkára. Már eddig is hasznos munkát végzett a Védnökségi Operatív Bizottság, amelynek munkájába januártól sorra kapcsolódnak m^jd be a nagyobb kivitelezők fiataljai is. A VOB már eddig is olyan nagy akciót szervezett meg és irányított, mint több mint ezer tonna vashulladék összegyűjtése, ezzel együtt több íint 5000 négyzetméter raktározásra alkalmas terület felszabadítása. Megkezdődött az előkészítő munka a kivitelezésben részt vevő vállalatok KlSZ-alap- szervezeteinek megszervezésére is. Az elképzelések szerint a kivitelezők mindegyike létrehozna egy KlSZ-alap- szervezetet. Ezek a két legnagyobb. a BÁÉV és az ÉÁÉV KISZ-alapszervezete kivételével az LKM KlSZ-bizottsá- gának irányításával végeznék fontos politikai-mozgósító, a gazdasági munkát szervező tevékenységüket. A DH várospolitikai fóruma Több évtizedes lemaradást kell pótolni! Tanulmány Miskolc vízellátásáról Kényes egyensúly címmel számoltam be néhány héttel ezelőtt a Miskolc vízellátásának jelenével és jövőjével foglalkozó előadásról, melyet a Technika Házában hallottam. De hogy mennyire ingatag a víztermelés és -felhasználás mérlege, arról a Hidrológiai Tájékoztató napokban kezembe került cikke győzött meg igazán. Bevallom, kicsit meg is ijesztett a szerző, aki nem más, mint Kiss József, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat főmérnökhelyettese. Ö pedig csak tudja! Rájár a rúd a pékekre. Karácsony előtt azért volt sok dolguk, mert kétnapos ünnep következett, s a szokásosnál is több kenyér, péksütemény, sütemény kellett a város lakóinak ellátására. Most azért van csúcsforgalom, mert mindenki kiéhezett a friss pékárura. Van hát munkája a dagasztanak... (Kerényi László felvétele) Félméteres vízben jár A „Nyiva” a szerelőszalagon Immár fél esztendeje, hogy a VÁZ—2121 „NYIVA- gépkocsi sorozatgyártásban készül a volgai autógyárban. Ez az első olyan szovjet terepjáró, amelyben a korszerű autó kényelme magas fokú terepjáró- képességgel párosul. Az ember önkéntelenül is elragadtatással nézi, amint Ikatrészenként, szeme láttára megszületve, a szerelőszalagon lassan elvonulnak előtte a fehér, kék, zöld, világossárga limousinek. A gyárban központi figura u hibavizsgáló lakatos. Az utót mintegy 200-an szerelik ^s-.ssze, a hibavizsgáló viszont gyedül ellenőrzi minden ' ';erkezeti részegység és al- . atrész beállítását. Az a feladata, hogy kiderítse a lehetséges hibákat, hogy gyorsan, a szerelőszalag feltartása nélkül kiküszöbölje azokat. Ezzel a feladattal nagyszerűen megbirkózik Viktor Pavlo- vics Jugyicsev, a gyár veteránja, Vlagyimir Pavlovics, a Munka Vörös Zászló Rendjének tulajdonosa, az egész gyárban ismert munkásdinasztia családfője. A szerelőszalag csaknem fél kilométeres utat tett meg szüntelen átalakulások közepette, amíg a végéhez érkezett. Lekapcsolják a felfüggesztéseket, s a „Nyiva” az acélbilincsekből kiszabadulva legördül a csarnok aszfaltjára. Az utolsó felelősségteljes művelet következik: a kerekek beszabályozása. Csupán ezután indulhat a próbaműhelybe végleges ellenőrzésre, mielőtt az igényes mezőgazdasági vásárlóhoz kerülne. A próbaműhelyben a kis fogyasztású kocsi macskaköves úton bejáratásra kerül, s ezzel megszerzi a jogot, hogy elfoglalja helyét a gyűjtőcsarnokban. Pillantsunk bele az üzemi krónika lapjaiba. A VÁZ szerelőszalagjáról 1977. április 5-én került le az első terepjáró, augusztus 31-én pedig már az ezredik. Az autógyár dolgozói eddig már több mint 3 ezer kényelmes, kiváló terepjáró képességű személygépkocsit adtak át a fogyasztóknak. Milyen tulajdonságokkal is rendelkezik hát az új terepjáró? Ezt a kérdést Vlagyimir Viktorovics Szafonov. nak, a karosszériaszerelőüzem igazgatóhelyettesének tettem fel. — Mindenekelőtt a terep- viszonyok közepette tanúsított megbízhatóságával tűnt ki — mondja Vlagyimir Viktorovics. — Kiváló terepjáró képességét a megerősített lengőtengelyes mellső kerékfelfüggesztés, a nagy szabad hasmagasság, a négykerékmeghajtás biztosítja. A „NYIVA” könnyen leküzdi a hótorlaszokat, a homokbuckákat, sőt még az 50 centiméteres mélységig terjedő vízakadályokat is. Jelenlegi változatában a terepjáró több mint 400 kilogramm súllyal terhelhető és végsebessége 130 kilométer/óra. Könnyen kormányozható, fokozott manőverezőképességgel bír. 1977 decemberében a VÁZ szerelőszalagjáról naponta 80 NYIVA kerül le. Ez már a tervezett kapacitásnak több mint a fele. Évi 50 ezer terepjáró jelenti azt a határt, amelynek elérésére a Volga- parti város gépkocsigyártói törekszenek. Cikkének — helyesebb talán tanulmánynak nevezni — a lényegét így summázhatjuk: Miskolcon csak azért nincs rendszeresen vízhiány, mert a karsztforrások az év 90 ‘százalékában jóval több vizet adnak a mértékadó hozamnál. „Az időjárás tehát szövetségesünk és nem ellenségünk csak azért, mert időnként a források hozama a mértékadóra csökken és véletlenül egybeesik a csúcsigények fellépésével” — mondja Kiss József. Nincs „előretartás” Ha valaki kételkedne az első olvasásra talán meglepő állítás valódiságában, azt gazdag tényanyaggal állítja a saját oldalára a szerző. Elég egyetlen pillantást vetni arra a grafikonra, melyen a tervezett csúcsfogyasztást, a vízműfejlesztést, valamint a tényleges csúcsfogyasztást szemlélheti ^Kiss József, hogy igazat adjunk neki: a víztermelést növelő beruházások éppen hogy követik az igények növekedését és „előre- tartásról” még 1980-ban sem beszélhetünk majd. Pedig legalább öt évet kellene nyerni ahhoz, hogy lélegzetvételhez jussanak a fejlesztők! Hol kezdődött a verseny- futás, mióta nem tart lépést a víztermelés a vízfogyasztással? Kiss József tanulmányából kiderül ez is. • • Otven évre futotta A Miskolci Vízművek hatvanhárom éves történetéből az első ötven év alatt ismeretlen fogalom volt a vízhiány. Az 1913-ban üzembe helyezett vízmű ugyanis egy olyan vízbázisra épült (a tapolcai hideg és meleg vizek együttes hozamát véve alapul), mely az első évi fogyasztásnak a húszszorosát is fedezni tudta! A két világháború között semmiféle bővítésre nem volt szükség. Az 1960-as években növelték ugyan a szivattyúk kapacitását és „befogtak” hévízforrásokat, de még mindig az eredeti, 1913-ban készült gépházzal termeltek, naponta 32 ezer köbméter vizet. Mi történt tehát? Az, hogy a város sok évtizeden keresztül elhanyagolta a víztermelés és — a tanulmányból ez is kiderül —, a vízhálózat tervszerű fejlesztését. Vonatkozik ez a szennyvíztisztításra is, hiszen az ugyancsak 1913-ban épült Sajó-parti tisztítótelep az 1943-ban történt lebombázásáig, minden bővítés nélkül úgy üzemelt, Ünnep előtt s az ünnepen Az üzletek nyitvatartása A megyei tanács vb és a Miskolc megyei városi Tanács V. B. kereskedelmi osztályai — a KFVDSZ megyebizottsága véleményének meghallgatása után — a 12/1970. (VIII. 30.) Bk. M. sz. rendelet, illetve az azt módosító 3/1971. (VII. 17.) Bk. M. sz. és a 151976. (VIII. 25.) Bk. M. sz. rendeletek alapján, az üzletek 1977. évi ünnepek előtti és alatti nyitvatartási rendjét az alábbiak szerint szabályozzák: December 31. (szombat): Az egymüszakos élelmiszer-, lnjs-, (ej-, kenyérboltok 17 óráig, a kérni üszakos élelmiszer- és húsboltok 19 óráig árusítanak. A piacok, vásárcsarnokok, áruházak, ruházati, iparcikk-, kultúrcikkboltok szombati nyitvatartási rendjük szerint tartanak nyitva. Az éttermek, vendéglők, vendégiátóipari szórakozóhelyek január 1-én 5 óráig, az egyéb vendéglátó üzletek szombati nyitvatartási rendjük szerint, de legfeljebb éjjel egy óráig tarthatnak nyitva. k 1978. január 1. (vasárnap): Valamennyi kiskereskedelmi bolt zárva tart, de a piacok, vásárcsarnokok, édesség-, dohány- és virágboltok, valamint a vendéglátó üzletek vasárnapi nyitvatartási rend szerint árusítanak. A kijelölt vendéglátó üzletek tejet és péksüteményeket a szokásos módon hoznak forgalomba. Fenyők között, a hóban Valami már az induláskor feltűnt: a máskor oly tömött tizenötös buszon alig árválkodott néhány ünnepélyességbe burkolódzó utas. Azután menet közben tovább csodálkoztunk. Ömassáról egyedül caplattunk a csípős hidegben Bánkút felé, ahol az újabb meglepetést a sífelvonók adták. Álltak. Ekkor visszhangzott fülembe a reggeli krónika egyik bejelentése, hogy Bánkúton a sífelvonók nem működnek. Persze, hogy nem! Szombat van, karácsony előtt. A természet minden évszakban csodálatos. Különösen a Bükkben. Kora tavasz- szal megújulva ébred álmából: előtűnnek a kis piros csészegombák, és velük együtt az erdők, mezők rovarvilága. A város közelébe húzódott cinke, ökörszem, fekete rigó visszatér az erdő csendjébe. A nyarat a hársak virágzása kezdi, és minden megsárgul. Virágzik az erdei aranyvessző, a fürtös zörgőfű, hogy egy-két hét múlva már a hegyi rétek virágpompájában csodálhassuk a sokféle vadrózsát. Az erdők gombavilágukkal nyűgöznek le: vargánya, rókagomba, rizike és a Jávorkút melletti ősfenyvesben a másfél kilósra is megnövő óriási csiperke. Sokaknak ősszel a legszebb a táj. Lombhullás után a bükkösök friss sárgásbarna avarja, a > karcsú szürke íatörzsek a ritkás ködön átszűrődő napsugárban a gótikus katedrálisok hangulatával búcsúztatják a növényvilág tavasztól őszig egyre változó, gyönyörködtető szín játékát. Most tél van, szombat, karácsony előtt. Az igazi karácsonyi hangulatért a Czékus utat' járjuk. A havat egy nyomsávon már letaposták, de mellette még térdig ér a friss porhó. Elég egy óvatlan lépés, hogy a bakancsba belátogasson a hómorzsa. Körülöttünk fenyők. Milyen fenségesek! Mily színharmóniában és méltó- ságosan egyenesednek! Ágaik üdezöldjei boldogan viselik súlyos terheiket, a rájuk tapadt fehér lepleket, és könnyedén bohókáznak díszükkel, a zúzmarával. Köztük sejtelmes szürkeség és belőlük lenyűgöző harmónia árad: a csendé. Árad mindenfelől mindenfelé. A figyelő-fülelő ember sokféle csöndet ismer: más a völgyeké, a mezőké, a fenyveseké, a nyíreseké, a bükkösöké, más a hegy északi, más a déli oldalán, más a fennsíkokon. A zúzmarák lehulló pelyhei pedig újabb harmóniával ajándékoznak meg bennünket; mintha a szimfonikus zenekarban a fafúvósok halk lágysága keveredne a vonósok andalító zsongásával. Szél támad, s fönn, a magasban az egyik fenyőcsúcs rábólint, és lehajló ágairól megindul egy összefagyott hótányér. Zuhanás közben kisebbedik, az útjában álló ágak jussukat kérik. Mire földet ér, puffanása úgy hal el, mint müezzin hangja az utolsó Allah után. Még egy pillantás e tündérvilágra, és egy kisebb ereszkedő után, Farkasnyaknál letérünk a Czékus útról. Irány a Meteor-forrás érintésével Ómassa. A forrásig nyom nincs, a hó térdig ér. Az utolsó buszt várjuk. ... es a városban is csönd van, egyszer egy évben. D. TÓTH BÉLA hogy maximális kapacitását ki sem használta a város. Az új szennyvíztisztítótelepnek 1976-ban már — ha részlegesen is — üzemelni kellett volna. Üzembe helyezésére azonban máig sem kerülhetett sor. Túlságosan elhúzódnak a beruházások. Különösen igaz ez a Hernád menti Csúcsvízmű építésére, hiszen 1959-ben határozták el, és 1975 végén, tehát 16 évvel később (!) is csak 50 százalékos kapacitással működött. Pazarlásra ösztönöz S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a tízezer számra épülő házgyári lakásokba — a villany- és gázmérők mellé — mindmáig nem szerelnek fel vízmérő órákat, s ezzel szinte ösztönzik a vízpazarlást, akkor egyet kell értenünk Kiss Józseffel: „Jelenlegi lemaradásunkat és a fejlesztési terveket, lehetőséget reálisan értékelve, nyugodtan állíthatjuk, hogy legalább még tíz évig fogjuk megkülönböztetett figyelemmel kísérni az időjárás alakulását.” (Ettől függ ugyanis a karsztforrások hozama.) A nyugtalanító tanulmányban legfeljebb az a megnyugtató, hogy ilyen világosan látják ma már a vízgazdálkodás irányítói a helyzetet és a teendőket. S az utóbbi időben tett lépések — gondolunk például arra a tervre, hogy a Tisza vizét is behozzák Miskolcra —, azzal kecsegtetnek, hogy valamit sikerül pótolni a mulasztottakból. Hozzátéve, hogy a tervek megvalósításának alapvetően anyagi feltételei vannak. (békés) A zöldségellátás javítása a A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap tartotta idei utolsó ülését. A testület tagjai áttekintették a lejárt határidejű vb-határozatok végrehajtását, majd beszámoló hangzott el a megyei tanács vb Szerencs járási Hivatalának tevékenységéről, különös tekintettel a községi tanácsi szervek munkájának segítésére, valamint a községi szakigazgatási tevékenység irányításában való- közreműködésre. Ezután jelentést hallgattak meg a megye zöldségtermesztésének és zöldségellátásának javítására tett intézkedésekről és azok eredményeiről, végül a vb a vízügyi hatósági tevékenység Borsod megyei helyzetét vizsgálta.
