Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-05 / 261. szám
7 ubb emeltei tnazxassáaából néznek le rá Legkisebb a művelődés háza Arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik a legszebb miskolci lakótelep. Az azonban bizonyos, hogy a legjobb levegőt, a legszebb panorámát a diósgyőri lakótelep kínálja. Munkatársaink a városközpontban jártak, s azt kutatták, hogy „belakták-e” már ezt a városnyi városrészt az emberek. A harmadik műszak ... Budai Barnáné 11 éve tanácstag: — Még a Vörösmarty utcában kezdtem, sok-sok félelemmel. Itt. a városközpontban folytattam, nagyobb rutinnal, de nagyobb gondok között. Ott ismertük egymást, közös bajaink voltak, te .tünk . ük. Cít egy utcát nem ronthatott el e°" '~rsz lakó. Itt egy lépcsőház hangulatát elronthatja egyetlen család ... — Szeretne-e itt élni? — Már nagyon. Talán szerencsém is. de én- azt is tudom. hogy milyen lesz ez a városközoont a gyerekeinknek. Talán, ha valamennyien úgy kezdünk itt élni, hogy terveket, elképzeléseket ismertünk volna. — Ezclt szerint valami hiányzik? — Nem élünk olyan szépen. ahogyan élhetnénk. A rossz lakó megfékezésére nincs szankció, nincs fegyelmezési lehetőség. Hogyan is mondjam? Egv parkot öt felnőtt tönkretehet, ötszáz ember báni a .. Egy parkot harminc ember széppé tehetne. ötszáz örülne annak .. — öt «vis volt más környezetben, hat éve itt tanácstag. Mi változott? — Mi változunk! Ez a lakótelep a gy ekkorát éli. Tenni kell érte. hogy egészséges felnőtt legyen. B. C. akad a környezet, a lakáskultúra feilesztése terén, s hogy számos praktikus szolgáltatással (kis műhelyekkel, gépekkel) is segítségére lehetnének a lakosságnak. De miből, és hogyan? A ház alagsorát tavaszonként elönti a víz. ahány helyiség, annyiféle fűtési mód. s a pénz nem sok Mag.yai<to: a diósgyőri Acly Endre Művelődési Hás? ma is az eredeti — népművelési — funkciója szerit) I működik. És e szermi nem rosszul. Csakhogy 1964 ói a törtéin egy. s más. Nemcsak városnyi városrészek ’ épültek, hanem változott a szemléletünk is. Az eg emeletes ház és a tízemeletnyi bérházsorok között óriási a távolság. Valamiképpen össze kellene építeni — szellemiekben feltétlenül — a családi otthonokat a művelődés otthonával. Y A HM ATI BL«_.A (Farkas Ida (elvétele) Pillantás a bástyáról Várossá válik ölelő városrendezési terv. A minap a riósgyőri tanácstagok bevonásával vitatták meg a programjavaslatot. Az ő véleményüket is figyelembe veszik a tervezés további szakaszában a városrendezők. Kerényi József 1963 óta tanácstag Diósgyőrben. Tőle hallottam: „Jó dolog, hogy nem a huszonnegyedik, hanem már az első órában kérik a területüket kitünően ismerő tanácstagok véleményét”. Valóban jó dolog, valahogy így képzeljük el a nyílt város- politikát. A diósgyőriek meg is érdemlik, hogy figyeljenek a véleményükre, hiszen a javaslataikkal kiteljesített terv végrehajtásakor is számíthatnak rájuk. A III. kerület többi lakójával együtt, hosz- szú évek óta élen járnak a társadalmi munkában. Mi tagadás, van egy kis rátarti- ság is abban, ahogy mondani tudják: „Nálunk itt Győrben”. batumúzvuni a var alatt? \z említett tervprogram vitájában sok szó esett a hagyományok ápolásáról, a műemlékek védelméről és a rendkívüli természeti adottságok kiaknázásáról. A közelmúlt években restaurált vár környékén — felelevenítve egy régen élő tervet —. érdemes lenne falumúzeumot létesíteni, melyben helyet kaphatnának az ipartörténeti emlékek is. (Gondolunk például az egykor Diósevőrben is virágzó vízimalom-iparra.) Úgy látszik, végleg le kell mondanunk arról, hogy a várfürdő közelében meleg vizet találjanak, ám a gyönyörű környezetben elterülő strandocska így is megérdemli a fejlesztést. Itt. a Bükk és Lillafüred közelében találhatnak otthont azok az intézménvek. melyek az idegenforgalmat és természetvédelmet szolgálják. Örömmel hallottam a tanácskozáson, hogy a vár közelébe semmiképpen sem telepítenek magas házakat, vigyáznak a panorámára. Sőt mesóviák a Vár utca gesztenyefasorát és a Bartók Béla utcai öreg diófákat is Röviden ennyit a még most alakuló elképzelésekről, tervekről. Ha az utóbbi években tapasztalt ütem’ n változik, városiasod! k tovább Diósgyőr. akkor tíz év múlva lepillantva a vár bástváiáró’. nem látunk éles ellentétekp’ és a haidani npu-cVözségb' csak annyi marad, amennv szándékosan megőrzőnk í. utókor számára. BÉKÉS DEZSŐ NfeS a S3 ormckcmüerck is ,i’/ emlékei! hétnél, rá — hízni alig telt cl hét-nyolc cv ‘azóta —, hogy milyen tekintélye» é» milyen modern épülete volt Pió .gyűrnek az Ady Endre Müveiddé»] Ház. A kér,e», rácsos kerítését családi otthonok között mindenesetre a legnagyobb. Ennek az intézménynek a vonzási körzetébe felületes számítások szerint is 5> ezer ember tartozik. Es ebből közvetlenül a ház. szomszédságában legalább tizez.er. Az utóbbiak az út városközoont lítktVl, akik több emVct magasságból nézőiéit le az itt-ott omladozó falú és va ahogyan egészen kisír- zsugorodott művelődési házra. Vonzási körzet — mondottuk az imént a szokványos szakkifejezéssel. De hát voltaképpen van-e vonzása, s mekkora körzetben van. az Ady Endre Művelődési Háznak? A statisztikai adatok némiképp megnyugtatnak, hiszen — a mozilátogatókkal együtt — százezernyi ember fordul meg egy-egy évben itt. ami azt jelenti, hogy a területhez tartozó lakosok mindegyike évente kétszer nyit be a házba.- Világos, hogy ez csak afféle statisztikai játék, hiszen az 55 ezerből tízezreket lehetne felsorolni, akik tájára sem mentek, és mennek soha az intézménynek. Erdcmes-e?— kérdezzük újból és újból önmagunktól. Természetesen több százan vannak, akik otthont, hasznos elfoglaltságot találtak itt. A ház díszítőművész szakköre országos hírű, mint ahogy nagyra becsülik a mezőgazdasági (kertészeti, szőlészeti) csoportot, meg a barlangászok munkáját, s egyre inkább bázisa lesz a diósgyőri ház a formációs táncklub-mozgalomnak. Arról már nem is beszélve, hogy a nyári olvasótábor, s a gyerekek idcgcnnyelvi tanfolyamai ugyancsak a diósgyőri népművelők munkáját, szakértelmét dicsérik. Annak a három-négy népművelőnek a munkáját, akik a ház egész tevékenységét szervezik, rányitják, s akikre — papírfonna szerint — az említett 35 e-.er embei közművelődését bízták. A nagyteremmel együtt mind a négy szakemberre int egy-egy helyiség, és persze, van az intézménynek némi pénze is. Néhány bátortalan kísérlet történt, hogy a művelődési ház magához édesgesse a környék lakóit. Több ezer röplapot bocsátottak ki: rendezvényekre. szakkörökbe hívót. A meghívást egyetlen házaspár fogadta el. Világos Milyen a szomszéd?-X- Utazás a Holdba. Holnap délelőtt nyűik az Ady Endre Művelődési Házban a: általános Iskolásoknak meghirdetett rajz-, kollázs- és makett- kídllitás. Képűnkön a 12 éves Nenbold Attila pályamunkája. — ma már világos —. hogy röplapokkal nem lehet közösséget teremteni. De hát hogyan lehet? Először is meg kellene ismerni, hogy kik laknak ebben az új városrészben, és mire vágynak. Másodszor pedig több és jobb lehetőség (terem, játék, könyv, újság, barkácsműhely stb.j kellene. Talán majd a gyerekek — biztatjuk magunkat. Hiszen a legkisebbek előszeretettel járnak bábelőadásokra, nyári táborokba. Pályáznak a művelődési ház által hirdetett rajzkiállításokra, az, ő részvételükkel alakult meg a kicsik táncháza, és így tovább. Ide kötődik egy szakmunkásképző intézet, és néhány üzem is. Csak hát a mostani kicsik szülei is nagyon fiatalok még: aligha élhetnek bezárkózva. csak a tévét nézve. Az igazgató maga is lakótelepi: tudja hogv milyen fontos volna a diósgyőriek szemét ránvitni a művészi szénre, hogy mennyi tennivaló Mintha sziget ,,A váro.sközpont ma még sajnos, sziget a kerületben...” E mondattal kezdődött beszélgetésem dr. Gylmesi Bélával, a III. kerületi tanácsi Hivatal elnökével. Témánk, durván körvonalazottal), a városközpontban élők közérzete, a városhoz. a kerülethez való viszonya volt. Megrajzoltuk képzeletben a sziget határait, s a továbbiakban a városközponthoz számítjuk a majláthi lakótelepet is. Óriási sziget tehát, de Miskolc nagy kerületében százezer ember él . .. Közérzet? Azt hiszem, jellemző erre egy városban, hogy mennyi társadalmi munkát végeztek. A kerület ebben mindig élen járt... — Tavaly tizenhét millió forint értékű társadalmi munkát terveztünk, húsz és fél milliót teljesítettünk. — Segítenek a nagyüzemek is? — A nagyüzemek segítsége ebből alig egy harmad rész-, nyi. Itt a lakosság, amikor igényeket támaszt, akkor ei.L: t vállal és teljesít is. Diósgyőri utcák, külterületi dűlőutak. járdák, csatornák szólnak erről. .. — A városközpont összkomfortot jelent. . . — A lakások összkomfortosak. Az élet összkomfortjához viszont az otthonosság jó érzése kell és kellene. Ilyen értelemben sziget a lakótelep. A társadalmi munka egy töredék részét sem végezték el itt. Itt csak kérést hallani, itt még a legjobb esetben is igények fogalmazódnak. Nagyon sok a panasz. A lakóknak vitáik vannak a MIK-kel, a lakóknak vitája van a lakókkal, akik a szemetet a parkba dobálják, de ezt csak nekünk mondják el... Ennek az oka nyilvánvaló: ezerféle helyről, sokféle ember kerül e”v- más mellé. Az első időben gond a berendezés, az új életforma kialakítása. Ki-ki magára zárta az ajtaját és a lakások jó részében még ma is csak a magukra zárt lakás az otthon. A panasz szenvedélyes, de' ők a panasz ellen semmit sem tesznek, várják, hogy tegyék . .. — A megoldás? — Talán az idő. Előbb a lakás lesz az otthon, aztán a lépcsőház, végül a környék... Gyerekek nőnek, járnak együtt iskolába, barátkoznak, szülők ismerik meg egymást, a gondok között felfedezik a hasonlót... — Van-e valamilyen jele ennek? — Néhány elültetett rózsafa, néhány park, néhány sikeres társadalmi munkaakció már jelzi, hogy hat-hét év után az ‘berek ki akarják terjeszteni az c .honérzés határait. Mi kellett ehhez? Néhány jó lakóbizottság, néhány nagyon aktív tanácstag. Megkerestük a népfrontot, a Vöröskeresztet, a nagyüzemek pártszervezeteit. Sok-sok itt élő, a munkahelyén nagyon tevékeny ember van. akinek a munkájára a lakótelepen számítani szeretnénk. Az LKM nagyüzemi pártbizottságával már születőben van egy megállapodás: pártfeladatnak tekintik a lakóterületen végzett munkát is. Itt kell elkezdenünk, ezen az úton érhetünk el oda. hogy a lakótelepen élők megteremtik az otthonosság jó érzését. (bartha) Cár évtizedekkel korábban megértek a feltételek Miskolc és Diósgyőr egyesítésére — szinte teljesen összeépült a város és a nagyközség —, csak a felszabadulás után született meg a rendelet. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az egyesülés indította el a hajdani kereskedővárost azon az úton, mely az ország második városa ranghoz vezetett. Mert ha számos „mutató” alapján kétségbe is vonhatjuk c szép jelző jogosságát, a város iparára mindenképpen ráillik. Ennek az iparnak a magját pedig Diósgyőrben vetették el. Az egyesülésig bizony „bejáró, ingázó” volt a miskolci munkások elsöprő többsége. Diósgyőr a Szinva völgyében. a Bükk kapujában terül el. A Lillafüred felé igyekvő turista — különösen, ha rég nem járt erre — bizonyára felfigyel arra, hogy az út egyik oldalán tízemeletes házakból épült, modern lakótelepet, a másikon pedig földszintes házakat, szűk. falusias utcákat lát. Diósgyőrt az ellentmondások jellemzik ma még. jóllehet az utóbbi 8—10 évben "erőteljesen városiasod- ni kezdett. Központjában és a majláthi részen 2100 lakást építettek, boltokkal, gyermekintézményekkel, szolgáltató - egységekkel együtt. Együtt? Az igazság az, hogy az intézmények e városnegyedben is úgy készültek, mint a Luca széke és még ma is bőven van pótolnivalójuk az építőknek. A kissé fellengzősen „vá- rosközpont”-nak nevezett új lakótelep nem mindenkinek nyerte meg a tetszését. A falszerűen egymás mellé épített, egyforma magas házak ugyanis nyomasztóan hatnak a közöttük járóra. A házsorok „S”-alakú elrendezése pedig csak azt gyönyörködteti, aki repülőről nézheti a tájat. Szellősebb, szerencsésebb a lakóházak elrendezése a Maj- íáthi’részen! De ha a városkép szépségét lehet is vitatni, azt nem, hogy a városias életmód e házakkal,»intézményekkel költözött be Diósgyőrbe. Vita a jövőről A régi és az új Diósgyőr közötti kiáltó ellentmondás enyhítése, illetve megszüntetése a következő évek feladata. Már készül az „ősközösség” egész területét felSok helvről, sokféle ember Élni és lakni i ÍDtü;» V % a ispri város- kizpoota
