Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

Ha piros, akkor harminc forint Színhely: a XVI. számú AFIT autóbontó telepe, csü­törtökön reggel, valamivel fél nyolc után. A bejárat előtt tömeg. Acsarkodva néz­nek ránk, hogy soron kívül megyünk be. Megjegyzések is elhangzanak: — Egy órája, hogy itt va­gyok, ezek meg ... — Ha valamit soron kívül elvisznek, én kiverem a bal­hét ... Stefán István, a bontóte­lep vezetője: — Három Zsigulit és egy Trabantot bontottunk szét. s az alkatrészeit most árusít­juk. Garázsban az alkatrészek. Ajtó, motor, kerekek, kipu­fogók, szinte minden, ami egy totálkáros kocsiból még használható. — Színnel jelölünk meg minden egyes darabot. Így aztán a vevői önmaga tud tájékozódni az árakról. Pél­dául a piros színnel megje­lölt 30 forint, a csokoládé­barnával jelzett 400 forint. A nagyobb darabok számo­kat kapnak. Egy motor öt­ezer forint... Három Zsiguli és egy Tra­bant, bizony édeskevés eny- nyi embernek. Ha a tízsze­resét bontanák, az se lenne elég. Pedig van jócskán a roncsautókból. Wartburg, Moszkvics. Dácia, lengyel és olasz FIAT, Zaporozsec. Egyben! Rozsdásodnak a te­lepen, várva a lángvágót, a csavarkulcsot, az embereket. De szakember nagyon kevés van. Csakúgy, mint alkat­rész a boltokban. Hát hova jöjjön a „szegény” autós, ha nem ide. — Kerék kellene a kocsi­hoz, de már a második gar­nitúrát viszik. Félek, hogy nekem nem marad semmi. Aztán majd jövő csütörtö­kön jöhetek újból. Egy héten csak egyszer van „árufrissítés”, csütörtö­kön. Keddtől-keddig bonta­nak, szerdán jön az öttagú bizottság, s minden alkat­részt egyenként felértékel­nek. Lassú munka, de ha va­lakinek például motor kell, az képes hetente eljárni. Sőt van aki naponta jön. — Itt protekció nincs — mondja Stefán István —, képesek a fejemet venni, ha a kocsiból valami is hiány­zik. Sorba állnak, s várnak. Azt nem mondhatom, hogy türelmesen... Vásárlók véleménye: — Még, hogy türelme­sen ... ! Hisz csak egyenként engednek be. Idekint meg fagyoskodhatunk. — Van magának kocsija? — Megnyugtatóin, hogy nincs, hát folytatja. — Az a szerencséje. Tudja, mi szo­kott itt lenni egy simmering­gyűrűért? Aztán meg az ad­minisztráció ! Ötször kell aláírni a papírokon. Még egy háromforintos vacakért is ... — Kénytelenek vagyunk ide járni, ha azt akarjuk, hogy guruljon az a járgány. Trabant jön. hátrafelé be­tolat az udvarra, motort tesz a csomagtérbe a vezető. — Megérte? — Meg. Egy kicsit hefyre- poíozom, aztán jó is. Nemcsak személyautók, hanem teherkocsik, mikro­buszok, furgonok is sorakoz­nak, megroggyanva, keré­ken vagy anélkül. — Közületek és magáno­sok egyaránt vásárolhatnak belőle. Ha kerti traktorba kell alkatrész, itt az is van — mondja a vezető. A tömeg nem fogy, hanem mind többen és többen ér­keznek. Nagy kincs az olcsó, s még használható alkatrész. Egyébként a bontótelep napi forgalma 40—50 ezer forint. (illésy) Nem véletlenül látogattunk a bontóba. A tippet az adta, hogy a múlt héten a népi ellenőrök vitatták meg a tehergépkocsik és az autóbuszok alkatrészellátásának — sok örömre okot nem adó — hely­zetét. Kevés az alkatrész, s sok a filléres mütyürkék miatt a termelés­ből kieső gépjármű. A Volán 3. számú Vállalatánál pótalkatrész- és fődarabhiány miatt ez év első felében csaknem hatezer napot estek ki a járművek a forgalomból. Ki sem merem számolni, hogy ez fo­rintban, szállító-kapacitásban, termeléskiesésben milyen veszteséget okoz a népgazdaságnak s a vállalatnak... A krónikus alkatrész- hiányon a vállalatok úgy próbálnak enyhíteni, hogy ügyes anyag- beszerzőket alkalmaznak; a végkimerülésig futtatják az erkölcsileg értéktelen (a főkönyv szerint nullára írt) gépkocsikat; vagy végső soron saját maguk „bütykölnek” alkatrészeket. A jelenlegi helyzet ismeretében jó lenne szervezetté tenni, egy­ségesíteni a teherautó-bontást is. Igaz, a vállalatok saját roncsautó­ikból mentik, ami menthető ... De sok értékes holmi így is elkalló­dik, nem jut el oda, ahová kell. Ha egy úrvezetőnek megéri naponta kilincselni e^y kerékért vagy egy motorért, akkor hétszer megérné a vállalatnak is. (brackó) Kézi szabályozás helyett, a martinban Ha jobb a műszer, kevesebb energia kell (Tudósítónktól) A diósgyőri martinacélmű szinttartó beruházásának ke­retében nagyarányú, 36 millió Forintos költségre tervezett műszerezési munkába kezd­tek 1977 január elején. A program: a martinkemencék műszerezésének teljes felcse­rélése olyan műszerekre, ame­lyeknek a korábbi 3 százalé­kos helyett 1,5 százalékos a pontossági értéke, ami az izemi méréstechnikában a eg jobbnak számít. A nagy munka során új tüzelésbiztonság-technikai berendezéseket építenek be, amelyek a korábbi kézi sza­bályozás helyett, a minden­kori igénynek megfelelően, automatikusan szabályozzák a 10 percenkénti tüzelésvál- ;ást. Ezzel párhuzamosan az üzemi technológia viteléhez szükséges biztonságtechnikai műszereket szerelnek be. Ezek biztosítják az . égés-le­vegő nyomás zavarjelzését, jelzik a huzatnál keletke­zett zavarokat, biztosítják a tolattyúk működésének, a földgáz-pakura szelepállásá­nak és reteszelésének felté­teleit. Mindezek azt jelentik, hogy a kemencékbe mindig az optimális fűtőenergiát tudják bevinni, s ezáltal mintegy 6—8 százalékos energiamegtakarítást tudnak elérni földgázból és pakurá­ból. A januárban elkezdett munka során eddig 6 ke­mence műszerezését végez­ték el, további kettőt pedig a tervezettnél 3 hónappal korábban, 1978 első negyed­évének végére minden való­színűség szerint el tudnak végezni. Ez annak a jó együttműködésnek köszönhe­tő, amely az LKM tervezői, a műszer- és automatika- üzem, valamint a VÍV dol­gozói között kialakult. Az Avas-délről a gyárakba 4 hin úton, vagy a hegyen át? Köztudott, hogy az Avas- iélen Eger-lélekszámú város- •ész épül fel. A közlekedési szakembereknek éppen ezért már gondolni kell arra, hogy megteremtsék a közvetlen sapcsolatot a város nyugati parvidékével. A Miskolc vá- -osi Tanács megbízása alap­ján az Üt-, Vasúttervező In­tézet (UVATERV) vizsgálja, hogy alagúton keresztül vagy a hegyen át lenne-e célsze­rűbb a közvetlen közlekedési összeköttetést megvalósítani. Az egyik elképzelés szerint ugyanis alagutat fúrnának az Avason át, amelynek egyik Vége az avasi lakótelepen, a másik a Kiss Ernő utca kör­nyékén lenne. a Szovieluní A Szovjetunióban ez év de­cember elsejétől újból emelik a dolgozók munkabérét, illet­ve fizetését. Csaknem kilenc­millió szovjet állampolgár kap átlagosan 18 százalékkal több fizetést, mint eddig — közölték a TASZSZ munka­társával az Állami Munka­ügyi Bizottságban. A kor­mány a béremelés céljára évente több mint 7 milliárd rubelt fc-dít. Fizetésemelésben részesül­nek most a közoktatási, az egészségügyi, a kulturális­népművelési, a kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók, valamint a közigazgatási szervek alkalmazottai. $ Bonyolúlt? Aligha! Pamutdobok. Bemutatja a Ságvári brigád... (Solymos László felvételei) Még három brigád „tartozik” Pamut, prímán # Kiállítás. Győztesek: a szocialista brigádok tagjai. Taizs Iréntől, a Pamutfo­nóipari Vállalat Miskolci Gyárának párttitkárától tu­dom: „A 82 szocialista brigá­dunk közül nyolc a Vállalat Kiváló Brigádja címmel is büszkélkedhet. Arany, ezüst, s bronz foko ata van 43 bri­gádunknak, míg a Szocialista címet 28 kollektíva nyerte el. Ezért küzd még három bri­gádunk”. A paiputfonó miskolci gyá- rábart az év első háromne­gyedéről volt szó. Pontosab­ban szólva, a szocialista bri­gádvezetők tanácskoztak az Októberi Forradalom 60. év­fordulójára tett felajánlások teljesítéséről, az eltelt ki­lenc hónap alapján elmond­ható mindennapi termelési tevékenység állásáról. Szűcs Jánosné brigád veze­tő mondotta, hogy a társa­dalmi munkaórák teljesíté­sében nem jeleskedtek, de az előfonó üzemrész jó he­lyen áll a teljesített 103,9 százalékkal. — Brigádjaink zöme nem­csak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom jubileu­mára tett vállalásokat telje­sítette, hanem az éves fel­ajánlásokat is — mondják itt is, ott is a pamutfonóban. A szocialista brigádok kö­zül találkoztam a Ságvári brigáddal is. ök a jutalom és a célprémium felosztását tűzték napirendjükre. A bri­gádok egy összegben kapják meg a jutalmakat, és ezt kell úgy elosztani, hogy min­denkinek munkájához mér­ten jusson, mindenki jól jár­jon. Nehéz az osztás, mert jóllehet együtt dolgoznak, még mindig nem ismerik egymást annyira, hogy pénz­ről lehessen dönteni teljesen igazságosan. Andráskó Zoltánná brigád- vezető fogalmazta meg a leg­jobban az elosztás gondjait: — Rengeteg munka van a termelési feladatok teljesíté­sében. Sokkal több, mint gon­dolni lehetne. Annak megál­lapítása, hogy ki mennyit dolgozott, igen nagy körülte­kintést kíván. Mert vagy teljesítette a brigád a ter­vet, vagy nem. Ha nem. ak­kor „könyebb” a feladat. De mi, sokunkkal együtt, túl­szárnyaltuk mind az előírt termelési összeget, mind a társadalmi vállalásokat, mind a kulturális felajánlásainkat. D. T. B. Teljesebb az őröm, ha ajándéka idejében érkezik! A Posta kéri: külföldre szóló küldeményeit már most adja fel. A küldeményben helyezze el a cimmáso latot, tüntesse fel a címzett irányítószámát és előtte az ország betűjelét! A saját irányítószámát se feledje el feltüntetni! Mikoriak a negatív példák? Ismét a Dél-borsodi TÖML-ról és a B.-U.-Z. me§yei Kereskedelmi Irodáról November 14-i számunk­ban, a Színe és fonákja cí­mű rovatban „Szerző—moz­gó emberek” címmel cikket közöltünk. A cikkben a Dél­borsodi TÖVÁLL-lal és a B.-A.-Z. megyei Kereskedelmi Irodával kapcsolatban is több példa szerepelt. E példákat az utóbbi három évben lezaj lőtt törvényességi vizsgála­tokból merítettük. A fel­ügyeleti szerv által feltárt kisebb-nagyobb szabályta­lanságok tehát nem a jelen­legi, hanem az időközben le­váltott és felelősségre vont vezetők, beosztott dolgozók számálájára írandók. Megjegyezzük, hogy mind a TÖVÁLL, mind a Keres­kedelmi Iroda munkájában a szóban forgó vizsgálatok óta elismerésre méltó javu­lás tapasztalható. Minden rosszban van Tatami jó é Nagy kincs az alkatrész, csak meg kell menteni \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom