Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-23 / 301. szám
Ahol az üveget formálják Lángon készül a dísz Tárgyak eltűréséhez las-an már kifinomult érzékem lesz. Szinte nem múlik el a karácsony anélkül, hogy a fa öltöztetésénél ne roppanna szét kezem közt egy-két üveggömb, csengő, vagy éppen a csúcs. S ekkor a mestert, aki ilyen ha.jszálvékony üvegből készítette a díszt, legszívesebben a pokolra kívánnám Nos. a héten megismerkedhettünk a karácsonyfadísz készítésének titkával, ami persze cseppet sem titok hisz’ Svéda Vladimír üveg- műves műhelyébe, ami egyben üzlet is, bárki bemehet, aki venni akar. Bementünk, nem venni, hanem lesni. — December elején kezd♦ Egy Icis levenő, nagy-nagy kézügyesség... Így készül a csúcs. (Solymos felv.) tűk, njégy-öt fajtából úgy ezerötszáz-kétezer darab díszt készítünk, illetve már nagyon a végén járunk, hisz nyakun- ko- a: ünnep — mondja a műves. — Ez szezonmuntca. Miből „élnek máskor, amikor nincs karácsony? — Ez amolyan mellékes nek nk. Laborfelszereléseket, neonokat gyártunk. Sziszeg a láng, hajlik, formálódik az anycg. az üveg. A máskor oly rideg, törékeny üveg. Engedelmesen, mint holmi szappanbuborék kerekedik ki a gömb. a csúcs. Fújják ... — Munkaigényes a dísz. Tizenegyszer kell kézbe ven- ' 1, míg a fára kerülhet. S ráadásul veszélyes is. Ezüst- n”-áttal dolgozunk. Nézze meg a köpenyem! Ezek a foltok már csak meleg, ecetes ollóval jönnek ki... — Mióta csinálja? — Már huszonegy c \ Ketten dolgozunk az öreggel. Utánpótlás nincs. Pedig szép munka. Festés. Dobozokba «terülnek’ a még átlátszó tá®yak, hogy piros, kék, sárga színben pomoázva emelkedjenek ki. Majd foncsorozás, szárítás, és mehet a boltba. — Vannak különleges igények is? — Ott, a háta mögött, a ládában. Jönnek ide, igaz, nem sokan, akiknek valami egyedire fáj a foguk. Jó tizenöt centiméter átmérőjű, valóban különleges i.”otások. — Mindez mennyiért? — Tíz-tizenöt forintot számolhatunk egy-egy darabért ... Formálódik a dísz. Ma még a lángon, de holnap már a fán mutatja magát. (illésy) _ # A műves és a művek .. í Mikor létei? December 24-én és 31-én szombati munkanapnak megfelelően dolgoznak a miskolci postahivatalok, 25-én és 26- án csak a Tiszai pályaudvaron levő 2. sz. Postahivatal lesz nyitva, akárcsak január 1-én. A kézbesítés? 25-én, 26-á és január 1-én a gyorsan romló, az expressz és az élőállat-küldeményeket azonnal házhoz szállítják, míg a többit csaiv az ünnepek után juttatják el a címzetthez. De — december 24-én és 31-én — ezt igazgatói utasítás rögzíti — kézbesítésre váró küldemény nem maradhat a miskolci postákon. Építészeti nívódíjat kapott a BÁÉV Az idei építészeti nívódíjakat tegnap az ÉVM-ben adta át a kitüntetett tervező és -ívitelező vállalatok képviselőinek Ábrahám Kálmán ép. ügyi és városfejlesztési miniszter. A miskolci Gyermekgyógyászati Központ tervezéséért és építéséért a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet, valamint «. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat nívódijat kapott. Megkérdeztük az igazgatókat: Mi a véleménye az állami vállalatokról szóló törvényről? (Folytatás az 1. oldalról) © Kerepesi Ferenc, az LáZAKiErtV igazgatója: — Mi sajátos helyzetben vagyunk, felügyeleti szervünk a minisztérium, ugyanakkor azt, hogyan dolgozunk, leginkább a Miskolc városi Tanács tudja elbírálni. Éppen ezért értékelem nagyra, hogy e törvényben megfogalmazást nyer: a tárcairányítású vállalatnál kikéfik a helyi vezetés véleményét az ott folyó munkáról. Nagyon időszerű volt e törvény megalkotása, hiszen más lehetőségek között kell kifejtenie tevékenységét az állami vállalatnak. Lehetőséget ad hosz- szabb távon olyan rugalmas működésre, amiben jól kifejezésre juthat az állami és a csoportérdek összhangja. Sokkal inkább előtérbe helyezi ugyanakkor — természetesen az egyszemélyi vezetés felelőssége mellett — az üzemi demokrácia intézményeit Kollektívabb szellemre, gondoskodásra ösztönöz, egyértelműbben rögzíti a jogokat és kötelességeket. Kiérződik belőle, hogy jelentősen erősödnek a vállalatoknál a szocialista vonások. Mit hiányolok a törvényből? A vállalati önállóságról szól, de a népgazdaság érdekével összhangban levő kezdeményezések kötelező voltáról nem. Pedig ;— azt hiszem — ezt célszerű lett volna törvénybe iktatni. UgyMMkkor a törvény előírja: a társadalmi szükségszerűséget, ha az jövedelmező, az állami vállalatoknak ki kell elégíteniük Szerintem ezt akkor is meg kell tenniük, ha ez nem jövedelmező ... # Dr’. Szlgethy Tibor, a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyárának igazgatója: — Bizonyára sokan emlékeznek rá: mi részt vettünk a társadalmi vitában 1977. június 20-án. Akkor dolgozóinkkal és a társvállalatok képviselőivel „rágtuk” át a törvénytervezetet, s több javaslattal éltünk, amit el is fogadtak az illetékesek. Elsősorban annak örülünk, hogy az országos vállalatok és gyáraik közötti kapcsolattal szembeni elvárást rögzíti a törvény, ami nekünk jelentős kérdés volt. A mi kapcsolatunk egyébként korábban is szabályozott volt, s kimondottan jónak értékeltük, de egy törvény mégiscsak törvény ... A 10 évvel ezelőtti törvényben sok olyan tétel volt, amit az idő túlhaladott, éppen ezért szükséges volt így rendezni a kérdést. Hiszen a ránk bízott állami vagyonnal törvényszerűen kell gazdálkodnunk, a népgazdaság érdekeit figyelem® véve. S mindenekelőtt úgy, hogy ne a csoportérdek — mint ahogy sajnos ez az utóbbi időben sok helyütt kialakult —, hanem az egész népgazdaság érdeke legyen a döntő« O Mezey Alajos, a Miskolci Mélyépítő Vállalat igazgatója: — A vállalatokról szóló legutolsó törvény 10 évvel ezelőtt született. Azóta bevezettük az új gazdaságirányítási rendszert, s magasabb követelményeket szabott meg a 'párt XI. kongresszusa vállalatainkkal szemben. Mindezekhez, úgy érzem, hozzá kellett igazítani a már idejétmúlt törvényt. A december 16-án törvényerőre emelkedett javaslat a mai élethez, követelményekhez igazítja a válláratok működését, jogait, kötelességeit, ugyanakkor előremutató is. Olvasva a sorok között, felfigyelhetünk rá: az új törvényben erősödött az igazgató egyszemélyi felelőssége — de ugyanakkor szabályozták a kollektív vezetést is. Gondolok itt a törvény 19. paragrafusára, a vállalati dolgozók részvételére a vállalat irányításában. Persze hangsúlyozni kell. hogy a törvény együtt kell értelmezni az új Polgári Törvénykönyvvel, s sok más, a közeljövőben megjelenő rendelettel. amely mind a vállalatokra vonatkozik majd ... * Az állami vállalatokról szóló törvény 1978. január 1- én lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a 11/1967 (V. 13.) korm. számú rendelet. TÖTH ZOLTÁN Nyírségi dohány Jó ütemben halad az idei termés átvétele hazánk legnagyobb dohjnytermelő körzetében, a Nyírségben és a környező megyékben.' Az idei jó termés a szokásosnál is nagyobo feladat elé állítja a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat kollektíváját: a tavalyi 130 000 mázsával szemben várhatóan 150 000 mázsát kell átvennie és fermentálnia. Újabb vállalatoknál Rugalmas Naponta előfordul, hogy a kötött munkaidőben dolgozók is rákényszerülnek magánügyeik, vagy munkahelyen kívüli hivatalos ügyeik munkaidőben való intézésére. Az „ügyletnek” tehát a dolgozó vagy a munkáltató kárára kell eldőlnie. A rugalmas munkaidő- rendszer ezt' a feszültséget oldja meg úgy, hogy a dolgozó állapítja meg a munkaidőkezdés és -befejezés időpontját, valamint a napi munkaidőt. Természetesen, a dolgozónak minden munkanap egy meghatározott — a szakirodalom által blokkidőnek nevezett — időszakában munkahelyén kell tartózkodnia, hogy munkatársaival, feletteseivel együtt tudjon működni. A havonta kötelezően ledolgozandó munkaórák számát és a j*api k:g- hos^zabb, illetve legrövidebb munkaidő mértékét a kollektív szerződés szabályozza, i A rugalmas munkaidő- rendszert mintegy tíz évvel ezelőtt egy nyugatnémet vállalat kezdte alkalmazni. A rendszer hamarosan elterjedt Nem szívesen publikálnak? „A fiatal műszakiak nem szívesen publikálnak” — hallottam a közelmúltban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei tisztújító taggyűlésén. A szaklapokban és folyóiratokban (Műszaki Élet, Ipargazdaság stb.) megjelenő cikkek, tanulmányok többsége az idősebb évjárathoz tartozó szerzők tollából származik. E megállapítás országos érvényű; megyénkre, illetve Miskolcra azonban még fokozottabban vonatkozik, mivel a mi szakembereink igen elvétve jelentkeznek az említett és más országos fórumokon. Hiba lenne e tény fölött kézlegyintéssel napirendre térni, vagy azzal a túlságosan is leegyszerűsített magyarázattal elfogadhatóvá tenni, hogy a fiatal mérnököket, közgazdászokat túlságosan lekötik a vállalati teendők, nincs idejük, energiájuk alaposan elmélyülni egy-egy témában. Hiszen mindez érvényes azokra is, akik hallatják a hangjukat. Mielőtt azonban megpróbáljuk felderíteni e — finoman fogalmazva — „tartózkodó” magatartás okait, le kell szögeznünk, hogy az MTESZ, illetve az említett tudományos társaság vezetősége nemcsak azért hiányolja a publikációkat, mert rangot jelentenek a szerzőnek is és annak a szűkebb vagy tágabb kollektívának is, melyben dolgozik. Egy-egy tanulmány megjelentetése feltételezi a szakirodalom, a legújabb tudományos eredmények ismeretét — túl az egyéni képességeken —, a publikációk szórványos volta tehát arra is utal, hogy számos fiatal úgy véli: az egyetemi, főiskolai évek alatt megszerzett ismeretekből futja egészen a nyugdíjazásáig. Hogy mennyire téves álláspont ez a tudományos-technikai forradalom korszakában, talán felesleges bizonygatni. Igaz, hogy rendkívül nehéz kiválogatni az információk áradatából, mi az, ami valóban új, tovább-gondolásra érdemes — és a napi munka után csábít a pihenés. Ám én mégsem merném azt mondani — néhány, műszaki pályán dolgozó ismerősömmel folytatott eszmecsere után —, hogy a nehézségektől való visszariadás s a kényelem játszik kizárólagos szerepet. Többen elmondták, hogy még a nagyobb vállalatoknál sem lelhetők fel a szaklapok, folyóiratok. Aki pedig saját erőből próbál beszerezni mindent, az szinte lehetetlenre vállalkozik és nem bírja anyagiakkal sem. Mások azt fejtegették, hogy az informálódás más módjait sem nagyon támogatják számos vállalatnál. Az országos tanácskozásokra, konferenciákra nem szívesen engednek el fiatal szakembert, mondván: ő csak dolgozzon, ismerkedjen meg alaposan a saját munkaterületével. S ha mégis áldoznak pénzt mondjuk egy külföldi tanulmányútra, akkor a kiválasztás többnyire a viselt funkció alapján történik. Olyat is hallottam, hogy valamiféle fizetés-kiegészítő jutalomnak szánják az ilyen kiküldetésekét, és sokadrangú szempont, hogy mennyit hasznosít az illető a hallottakból. Szó esett beszélgetéseink során a nyelvtudás hiányáról. Sajnálatosan kevés fiatal műszaki ismer legalább annyira egy világnyelvet, hogy hozzáférhetővé váljanak számára a tudományos-technikai haladás élvonalába tartozó országokban megjelenő munkák. A külföldi utak alkalmával sincs rá lehetőségük — hasonló okból —, hogy a tolmácstól elszakadva, véleményt cseréljenek a hasonló területen dolgozó szakemberekkel. A végére hagytam, pedig talán ezzel kellett volna kezdenem... Egyik ismerősöm azzal érvelt, hogy vállalatánál ferde szemmel néznek arra, aki „kilóg a sorból” és időnként publikál. Könnyen rásütik, hogy „maga-mutogató” karrierista, sőt adott esetben még azt is firtatni kezdik, nincs-e túl sok ráérő ideje, nem vállal-e kevesebb terhet a többiek rovására, mint kellene. Az elismerés pedig késik, sőt többnyire teljesen elmarad. Az erkölcsi és anyagi megbecsülésnél alig-alig veszik számításba, hogy például részt vesz-e valaki a tudományos társaságok munkájában, és mennyi időt áldoz arra, hogy szüntelenül képezze magát. Pedig az ilyen emberek nemcsak saját érvényesülésükért fáradoznak! Tőlük lehet remélni,, hogy katalizátorai lesznek a vállalat szüntelen szellemi megújulásának. Annak a megújulásnak, melyre — miskolci példák is bizonyítják — nagy szükség van, ha gazdaságosságban, szervezettségben, korszerűségben lépést akarnak tartani — mert lépést kell tartani! — a világ élvonalával. (bekcs) munkaidő a nyugat-európai országokban, Kanadában, az USA- ban, Japánban, még Dél- Amerikában is. Több szocialista országban, a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is megtalálható. Hátránya, hogy általánosan nem alkalmazható. hanem csak olyan munkaterületeken, ahol a termelési feladatok rendszertelenül jelentkeznek. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy elsősorban az alkalmazottaknál hasznos a bevezetése, bár bizonyos példák szerint, fizikai munkaterületeken is jól beválik. Gyakorlatának egyik fő feltétele, hogy a dolgozó önálló munkát végezzen, hiszen szalagrendszer esetében például: aligha valósítható meg. Hazánkban jelenleg a rugalmas munkaidő-rendszert 60—70 vállalatnál és intézménynél alkalmazzák. Ebben az évben a Munkaügyi Minisztérium további 26 vállalatnál segíti bevezetését, melyre programot dolgozott ki. Nyári egyetem rw1 r r • lemaja: a város és környéke A Savaria nyári egyetem tizenegyedszer fogadja jövőre — augusztus 10. és 20. között — hallgatóit Szombathelyen — jélentették be tegnap a nyári egyetem tanácsának ülésén. A már jelentős múltra visszatekintő nyári egyetem jövő évi alaptémája — az elkészült program szerint — a város és környéke lesz. Megnyitóként „Magyarország településhálózatának fejlődése és agglomerációs jelenségeinek alakulása” címmel hangzik el előadás. A nyári egyetemen jövőre ismét megrendezik —> ezúttal másodízben — a magyar városok fórumát, amel- önálló tematikával, időszen tanácsi feladatokkal foglalkozik.
