Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
Mezőgazdasági kiállítás cs vásár Nyíregyházán ló lank kislEíUH Nyíregyháza-Sóstón a kiállítási csarnokban és a kul- túrpark területén szombaton nyitották meg a MÉM tizenkettedik tájjellegű mezőgazdasági kiállítását. A kiállítás ezúttal nemzetközi jellegű, hiszen Borsod-Abaúj-Zemp- lén és Szabolcs-Szatmár megyék kiállítóin kívül szerepelnek termékeikkel a Szovjetunió Kárpáton túli területének üzemei is. Komeáthy Lajos, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium információs központjának osztályvezetője elmondta, hogy a nyíregyházi kiállítás egy két éve kezdett sorozat befejezése. Tartalmában messze a legizgalmasabb és a leggazdagabb. Nem egyszerűen termékeket mutat be, hanem azokat a módszereket is, amelyekkel a közös gazdas4gok a kistermeik Sikerük volt a mezőkövesdi nyulaknak. A sztár ránk már csak fél füllel figyelt. löket segítik. Megyénk gazdaságai közül nagy sikere volt a mezőkövesdiek nyél- tenyésztéssel kapcsolatos kiállításának és a prügyi termelőszövetkezet bemutatójának. A prügyiek bármelyik gazdaságba adaptálható rendszert dolgoztak ki a háztáji' kisgazdaságok, a háztáji állattartás segítésére. sk Kerti traktor a tartozékokkal. A kereskedelem még keveset kínál... I (Kerényi László felvételei) A kiállításon az állattenyésztési ágazatok, a zöldség- és gyümölcstermesztés eredményei mellett ismertetést kap a látogató a kistermelők népgazdaságunkban betöltött szerepéről, az ötödik ötéves terv fejlesztési céljairól, az ajánlott termesztési és tartási rendszerekről. Kiállították termékeiket az ipari vállalatok is. Megyénkből a Tiszai Vegyikombinát és a Borsodi Vegyikombinát jelentkezett műtrágyával, fóliákkal, növényvédő szerekkel. Valamennyi kiállító gazdaság és vállalat gondoskodott a helyszíni tanácsadó-szolgálatról, a Vetőmag Vállalat ’ magbemutaíőf és -vásárt rendezett. Vásárolhatók a kiállításon vegyszerek, gépek, tenyészállatok is. A sorozat a jövő hétfői kapuzárással Nyíregyházán véget ér. A MÉM azt tervezi, hogy megyénként lesznek tájjellegű bemutatók, hiszen a közönség megszerette ezeket az alkalmakat, s a mostani forgalom is azt bizonyítja, hogy a kiállítók valóban értékes segítséget, számos jó tanácsot tudnak adni a közönségnek. B. G. Mám terem a citrom Villánylian Villányban, a római katolikus plébánia kertjében díszük az ország egyetlen a- badban termő citromfája. A 40—50 éves fa tökéletesen alkalmazkodott éghajlatú-k- hoz és a téli időszakban cem kap semmiféle védelmet, takarást. Az idén rekordtermést hozott: legalább háromszáz gyümölcs érett meg a hétágú cserjén. Laboratóriumban megvizsgálták a villányi citromot és meglenő eredményre jutottak. Kiderült, hogy két és félszer több benne a C-vitamin. mint az importált nemes citromban és kedvezőbb a savtartalma. Ezért felmerült az a gondolat, hogy érdemes lenne elsznporítani a cserjét és terméséből citromsavat vonnának ki ipari felhasználásra. ff«««»—fvcstel Vesfcek; Mindenféle äg.ylollat! Magas áron! Házhoz megyek! Címfelvétel: 38-859. A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT (Miskolc, József Attila u. 70., bejárat a Tüzér utcai személykapunál) az Autóközlekedési Tanintézetnél hivatásos /;■ / ff oei es férfi Oipjármivezefiket képez ki , A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétéi: ® legalább 8 általános iskolai végzettség, ® büntetlen előélet, © nőknél 18, férfiaknál 20 éves életkor, © szakmával nem rendelkezés. Jelentkezés 1977. november 2-án vagy 10-én 7 órakor, a vállalat ebédlőhelyiségében. Emléklap a brigádoknak Gyermeki az öregekért Fekete fejkendős nénikck, munkában megfáradt bácsi- kák ülték körül hétfőn délután a Szemére utcai 1. számú Üregek Napközi Otthonának feliérabroszos, virág- díszes asztalait. Az arcokon várakozással teli vidámság. Akit addig még a fejfájás, vagy valami más baj gyötört, az is elfelejtette, amikor Komdromy Éva és Varga Gyula, a Miskolci Nemzeti Színház művészei az alkalmi dobogóra léptek. Ko- máromy Éva kellemes emlékeket ébresztő, fiatalságukat idéző melódiacsokorral hódította meg közönségét, s amikor Varga Gyula lépett a színre, volt móka és kacagás. Vastapssal jutalmazott kettősüket és az énekszámokat Kalmár Péter kísérte. Ez a kis háziünnepség az öregek hetének kedves, hangulatos epizódja volt Eljöttek köszönteni az ünnepeiteket a „családtagok” is. így nevezte ugyanis Szilvást Lajos, a szociális otthon igazgatója azokat a brigádtagokat, akik évek óta gyermeki hűséggel látogatják a napközi otthon lakóit, s ha az idős nénikék, bácsikák háza táján segíteni kell, mindig szolgálatkészek. Eljöttek ez alkalommal is a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat Volán szocialista brigádjának tagjai, akik 3—3 konyharuhával kedveskedtek az ünnepeiteknek. Ugyanez a vállalat Clark Ádám szocialista brigádja egy hímzett térítőt és vázát ajándékozott az otthon szépítésére. A Nagy-miskolci Állami Gazdaság felsőzsolcai gyümölcsösének Zrínyi Ilona szocialista brigádja almával megrakodva érkezett. A Hazafias Népfront 1. kerületi nőbizottságának tagjai szendvicseket készítettek. A hálás tekintetek önmagukért beszéltek. Az ünnepeltek nevében a szociális otthon igazgatója mondott meleg hangú köszönetét, s emléklapot nyújtott át azoknak a brigádoknak, amelyek több mint öt éve szerető gondoskodásukkal veszik körül a magányos, idős embereket. Emléklapot kaptak: a MIK Volán szocialista brigádja, a Háziipari Szövetkezet Déryné szocialista brigádja. a Kisvárdai Szeszipari Vállalat miskolci likőrgyárának Kun Béla szocialista brigádja és a MÁV-bölcsőde dolgozói. Munka a munka után Vitáznak, vitázunk arról, hogy ki számít öregnek. Meddig számít az ember fiatalnak? Az egyik amerikai újság riportere feltette a kérdést: „miért ne lehetne az embereknek törvényes joguk ahhoz, hogy a munkahelyükön maradjanak mindaddig, amíg jól el tudják végezni munkájukat?” A kérdés régi keletű, de új hangsúlyt kap a progresszív országok gazdasági viszonyai között. Ismerek hajdani kohászt, aki az egyetemen ruhatárosi állást vállalt. Tudok olyan vállalati jogászt, aki nyugdíjazása után futári szolgálatot lát el. Akad olyan is, aki az ajándékozó, könnyeztető — s kényszerű — búcsúztatót követően felvállalt fél tucat társadalmi tisztséget, csakhogy tevékenyen múljon el a nap. De ismerek, ismerünk olyat is, akit a kényszerű semmittevés — s ebben az esetben a ténylegesen idézőjelbe tett „jól megérdemelt pihenés” — vitt a sírba; szinte egyik napról a másikra. Nem könnyű ez a kérdés! Tudjuk, hogy munkaerő-gondjaink feszítőek. Miskolcon naponta legalább ezer állás marad betöltetlen. Tucatnyi értékes gép nem jár, ezreket érő alkatrész és berendezés nem készül el, motorok maradnak begyújtatlan, áruk tonnái maradnak szállítatlan, mert kevés a kéz. A józan ész azt mondatja, hogy ne engedjük el őket: dolgozzanak még, s munkájuk váljon a társadalom javára, s az ő javukra is. S jönnek az ellenérvek: miért lépjünk „vissza”, amikor elértük, hogy a nehéz fizikai munkát igénylő munkakörökben a bányász, a kohász az átlagnál hamarabb mehessen nyugdíjba? Buzdítsuk-e többlet- munkára a kereskedőket, akik végre a heti 48 helyett 44 órát dolgoznak? De vannak az ellenérveknek ellenérvei is! Az 55 éves hengerész, aki már nem a nehéz fizikai munkát végzi, tehát nem hákot és fogót, hanem kapcsolót kezel; férfikorának verőfényes őszén nyugdíjas legyen-e? Külföldön arról vitatkoznak, hogy milyen megoldást találjanak. Ott a munkanélküliség alighanem perdöntő lesz. A kor szerint nyugdíjasok menjenek: adjanak teret, munkát, életlehetőséget a fiatalabbaknak. De nálunk úgy vetődik fel a kérdés: szükség van-e a nyugdíjas korú, de nem nyugdíjas vitali- tású öreg szakik szakismeretére, emberi és politikai érettségére egy dinamikusan fejlődő gazdaságnak? Tudom, számtalan adminisztrációs nehézség nehezíti * nyugdíjasok foglalkoztatását. Első megközelítésre az is különös lenne, ha a korábban nehéznek tartott szakmákban, éppen a könnyített munkakörülmények következtében, felemelnék a nyugdíjkorhatárt. De azt világosan kell látni, hogy a szakmák besorolása megváltozott. Néhány iparág olyan fejlődésen ment át, gptiely megkérdőjelezi a korábbi, tradicionális hierarchiát. A nehéz munka — könnyű munka, bonyolult munka — egyszerű munka fogalma éppen a napi, s gyorsan változó gyakorlatnak megfelelően módosult; s aligha kétséges, hogy fizikailag nehezebb utcát seperni, mint a csupa elektronika nemesacél-hengerműben, a kormánypa- don gombokat nyomni, kapcsolót kezelni. A ruhatáros kohászra, a futár jogászra hivatkozva írom, bizonyítom, hogy az 55—60 éves emberek nem tudnak, nem akarnak láb-lógató, csak derűs semmittevésben élő nyugdíjasokká válni. Más kérdés, ha valakinek egészsége, hajlandósága eleve lehetetlenné teszi a munka utáni munkát... De aki bírja erővel, s kedve is van hozzá, akit a szakmunka után nem elégít ki a nyugdíjasként végzett segédmunka: annak biztosítani kell a lehetőséget! S ennek a lehetőségnek nálunk kizárólag adminisztratív szabály szab határt. Olyan rugalmas, s az egyéni viszonyokra alkalmazható törvényre van szükség: amely ugyanúgy tiszteli az idősek, munkában megfáradt emberek pihenéshez való jogát, mint 1 a még munkabíró, többszörösen kipróbált szakemberek nyugdíjon túli, munkához való kedvét. A korábbi, nagyon is humánus rendelkezések egy még humánusabbal fejelhetők meg; amely egyként szolgálja a társadalom és az egyén érdekét: a nyugdíjasok munkához való jogát. B. I. Trolibusz az Még csak terv, de minden mellette szól (Folytatás az 1. oldalról) Az MTI jelentésének birtokában kerestük fel Seres Pétert, a Miskolc városi Tanács közlekedési csoportvezetőjét, aki maga is részt vett a tanácskozáson. Tőle kértünk bővebb információt a fentiekről. — A trolibuszokkal kapcsolatban el kell mondanom, hogy a KTE tanácskozásán már megfogalmazódott: gazdasági kérdések miatt egyelőre egy városban vezetik majd be a troliközlekedést, s az ott szerzett tapasztalatokat hasznosítják majd másutt is. Közismert, hogy Miskolc nem főváros formájú település, a tervezésnél és a megvalósításnál is más dominál majd, mint a fővárosban. A troliközlekedés kiépítése igen nagy anyagi ráfordítást igényel. A Közlekedési Kutató Intézet kimutatása szerint a felsővezeték és tartozékai kilométerenként 2,5 millió forintba kerülnek, annak ellenére, hogy ahol van villamosközlekedés — az áramátalakítók és egyéb berendezések megléte miatt —, ott előnyös a troli. Ehhez még hozzájárul, hogy egy autóbusz költsége ma már jócskán meghaladja az egymillió forintot. Elképzelések vannak arra is, hogy Ikarus—280 típusú karosszériába építenék az Olaszországból vagy Csehszlovákiából importált trolimotort, ám egyelőre ez csak terv. Ezek a trolik 8 százalékos emelkedőt is bírnának, így pl Idául az Avasra is közlekedtetni lehetne őket. Persze tudni kell, hogy ameny- nyiben a trolit meghonosítjuk a városban, az csak a jelenlegi autóbuszvonalakon lehetséges. Hogy mi indokolja a troliközlekedés reneszánszát? Elsősorban a környezetvédelem, no és az energiaválság. Miskolcon azonban a fentiek mellett hátráltatja megvalósulását, hogy ehhez új forgalmi telephely építésére lenne szükség, s az is, hogy jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd az MKV. Igaz, hogy a trolikat nők is vezethetnék ... S ami még lényeges: forgalomelterelés esetén leállna a troli- közlekedés, hiszen kötöttpályás járműről van szó. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz Miskolcon troliközlekedés. Csak az biztos, hogy mi leszünk az első vidéki trolis város. — A forgalomszabályozásról annyit: Miskolcon 12 csomópontban van forgalomirányító jelzőlámpa, s ezek közül csak egyet üzemeltet a KPM. Miskolci sajátosság ez, hiszen máshol valamennyi a KPM kezelésében van. Éppen ezért határoztuk el, hogy két éven belül olyan forgalomirányító központot hozunk létre — számítógép fel- használásával —, amely a központi 8—10 csomópont lámpáit automatikusan, a forgalmi viszonyoknak megfelelően működteti majd. A csomópontban levő gépkocsik számát érzékelők táplálják a számítógépbe, amely másodpercek töredéke alatt mérlegeli a helyzetet, s ennek megfelelően adja majd az impulzust a jelzőlámpáknak. (tóth)
