Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-12 / 266. szám
Csehov premier IVANOV Stm éppen újkeletű megállapítás, hogy micsoda rettentő nyűg klasszikusaink színrevitelekor a konvenció. Egy-egy drámának a hosszú évtizedek — sokszor egész színháztörténeti időszakok — folyamán kialakultak a megjelenítési (szcenirozási) hagyományai, s ezektől rendkívül nehéz szabadulni. Ha van szerző, akinek megszólaltatásánál erősek ezek a konvekciók, akkor Cseliovnál különösen. Már az iskolások leckeként beszélnek a jellegzetes csehovi csendről, a spleenről, a dráma szöveg mögötti áramlásairól, és így tovább. Akár bevalljuk, akár nem, Csehovot — kevés kivételtől eltekintve — mostanáig a nagyon erős hatású Szta- nyiszlavszky-iskola szerint játszották. Furcsa módon megfeled- kezve arról, hogy a századfordulón, illetve a tízes-húszas években szólaltak meg ezek a világhírű előadások . . . illés István, aki a megszállottak tiszteletre méltó hitével rendezi nálunk a Csehov-ciklust, önálló elképzelései mellett sem tudott mostanáig egészen szabadulni a hangulatok színházának rabságától. Mondom, mostanáig, mert az Ivanov mindenképpen fordulópontot jelent a Csehov-darabok színrevitelében, s a rendező pályáján. Ez az előadás új, s — le merem írni — színházteremtő szándékról tanúskodik. # A főtitkár megnyitja a kiállítást. Képünk előterében az új filatelista generáció, amelybe az idős, aranygyürűs bélyeggyűjtő is segít beplántálni ezt anemés szenvedélyt (Solymos László felvétele) Á miskolci bély az új klub és a Monográfia Kérdéseinkre válaszol: a MABÉOSZ főtitkára A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban megnyílt Varró Gyulának, az országszerte ismert, idős miskolci gyűjtőnek, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a MABÉOSZ megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére rendezett bélyegkiállítása. Az ünnepélyes megnyitó vendégeit — köztük Tátrai Jánost, a MABÉOSZ alelnökét, dr. Fövenyessy Józsefet, a bélyeggyűjtő szövetség területi titkárát, és Mészáros Jánost, a miskolci bélyeggyűjtő kör titkárát — M. Szilágyi Lajosné, a művelődési központ előadója és Fülöp László, a művelődési központ igazgatója köszöntötték. A jubileumi kiállítást dr. Wurm Ferenc, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének a főtitkára nyitotta meg. Méltatta a bemutató jelentőségét, majd találkozott a miskolci és a te- ileti filatelistá vezetőkkel, valamint a helyi sajtó képviselőivel. Az újságírók — köztük lapunk munkatársa — számos, a helyi bélyeg- gyűjtőket érintő kérdést tettek fel a főtitkárnak. — A miskolci bélyeggyűjtők évek óta várják, hogv megépüljön az új klub. Vajon még meddig kell várniuk erre? — kérdeztük elsőként dr. Wurm Ferenctől. — Sajnos, túl sok jót én sem tudok mondani. Köztudott, hogy a MABÉOSZ elnöksége már korábban megszavazta a miskolci klub építésének központi támogatását. Szerződésileg 1,2 mil- • lió forintot szánunk erre acélra. Nem rajtunk múlik azonban. hogy az építőipar mikor kezdi el annak a létesítménynek a kivitelezését, amelyben ez a klub is helyet kapna. — Korábban — no ezt tudomásunk szerint hivatalosan nem erősítették meg —, szó volt arról, hogy a klubban helyet kapna a Magyar Posta miskolci Bélyegmúzeuma Is — — Nagyon röviden csak annyit válaszolhatok, hivatalosan nem tudunk erről. Hallottam ugyan én is arról, hogy Bélyegmúzeum jön létre Miskolcon, ám az szinte bizonyos, hogy ennek nem az új klub ad majd helyet. — A miskolci bélyeggyűjtőket is érdekli, megjelcnik-e a Magvar Bé.lve*rek Mór*'vrrá fajának hetedik kötete? Hangzottak