Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-17 / 270. szám
a miskolciaké a szó Vajon mi hiányzik még a krumpliskenyérhez? Magam sem szeretem, ha egy téma folyton ismétlődik az újságban. Unalmassá válik. A lakosság jobb ellátása érdekében azonban most magam is kénytelen vagyok emlékeztetni valamire. Ez év tavaszán — pontosabban május 5-én — a Déli Hírlapban írtam róla: milyen kár, hogy megszüntették a krumpliskenyér sütését Miskolcon. Sajnáltam, mert jobb ízű volt, mint a hagyományos, és sokáig friss maradt. Rengetegen vásárolták, nagyon kapós volt, nem győztek belőle eleget sütni. És ez a kenyér egyik napról a másikra eltűnt. A cikkre nemsokára válasz érkezett a sütőipari vállalattól, amelyben azt a felvilágosítást adták, hogy elfogyott a krumpli, gyenge voU a termés. Sovány magyarázat volt, de elfogadtam, hisz ők a szakemberek. Ám ebbe nem nyugodott bele a lap munkatársa, aki kiderítette; a burgonyás kenyérbe nem is krumplit tesznek, hanem Lengyelországból importált burgonyapelyhet. Meglepett. Akkor tehát nem is a tavalyi burgonyatermés volt az oka a krumpliskenyér megszűnésének, hanem valami más ... Eddig rendben is van. Tovább nem kutattam — nem is kutathattam! — az okokat. Most azonban ismét feltűnt: már van idei burgonya, az ezzel készült kenyér azonban a mai napig sem került a boltokba. Vagy most netán a lengyel bur- gonyapehely hiányzik? Visszaemlékszem rá, hogy gyermekkoromban édesanyám a maga dagasztotta kenyérbe mindig tett egy kis krumplit, hogy jobb ízű legyen, s tartsa a frisseségét. Arra is nagyon jól emlékszem, hogy anyám nem könyvből tanulta a kenyérsütés technológiáját. (Lehet, hogy éppen azért volt jobb az ő kenyere, mint a mai „technológiával gyártottak”?) Már arra is gondoltam, hogy a sütőipariak nem abból a kenyérből esznek, amiből a kívülállók, mert ha igen, akkor csak dicséretet érdemelnek puritánságukért. Nem akarok beleszólni a szakemberek dolgába, de egyszer meg kellene próbálni; krumplival helyettesíteni az import burgonyapelyhet. Hátha lenne belőle krumpliskenyér! P. I. Miskolc tájékoztatás hiánya: udvariatlanság A Usánka helyett határidő A feleségem és a magam részére két usánkát — nyúlszőrsapkát — rendeltem a miskolci Szűcsipari Szövetkezet Ady Endre utcai fiókjában október 27-én. Áruk pontosan 900 forint volt. Azonnal kifizettem. Másfél hétre vállalták elkészítésüket. Még én mondtam, hogy majd eljövök két hét múlva, ám ragaszkodtak a másfél héthez. Az általuk kért napon természetesen felkerestem őket, hiszen közben az időjárás is hidegre fordult. Nem voltak készen. Üjabb egy hét halasztást kértek — minden magyarázat nélkül. Mit tehettem; kivártam az egy hetet. November 15-én ismét csak biztatást kaptam: a hét végén vagy a jövő hét elején jöjjek... Kifogásom még ezenkívül — a vevőkkel való bánásmód is! Hiszen ha mindezt legalább kedvesen, udvariasan közölnék —- bár a tényeket nem változtatná meg! — vagy megmagyaráznák a „miértjét” ... Remélhetem, hogy a legközelebbi alkalommal már nem az újabb határidőt, hanem a kifizetett és megrendelt sapkát kapom meg? Soltész János Miskolc, Salétrom u. 34. sz. * Válasz: feltétlenül. Szabó Lajos fiókvezető — amellett, hogy elnézést kér a határidő- módosítások miatt — ígéri: november 19-én, szombaton délelőtt már nem hiába keresi fel a fiókot Soltész János. A sapkákat addigra elkészítik. A határidő-módosítások magyarázata: várakozáson felül „megrohamozták” őket a megrendelők, s ugyanakkor beköszöntött az őszi nátha. Dolgozóik közül a kismamák a gyermekeiket ápolják. „Helyettesük” sem otthon, sem a munkahelyen nincs. Otthon valóban pótolhatatlanok, s a munkahelyen is csak túlórával mérsékelhetik hiányukat. Ezért a meg. rendelők megértését és türelmét kérik. Olykor-olykor egész elemi dolgok miatt vagyunk kénytelenek röstelkedni mi, miskolciak, ha idegeneket kalauzolunk városunkban. Két példa erre: November 6-án — vasárnap — a Dunántúlról érkezett vendégeimnek szerettem volna megmutatni az avasi kilátót, s arról a városunkat. Délelőtt 10 óra volt, rajtunk kívül még igen sokan kerülgették büszke építményünket — mindhiába. Mert felmenni még az első emeletéig sem lehetett. A kilátó vasárnap délelőtt zárva volt. S hiába kerestünk , akár csak egy rajzlapra írt tájékoztatót is arról, hogy mikortól meddig fogadják a vendégeket. Sehol semmi. Nagy udvariatlanság ...! A tájékoztatás egyéb területen sem erősségünk. A másik példa erre vonatkozik. Vendégeim megkérdezték, hogy miért helyeztük el „azt a mozdonyt” a Tiszai pályaudvar előtt a parkban. El- magyai áztam, hogy ez a Tanácsköztársaság páncélvonat„Egyéni” antennák a Vörösmarty 70. * alatt A Vörösmarty utca 70. szám alatt, a tízemeletes bérház előtti épületnél a TIGÁZ szerelői munka közben elszakították a tévéantenna kábelét. Ez még júliusban történt. Azóta sem tudjuk venni rendszeresen az adásokat. Át_ hidaló megoldásként az ablakokba, s az erkélyekre helyezzük „egyéni” antennáinkat. de nem sokat segít. A 2. adást például nem tudjuk venni, s az első műsor vétele sem tökéletes. Mikor kötik végre össze, a központi antennákat, hogy a tévé mindkét műsorát zavartalanul nézhessük? — kérdezte Lakis Lajos, Vörösmarty utca 70. szám alatti olvasónk. * A Gelka válasza: a kábel valóban átszakadt, „összetoldozni” nem lehetett. Űj nyomvonalat kell kiépíteni á kábel számára, ez a munka a BÁÉV -re vár. A nyomvonalat még ezen a héten kiássák, s a Gelka szakemberei azonnal elvégzik a szerelést. Ha minden igaz tehát, a hét végén már zavartalanul nézhetik az ott lakók a tévé műsorát. jának gőzöse volt. Ám mindem -llett igazat kellett adnom vendégeimnek: városunkban sok külföldi is megfordul, akik nem juthatnak ily köny- nyen a mozdonnyal kapcsolatos információhoz. S nyilván ők sem értik, hogy miért áll ott az a mozdony. Javaslom: készítsenek oda egy messziről is jól olvasható táblát, amelyen orosz, német, szlovák és lengyel nyelven '3 kaphatnak tájékoztatást vendégeink arról, hogy mit szimbolizál, mit is jelent nekünk t. a mozdony. Dr. M. A. Miskolc, Katowice u. Meglepetés a zebrán Jf/i Avagy: csak lassan a testtel., Valakik megfeledkeztek a Dózsa György utcán, Justicia székhaza előtt arról, hogy „bestoppolják” a zebrát. Vajon meddig marad így? (P. L. felvétele) „Szünetjelek” a járdán i Olvastam a Déli Hírlap november 8-i számában az avasi, most épülő, Bokányi Dezső utca állapotáról. Mivel hasonló problémáink vannak, ezért teszem szóvá az alábbiakat. A tanácsi Dérházak előtt — a 18—26. szám között — a járdát igencsak foghíjasán készítették el. Hozzáfogtak az építéséhez, aztán abbahagyták, aztán távolabb megint elkezdték, de mindmáig nem fejezték be. A Miskolc felőli oldalon mintegy 10 méteres az a szakasz, amely kimaradt a járdaépítésből. Itt az ősz — lassan a tél —, a sáros, esős időszak, s főleg a kisgyermekes mamák szenvednek, akik a gyermekkocsikat nem tudják ezen az útszakaszon áttolni. De hasonló gondokkal küzdenek azok a kismamák is, akik a vállra akasztható „szatyrokban” viszik gyermekeiket. Akármennyire „édes teher” ez, képtelenség velük a járdán a „szünetjeleSzervezzünk javítóbrigádot? Az élet legkülönbözőbb területein előadódó problémákkal találja magát szemben a sajtó munkatársa. S ember legyen a talpán, ha mindenre mindenkor pontos, határozott választ akar adni. A panaszokkal, kérdésekkel természetesen — akár telefonon, akár személyesen — az illetékeseket keressük tehát, tanácsot, segítséget kérve a megoldáshoz. A segítséget majdnem mindig meg is kapjuk. Ami viszont gyakran érthetetlen: miért nem tudják a „jelzések” nélkül is megoldani azt, amit beszélgetésünk után pár nappal, vagy pár órával később — ha sértődötten is —, de elintéznek! „Pofonegyszerű” lenne minden — mondta az egyik ügyintéző —, ha a szerkesztőség dolgozóiból alakítanánk egy szocialista brigádot, amely a panaszokat „orvosolná”. Vagyis: tessék, tanuljunk meg mázolni, vízcsapot szerelni, parkettát, csempét cserélni! Nem is rossz ötlet. Mi viszont felkérnénk az ügyintézőket, hogy közben készítsék el az újságot. Lehet, hogy azt a választ kapnánk: talán jobban is megcsinálnák, mint mi. Az azonban biztos: mi az elvállalt munkákat időben • és precízen igyekeznénk elvégezni. Ügy tűnik, ez sokszor könnyebb volna, mint megtalálni — és intézkedésre bírni — az illetékeseket. Molnár Sándorné két” átugrálni. S mindemellett, sajnos, itt meg a közvilágítás sem tökéletes, így a közlekedés is veszélyessé válhat. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy új lakótelep elkészültéig sok gond adódik. Nem is ez ellen szólunk, hanem az érthetetlen, meg nem magyarázható dolgok ellen. Miskolczi József Miskolc, Bokányi Dezső u. *.. korai volt az „ijedelem”, nem akarták elvenni a Zsol- cai kapu—Katalin utca kereszteződésénél a kijelölt gyalogátkelőhelyet. Csupán pár napig hiányzott ott a zebra, mivel a Zsolcai kapu aszfaltszőnyegezése után — a kedvezőtlen időjárás miatt — szakaszosan festették fel az útburkolati jeleket Erre a zebrára november 4- én került sor. Egyébként ivözúti jelzőtáblával is jelezték már, hogy visszakerülnek a fehér csíkok az aszfaltszőnyegre. (Visszakérik a zebrát c. cikkünk lapunk november 3-i számában jelent meg.) * ... a forgalom gyorsítása érdekében tiltották meg a Felszabadítók útjáról a Budai József utcára való — balra, nagy ívű — bekanyarodást. A tilalmat közúti jelzőtábla hirdeti. S bár a kereszteződésben a záróvonalat nem festették fel, a gépjárművezetőknek illik tudni: útburkolati jel és jelzőtábla együttes alkalmazása esetén mindig a jelzőtábla a mérvadó, mert az a magasabb rangú jelzés. Ám, hogy egyértelműbbé tegyék as; említett kereszteződésben a közlekedés A Katowice utca 27—29— 31. szám alatti lakók telefonáltak szerkesztőségünkbe november 14-én: november 3. óta nem szállították el a házuk lől a háztartási szemetet. Oka: a szeméttároló konténer kerekei letörtek, ezért a Miskolci Köztisztasági Vállalat nem tudja elszállítani. Szerintük a házp. Ferenc, Miskolc: Kérjük, ha csak nincsen valami igen nyomós oka arra, hogy nevét és címét, „titkolja”, közölje velünk. Már csak azért is, mert közérdekű javaslatai igen figyelemreméltóak. Ha úgy kívánja, nevét nem hozzuk nyilvánosságra. De nekünk tudnunk kell. „Egy vendég” Amit leírt, felháborító. Am nekünk csak akkor van lehetőségünk rá, hogy foglalkozzunk vele, ha tudjuk valaki által bizonyítani. Gondoljon bele, ml történnék, ha a levele tartalmát elmondjuk ott, ahol kell. S akiket érint, egyszerűen azt mondják: nem igaz egy szó sem az egészből! Kénytelenek volnánk nekik hinni. Kivizsgálni az esetet csak úgy lehet, ha van tanú. A névtelen levél nem bizonyíték. Kérjük, közölje velünk a hiányzó adatokat. Hubay Szilárd, Izsófalva, Izsó Miklós u.: Panaszával foglalkozunk. Választ adunk rövidesen. rendjét, a Felszabadítók útján az útburkolati jelek megújítása során a tengelyvonalban záróvonalat, a Budai József utca csatlakozása felöl pedig terelővonalat festenek fel. (Melyiknek higgyünk c. cikkünk lapunk november 3-i számában jelent meg. A két válasz a KPM Közúti Igazgatóságától érkezett.) ... az utasellátó automatáik valóban nem minden esetben elégítik ki az utazók igényeit a Tiszai pályaudvaron. Az esti órákban ugyanis az Utasellátó 48. sz. vendéglátó üzeme az automatákhoz kezelőket — létszámhiány miatt — nem tud biztosíta- ri. De hat pavilonjukban és á' restiben” meleg ételt biztosítanak az étkezni kívánóknak. S azért drágább a pavilonokban a szendvics, mert több benne a „tartalom”. Az automata-szendvicsek azért „soványabbak”, mert az adagológép 2 forintos érmével működik, s csak ennyiért adhatnak „belevalót”. De attól az még szendvics! (Miért annyi, amerinyi ? c. cikkünk lapunk október 17-i számában jelent meg.) kezelőségnek kell gondoskodni a kerekek kijavításáról. A házkezelőség szerint viszont: addig nem tudják a konténert megjavíttatni, amíg az tele van szeméttel. Ördögi kő”. Ám, a fenti probléma korántsem mutatkozott ilyen „bonyolultnak”, amikor telefonon megkerestük a köztisztasági vállalatot. Rövid úton ígéretet kaptunk rá, hogy a rossz konténert kiürítik. Nem lesz tehát akadálya annak, hogy kijavíttassák. A lakókkal ee”ütt bízunk abban, hogy a javítás idejére *i házkezelőség gondoskodik cserekonténerről. Nem lenne jó, ha legközelebb ez adna okot a panaszra. A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 Ördögi kör
