Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
STOP! KÖZLEKEDÜNK! Két embpr kétszer harminc éve Javító mondta a javíttatána • a Ügyfélszolgálati ankét a hejőcsabai szervizben Kézzel vert kötél „Szülői értekezleten” jártunk tegnap az AFIT hejőcsabai telepén. A rossz nebulók szüleit — a gépkocsitulajdonosokat ' — hívták egybe egy kis autónevelési eszmecserére. A tulaj nem lehet ott A szerviz immár negyedszer rendez, hivatalos néven: ügyfélszolgálati ankétot, ahol hasznos tanácsókat kaphatnak az autósok a javításhoz és karbantart#Megismerhetik gép k helyes kezelését, gönci it és kialakulhat az egészséges bizalom a szerelőkkel szemben. Az „osztályfőnök”, a szerviz vezetője. Juhász JáSikeres bélyegbemutatót rendezett november 4-től 12-ig a Miskolci városi és Járási Rendőrkapitányság bélyeggyűjtő köre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a MABÉOSZ megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. ★ Ma zárul Leninvárosban az országos hírlap- és szakfolyóirat- kiállítás, ahol alkalmi bélyegzést is szerezhetnek azok a gyűjtők, akik eddig nem szerztek erről tudomást. November 19-én, szombaton, a városi sportcsarnokban a ritmikus sportgimnasztika X. Inter- víziós Kupa mérkőzéseinek színhelyén kihelyezett postahivatal működik, ahol alkalmi bélyegzéssel látják el az ott feladott küldeményeket, és emléklapot is kibocsátanak. ★ November 22-én jelenik meg Ady Endre születésének 100. évfordulója emlékére a Magyar Posta legújabb bélyege, a költő arcképével, 1 Ft-os névértékben. A 4 bélyeget tartalmazó bélyegnos tájékoztatta az egybegyűlteket a vállalat helyzetéről, a várható fejlesztésekről. Megtudtuk: mióta átadták az- új lakatosműhelyt. 40 százalékkal nőtt az üzem befogadóképessége. Ennek ellenére még mindig nem tudják azonnal fogadni a karambolos kocsikat. Ehhez kétszer annyi karosszérialakatos kellene. A szerelők létszáma kielégítő; az egyes csoportok mindig azonos típuscsaládot javítanak. A fiatalokat házi tanfolyamon oktatják a gyors és korszerű javítás fogadásaira, és megismerkedhetnek a friss típusokkal is. Elkészült az új alvázvédő helyiség. Ennekkap- csán hallhattunk arról a káros gyakorlatról, miszerint általában csak akkor viszik alváz- és üregvédelemre a koIvet Nagy Zoltán grafikusművész terve alapján, a Pénzjegynyomdában készítették. ★ November 27-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel gyorscserét rendez a MABÉOSZ és a városi bélyeggyűjtő kör Miskolcon, a Zsigmondy utca 2. szám alatti összejöveteli helyiségben. (ÉAÉV-.székház.) A gyorscserén minden MABÉOSZ-tag díjtalanul részt vehet. ★ A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége, a KISZ és a Magyar Üttörők Szövetsége egyetértésével az Országos Ifjúsági Bélyeggyűjtő Bizottság az 1977—78-as tanévben negyedik alkalommal hirdeti meg az ifjúsági filatelista vetélkedőt. A két korcsoport tagjai, 10—14 és 15—18 évesek, két fordulóban mérhetik össze tudásukat a területi vetélkedőbe jutásért, szóban és írásban. Jó, ha időben felkészülnek a szakkörök, mert a köri, városi és megyei vetélkedők megrendezésének határideje 1977. december 31. A területi fordulókra 1978. január 5-ig kell eljuttatni a nevezéseket a MABÉOSZ területi irodájának vezetőjéhez. A versengéseket 1978. január 10. és február 8. között bonyolítják le. Bővebb tájékoztató a Filatéliai Szemle szeptemberi számában található. V. Gy. csikat, amikor kikezdte őket a rozsda. Pedig ezt először még új állapotában kell elvégezni, s ha télen is járnak vele, akkor bizony célszerű évenként megismételni. A hallgatók közül sokan megkérdezték ; miért nem lehet a javítást folyamatát végigkísérni az üzemben? A munkahely veszélyei miatt ez sajnos nem lehetséges. Sok ügyfél balesete indokolja e döntést. A szerelők sem veszik szívesen, ha ott szorgoskodik a kocsi körül a tulaj’, mert közülük bizony kevesen maradnak csendben. Az okoskodó, a szívóskodó ügyfél pedig csak felidegesíti a dolgozókat, ami mindenképpen a munka rovására megy. Hallottunk arról, hogy befejezés előtt áll az új munkafelvevő és ügyfélváró épülete. Kis mennyiségben ugyan, de árusítani fognak alkatrészt is az üzemben. A karambolos kocsik biztosítási ügyeinek megkönnyítésére az ÄB egy szakembere állandóan a telepen fog tartózkodni. /Ve a gumia takarékoskodjunk ! Az esti órákba nyúló eszmecserén felszólalt Vincze László adjunktus, a Közlekedésbiztonsági Tanács tagja, aki a legutóbbi közlekedési akció tanulságairól beszélt. Elsősorban a rosszul beállított fényszórókra hívta fel a figyelmet. Nem elég a szervizben helyesen beállítani a tükröket, az izzókat is szabályosan kell a helyükre tenni. Végül több baleset elemzése kapcsán óva intette a gépjárművezetőket attól, hogy lekopott gumival járjanak. A drótgyáriak mondják: a laposkötél a mi tokajink ... (Herényi felv.) Pedzegetem a kérdést, ízlelgetjük egymást. Miért olyan jó hangulatú ez a gyár? A férfi sovány és vékony; ha nem tudnám, nem hinném róla, hogy 32 éve dolgozik itt, hogy egyharmad évszázadon át nehéz vasakkal birkózott. Kasuba Ferencnek hívják, a December 4. Drótművek sodrómű gyáregysége Auróra brigádjának tagja. — A családias hangulathoz kell egy jó családfő is — mondja végül. Nem tudom, kire gondol. Áz igazgatóra? A gyáregységvezetőre? Vagy a brigádvezetőre? Veres Albert, a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel kitüntetett kollektíva első embere szívesebben beszél a munkáról, a párját ritkító eredményeket produkáló gyárról, mint hogy ilyen intim kérdésre válaszoljon. — A mi brigádunkból csak nyugdíjba mennek.. Tizenhét esztendeje már, hogy az Auróra megalakult. A 18 tagú kollektívából kilenc ember alapító. Veres Albert brigádja készíti a gyár egyik remekét, a laposkötelet. Ö is, Kasuba is emlékszik még a hősi időkre, amikor ezt a tenyérnyi széles, méterenként harmincnegyven kilogrammot nyomó kötelet kézzel „verték”, készítették. — Az volt ám a kunszt! Nemcsak ügyesség kellett hozzá, hanem erő is. Ha két ember egy műszak alatt megcsinált 12—14 métert, akkor már jól dolgozott, akkor már megérdemelte a kenj'eret. Most, egy sok országban védett szabadalom alapján, egy itt kigondolt, itt készített gép gyártja a bányafelvonók nélkülözhetetlen kötelét. A termelékenység a tízszeresére nőtt, s megszűnt a nehéz fizikai munka. — A régi szép idők? — A két férfi belefeledkezik az emlékekbe. — Még kesztyűnk sem volt! Először ronggyá szakadt a tenyerünk, aztán megkérgesedett, s kemény lett, mint a vas. Nem hpsi pózba merevedve mondják, mesélik munkájukat, életüket. Fehér asztal mellett ülünk, borozga- tunk. Két székkel arrébb az igazgatóhelyettes arról mesél, hogy egy nagy hírű nyugati kötélgyár „lekoppintotta” a laposkötél-készítő gépet. Kicsit megbütykölték. hogy azért ne minden ízében hasonlítson, s a merevítő fémszegeket műanyaggal helyettesítik ... Most persze pereskednek, de: nagy a világ, s ez a cég kicsi. Aligha nyerik meg a Sajó-partiak a pert... Csak az a vigasz marad, hogy világhíres terméküket ugyanúgy hamisítják külföldön, mint a tokaji bort. A brigádvezető a fehér asztal mellé az üzemből jött. El is késett egy kicsit. — Dolgom volt .— magyarázkodik pironkodva. — Ma először készítettünk SZÉP KÁBELT. Ügy mondja, olyan áhítattal, olyan szakmai alázattal, hogy csupa nagybetűvel kellett írnom. A paramétereket nem firtatom. Ez a csillogóvillogó, hüvelvkujj-vastag acél-alumínium kábel mosta sláger. Ha rájuk hallgatnék, akkor ez az alkalmi beszélgetésből riporttá kerekedett eszmecsere csak arról szólna, hogy mennyivel több fülecselt kötelet készítettek,. mint amennyi a terv volt; hogy az Albertirsa—Vinyica közötti távvezeték kikötősodronyait határidőre, s jó minőségben átadták a megrendelőnek; hogy az ugyancsak újdonságnak számító KORALL (korrózióálló) kábel élettartama gyakorlatilag végtelen; hogy hány újításuk volt; hogy a Szovjetunióba szánt laposkötél exportterve már október 28-én teljesült. Inkább visszatérek a bevezetőben feltett kérdésre. Mitől ilyen jó hangulatú ez a gyár? Veres Albertnek felesége, lánya is a sodróműben dolgozik. Kasuba felsorolni is alig győzi, hogy két lánya, bátyja, húga, öt sógora és sógornője is a drótgyárban keresi a kenyeret. — S ez a kenyér egyre nagyobb lesz! — mondják büszkén, a jó gazda önérzetével. Tudom, volt olyan esztendő — tíz éve sincs ennek —, amikor negyven forint volt a nyereségrészesedés. Nem is tartott tovább a Kulacshoz címzett vendégfogadónál ... De a veresalbertek, a kasubák akkor is maradtak. Kitartottak. BRACKÓ ISTVÁN Bányamentőnek lenni... Készülékek az éleiéit Bányásznak lenni rang. Bányamentőnek lenni felelősség. Felelősség a társért, s felelősség a saját életért is. A vakmerőség itt nem vezet célra. Figyelmes, előrelátó, meggondolt, egész (!) emberre van szükség, aki az önkéntes szolgálatra többnyire a termelőmunkából megy. Csaknem háromezer bányamentőnk elméleti és gyakorlati képzését, illetve életmentő készülékekkel való felszerelését a legmagasabb szintre kell emelni. A tanfolyamok, a kiképzések idejét az eddigi nyolcvan óra helyett százhúszban állapították meg. A Borsodi Szénbányáknál az elkövetkezendő esztendőkben mintegy hétmillió forintot fordítanak a bányamentők felkészítésére, a hiányok pótlására. Orvosi készülékeket, vizsgálóberendezéseket s úgynevezett négyórás önmentőket vásárolnak a pénzből. (kerényi) Sitten a ló Olvasom, hogy az Egyesült Államokban letartóztattak egy lovat. Az előzmények rövid története a következő. A Belmont Park-i versenyen indult egy teljesen esélytelen ló, név szerint Lebon. A közepes képességű paripa — o fogadók legnagyobb meglepetésére — elsőnek futott a célba. Aki rátett, jól járt: ötvennyolcszoros pénz ütötte a markát. Lebonból pedig sztár lett. Csakhogy ekkor jött a bökkenő: az egyik újság első oldalán a Lebont ábrázoló kép láttán egy lószakértő úgy nyilatkozott: ez a ló nem is Lebon, hanem Cinzano! Viszont emez utóbbi gazdája hónapokkal ezelőtt hivatalosan kijelentette, hogy a sok versenyt nyert paripa sérülés következtében kimúlt. Mármost mi az igazság? A dolog kivizsgálását nyomozó- hatóság vette kézbe s mindenekelőtt letartóztatta — a győztes lovat. De melyiket? Lebont vagy Cinza- nót — ez itt a kérdés. Pontosabban: ki kell deríteni a gyanúsított személyazonosságát. Szerintem nem lesz könnyű dolga a hatóságnak. Mert például hiába fogják vallató- ra, hogy kicsoda maga, nyikkanni sem fog. De, ha sportképességein túl a beszédképesség is megadatott volna a paripának, a kérdésre akkor se mondana többet, mint ennyit: az vagyok, akinek lát, vagyis ló! A nevét semmiképp sem árulná el, mert ha történetesen bevallaná, hogy ö a Lebon, oda a dicsőség, visszaszáll az ellenfélre, akit végre sikerült legyőzni. Ha viszont töredelmesen bevallaná, hogy ő mégiscsak a Cinzano, diszkvalifikálnák, mert végtére is egy holt hírét keltett ló nem nyerhet versenyt akkor sem, ha nevet változtat. A megvesztegetés sem használna semmit. Ha esetleg a hatóság embere dupla zabmennyiség ígéretével akarná megvesztegetni, bizonyára így hangoznék a sportszerű válasz: — Uram, ön ugratni akar engem? Tudhatná, én nem akadályversenyző ló vagyok! ... A sövényt és a vizesárkot világéletemben utáltam ... Ne, ne vágjon közbe, kérem! Tudom, mit akar mondani. A szokványos példáló- zást, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ne, ne erőlködjön! Mister Mark Gerald nélkül — bizonyára tudja, ö a gazdám — egy nyi- hanást se nyilatkozom tovább. Különben is, nála van a személyi igazolványom, ő bizonyíthatja, Lebon vagyok-e, avagy Cinzano. Ami egyébként nekem teljesen mindegy. Egy tény: én voltam a befutó! A paripának nyilván igaza van... volna. Azonnali szabadlábra helyezést érdemelne, méghozzá óvadék lefizetése nélkül. Vagy ha így nem megy, fizessen Mister Gerald. Van miből. A holtnak nyilvánított Cinzanóért ugyanis a biztosítási társaságtól 150 ezer dollárt vágott zsebre. Továbbá tetemes pénzt hozott a konyhára Lebon, netán az ál-Lebon, hiszen „a Lebon sikerére fogadp nagyon kevesek egyikké éppen a ló gazdája volt”. ,Az állatbaráti gesztus következő megnyilvánulása az volna igazából, ha Mister Geraldot fognák vallatom. Még mielőtt a koronatanú — akár Lebon, akár Cinzano — öröklétre nem szenderül a rácsok mögött, mert bizony mondom, volt már ilyenre (emberi) példa! S bármilyen bizarr dolog is, hogy — a történelemben először — letartóztattak egy lovat, még megtörténheti hogy mártírt csinálnak belőle. Még ráfogják, hogy egyenes leszármazottja annak az Itáliában élt lónak, amelyet Caligula császár consul- nak nevezett ki. A név: Cinzano is sejtet valamit. Jó lesz vigyázni! De ha mégis Lebon? Legyen bármelyik, nem engedheti meg magának az amerikai államjog azt a luxust, hogy egy ló orránál fogva vezesse a törvényt! .. . Elnézést a fura gondolatokért, de az eset sem kevésbé az. Leültetnek egy szerencsétlen lovat, miközben a gyanútlan fogadó fut a dollárjai után ... !-#• A képünk jobb oldalán látható, két darabból álló szerkentyű egy Wartburgnak volt a féktárcsája. A gazdája azzal vitte be kocsiját, hogy elöl valami zörög. Hát ez zörgött. A teljesen lekopott fékbetétek papírvékonyságúra köszörülték az eredetileg majd’ tíz milliméteres féktárcsát, ami aztán le is vált a dobról. Szinte páratlan, hogy valaki így elhanyagolja a kocsiját. Ez már nem csupán műszaki analfabétizmus, hanem felelőtlen, s igen veszélyes játék, mely komoly életveszéllyel járhat a forgalomban. Sajnálatos gyakorlat, hogy amíg a kocsi garanciális, addig ■ mindent ki akarnak cseréltetni rajta — mert ingyen van —, garancián túl pedig gyakran évekig sem nézetik meg szerelővel, ha látszólag nincs vele baj. IÍÉLYEGGYŰJTÉS