el városunkban java^l^t^ a kötet előfizetésének szervezését illetően is ... — Nyugodtan kijelenthetem. hogy a Monográfia hetedik kötete minden ellenkező híresztelésekkel szemben 1979-ben megjelenik. Az igaz, hogy az érdeklődés a vártnál kisebb; eddig mindössze 400—500 jelentkező A tévében: a Merénylők A két részesre összevont Ivanov, komédiaként szólal meg a Miskolci Nemzeti Színház színpadán; furcsa, bizarr leleplező játék, az igazi, nagy humanisták kegyetlen szókimondásának megfelelően. Hogy mennyire tuá-cos ez a törekvés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Illés István kitűnő díszlettervezője, Vayer Tamás leleplező leplek közé fogta a teret. A rendező ezeket a lepleket lebbenti fel a szó legszorosabb értelmében," s így elénk tárul a századvégi orosz világ, ebben a miliőben már nincsenek nyírfák, (mért nem ezek a lényegesek), nincs tücsök- ciripelés, nem gling-glangoz- nak öreg faliórák, a hangszerek pedig, melyek megszólalnak, fals, izgató hangot adnak. Egyszóval, nincs andalító harmónia, de van valósdi unalom. önpusztító evéá és ivás, vannak rosszul szabott, vedlett ruhák és el- íus -Vált életek. A vidéki orosz birtok udvarháza sivár és lehangoló; vodka- és heringszagú itt minden, és borzolja az idegeket a botladozó, nyekergő szonáta dallama. A szalon pedig a korabeli orosz élet valóságos panoptikumává nő ebben az előadásban. Egyaránt megrendítő és nevetséges, hogy miként építgeti mindenki a maga kis kártyavárát, melyet egyetlen lehelet képes összeomlasztani. A bezártságnak, a kiúttalanságnak, a sárba ragadt életeknek megdöbbentő kórképe bontakozik ki előttünk. Mindez egyszersmind magyarázat arra, hogy Ivanov közérzete rossz, és egyre rosszabb. Ez a fiatalember — aki élénk szemmel, nagy térvekkel és munkakedvvel indul huszonévesen az élet/ nek — ma már senkiben és semmiben nem lel örömöt. Nem elég erős ahhoz, hogy sorsán változtatni tudjon, és még nem eléggé gyönge és becstelen, hogy beletörődjön helyzetébe. Az Ivanov Csehov első, egész estet betöltő színpadi műve, de mindaz benneíog- laltatik, ami a későbbi íróra, a későbbi Csehov-drá- fnákra annyira jellemző. Ez a dráma természetesen meg s^fn közelíti például a Cseresznyéskert tökéletességét (Csehov itt mág retorikus, tylbészélő; mindazt sokszorosan kimondja, amit a későbbiekben csak a szituációk csendjével sugall), de nyers izgalmával képes felrázni a mai nézőket is. * • Illés István biztos kézzel ragadta meg a drámai anyagot, elsősorban arra a Cse- hovra figyelve* aid komédiának nevezte darabjait, aki nemcsak szánandó.iak, hanem nevetségesnek találta hőseit, s aki azt vallotta (mikor a rendezők, színészek faggatták), hogy fölösleges külön instrukciókat adnia, hiszen mindent „bele- írt” a drámába. A jól szervezett előadás csaknem a lehető legjobb szereposztásban került színre. A színház nagy nyeresége a Marosvásárhelyről hozzánk^ szerződött Bács Ferenc, akiről a legkevesebbet mondjuk akkor, ha leírjuk, hogy kitűnő adottságokkal és nagy mesterségbeli tudással rendelkezik. Ez a férfias férfi — remék orgánummal és magas rendű mozgáskultúrával —- a szenvedés és a «íenvedély ritkán látott ciója mélységeit volt képes bemutatni. Már eleve magas hőfokon kezd, de szerencsére nem jut el az egzaltáltságig. A második részben hallott öntépő monológja színészi csúcsteljesítmény. (Mindazonáltal javára vált volna ennek a szövegrésznek bizonyos kurtítás.) Sajnáljuk, szánjuk, nevetjük vagy megvetjük Ivanovot? Ez a kérdés az előadás és persze a dráma egyik nagy problémája. Nincs is erre egyértelmű válasz a játék közben, csak előadás után teremti meg a néző a maga szintézisét. S ebben nagy érdeme van a színésznek, aki a sokrétű, a bonyolult, az esendő és a kapaszkodó, de megkapaszkodni gyenge ember színeiből keverte ki a figurát. A drámában mindvégig Ivanovról van szó, az ő alakjához, jelleméhez való viszonyuk szerint született meg a többi szerep. Nem sokrétűen, bonyolultan, hanem egyértelműen, olykor szimp- lifikálva, sőt karikaturiszti- kusan keltek életre a többi figurák. Itt elsősorban Vitéz László romlott, kupeclelkű Borlcinjára, Blaskó Balázs gyűlöletesen becsületes, és ennélfogva korlátolt orvosára, Palóczy Frigyes mániákus kártyására, Martin Márta buta és élveteg Babakinájá- ra. Mát hé Éva falánk és szószátyár öregasszonyára gondolunk. Természetesen minden alakításról — egy-egy remeklésről van szó — hosszan és elemzőbben lehetne, kellene írni. Ebbe a sorba tartozik Reviézky Gábor Sabelszki j grófja is. Reviczkyben igen jó színészt ismerhettünk meg. aki remekül tudta érzékeltetni a gróf romlottságát, kiürül tségét. A figura mániákus, és önmagának tetszelgő filozófiájával azonban egy kicsit adósunk marad. Az előadás kevés szavú, kevés eszközJ, de nagy erejű szí- nészi alakítása a Kovács Máriáé. Ez a világ a Zinaida Szavisnák világa. A korlátolt és kegyetlen embereké. Kovács Mária néhány rezdülésével képes uralkodni az egész társaságon. Öt semmi sem érinti meg sem a spleenből, sem az elvesző, a megnyomorított szépségekből, a felvillanó tiszta érzésekből. Az ostoba gőg magabiztossá teszi, ha retteg, csak a pénzért retteg, s kegyetlenül eloltja (képletesen is) a világító, fényt adó gyertyákat. Férje, Lebegyev szükségképpen csak olyan lehet, mint amilyennek Fehér Tibor megformálásában láttuk; vagyis valódi jóra képtelen jó ember. Akinek hajdani szellemét (mert nem lőtte magát idejében főbe, s nem is fogja), szétáztatta a vodka, s megfojtották a ku- porgató kezek. Lebegyev nagyon jelentőssé nő ebben az előadásban. Kár, hogy Fehér Tibor a darab végére kicsit elfárad. Hosszabban kell szólni arról a két nőalakról, akiknek sorsa összefonódik Ivanové- val. Gyönqyössy Katalin lázas rajongása (Anna Petrovna, a feleség) egy beteg testu és érzékeny lelkű asszony í .emélyiségének mélységeit tükrözi. Már-már taszító ragaszkodása Ivanovhoz világossá teszi a főhős egyik dilemmáját. Gyöngyössy egyet- leh pillanat alatt semmisül meg (még fizikai halála előtt), akkor, amikor Ivanov kegyetlen brutalitással szemébe vágja: meg vannak számlálva napjai. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a kicsit bőbeszédű darabban Illés István szavak nélkül is képes sokat mondani. Az első rész záró^épe — mikor tűzijáték petárdái világítják meg Ivanov és Szasa születő szerelmét, s erre az idilli képre rákopírozódik a feleség hátté' öen megjelenő fekete ruhás alakja — nemcsak megrendítő, hanem mély értelmű, s előrevetíti az eseményeket. Tulajdonképpen csak egyetlen szereplővel van vitánk, gondunk. A F'oll Zsuzsa alakította Szasa nem találta meg a figura hangját, színeit. Dikciói — sajnos, ős is hosszú monológokra kényszerül — kongóak, külsődlegesek. Mikor Ivanovot meglátogatja, az emancipált nő rosszul értelmezett magabiztosságával szólal meg: elvész a leányalak tiszta lírája, naiv rajongása. (Ebben a jelenetben rosszul választották meg öltözékét is; a századforduló hölgyei szoknyában lovagoltak.) Sajnos, semmit nem tudunk meg abból, hogy Szasa mennyi gyötrődés után vállalkozott erre a látogatásra. Szerencsére az utolsó képben kicsit megvigasztal bennünket; itt érezzük kétségbeesett kapaszkodását, gyötrődését, önmagát is áltató mondatai mögött félelem bujkál, örültünk Hídvégi Eleknek (Je- CToruska), aki úgy építgette ká '•’•alapokból a maga kis tornyát-várát, hogy képes volt summázni ezt az inogó alapokon álló századvégi orosz világot. Az előadás végig szenvedélyes, magas hőfokú. A kis megállások, tétovaságok később bizonyára el fognak tűnni. GYARMATI BÉLA 1972-ben készült ez a francia- olasz—NSZK film, amely Ben Barka haladó politikus pari: meggyilkolásának körülményeit, kísérelte meg feltérképezni, a valóságtól kissé elvonatkoztatva — a szereplők nevei nevei sem valóságosak —, megkeresve a politikai gyilkosság hátterét, erővonalait. A titkosszolgálat kezében tartja Durien újságírót, s arra veszik rá, hogy a vele jóbará^sá-- ban levő Sadielt, a harmadik világ egvik vezptő szeméi-" Genfből Párizsba hívja. Durien egy iévéműsort készít elő, amelyben Sadiel is megszólalna. Közben azonban rá kell jöntve, hogy ennek az ügynek a szervezői egytől egyig a bata’mi gépezet szolgálatában állnak. A nagyszerű szereplőgárda még inkább emeli a film hitelét, alakításaik, figurájuk teszi hű-"-' és krimiizgalmüvá Sadiel elrablásának történetét. A főbb szerepekben Jcan-Louis Trintig- nant, Gian Maria Volonte, Michel Piccoli, Philip Noiret és Jane Sccberg. (Ma este 20.05-től láthatjuk a tévében. Békés Rita A Rónai Sándor Művelődési Központban hétfőn du. 6 órakor kezdődik Békés Rita élménybeszámolóval egybekötött zenés, irodalmi műsora. A Volgától az Amaakadt. Ha figyelembe veszem, hogy csak az Önök területi köréhez mintegy 13 ezer gyűjtő tartozik, s az országban mintegy 150 ezer felnőtt és 30 ezer ifjúsági szervezett bélyeggyűjtőt tartunk nyilván, akkor ez a szám, bizony kevés. Ami a szervezést illeti, a Filatéliai Szemlén keresztül hívtuk és hívjuk fel bélyeggyűjtőink figyelmét, hogy fizessenek elő a Monográfia 7. kötetére. A postai kiértesítés sokba kerülne ... Hadd hívjam fel a gyűjtőink figyelmét arra, hogy a szövetségben be lehet szerezni a Monográfia korábbi köteteit is. — Hogyan ítéli meg a MA* BßOSZ új főtitkára a vidéki körök bélyegellátását? Miskolcon is gyakran hangzanak el krifkai megjegyzések, erről mi a véleménye? — Azt mondhatom, hogy a szövetségen nem múlik a vidéki körök gyorsabb, jobb ellátása. Sokkal inkább a nyomdai kaoacitáson, illetve a nyomdai munkán. Példa erre, hogv az új Légiposta-sorozat FDC-it rosszul készítette el a nyomda, s emiatt volt a késés. A szövetség még jobb kapcsolatot szeretne kialakítani a vidéki körökkel; ezért is tettem örömmel eleget a miskolci meghívásnak. Ny. I. Nemzetközi dzsesszkoncert A Magyar Rádió és a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörő- ház közös szervezésében, nemzetközi dzsesszkoncert színhelye lesz hétfőn este a Rónai Sándor Művelődési Központ. Á fél 8-kor kezdődő műsorból 9-től 10 óráig elő közvetítést sugároz a Kossuth adó. A koncerten két külföldi és két hazai együttes lép fel: Lengyelországból dzsesszrockot játszó Laboratórium zenekar (akiknek nálunk is megjelent már nagylemezük), Csehszlovákiából a Prágai biqband. A magyar színeket Peqe Aladár és együttese, valamint Gal- lusz György és együttese képviselik. előadóestje zonasig (A Nagy Október és a világ) című est közreműködői: Róbert László újság- "ó és Múzsái András énekes, gitárművész. Teljesebb az öröm, ha ajándéka idejében érkezik! A Posta kéri: szóló küldeményeit már most adja fc A küldeményben helyezze el a cimmásolatot, tüntesse fel a címzett irányítószámát és előtte az ország betűjelét! 9 MAGYAR POSTA A saját irányitószámát se feledje el feltüntetni I
