Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

A kombinált acélműért a Az oxigéngyár Szovjetunióból érkezik A Lenin Kohászati Művek lt milliárd forint beruházási költséggel épülő új kombi­nált acélművének egyik leg­fontosabb része a Komlóste- tőn épülő új oxigéngyár Csak ez az egy részberu­házás 560 millió forintba ke­rül! A berendezéseket a Szovjetunió szállítja, s szov­jet szakemberek érkeznek majd a szereléshez is. Ez persze még jó pár hónappal távolabb van. Az oxigéngyár részei azonban már folyama­tosan érkeznek a Szovjet­unióból. A gyáróriásnak a miskol­ci belváros felőli oldalán va­gyunk. Az itteni hat lm as terület az úgynevezett beru­házási raktár. Itt fogadják és tárolják a szovjet oxigéngyár Záhonyon át érkező részeit. Óriási ládák mindenfelé, ám a rend szinte szemet szúr. — Ha valahol, akkor itt tízszeresen igaz a közr.- ,n- dás, hogy rend a lelke min­dennek — mondja Tóth Sán­dor, a raktárterület „pa­rancsnoka”. — Nem túlzók, ha azt mondom, minden talpalatnyi helyet ki kell használnunk. Egyre másra érkeznek a vagonok, egy pil­lanatig sem lehet lazsálni. Az egyik Vagonból éppen az egyik levegőszétválasztó bc-endezés zét e.-.elik ki. A hr' láda hamarosan a helyére kerül, s már jö­het is a következő. Egy-egy le’ gős ‘választó 203. k"lön csomagolt drra’: -ól áll. Az elsőből már mindössze 6 da­rab hiányzik, a másod" ak körü'-^lül a fele érkezett meg. Itt van már a három hatalmas kompresszor egyi­ke is. — A szovjet dolgozók — mondják a kohászatiak — a Nagy Októberi Szocialista Forr... alom 60. évford"1'^ tiszteletére vasalták. hogy határidő előtt te’jesítik a szállítási szerződésben fog­laltakat. Erre mi is be­dugtuk a fejünket, s a Gaga­rin szocialista brigád elha­tározta, hogy mi pedig ha­marább végzünk a kirako­dással. A brigád vállalta, hogy a 7.2 órás átlagos ko­csiállási időt 6 órára csök­kenti. Vállalásunkat 5.5 órá­ra teljesítettük. Ezzel a i:AV-ot segítjük, hiszen a kevesebb koesi"!l*sl idő több szabad vagont jelent. De látom: amikor a MÁV szóba kerül. Tóth Sf" ”t­nak elkomorodik az arca. — Hát igen. a MÁV ... — kezdi a magyarázatot. — Sajnálatos, hogv Záhonyban nem túl sok gonddal és szak­értelemmel rakják vagonba a drága » .....endezéseket. Mái eddig több százezer forint év'" ~ a kár. Megindítottuk a kártérítési eljárást, ám az is nehezíti a helyzetet, hogy a megrongálódott berendezé­seket pótolni kell... Felhí­vással fordultunk a MÁV- hoz. hogy intézkedjenek a szakszerűbb átrakodás érde­kében. Reméljük, megértik a záhonyi vasutas dolgozók, hogv itt nem kokszról vagy vasércről, hanem drá°a be­rendezésekről, gépekről van szó. Az egyik vagon felől ki­áltás száll felénk: — Sanyi bácsi, ezt a ládát hová tezvük? Tóth Sándor elnézést kér, s fürgén szalad, hogy útba­igazítsa a kérdezőket. Ami nem is olyan könn-”' hiszen lassan alig lesz szabad rész a beruházási raktár nagy te­rületén. Pedig az oxigénVvár technológiai szerelése még csak jövő szeptemberben kezdődik... (nyikes) mÄH*4111111111«'' Uff ^ i§ i ”rzwb***5 * Vologda egyik legrégibb, s egyben egyik legszebb épülete az állomásépület. 2000-ben eltévedne... Vo logo e arcai Ma délelőtt Itiúkommiinistákaí tüntettek ki A KISZ Miskolc városi Bi­zottsága ma délelőtt a váro­si pártbizottság nagytermé­ben tartotta kitüntetés-át­adással egybekötött ünnep­ségét. Varga Zoltán, a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkára emlékezett az októ­beri forradalomra, majd Fü- löp Péter, a KISZ Miskolc városi Bizottságának első tit­kára és Szebeni Győző váro­si úttörőelnök kitüntetéseket adott át. A KISZ Központi Bizottsága kiemelkedő munkájuk elismeré­seként a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulója alkalmából Kiváló Ifjúság] Veze­tő kitüntetést adományozott Gla- slus Mihálynak, a Lenin Kohá­szati Müvek dolgozójának, G&­pelné Tóth Rózsának, a városi pártbizottság politikai munka­társának, ’Tar Miklósnak, a Diós­győri Gépgyár dolgozójának, Ju­hász Tibornak, a Borsod megyei Állami Építőipari vállalat KISZ- blzottsága titkárának, Barna Györgynek, a Miskolci Vendég- , látóipari Vállalat KlSZ-szerveze- te titkárának. Nyitrai Dánielnek, a Lenin Kohászati Művek dol­gozójának és Kovács Tibornak, a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatójának. Tizenöten vették át az Aranykoszorús KISZ-jelvény, 37-en a KISZ KB Dicsérő Ok­levele kitüntetéseket. A Magyar Úttörők Szövetségé­nek Országos Elnöksége Kivált Üttörővezető kitüntetést adomá­nyozott Herendi Rczsönének, a 34. számú Általános Iskola csa­patvezet Ő tanárának és Kövi Já- nosnénak, a 9. számú Általános Iskola csapatvezető tanárának. Ketten kapták meg a Magyar Úttörők Szövetsége Országos El­nökségének Dicsérő Oklevelét. A VOLÁN 3. SZ. VALLALAT (Miskolc, Jóisef Attila u. 70., bojárat a Tüzér utca felől) az Autóközlekedési Tanintézetnél A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétel: 0 betöltött 21 éves életkor, • legalább 8 általános iskolai végzettség, • „C” kategóriára érvényes vezetői engedély, • 2 évi hivatásos, igazolt tehergépjármű- vezetői gyakorlat, • büntetlen előélet. Jelentkezés 1977. november 8—12. között a Személyforgalmi Üzemnél (földszint 13. szoba). Interszputnyik A november 7-i szovjet­unióbeli ünnepségeket az Interszputnyik űrtávközlési rendszeren keresztül közve­títi a Magyar Televízió. Bár a taliándörögi magyar földi állomás a határidőnek meg­felelően csak az *v végén készül el és lép üzembe, a műszaki munkák olyannyira előrehaladtak, hogy az Orion által felszerelt mikrohullámú láncon keresztül fogadni tudják a televíziós közvetí­tést. \ A városcímer jobb sarká­ban vitorlás hajó, alatta egy évszám, 1147. A Moszkvából és Leningrádból az északi er­dők vidékére és a Fehér-ten­ger mentén elterülő terüle­tekre vezető út mentén, a Vologda folyó hajózható mel­lékfolyójának, a Szuhonának a partján épült fel az egykori kereskedelmi központ. A vi­torlás arra utal: Oroszország tengeri kapcsolatainak kiala­kulásában nem kis jelentő­sége volt Vologdának. Az év­szám pedig a város alapítását jelzi. A CSiPKÉTÖL A CSAPAGYGYARIG A várossá fejlődés éveit a XV. és XVI. század idősza­kára teszik, a krónikások ek­kor az egyik legnagyobb orosz városként említik. I. Péter uralkodása idején elveszti rangját az Arhangelszken ke­resztül folyó kereskedelem, s Vologda is álmos kisvárossá, a száműzetés helyévé válto­zott. Itt készült el a Tőke első orosz fordítása, röplapok ezrei kerültek innen szerte Oroszországba, s Lenin édes­anyja, Marija Alekszandrov- na, és nővére, Marija Ulja- nova is itt töltötték 1912— 1914 között a száműzetés éveit. * Virágok kerülnek a vo- logdai Lenin-szobor talapza­tára. A szovjethatalom éveiben a felismerhetetlenségig megvál­tozott Vologda arculata, ám megőrizte sajátos északi jel­legét, a régi korok építészeti emlékeit. így vált a város a gépipar, a fémfeldolgozás, az fiú apja nyomdokain... Moszkvában kapott diplomát — Dörgő Károlyt keresem! — Ötödik emelet. A lift működik. Az ötödik emelet egyik irodájának ajtaján arasznyi betűk hirdetik: Diszpécser- szolgálat, Dörgő Károly. — Ne haragudjon a bizo­nyára illetlen kérdésért, de mit csinál egy diszpécserve­zető? v — Az attól függ, milyen vállalatról van szó. Nálunk, az ÉMÁSZ-nál bonyolult és igen nehéz feladatot lát el. — Beszélne erről? — Örömmel, mert szívesen végzem. Az ÉMÁSZ miskol­ci körzeti diszpécserszolgála­tának vezetője vagyok. Hoz­zánk tartozik Borsod, Heves, Nógrád megye egésze, Szol­nok és Pest megye egy ré­sze. Mi kísérjük figyelemmel és irányítjuk a nagy. és kö­zépfeszültségű villamosener- gia-ellátást, sőt hozzánk tar­tozik néhány kisebb erőmű is. Figyeljük a működésüket, jegyezzük az esetleges üzem­zavarokat, és mozgósítunk az elhárításra. — Mióta dolgozik itt? — Amióta villamosmérnök vagyok. Persze nem ebben a beosztásban. Voltam már gyakorló mérnök, dolgoztam műszaki vezetőként. — Párttag? — Igen. Az ÉMÁSZ párt- alapszervezetének titkára va­gyok, de a mozgalmi mun­kát mint ifjú kezdtem. Tag­ja voltam a MADISZ-nak, a DISZ-nek, majd bekapcso­lódtam a pártmunkába kü­lönböző alapszervezetek ve­zetőségi tagjaként. Sőt volt egy időszak, mikor a mar­xista iskolán mint propagan­dista tevékenykedtem. — Nős? — Igen, feleségem orosz. __ ? — Még a Szovjetunióban ismerkedtem meg vele, tudni­illik ott végeztem az egyete­met. Ivanovóban találkoz­tunk. ö is az Energetikai Egyetemre járt, én is; 1952- től 1955-ig. Egy diákkörön találkoztunk, és e találko­zásból házasság lett. Eljött velem Magyarországra. Je­lenleg az ÉSZAKTERV-nél dolgozik mint villamosmér­nök. — Ezek szerint ön a Szov­jetunióban végzett. Hogy ke­rült oda? — Hosszú az útja. Szo- boszlói vagyok, de Debrecen­ben végeztem a közgazdasá­gi technikumot. A Hajdú-Bi- har megyei pártbizottság az iskoláktól javaslatot kért: kit küldhetnek egyetemre a Szovjetunióba. Jómagam ek­kor sok mindent csináltam: társadalmi munkákat szer­veztem, a DISZ-ben dolgoz­tam, iskolatitkár voltam, kollégiumi összekötő, a ta­nulmányi eredményem sem akármilyen volt. egyszóval megíeleitem a teltételeknek. Engem javasoltak. — Rögtön Ivanovóba ke­rült? — Igen, de előtte Budapes­ten kaptunk előképzést. Hosz- | szú a neve: Oleg Kosevoj [ Szovjet ösztöndíjasok Iskola- f ja. Itt oroszt tanultunk, és I megpróbálták egy szintre I hozni a tudásanyagunkat, hi- I szén nemcsak mi, érettségi- | zettek, hanem a szakérettsé­gizettek is kikerülhettek a Szovjetunióba. — Ivanovóban végzett? — Nem! Moszkvában. 1955- ben kerültem át, hasonló ne­vű egyetemre, mintegy ti­zenötezer társammal együtt. — Moszkva! Gondolom, sok emléket őriz. — Emlékek? Talán kettőt mondanék a legnagyobbak közül. Az egyik a Vörös tér, és a november 7-i ünnepsé­gek. Bennünket, külföldieket mindig előnyben részesítet­tek, részt vehettünk a fel­vonulásokon. A másik él­mény a Lenin-mauzóleum. Legyen bármelyik nemzet, nép képviselője, egyszeri lá­togató, első útja a mauzóle­umba vezet. Hosszú a sor, de senki sem türelmetlen, s a csoportokban az orosz mel­lett angol; német, hindi, kí­nai, japán, olasz szót halla­ni ... — Család? — Két fiam van. A na­gyobb’k katona, de élőiéivé- telis. És tudja, hol fog tanul­ni? A Szovjetunióban...! D. TÓTH BÉLA élelmiszeripar és a textilipar bázisává. Több, mint félszáz nagyipari üzemének termé­keit világszerte ismerik. A Vologdai Állami Gördülő­csapágy Gyár Európa egyik lemodernebb ilyen üzeme, lenfeldolgozó kombinátjára méltán büszke minden ide­valósi, a vologdai csipkecso­dák pedig világkiállításokról aranyérmet hoztak el. A ma csaknem 300 ezres lé­lekszámú várost a fiatalok városának tartják. Nem vé­letlenül; minden második dol­gozó 30 éven aluli. A tervek szerint az ezredfordulóra 400 ezren lesznek. Alekszandr Vasziljevics Kirilov, a város tanácsának elnökhelyettese szerint akkor lesz igazán vá­ros Vologda. Addigra ugyan­is megoldják a ma még égető gondot, a lakáskérdést — évente 3000 lakást adnak át! —, óriási mértékben fejlesztik a. város és a környék zöldte­rületét, javítják a tömegköz­lekedésben — a meglevő ket­tő mellé megépítik a harma­dik trolivonalat is •—, és je­lentős mértékben emelik a lakosság életszínvonalát. SZAKEMBEREK A JAVÁBÓL Vologda nagy kulturális központ. Három főiskoláján és egyetemén, 10 techniku­mában, 15 szakmunkásképző intézetében és 32 általános Iskolájában több, mint 50 000 diák képzésével foglalkozik 1300 pedagógus. (Ebből is ki­vehető: a pedagógushiány itt is gond!) A kulturális igények kielégítését szolgálja a me­gyei drámai színház, a fil­harmónia és a Bábszínház, valamint a megyei könyvtár. Messze földön híres a Volog­dai Képtár és a Megyei Táj­múzeum. A város jövőjének letéte­ményesei azck a diákok, akik­ről már szóltunk. Vologdában alkalmunk nyílt betekinteni a csapágygyár patronálta szakmunkásképző intézet ok­tatási rendjébe. Vlagyimir Nyikolajevics Szotnyikov igazgató kalauzolt bennünket, s lenyűgöző volt, amit lát­tunk. Az intézménynek pél­dául saját televíziós stúdiója van, valrmennyi osztályban tévékészülék segíti az audio­vizuális oktatást. Az óraadó tanárnak csak a telefont kell felemelnie, s már indul is a maguk készítette mozgófilm- dia képsor. A szaktantárgya­kat kabinetekben oktatják, ahol a televízió mellett a leg­modernebb berendezések áll­nak rendelkezésre. Csoda-e ezek után, ha szerte a Szov­jetunióban jó hírük van a vo­logdai szakmunkásoknak? FÁBÓL ÉS PANELBÓL Vologda dinamikus fejlő­dése közben sem feledkezik meg múlt emlékeiről. Szé­pen ötvöződik a városban a régi orosz építészet remekeit reprezentáló facéületek, s a modern házgyári lakások sora. Ez pedig annak a tervezőkol­lektívának a dicsérete, amely már itt nőtt fel. S mint ahogy nem ismerne rá Vologdára az, a’ egy-két évtizede járt erre, bizonyára az is eltéved majd itt, aki az ezredforduló Vologdájába tér vissza. TÓTH ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom