Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-11 / 265. szám

STOP! KÖZLEKEDÜNK! Két embpr kétszer harminc éve Javító mondta a javíttatána • a Ügyfélszolgálati ankét a hejőcsabai szervizben Kézzel vert kötél „Szülői értekezleten” jár­tunk tegnap az AFIT hejő­csabai telepén. A rossz ne­bulók szüleit — a gépkocsi­tulajdonosokat ' — hívták egybe egy kis autónevelési eszmecserére. A tulaj nem lehet ott A szerviz immár negyed­szer rendez, hivatalos néven: ügyfélszolgálati ankétot, ahol hasznos tanácsókat kaphat­nak az autósok a javításhoz és karbantart#Megis­merhetik gép k helyes kezelését, gönci it és ki­alakulhat az egészséges bi­zalom a szerelőkkel szem­ben. Az „osztályfőnök”, a szerviz vezetője. Juhász Já­Sikeres bélyegbemutatót rende­zett november 4-től 12-ig a Mis­kolci városi és Járási Rendőrka­pitányság bélyeggyűjtő köre a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. és a MABÉOSZ megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. ★ Ma zárul Leninvárosban az or­szágos hírlap- és szakfolyóirat- kiállítás, ahol alkalmi bélyegzést is szerezhetnek azok a gyűjtők, akik eddig nem szerztek erről tudomást. November 19-én, szombaton, a városi sportcsarnokban a ritmi­kus sportgimnasztika X. Inter- víziós Kupa mérkőzéseinek színhelyén kihelyezett postahi­vatal működik, ahol alkalmi bélyegzéssel látják el az ott fel­adott küldeményeket, és emlék­lapot is kibocsátanak. ★ November 22-én jelenik meg Ady Endre születésének 100. év­fordulója emlékére a Magyar Posta legújabb bélyege, a költő arcképével, 1 Ft-os névértékben. A 4 bélyeget tartalmazó bélyeg­nos tájékoztatta az egybe­gyűlteket a vállalat helyze­téről, a várható fejlesztések­ről. Megtudtuk: mióta átad­ták az- új lakatosműhelyt. 40 százalékkal nőtt az üzem be­fogadóképessége. Ennek elle­nére még mindig nem tud­ják azonnal fogadni a ka­rambolos kocsikat. Ehhez kétszer annyi karosszériala­katos kellene. A szerelők lét­száma kielégítő; az egyes csoportok mindig azonos tí­puscsaládot javítanak. A fia­talokat házi tanfolyamon ok­tatják a gyors és korszerű javítás fogadásaira, és meg­ismerkedhetnek a friss típu­sokkal is. Elkészült az új al­vázvédő helyiség. Ennekkap- csán hallhattunk arról a ká­ros gyakorlatról, miszerint általában csak akkor viszik alváz- és üregvédelemre a ko­Ivet Nagy Zoltán grafikusművész terve alapján, a Pénzjegynyom­dában készítették. ★ November 27-én, vasárnap dél­előtt 10 órai kezdettel gyorscse­rét rendez a MABÉOSZ és a vá­rosi bélyeggyűjtő kör Miskol­con, a Zsigmondy utca 2. szám alatti összejöveteli helyiségben. (ÉAÉV-.székház.) A gyorscserén minden MABÉOSZ-tag díjtalanul részt vehet. ★ A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége, a KISZ és a Magyar Üttörők Szövetsége egyetértésével az Országos Ifjú­sági Bélyeggyűjtő Bizottság az 1977—78-as tanévben negyedik alkalommal hirdeti meg az ifjú­sági filatelista vetélkedőt. A két korcsoport tagjai, 10—14 és 15—18 évesek, két fordulóban mérhetik össze tudásukat a területi vetél­kedőbe jutásért, szóban és írás­ban. Jó, ha időben felkészülnek a szakkörök, mert a köri, városi és megyei vetélkedők megren­dezésének határideje 1977. de­cember 31. A területi fordulókra 1978. január 5-ig kell eljuttatni a nevezéseket a MABÉOSZ területi irodájának vezetőjéhez. A ver­sengéseket 1978. január 10. és február 8. között bonyolítják le. Bővebb tájékoztató a Filatéliai Szemle szeptemberi számában található. V. Gy. csikat, amikor kikezdte őket a rozsda. Pedig ezt először még új állapotában kell el­végezni, s ha télen is járnak vele, akkor bizony célszerű évenként megismételni. A hallgatók közül sokan meg­kérdezték ; miért nem lehet a javítást folyamatát végigkí­sérni az üzemben? A mun­kahely veszélyei miatt ez sajnos nem lehetséges. Sok ügyfél balesete indokolja e döntést. A szerelők sem ve­szik szívesen, ha ott szor­goskodik a kocsi körül a tu­laj’, mert közülük bizony kevesen maradnak csendben. Az okoskodó, a szívóskodó ügyfél pedig csak felidegesí­ti a dolgozókat, ami minden­képpen a munka rovására megy. Hallottunk arról, hogy befejezés előtt áll az új munkafelvevő és ügyfélváró épülete. Kis mennyiségben ugyan, de árusítani fognak alkatrészt is az üzemben. A karambolos kocsik biztosítá­si ügyeinek megkönnyítésére az ÄB egy szakembere ál­landóan a telepen fog tar­tózkodni. /Ve a gumia takarékoskodjunk ! Az esti órákba nyúló esz­mecserén felszólalt Vincze László adjunktus, a Közle­kedésbiztonsági Tanács tag­ja, aki a legutóbbi közleke­dési akció tanulságairól be­szélt. Elsősorban a rosszul beállított fényszórókra hívta fel a figyelmet. Nem elég a szervizben helyesen beállíta­ni a tükröket, az izzókat is szabályosan kell a helyükre tenni. Végül több baleset elemzése kapcsán óva intet­te a gépjárművezetőket attól, hogy lekopott gumival járja­nak. A drótgyáriak mondják: a laposkötél a mi tokajink ... (Herényi felv.) Pedzegetem a kérdést, íz­lelgetjük egymást. Miért olyan jó hangulatú ez a gyár? A férfi sovány és vékony; ha nem tudnám, nem hinném róla, hogy 32 éve dolgozik itt, hogy egyharmad évszáza­don át nehéz vasakkal birkó­zott. Kasuba Ferencnek hívják, a December 4. Drótművek sodrómű gyáregysége Auróra brigádjának tagja. — A családias hangulat­hoz kell egy jó családfő is — mondja végül. Nem tudom, kire gondol. Áz igazgatóra? A gyáregy­ségvezetőre? Vagy a brigád­vezetőre? Veres Albert, a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja címmel kitüntetett kollektíva első embere szí­vesebben beszél a munká­ról, a párját ritkító eredmé­nyeket produkáló gyárról, mint hogy ilyen intim kér­désre válaszoljon. — A mi brigádunkból csak nyugdíjba mennek.. Tizenhét esztendeje már, hogy az Auróra megalakult. A 18 ta­gú kollektívából kilenc em­ber alapító. Veres Albert brigádja ké­szíti a gyár egyik remekét, a laposkötelet. Ö is, Kasuba is emlékszik még a hősi idők­re, amikor ezt a tenyérnyi széles, méterenként harminc­negyven kilogrammot nyomó kötelet kézzel „verték”, ké­szítették. — Az volt ám a kunszt! Nemcsak ügyesség kellett hozzá, hanem erő is. Ha két ember egy műszak alatt meg­csinált 12—14 métert, akkor már jól dolgozott, akkor már megérdemelte a kenj'eret. Most, egy sok országban védett szabadalom alapján, egy itt kigondolt, itt készí­tett gép gyártja a bányafel­vonók nélkülözhetetlen kö­telét. A termelékenység a tízszeresére nőtt, s megszűnt a nehéz fizikai munka. — A régi szép idők? — A két férfi belefeledkezik az emlékekbe. — Még kesztyűnk sem volt! Először ronggyá szakadt a tenyerünk, aztán megkérgesedett, s kemény lett, mint a vas. Nem hpsi pózba mereved­ve mondják, mesélik mun­kájukat, életüket. Fehér asz­tal mellett ülünk, borozga- tunk. Két székkel arrébb az igazgatóhelyettes arról mesél, hogy egy nagy hírű nyugati kötélgyár „lekoppintotta” a laposkötél-készítő gépet. Ki­csit megbütykölték. hogy azért ne minden ízében ha­sonlítson, s a merevítő fém­szegeket műanyaggal helyet­tesítik ... Most persze pe­reskednek, de: nagy a világ, s ez a cég kicsi. Aligha nye­rik meg a Sajó-partiak a pert... Csak az a vigasz marad, hogy világhíres ter­méküket ugyanúgy hamisít­ják külföldön, mint a tokaji bort. A brigádvezető a fehér asztal mellé az üzemből jött. El is késett egy kicsit. — Dolgom volt .— magya­rázkodik pironkodva. — Ma először készítettünk SZÉP KÁBELT. Ügy mondja, olyan áhítat­tal, olyan szakmai alázattal, hogy csupa nagybetűvel kel­lett írnom. A paramétereket nem firtatom. Ez a csillogó­villogó, hüvelvkujj-vastag acél-alumínium kábel mosta sláger. Ha rájuk hallgatnék, akkor ez az alkalmi beszélgetésből riporttá kerekedett eszmecse­re csak arról szólna, hogy mennyivel több fülecselt kö­telet készítettek,. mint amennyi a terv volt; hogy az Albertirsa—Vinyica közötti távvezeték kikötősodronyait határidőre, s jó minőségben átadták a megrendelőnek; hogy az ugyancsak újdonság­nak számító KORALL (kor­rózióálló) kábel élettartama gyakorlatilag végtelen; hogy hány újításuk volt; hogy a Szovjetunióba szánt laposkö­tél exportterve már október 28-én teljesült. Inkább visszatérek a beve­zetőben feltett kérdésre. Mi­től ilyen jó hangulatú ez a gyár? Veres Albertnek felesége, lánya is a sodróműben dol­gozik. Kasuba felsorolni is alig győzi, hogy két lánya, bátyja, húga, öt sógora és sógornője is a drótgyárban keresi a kenyeret. — S ez a kenyér egyre nagyobb lesz! — mondják büszkén, a jó gazda önérze­tével. Tudom, volt olyan eszten­dő — tíz éve sincs ennek —, amikor negyven forint volt a nyereségrészesedés. Nem is tartott tovább a Ku­lacshoz címzett vendégfoga­dónál ... De a veresalbertek, a kasubák akkor is marad­tak. Kitartottak. BRACKÓ ISTVÁN Bányamentőnek lenni... Készülékek az éleiéit Bányásznak lenni rang. Bányamentőnek lenni fele­lősség. Felelősség a társért, s felelősség a saját életért is. A vakmerőség itt nem ve­zet célra. Figyelmes, előre­látó, meggondolt, egész (!) emberre van szükség, aki az önkéntes szolgálatra több­nyire a termelőmunkából megy. Csaknem háromezer bányamentőnk elméleti és gyakorlati képzését, illetve életmentő készülékekkel va­ló felszerelését a legmaga­sabb szintre kell emelni. A tanfolyamok, a kiképzések idejét az eddigi nyolcvan óra helyett százhúszban álla­pították meg. A Borsodi Szénbányáknál az elkövetkezendő esztendők­ben mintegy hétmillió forin­tot fordítanak a bányamen­tők felkészítésére, a hiányok pótlására. Orvosi készüléke­ket, vizsgálóberendezéseket s úgynevezett négyórás ön­mentőket vásárolnak a pénz­ből. (kerényi) Sitten a ló Olvasom, hogy az Egyesült Államokban letartóztattak egy lo­vat. Az előzmények rövid története a kö­vetkező. A Belmont Park-i versenyen in­dult egy teljesen esélytelen ló, név sze­rint Lebon. A köze­pes képességű paripa — o fogadók legna­gyobb meglepetésére — elsőnek futott a célba. Aki rátett, jól járt: ötvennyolcszoros pénz ütötte a markát. Lebonból pedig sztár lett. Csakhogy ekkor jött a bökkenő: az egyik újság első ol­dalán a Lebont ábrá­zoló kép láttán egy lószakértő úgy nyilat­kozott: ez a ló nem is Lebon, hanem Cin­zano! Viszont emez utóbbi gazdája hóna­pokkal ezelőtt hiva­talosan kijelentette, hogy a sok versenyt nyert paripa sérülés következtében kimúlt. Mármost mi az igazság? A dolog ki­vizsgálását nyomozó- hatóság vette kézbe s mindenekelőtt letar­tóztatta — a győztes lovat. De melyiket? Lebont vagy Cinza- nót — ez itt a kér­dés. Pontosabban: ki kell deríteni a gya­núsított személyazo­nosságát. Szerintem nem lesz könnyű dolga a ható­ságnak. Mert például hiába fogják vallató- ra, hogy kicsoda ma­ga, nyikkanni sem fog. De, ha sportké­pességein túl a be­szédképesség is meg­adatott volna a pari­pának, a kérdésre ak­kor se mondana töb­bet, mint ennyit: az vagyok, akinek lát, vagyis ló! A nevét semmiképp sem árul­ná el, mert ha törté­netesen bevallaná, hogy ö a Lebon, oda a dicsőség, visszaszáll az ellenfélre, akit végre sikerült legyőz­ni. Ha viszont töre­delmesen bevallaná, hogy ő mégiscsak a Cinzano, diszkvalifi­kálnák, mert végtére is egy holt hírét kel­tett ló nem nyerhet versenyt akkor sem, ha nevet változtat. A megvesztegetés sem használna sem­mit. Ha esetleg a ha­tóság embere dupla zabmennyiség ígére­tével akarná meg­vesztegetni, bizonyára így hangoznék a sportszerű válasz: — Uram, ön ugratni akar engem? Tudhat­ná, én nem akadály­versenyző ló va­gyok! ... A sövényt és a vizesárkot világ­életemben utáltam ... Ne, ne vágjon közbe, kérem! Tudom, mit akar mondani. A szokványos példáló- zást, hogy a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Ne, ne erőlködjön! Mister Mark Gerald nélkül — bizonyára tudja, ö a gazdám — egy nyi- hanást se nyilatko­zom tovább. Külön­ben is, nála van a sze­mélyi igazolványom, ő bizonyíthatja, Le­bon vagyok-e, avagy Cinzano. Ami egyéb­ként nekem teljesen mindegy. Egy tény: én voltam a befutó! A paripának nyil­ván igaza van... vol­na. Azonnali szabad­lábra helyezést érde­melne, méghozzá óva­dék lefizetése nélkül. Vagy ha így nem megy, fizessen Mister Gerald. Van miből. A holtnak nyilvání­tott Cinzanóért ugyan­is a biztosítási társa­ságtól 150 ezer dol­lárt vágott zsebre. Továbbá tetemes pénzt hozott a kony­hára Lebon, netán az ál-Lebon, hiszen „a Lebon sikerére fogadp nagyon kevesek egyik­ké éppen a ló gazdája volt”. ,Az állatbaráti gesz­tus következő meg­nyilvánulása az volna igazából, ha Mister Geraldot fognák val­latom. Még mielőtt a koronatanú — akár Lebon, akár Cinzano — öröklétre nem szenderül a rácsok mögött, mert bizony mondom, volt már ilyenre (emberi) pél­da! S bármilyen bi­zarr dolog is, hogy — a történelemben elő­ször — letartóztattak egy lovat, még meg­történheti hogy már­tírt csinálnak belőle. Még ráfogják, hogy egyenes leszármazott­ja annak az Itáliában élt lónak, amelyet Ca­ligula császár consul- nak nevezett ki. A név: Cinzano is sejtet valamit. Jó lesz vi­gyázni! De ha mégis Le­bon? Legyen bármelyik, nem engedheti meg magának az amerikai államjog azt a luxust, hogy egy ló orránál fogva vezesse a tör­vényt! .. . Elnézést a fura gondolatokért, de az eset sem kevésbé az. Leültetnek egy sze­rencsétlen lovat, mi­közben a gyanútlan fogadó fut a dollárjai után ... !-#• A képünk jobb oldalán látható, két darabból álló szer­kentyű egy Wartburgnak volt a féktárcsája. A gazdája azzal vitte be kocsiját, hogy elöl valami zörög. Hát ez zörgött. A teljesen lekopott fékbetétek papírvékonyságúra köszörül­ték az eredetileg majd’ tíz milliméteres féktárcsát, ami aztán le is vált a dobról. Szinte páratlan, hogy valaki így elhanya­golja a kocsiját. Ez már nem csupán műszaki analfabétizmus, hanem felelőtlen, s igen veszélyes játék, mely komoly élet­veszéllyel járhat a forgalomban. Sajnálatos gyakorlat, hogy amíg a kocsi garanciális, addig ■ mindent ki akarnak cserél­tetni rajta — mert ingyen van —, garancián túl pedig gyak­ran évekig sem nézetik meg szerelővel, ha látszólag nincs vele baj. IÍÉLYEGGYŰJTÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom