Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

Dagesztáni, sliirván, kaukázusi „Összekötő szőnyegek” A Kossuth Gimnázium kiállítása az egyetemen Halk, keleties zene szól, s a terem falát perzsaszonyegek bo­rítják. Már csak a jó túrok kávé hiányzik, s valami kényelmes kerevet. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem második eme­leti üvegcsarnokában teremtették meg ezt a hangulatot a Kossuth- gimnazisták. A csütörtökön nyílt szőnyegkiállítást máris sokan megtekintették; a két kis háziasz- szony azóta sincs vendég nélkül. Így hát a szövés meglehetősen lassan halad, mert Kocsis Ági­nak és Nagy Juditnak (mindket­ten III. B-sek) folyvást magya­rázniuk kell az évezredes művé­szet-mesterség titkait. Egyébként egy gördesz imaszőnyegen dol­goznak, ami hatvan centiméter széles és vagy másfél méter hosz- szú lesz. Igyekszem megtudni a szép, színes perzsa életrajzát. Ez persze külön leírást érdemelne, hiszen 1975. március 17-e óta négy évfolyam tanulói dolgoznak rajta, soronként 156 csomót köt­ve. Most, hogy nem éppen nagy a munka intenzitása, óránként egy sorral gyarapodik a szőnyeg. Az éppen bekukkantó egye­temi polgárokkal, látogatók­kal próbálgatjuk meghatároz­ni, hogy milyen értékek van­nak az üvegcsarnokban fel­halmozva. A negyven — irigylésre méltóan szép — szőnyeg anyagi értéke csak százezrekben mérhető. A Kossuth Gimnáziumnak azon­ban nem az elkészült mun­kadarabok jelentik a legna­gyobb tőkét, hanem az a tény, hogy az elmúlt több mint tiz esztendőben, az is­kola 82 szövőszékén csaknem hatszázan tanulták meg ezt a ritka mesterséget. A lányok heti három órán át ülnek a ezövőszékek előtt, s bajlód­nak a színes, puha pamut­fonalakkal, nagy figyelemmel kísérve a mintát, mely sze­rint dagesztáni, shirván, kaukázusi, s ki tudja még hányféle szőnyeg készül. „Lelkesítő, gyönyörű mun­kák... nagyon ügyesek vagy­tok ...” — olvashatjuk a vendégkönyvi bejegyzéseket. A látogatói vélemények órá­ról órára szaporodnak a vas­tag vendégkönyvben. Mi ta­gadás, a matrózblúzos kislá­nyok nagyon ürölnek leg­újabb sikerüknek, talán még jobban, mint ahogy az előző évfolyamok örültek az emlé­kezetes budapesti bemutat­kozásnak. ■ ■ Hogy mi teszi izgalmassá ezt a kiállítást a többinél, arra nagyon egyszerű felelni. A látogatók itt azok a mű­szaki egyetemisták, akiknek szívesen imponálnak a Kos- suthos lányok. És nincs is abban semmi rendkívüli, ha egy kicsit szeretnék elkápráz­tatni partnereiket. Mert az egyetem — úgy is mint fel­sőoktatási intézmény, s úgy is, mint a diákbarátok nagy gyűjtőhelye — partner. Dr. Csókás János egyetemi tanárral, a felsőoktatási in­# A szövőszék előtt # Az egyik gyönyörű mun­ka. tézmény rektorhelyettesével — aki a kiállítást megnyitot­ta — most még egyszer át­lapozzuk azt az okmányt, mely ez év október 26-i kel­tezéssel tudtára adja az ér­deklődőknek, hogy a két is­kola hivatalosan is szövetség­re lépett. Ennek a testvéri kpacsolatnak az első repre­zentatív bizonyítéka a mos­tani kiállítás. — A következő lépést nyil­ván az egyetemistáknak kell megtenniük.. — Igen, bár erre a lépés­re most kicsit várni kell a Kossuth Gimnázium növen­dékeinek, mert az egyetemen kezdődik a vizsgaidőszak. Persze, a zenekarunk azért már most is ellátogat a Kos­suthba, de az igazi együttmű­ködés csak a következő fél­évben kezdődik. Elsősorban azt szeretnénk, ha kölcsönö­sen gazdagíthatnánk egymás szakköreit, művészeti cso­portjait. A kapcsolat formái, módjai azonban kimeríthe- tetlenek. Bízunk diákjaink találékonyságában. Sőt, én személy szerint abban is bí­zom, hogy a Kossuth-gimna- zisták közül egyre többen ké­rik majd felvételüket egye­temünkre. Pillanatnyilag ugyan kicsit húzódoznak a fizikától és a matematikától, de hát reméljük, ha egy le­vegőt szívnak velünk a test- vériskolai kapcsolatok révén, akkor majd rájönnek, hogy nagyon szép és viszonylag könnyedén megtanulható tu­dományokat oktatunk. A lé­nyeg az, hogy erősödjön ez a kapcsolat. ★ Nem tudjuk, mennyire dip­lomatikus dolog elárulni, de kikívánkozik belőlünk a friss információ: a Kossuth-gim- nazisták rövidesen Kassán is bemutatkoznak szőnyegeik­kel. Tudniillik „véletlenül’’ a kassai tanács vezetői is meg­tekintették ezt a kiállítást, Tok Miklósnak, a városi ta­nács elnökhelyettesének tár­saságában, s annyira tetszet­tek a szőnyegek, hogy sze­retnék azokat viszontlátni testvérvárosunkban. (gyarmati) Villantó Balint a nyéki tóba Örömhírt közlünk a borso­di horgászokai: Ő6szel hozzá­kezdtek a megye vizeinek halasításához. Október no­vember hónapokban és az el­következő hetekben 90 mázsa egy- és kétnyaras pontyot bocsátottak, illetve bocsáta­nak a Tisza és a Bodrog holtágaiba, valamint a má- lyi és nyéki tavakba. A Mis- kolchoz legközelebb eső élő vízbe, a Hernádba 30 ezer süllőfészket helyeznek ki fo­lyamatosan. Viszonylag bő­ven van kavicsbánya-tavunk, ezeket csukával népesítik be. A Bodrog v.i -ont már nem kap csukaivadékot, mert a korábban kihelveztt állo­mány erőteljesen elszaporo­dott. A nyéki tó azonban még gazdagodik egv halfajtával: balint telepítenek bele. A napokban jelent meg az újságárusoknál gazdag tarta­lommal, sok-sok képpel a vár­va várt horgász-évkönyv, a „Horgászkalauz *78”. Nincs olyan horgász, akinek ne vál­na hasznára, ha megszerzi ma­gának és lelkiismeretesen vé­gigolvassa. Ara: 20 forint. Egyéb­ként a Mezőgazdasági Kiadó új könyvet jelentetett meg a hor­gászoknak, „Horgászati alapis­meretek’* címmel. A könyv írói — Holly István, Antos Zoltán, Páskándy János, Nagy Miklós és Szász Imre — a kezdő hor­gászokra gondoltak, mikor tol­lat ragadtak. Az első részben a horgászok jogait, kötelessé­geit, írott és íratlan törvényeit ismertetik. De foglalkozik a könyv a vizek és a halak éle­tével, a horgászeszközökkel, a horgászmódszerekkel és -felsze­relésekkel, halainkkal, illetve azok horgászatával. Ügy érez­zük, hogy a haladók és a pro­fik is haszonnal forgathatják. És végül egy-líét halóriás a a nyárról: a Nyugati-főcsa­torna folytatásában, az N— 14-es csatornában csaknem kétkilós angolnát fogott Me- gyesi István, pirosszárnyú keszeggel, a hal hossza pon­tosan egy mpter volt. kör­mérete 21 centiméter, a sú­lya pedig 1820 gramm. A rakacai víztározóban 6700 gramm súlyú csukát fo­gott Bodnár József, az Észak- magyarországi HE tagja. A csuka hossza 85. kerülete 40 centiméter. A csali vörös­szárnyú keszeg volt. Amúrt fogott Nyékládhá- zán Bódis László, az Észak­magyarországi HE tagja. A hal súlya 10 400 gramm, és főtt kukoricára kapott. Ferencsik János vezényletével A Magyar Állami Hangversenyzenekar koncertje Honvédelmi kabinet Ma délelőtt 10 órai kez­dettel a 3. sz. Ipari Szakkö­zépiskolában a Magyar Nép­hadsereg Politikai Főcsoport- főnöksége ünnepélyes kere­tek közt átadta rendeltetésé­nek a területi honvédelmi kabinetet. Az intézménynek — amelyhez hasonló még öt városban működik —. az lesz a feladata, hogy az iskola tanulói honvédelmi oktatásá­nak segítése mellett lehető­séget nyújtson Borsod, He­ves és részben Szabolcs me­gye honvédelmi felelős peda­gógusai továbbképzéséhez. A Himnusz eléneklésével kezdődött rendezvényen meg­jutalmazták a honvédelmi munkában élen járó fiatalo­kat, majd a szakközépiskola Irodalmi színpada műsort adott, amit a néphadseregünk életéről készített film bemu­tatása követett. Az Interna- nacionálé hangiaival. s a honvédelmi eszközökkel jól felszerelt kabinet megtekin­tésével ért véget az ünnep­ség. Zenél: a V. Moto-rock Demjén Ferenc a közel­múltban alakította meg új együttesét, a V. Moto-rock-ot. Miskolci bemutatkozásukat nagy várakozás előzi meg. Az elsősorban rock-zenét népsze­rűsítő együttes vasárnap este 7 órától a Bartók Béla Mű­velődési Központban mutat­kozik be a miskolci fiatalok előtt. Ebben az évben másodszor került sor nagyzenekari hang- versenyre a városi sportcsar­nokban. Ezúttal — a rende­zőség jóvoltából — zavartala­nabbá élvezhettük a muzsikát, s a zenekar dobogóra helye­zése is szerencsés megoldás­nak bizonyult. Műsoron két Schubert-szimfónia szerepelt: • az V. (B-dúr) és a VII. (C- dúr) mü. Shubert rövid életét végig­kíséri a szimfónia műfaja: az elsőket még gimnazista ko­rában írta. A hangversenyek programjában úgyszólván csak a két utolsó szimfónia szerepel; a h-moll (befeje­zetlen) és a most is hallott C-dúr szimfónia. Az ún. „fiatalkori” Schu- bert-szimfóniák természete­sen magukon viselik a klasszikus örökséget (Schu­bert Beethoven kortársa). Ám a formai biztonság sta­bil határai között lépten-nyo- mon megtalálhatjuk a ro­mantikus mester gesztusát, megannyi névjegyét. Ferencsik művészetének értékeit már sokan és sok­szor méltatták — s nem ér­demtelenül. a B-dúr szimfó­nia kitűnő előadásának egyik titka abban rejlett, hogy Fe­rencsik bizonyos megenge­dett határok között engedte a zenekart muzsikálni. Egy ilyen felkészültségű együttes — ebben a műsorban — nem kívánt erélyes karmesteri irányítást. Mindannyian jól érezték magukat a haydni zenére emlékeztető kecses dallamok, táncos motívumok sodrában, s a szenvedélye­sebb, tragikusabb színekhez is volt a zenekar tagjainak egyéni mondanivalója. S az élményt az nyújtotta, hogv a karmester összefogta, egy­máshoz igazította a muzsika megformálóit. így lett a le­írt kottafejekből őszinte, át­élt hangulat — s kitűnő elő­adás. A műsor második felében felhangzó C-dúr szimfónia előadóapparátusa nagyobb s így akusztikailag is kedvező benyomást gyakorolt. Feren­csik és az ÁHZ együttműkö­dése ebben a csodálatos re­mekműben is zavartalan volt. A legkisebb mozdulat­ra reagáltak a muzsikusok, a frázisok hajlékonyán, a fú­vós szólók mintaszerűen for­málódtak meg. A magabiz­tosság, a kifogástalan, árnyalt játékmód, stílushűség, a ma­gyaros jellegű Andante-tétel eszményien jó tempója, lük­tetése, a végig uralkodó éneklő hangvétel — mind megannyi, eléggé nem dicsér­hető erénye volt ennek a nagyszerű produkciónak. BARTA PÉTER Az elefánt számossága öt igazat róla Mondj 4c Három kevesebb, mint öt, több, mint az egy — a táblánál, a helyükön, csoportosan és egyedül, ezerféle módon gyako­rolják az összeg, a különbség, a viszonyítás fogalmát az első­sök. (Ágotha felv.) Ha nem tudom, Hol van a Vologda-lakótelep iskolája, akkor is megtaláltam volna; a szélrózsa minden irányából itt futnak össze az utat le­rövidítő ösvények. Szeptem­ber óta járnak rajta a gye­rekek, és az elsősöket kísé­rő felnőttek; a mély nyomo­kat a fagy sem tudta eltün­tetni. Mint ahogy azok is maradandó utak már, amiket a hatévesekben építgetnek negyedik hónapja. Az egyiket úgy hívják, hogy a számfo­galmak kialakítása, és Czo- borczi Györgyné tanítónő se. gitségével az l/a osztály har­mincnyolc kisfia, kislánya ve­zette rajta végig a papákat, mamákat. Harmincöt szülő jött el tegnap az első nyílt órára. Körbeültek a falak mellé, igyekeztek minél kisebb he­lyen elférni, nehogy zavarja­nak. De ki tudná a hatévest zavarni, mikor a tanító néni azt mondja: — Gondoltam egy rudat, a fehérnek a kétszerese. Ke­resd! Még ne mutasd, titok! Emeld!... Igaz! Nagyon ügyesek vagytok. Most mondj igazat róla!... Szokatlan nyelve van az elsősöknek tanított számtan­nak, vagyis matematikának. Gyors, rövid vezényszavak; időbe telt, amíg megszoktam. Gondolom, más is így volt vele. mert egyszerre derült mosoly a felnőttek arcára, mikor hajdani tanulmányok­ból már ismerős mondatok bizonyították: logikusan, gyorsan gondolkodnak a gye­rekek. — Mondj igazat róla! — tartott magasra egy kövér hármast a tanítónő. — A hármas szám párat­lan. A szomszédja négy és kettő. Három kevesebb, mint az öt, több mint egy. — Az elsősöket nem osztá­lyozzuk — mondta rövid be­szélgetésünk során Mayer József né igazgató. Értékelés lesz félévkor. A tanítónő el­mondja, hogy milyen a gye­rek logikai készsége, emlé­kezőtehetsége, figyelme, szor­galma. Ebből most sokat meg tudunk mutatni a szülőknek. De van egy másik oka is, hogy a többi első osztályban hasonlóan megtartjuk a vá­rosszerte jól bevált nyílt órákat. Ebben az évben ké­szülünk az új tantervek fo­gadására, és a változásokat a szülői háznak is ismernie kell. Lássák a felnőttek, mit tanul, hogyan fejlődik a gyerek. A tegnap délelőttöt bizto­san sokáig vitatják otthon; ha körinterjút csinálok, sem tudnám biztosan, hogyan lát­ta a sajátját és a többit egy- egy szülő. Én azt láttam, hogy a gyakorlat teszi a mestert; nagyon gyorsan dolgoztak. Arról fogalmuk sincs, hogy empirikus úton jutnak el az absztrahálásig, de 9 színes képkártyákban felettébb biztosak. — Igaz. hogy az elefánt számossága öt — emelte fel diadalmasan a képet az egyik. A hal számossága négy, a medvéé hat. Szuggesztív módszer hatá­rozottan. Még akkor is az járt az eszemben, hogy ezek szerint több medve volt, mint elefánt, és halból kettőd vei kevesebbet láttam, mint medvéből, mikor megkértem Czoborczi Györgynét, mond­ja el: — Mit tudnak most az el­sősök? — A különböző eszközö­ket, tulajdonképpen játéko­kat kell leolvasniuk. Húszig tanulnak meg számolni úgy, hogy észre sem veszik, és közben megjegyzik az összeg, a különbség, a viszonyítás, a sorozatok fogalmát. Sok igaz­ság van abban, hogyha erős, egészséges növényt akarunk nevelni, mélyre kell szánta­ni a talajt. Most még mindenesetre ő hajol mélyre, ha veszélyhely­zetbe kerül a sok lap, táb­lácska. jel között a gyerek. Közben sokszor ismétel egy szép mondatot: — Mondj igazat róla! MAKAI MARTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom