Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-19 / 272. szám

Igényesebbek a vevők Jó évet zár a kereskede- em, forgalma a korábbi ivekhez képest meggyorsult, íz idei 8,5 százalékos nép- ;azdasági tervvel szemben árhatóan 10 százalékkal fej- ődik — mondotta bevezető­len Sághy Vilmos belkeres- ;edelmi miniszter, a tegnapi írszágos tanácskozáson, ímelyen a vállalatok, a szö- 'etkezetek jövő évi tervének isszeállításóhoz meghatároz- ák a tervidőszakra érvényes :ereskedelempolitiEa idősze- ü követelményeit. A belkereskedelmi minisz­er beszámolójában hangsú- yozta, hogy változatlanul Isőrendű feladat olyan áru- Uátás megszervezése, amely áelégíti a lakosság, ezen be­ül az egyes rétegek igénye- t. Ennek során figyelembe :ell venni, hogy a kínálat torábbi javulása, a hiány- :ikkek csökkenése nyomán a- 'ásátiók egyre igényesebbek, övőre egyébként a lakosság ogvasztásának mérsékeltebb itemével számolnak, s a nép- azdasági tervvel összhang- >an a kiskereskedelmi f ör­ülöm 8—8.5 százalékos nü- elését irányozták elő. j(c A Gömöri-aluljáró. Egyre többen tudják, hogy van. Fogadjunk, hogy átmegy* Alulértékelt Nyugdíj A Minisztertanács 23/1977. VII. 1.) sz. rendelete módo- lítja és kiegészíti a fegyve- ■es erők és a fegyveres tes- ületek hivatásos állományú agjainak nyugdíjáról szóló corábbi rendeletet. Táblá­zatban tünteti fel a szolgá- ati kötelmekkel összefüggő okkantsági nyugdíj összegét íz illetményátlag százalékú­ján, rögzíti a legalacsonyabb is legmagasabb illetményát- ag összegét is. A rendelet, ímely a kihirdetése napján június 1-én) hatályba lépett, i Magyar Közlöny f. évi 51. izámában jelent meg. (Solymos felv.) aluljáró Az elkészülés utáni első — vagy ki tudja, hányadik — reggelen a Gömöri aluljáró környékén dolgozók fogadá­sokat kötöttek: helyre és „be­futóra”. A „helyre” nem fi­zetett sokat, hiszen az első átkelőt várták — vagy ki tudja, hányadikat! Annál iz­galmasabb volt a „befutó”. A vélemények megoszlottak: — Csak nő lehet, a nők kíváncsiabbak! — Szerintem gyerek lesz, azok mindent kipróbálnak! — Á, férfi fog elsőnek jönni... Az arcokon feszültség. Idegtépő pillanatok; közben síneken botorkálok sokadal­ma. És egyszer csak felbuk­kant egy kíváncsi fej a túl­oldalon. Tétován pillantott Kulcs­kor A lakásajtó a egritkább esetben ;an tekintettel ar- ■a. hogy becsapó­dás után nálunk •naradt-e a lakás­kulcs, vagy bent- lagytuk az előszó­jában. De elvesz­het a kaput záró, nagyméretű, az róasztal fiókjait tyitó pici, lyukas, iőt a tkvaly vásá­rolt páncélszekré- ilóink kulcsa is. Mi a teendő Igenkor? Az idevágó szak- rodalom két fő t setet ismer — tem beszélve azok mellékváltozatai- 'ól. Ezek közül el­lősorban az első őeset érdemel fi­ttjeimet. Lényege, togy bemegy az ?mber a boltba, ihol a kívánt áru ' fédában sorako- lik: fektetett vagy :>gqő á'lapotban. is elkezd szem lé- ödni. Talál ott '•rden V<tn Vlcjl. kisebb, sőt .""kisebb. nagy. isyobb. még rfa- ynobb. egytollú ',ét*ollú. bizton- iági. nem bizton­sági. lyukas, hiuk- íalan. számos, számtalan. Epj/beu biztos lehet: amit keres, az éppen nines. Ekkor lép életbe rí r-"ftcs számú fő­ssé*. Ha van erké­lyünk, és ha a szomszédnak is jobbra, balra (sehol senki), majd .. majd újabb meg­jegyzés hangzott el. — Fogadjunk, hogy át­megy! Átment. Nyert, aki férfit mondott. Lehet, hogy ő volt az első átkelő? Ki tudja? Nem először történik ilyen. Repesve vártuk, hogy a fe­lüljárót ünnepélyesen átad­ják. Lesz szalag, elvágják, lesz átadó bizottság, keresz­tülsétálnak a hídon, közben gyönyörködnek a kilátásban, elújságolják, hogy ez igen..., végre megvan ..., enyhíti a közlekedés gondjait.... te­hermentesíti a ..., az építők és az építtetők pedig csen­des örömmel figyelik őket. Nem így történt. Repesve vártuk az aluljá­ró átadásának percét. Vala­mennyi riporter, fotós ké­szenlétben állt az elkészülés körüli időben, hogy bármely pillanatban a helyszínen le­hessen. Közben lejárt a munkaidő, eltelt egv narj. el­telt ... (ki tudja hány?). Pe­dig bizonyára belekerült.. . forintba, bizonyára voltak, akik jól dolgoztak, bizonyá­ra .. . Szóval, túlzott szerénység­nek tűnik. Mintha kissé „alá­értékelnék” a tervezők, a be­ruházók. a kivitelezők, a .. . sokan mások. Vagy talán nincs minden rendben? A forgalom már-már vi­lágvárosi. Szegény gyalogos, aki valahonnan megtudta, hogy van aluljáró, toporog­hat. Választási lehetősége óriási: vagy elmegy a Búza tér felé, és a Hági étterem után talál egy gyalogosát­járót, vagy ... vagy példá­ul elmegy az Ady-hídig, fel­száll a villamosra, megy egy megállót, leszáll, átmegy a Kun Béla út jobb oldalára, és a postánál jobbra fordul­va máris megtalálja a kere­sett aluljárót. Ráérő ember biztosan ezt teszi. Pedig lépcső helyett a lejtős útmegoldást azért vá­lasztották a tervezők, hogy gyerekkocsival is lehessen közlekedni. Biztonságosan! Ellestem két közlekedési rendőr magánbeszélgetéséből az alábbi mondatfoszlányt: — Amíg nem lesz egy-két baleset, addig ez bizony így marad ... Közben gyalogosok szlalo- moznak mozgó járművek kö­zött. Hajmeresztő mutatvá­nyaikat időnként egy-egy ráérő megtapsolja. De kevés a ráérő, és a szlalomhoz rendkívüli ügyesség kell. Meg jó reflexek — az autó­soknak ! De mi történik akkor, ha az autósok reflexei kissé megkopnak? D. TÓTH BÉLA Hétvégi vendéglátás Űj divat ütötte fel a fejét a vendéglátásban: a szokásos heti egy szünnapot sok helyütt szombatra vagy vasárnapra helyezik. Az ok érthetői a munkaerőhiánnyal küzdő válla, latok igyekeznek a vendéglátás dolgozóinak is a hét végén adni pihenőnapot. Csakhogy a vendéglátás — szolgáltatás. Méghozzá olyan szolgáltátás, amelyet nagyobbrészt éppen a hét végén van módunk és kedvünk igénybe venni. Vasárnap, vagy szom­baton. mikor együtt ebédelhet a család, sokan már megkí­mélnék a ház asszonyát attól, hogy fél napját a konyhában töltse, egy másik felet meg a piacon, az üzletekben. Mind többen anyagilag is megengedhetik maguknak ezt a kis ké­nyelmet, amely mellesleg változatosságot is nyújt. De a hét vége nemcsak a pihenésre, hanem a szórakozás­ra, a kikapcsolódásra is szolgál. Például eszpresszói rande­vúra, beszélgetésre, vagy cukrászdái kiruccanásra a gyere­kek kedvéért. Megnőtt az idegenforgalom, mind a belföldi, mind a kül­földi. Családok százezrei rendelkeznék autóval, motorkerék­párral, és még az őszi, téli napokban is szívesen töltik a hét végét kirándulással, országjárással. De hol ebédeljenek, ha mind több kisvendéglő, étterem, bisztró éppen vasárnap tart zárva? És hová menjenek étkezni a szomszédos orszá­gokból idelátogató, víkendező turisták, akiknek száma ör­vendetesen növekszik? Akárhogy is nézzük, a vendéglátásban elterjedt új szokás nem kedvez igényeinknek. Márpedig az üzletek nyitva tar­tását szabályozó rendelet kimondja, hogy a nyitva tartási időt a lakosság élet- és munkakörülményeihez igazodva kell megállapítani Erre a rendeletre hivatkozva jelent meg a Kereskedelmi Értesítő — a szakma hivatalos lapja — legújabb számában a Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása. A közle­mény felhívja a vendéglátó vállalatok figyelmét arra, hogy a szombati, vasárnapi szünnap ellentétes a fogyasztók érde­keivel. És — igazságosan, logikusan — kimondja: csak ott tartsanak zárva a hét végén, ahol az eddigi tapasztalatok szerint ilyenkor kisebf) a vendégjárás, mint a legalacso­nyabb forgalmú hétköznapon. Aki csak kicsit is jártas a vendéglátóhelyeken, az tudja, tapasztalhatja, hogy az éttermek java hétköznapokon a dé­li órákban majdnem üres, ezzel szemben szombaton, vasár­nap a jobb vendéglőkben, sörözőkben le sem lehet ülni ebédelni, várni kell, míg egy asztal felszabadul. És ez nemcsak a hagyományos vendéglőkre, hanem a bisztrókra cukrászdákra, eszpresszókra is vonatkozik. Hi­szen valamennyit elsősorban akkor látogatjuk, amikor rá­érünk — a hét végén. S valamennyit azért építették — nem kevés pénzért, állami támogatással, —, hogy bennünket ki. szolgáljon. Nem akkor, amikor a szolgáltatóknak tetszik, hanem amikor nekünk, vendégeknek. ff. zs. A Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a Vö­röskereszt Borsod megyei ve­zetősége az év elej ép hirdette meg a Tiszta termelőszövet­kezet mozgalmat. A két szerv képviselői a napokban elvé­gezték az értékelést. A szenl- istváni VII. Pártkongresszus Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet érte el a legjobb eredményt, megelőzve a be- kecsi Hegyalja Mgtsz és az emődi Szabadságharcos Mg­tsz kollektíváját, A kiemel­kedő eredményt dokumentáló vándorserlegrt és, oklevelet már át is vették a szentist- vániak. # Kulcsok kézközalbsn. (Solymos felv.) van, és ha a szomszéd megen­gedi, hogy átmász- szunk. és ha nyitva hagytuk az erkcly- ajtót. és ha kellő jártasságunk van a légtornáhan. aJckor az erkélyen át­mászva beme­gyünk. megkeres­sük a kulcsot, majd élvisszük a boltba, és megmutatjuk, hogy ilyet keres­tünk. A bolt meg­ígéri beszerzését, és az eset megis­métlődésekor elég utalni e tényre. Sajnos, a szak- irodalom utal arra. hogy a főesetek ritkák. Gyakorib­bak a mcllékválto- zatok. A baltával való ajtószétverés- ről ezúttal nem szólunk, szimpati- kusabb az „olrasó­változat”. Lényege áz. hogy az ember böngészni kezdi, az újságok apróhirde­téseit, és az utcán járva a cégtábla­feliratokat: egé­szen addig, míg nem talál valami effélét: „Kulcsmá­solást vállalok, helyben megvár-"} ható.” Ezután csak egy lakatost kell szereznie, aki a zá­rat leszereli. Azt kézbe fogva mind­össze néhány per­ces az út a kis­iparosig. ahol ol­vasási készségét tovább növelheti, lévén, hogy az ajtó fölött a tábla: — Kérem meg­rendelőim S7ÁVPS türelmét, két hétig szabadságon va­gyok ... (d. tóth) Miért nincs, ha gyártják ? Elemtefenül Higgyék el. nem előre el­tervezett, hatásvadász, s a h'ánypszP'lózist tovább sok­koló akcióról van szó. Ügy esett, hogy a tegnapi lap­ban bosszankodó jegyzetet írtam arról, hogy nem le­het ceruzaelemet kapni. Et­től persze még nem lesz elem. Lapzárta után viszont friss információ é-’te-ett az Ak­kumulátor- és Szárazelem- gvár kunszent."i'.Tósi telepe­rői. Még képet is mellékel­tek! A lényeg: 11—12 mil­lió R 6-os ceruzaelemet ké­szítenek az év végéig. Per­sze, ettől a hírtől sem szó­lalnak meg a néma zsebrá­diók, mert elem momentán nincs. Mit lehet még ehhez hozzá­tenni? Keil-e kommentár, amikor tudiuk, hogy zakót gomb nélkül, órát mutató nélkül, cipőt talp nélkül nem lehet forgalomba hozni? (brackó) jfc A kunszentmiklósi elemgyár Kedvcsináló Zeller, retek cékla, Urna A zeller, a retek, a cékla és a torma a gyökérgunés zöldségnövények közé tar­toznak. Cfáknem napo'la találkozunk velük — de mit tudunk róluk? Mind a négy növény már ősidők óta .. A cékla felha:~ isáról már az idő­számításunk előtti időkből van feljegyzés. A céklát és a retket őseink nemcsak íz­lelgették. hanem sok-sok betegség gyógy**-- ra is el­használták. Főzött húsa, nyers vr.gy főtt leve volt a medicina. A zeller gumója és levél- zete egyaránt felhasználha­tó. Nélkülözhetetlen levesek és saláták készítésénél. \z rsván-i sók mellett értékét és zamatét az illóolaj-tartal­ma adj' meg. A retek a benne található C-vitamin miatt értékes. Csí­pős ízét a kértaC-'mú mus­téról aj okozza. Minden kí­mélő és hideg vacsorához tá­lalhatjuk reszelve va^v gya­lulva. S kicsit elfelejtettük már. hogy a ragu- és hús­levesek remek kísérője. A céklát — mint olcsó, ízletes és kedvelt salátanö­vényt — ajánlatos lenne na­gyobb mennyiségben fogyasz­tani. Táplálkozási értékét je­lentősen növeli cukortartal­ma. va'- '/unt az emés- st elősegítő "ekti.. tartalom. C- vitaminban is ige.i gazdag. A belőle készült saláta íze és értéke növelhető, ha re­szelt tormával készítjük el. A torma illóolaja a köny- nyekig meghatja készítőjét. Minden vegyes saláta íze­sítője lehet. Csípős íze mér­séklődik, ha 5—10 percig sü­tőbe tesszük, és nem felej­tünk el a közepébe tenni egy szem kockacukrot. F. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom