Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

Játékszíni víg játék Két térti sakkban # Tanay Bella és Varga Gyula Mfrtí némely rosszmájú historikusok feljegyezték, Fe- rencz József (helyesebben ferenc jóska), az egykori csá­szár és király ifjú korában mér a szerelmi légyottokon sem oldotta le a kardját. Né­hány évtizeddel később Freud doktor ebből bizonyára ér­dekes következtetéseket tu­dott volna levonni, most azon­ban elégedjünk meg annyi­val, hogy a fiatalember bár­milyen szituációba is került, elsősorban . katona volt. Ez jutott eszembe Horni- cek Két férfi sakkban című játékazíni bemutatója után. Újra megnyílt zsebszínházunk közönsége rendkívül nagy tetszéssel fogadta a bemuta­tót. Őszintén megvallom, ki­csit sokalltam — nem a né­zőtéren, hanem a színpadon — a vidámságot. Tudniillik az a katonásdi játék, amelyet Horniéek két nőse művel — ha jól meggondoljuk — nem i' annyira mulatságos. Helye­sebben, csak bizonyos távol­ságból . ézve, (ha úgy tetszik, te ténelmi távlatból) az. A színpadon a két figura — mindkettő arisztokrata és ka­tonatiszt — a legkomolyab­ban kell. hogy végigjátssza groteszk szerepét. Mert a ka­tona, aki természetesen úr és lovag, minden körülmények között az írott vagy íratlan nemesi, tiszti becsületkódex szabályai szerint él. Akkor is, ha lyukas tetejű fészerbe, is­tállóba kényszeríti a sorsa, akkor is, ha éhezik, akkor is. ha nincs mögötte hadse­reg, akkor is. ha megkoptak arany stráfjai és bojtjai. Hogy adott korban — és nem * olyan távoli korban — ez mennyire igy rolt. azt szá­mos regény és dokumentum bizonyítja Markovits Rodion Szibériai garnizorjától egé­sze Bóka László Alázatosan (Jármay felt.) tartunk, megemlítem még A lelkiismeret lázadása című regény, illetve film katona­hősét, aki éppen vaskereszttel és már kitüntetésekkel pará­dézó fogoly főtiszt társai kö­zött ábrándul ki korábbi ide­áljaiból. Egyszóval — -jár semmi­képpen sem akarok ágyúval lőni vígjátéki verebekre — Forniéeknek azon törekvé­seit kellett volna komolyab­ban venni, melyek a szatíra lé mutatnak. . szerző per­sze legalább annyira színész, (vagv még jobban), mint amennyire író, és ez az előny jelenti hátrányát is. Arról van szó, hogy egy gy poén kedvéért képes 'ladni a lel­két. Azt a lelket, mely ke­mény és kérlelhetetlen kriti­kát sugall (korunk kritiká­ját!) mindenféle szerepját- . zás ellen. Langmár András jól szer­vezett terében (a díszietter- ■ező tenyérnyi helyre építi fel a maga beszédes színte­rét' remekül m zognak Hor- nicek figurái. Sallós Gábor példamutató iátékmesteri munkával (mind m vígjátéki effektus tökéletes ismeretével) kápráztat el bennünket. A műből sodró lendületű elő­adás született. Szakonyi Károly dramatur­giai tevékenységének eredmé­ny'ként ökonómikusabb lett ; dráma. A Vándor azonban — akt sajátosan narrálva az eseményeket. tart tükröt elénk — nagyobb szerepet kaphatott volna, hiszen az ő közreműködésével lehetne azokat az elidegenítő effek­tust kát erősíteni, melyekre oh' nagv szükség lenne a da­rab szatirikus vonulatának hangsúlyozásához. * elmondotta* után bizo­nyára természetesnek tűnik, mi az előadás két női szereplőjét, Tanay Bellát és ”artin Mártát említjük első- s rban, akik a természetes józanságot, az alapvető em­beri (asszonyi) érzéseket kép­viselték a két „becsavaro­dott” katonával szemben. Tana: Bella — aki tulaj­donképpen most mutatkozott be a miskolci közönségnek — remek intellektussal érzékel­tette, hogy mennyire képte­len — természet jllenes — ez az egész katonásdi. Ő volt az előadás legokosabb, legböl- csebb alakja. Ez az asszony mindent tud a hétköznapi vi- 1 ágról, a nemek kapcsolatá­ról. Józan és iózanító ötlete nyomé t kénytelenek a kato­nák levetkőzni ostoba nagy­képűségüket, militarizmusu- kat. Martin Márta ezzel szem­ben ellenállhatatlan női bá­jaival válik lefegyverzővé. Varga Gyula és Vitéz László igen tehetségesen, de túlsá­gosan vígan játszik. Nem ve­szik magukat eléggé komo­lya Somló Ferenc, a Ván­dor szerepében bölcs humá­nummal és figyelemre méltó humorral közli velünk a szer­ző által megfogalmazott alap­igazságokat. Az a kancsalság, mellyel a 18. századból ko­rún!" néz, különös értéket ad az előadásnak. Herédy Éva zenéje és Hegedi Edit jelme- ~ei jól szolgálják a produk- ci -t. (gyarmati) # „Nekik is nagyon tetszett, sokat tapsoltak, ami jól esik a színészeknek.” „Ez es>y mese* amit színházra fordítottak” a Hamupipőkéről ...a szakács, takács kisfiával A színház félemeleti folyo­sóján ülünk; Hamupipőke­ügyben beszéltük meg a ran­devút. Bemutatkozunk, a köl­csönös te eződés megkönnyíti számomra az interjút. Fél- szegségemet hamar feloldja, hó- talpraesett, készséges segítőtársnak bizonyul. Szilágyi Zsolt vagyok, a Fazekat utcai Általános Is­kolába járok, az I/b osztály­ba. Szóval a Hamupipőkéről fogunk beszélgetni. — Igen. És biztos azt is kitaláltad, hogy miért éppen veled. — Hát, mert apukám játsz- sza az egyik főszerepet, meg... — Na? — Meg mert már én is ját­szottam színházban, és én egy kk t... — Nem is kicsit. Te belül­ről ismered a színházat, job- ' in, szakszerűbben tudod megfog-Irzazni a véleménye­det, mint mondjuk én — aki mégiscsak civil v -yok — az enyémet. — Inkább... szóval in­kább azért, mert ez egy gye­rekdarab. — Persze. — Szia Gyuri! — köszön vissza a már utcai ruhába át­öltözött Gáspár királyfinak, Matvs Györgynek. jelentőm című regényéig. De e’ég. ha megképezzük a má- s'dik világhábori olt hadi­foglyait hogy meggyőződ­jön. róla, micsoda elképesztő ’ itonásdit játszottak (termé­szetesen fegyver és olykor eg.enruha nélkül) a lágerek törzstisztjei. S na már itt ,Legyen a tied János* neked szebb írásod van...v A Kapcsos könyv A magyar irodalom könyv­tárának Moszkvában most megjelent legújabb kötetében Sarkadi Imre, ~ .-ilyes End­re, Molnár Zoltán, Somogyi- Tóth Sándor és Várkonyi Mi­hály művei olvashatók orosz nyelven. 4 A Kapcsos köyv első, 1962- es kiadását elbambultam, és éveken keresztül nézegettem sóvárogva az ismerős könyv- szekrény féltve őrzött kincsét. Világos, hogy nem lehetett el­vinni, de ha megláttak, azon­nal a kezembe adták. Régi is­merősöm hát a miniatűr mun­kával készült kapocs, amely lassan száz éve nincs már kulcsra zárva, és készségesen pattan, hogy gazdájának féltve őrzött titkát feltárja. Hiszen nem követ el indiszkréciót; a titok már nem titok, mióta 1888-ban a fiú. Arany László először adatta ki Arany János gyönyörű öregkori költeménye­it. az Öszikéket. Nehéz lenne összeszámolni, he." hány ..Arany-összes”, válogatás és tankönyv nyom­tatott szövege hirdeti azóta a 1 ilt" halhatatlanságát. Olyan ember kevés Van Magyaror­szágon, ak' Arany János né­hány versét ne ismerné, ott­jár Iában ne állna meg a Nemzeti Múzeum előtti szob­ránál, valamilyen képe a zár­kózott fiatalról, szelíd öreg­ről ne lenne. De a Kapcsos könyv más, intim találkozást ’élt ' Mert lapjain kézírás van, és mert a mostani fak­szimile. ha lehet, még az elő­zőnél is tökéletesebben te­remti újra a Magyar Tudo­mányos Akadémia Kézirattá­rában őrzött eredeti minden lapját, az öreg Arany lelké­nek minden rezdülését. Az Európa és az Akadémiai Ki­adó szakemberei (a kötetet Kőszeg Ferenc szerkesztette, a tipográfia Szántó Tibor munkája) pontosan tudták, hogy a jelzetül szolgáló, apró kék, vagy fekete tintával raj­zolt csillagokat, a ceruzával beírt sorokat, minden pontot, vonalat, javítást és áthúzást ugvanoíyan szeretettel fog végigsimítani az olvasó sze­me és vigyázó keze, mint' ahogy megcsodálja Arany tiszta betűit. A szárnyaló gondolat és az aprólékos gon­dosság ellentétével rajzolva fontos vonalat emberi, költői portréjához. „Legyen a tied, János, ne­ked szebb írásod van, szebb költeményeket is írsz nálam” — mondta Gyulai Pál 1856 nyarán, mikor megajándé­kozta Aranyt a kapcsos könyvvel. Így, kis „k”-val, mert a hajdani emlékkönyv­formátum új grzdája által vált nagybetűvel kezdődő fo­galommá. A késői balladák­tól (Szondi két apródja, Ten­geri hántás, Vörös Rébék, Tetemrehívás, Hídavatás) a legszebb önéletrajzi versek­től (Tamburás öreg úr, Epi­lógus, A tölgyek alatt két változata), a „Töredékes hol- mi”-tól, Arany életének utol­só ner redszázadától lett egy csodálatos lélek költői tárhá­za, é. a kor hiteles dokumen­tuma. Kísérő tanulmányában Ke­resztúri/ Dezső elmondja, hogy a könyv Arany László ö..vegyétől a Kisfaludy Tár­saságon '-eresztül jutott az 1930-as években az Arany­életrajzon dolgozó Vojnovich Gézához, és mikor Budapest ostroma közben a Vojnovich- villa elpusztult, ez a csodával határos módon megmenekült. Szakértő megjegyzéseket fűz a könyv minden oldalához, tárgyi dudásunkat bővítve ka­lauzol, dolga szerint helyére tesz verset és kortársi vissza­emlékezést. Az igazságnak megfelelően gyengéd kézzel hozzányúl az illúzióhoz is, amely a Margitsziget tölgyei alá !'! év óta odaképzeli az írogató Arany Jánost. A kulcsra zárt kéziratok tisztá­zat . nagyobb részt máshol született a gondolat, máshol sor. Mégis Arany László­nál maradok, akiben így élt apja képe: ..a kapcsos köny­vet hóna alá fogva indult... s írt.” (makai) — Hogy tetszett Gyuri já­téka? — Ö volt a legjobb, meg apukám, meg Hamupipőke. — És a többiek? — Ök is. Nagyon tetszett z egész előadás, mert na­gvon meghatott. Ilyen dara­bokat kellene sokat csinálni, ami ilyen meséről szól, mint ez, ahol va egy mostoha, aki a végén szép lány lesz. Ez egy mese, amit lefordítot­tak ... amit színházra fordí­tottak. — Azt tudod, hogy ki ren­dezte? _ — Nem. — Halasi Imre. Biztosan azért nem ismered, mert nem itt dolgozik, mosl végez a fő­iskolán. — Öt nem ismerem, de ha találkc ~ol vele, mondd meg, hogy nagyon jól megcsinálta, és hogy nagyon szép volt az égés­— Milyen volt a közönség? — Hogy milyen volt? — néz rám, amiből rögtön rá­jövök, hogy rosszul tettem fel a kérd'st. — Tetszett a többi gyerek­nek is? Nagyot bólint szöszke fejé­vel, mindkét kezével segíti magyarázatát: — Nekik is nagyon tetszett, sokat tapsoltak, ami jól esik a színészeknek. — Hogy állapítod meg egy színdarabról, hogy az jő? — Először megnézem, az­tán összehasonlítom a többi darabbal, amiket már láttam. — És mit láttál eddig? — Láttam a Mese a tűz­piros virágról-t, a Hókirály­nőt, meg a ... mindjárt eszembe jut... — A Garabonciást? — Igen azt, és játszottam a Csizmás kandúrban; én voltam a kisfa. ísme- is jár — Ez mikor volt? Kis szünet, újabb rősön jönnek, nekik egy kedves mosoly. — Mit kérdeztél? — Hogy mikor voltál kis­fa? Amikor nagycsoportos voltam. — Azt próbáld nekem el­mondani, hogy van az, ami­kor -a színész rossz figurát játszik, mint például Hét- zsákné, akkor nerrt jó színész, mert a gyerekek ellene druk­kolnak? — Az nem úgy van. Neki az a szerepe, hogy meggya­lázza Hamupipőkét, hogy rossz végre juttassa, de azért neki jó a szíve, és Hamupi­pőke jó végre jut. Az ilyen darabbal lelkesedést is lehet adni, meg szomorúságot is. — Mi apukádnak a sze­repe? — ö a szakács, takács, ko­vács, meg egy kicsit király, aki Hamupipőkét segíti. — A többi szereplőt is is­mered ... — Igen. Lenkey Edit néni é: Dem. tér Hédi néni Hét- zsákné, Milviusz Andrea és Péva. Ibolya Hamupipőke, Somló Pisti a másik szakács, ‘akács, kovács. — Eszerint leírhatom, hogy j lelkiismerettel ajánlod a többi gyereknek is a Hamu­pipőkét ... — Igen, írd le, mert lehet vidámságot, meg szomorúsá­got is kapni, meg tökéletes a díszlet, és jó a zene, a végén pedig már nem is kell any- nyir, utálni Hétzsáknét, mert ő is dobál szaloncukro a gye­rekeknek. Biztosan még más­kor is meg fogom nézni, mert " t is színész szeretnék lenni, vagy építészmérnök, de in­kább színész. (szabados) # Vasarely-térplasztika... Victor Vasarely — a város szü­lötte — térplasztikát adományozott Pécsnek. (Kálmándy Ferenc felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom