Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

Anyósnyelv és meseváros Hét óra at öld mélyén Barlangászok között Mínusz két fok és holdfé­nyes éjszaka. Lillafüreden, a dédestapolcsányi útelágazás­tól a lyukói bányászoktól kölcsön kapott felszerelésben — munkaruha, ing, gumi­csizma, védősisak — gyalog indulunk a több mint 10 ki­lométer távolságban levő lét- rástetői egykori favágóház­hoz. Hó és hideg. Lámpánk nincs, csak a Hold világít valamelyest. Autóstopot ka­punk, s egy óra múlva már a ház is feltűnik. Ám se kul­csunk, hogy bemehessünk, de még gyufánk sincs, hogy leg­alább tűz mellett meleged­jünk. Szerencsénk van, a ház ablakából világosság szűrő­dik ki. A szertartás ’ — Ajtó... ! Tüzet ra­kunk ... ! — a bemutatko­záson hamar túlestünk. He­vesi Béla, Pálúr Attila, Vi- gyó János és Trajter Tamás a DIGÉP villanyszerelői, a MEAFC barlangászai. — Kint van fa, fűrész és balta... Szóból ért a magyar. Me­gyünk fáért, ök is jönnek, csak a szakács, a vacsoraké­szítő marad. Aztán kezdetét veszi a szertartás, a tűzra­kás a nagy vaskályhában. — Üjságot... ! — Nincs ...! i — Papírt... ! 1 — Tessék. I — Ne lélegezz, mert elal­szik ... ! Ég... ! Mindjárt kellemesebb a le­vegő, és a vacsora is kész. Sült kolbász. Mi kapjuk az első falatokat -j— hátha rom­lott. ' — Mikor szálltok le? — Még az este — válaszol­juk. Csak várjuk a többie­ket ... — Akkor nincs rum. Le­szállás előtt tilos inni. Nyelünk és várunk. Az íratlan szabályt itt kötelező betartani. A Bükk egyik leg­veszélyesebb barlangjába, a Szepesibe indulunk, s a leg­kisebb megingás esetén már zuhanunk... Aztán megér­keznek a többiek, a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem Bányamérnöki Kara Tu­dományos Diákkörének tag­jai, Veres Lajos, Kiss Gab­riella, Szaló József, Simon Ernő, Kovács Lajos és Virág Zoltán. Megvacsoráznak, va­lamennyien alaposan beöltö­zünk, fotósunk gépe és a va­ku különleges csomagolást kap, s indulás. A hatvanas években feltárt Szepesi-bar­langba. Létra és fenékcsúszda Este 10 óra. Veres Lajos ereszkedik elsőnek, majd me­gyünk mi is. A függőleges aknába 140 métert. És milyen úton ... ? Sziklák. Hajlon­gunk, mint a giliszta. — Kicsit jobbra! Ereszkedj lejjebb, ott a létra! — Nem megy. Csúszik mint a nyavalya... ! Megkapjuk az első kikép­zést. Ha zuhanunk, csak fe­# Hajnaltájban, hazafelé ... szítsük ki magunkat. Semmi esetre sem összehúzódni. Kö­szönjük szépen. Fotóriporte­rünknek nem új a dolog. A tavaly feltárt Diabázban el­sőként járt lent. De ő is szo­rong. A szó szoros értelmé­ben. Beszorult. A létra, kis vashágcsó. Mennyivel köny- nyebb ezen. Aztán egy da­rabig semmi. Csak az agya­gos sziklák. — Ereszd magad, ne ka­paszkodj! Csússz! A társaság egyetlen női tagja kötélbiztosítást kap. Most jár negyedszer barlang­ban, de ebben először. Erő­sen bizonygatja, hogy többet nem jön ide ... Megint létra. Hogy hol a vége, azt csak Lajos sisak­lámpája jelzi: vagy 40 mé­terrel alattunk. Micsoda megkönnyebbülés 40 métert létrán mászni. A fenn patyo­lattisztaságnak örvendő ru­hánkon egy forint nagyságú száraz hely sincs. Ragadunk a sártól. De megyünk ren­dületlenül. Így utólag kiszá­mítva 285 métert óránként. Fantasztikus sebesség.' — Hol járunk? — Úgy fele úton. — Csak... ? Aztán lent vagyunk az „Aranyásók termében”, 140 méter mélyen. Csokoládét eszünk doppingszerként. Ám az út még nem ér véget. Két irányban ágazik — keletire, illetve nyugatira bomlik —, de már szerencsére (először így gondoltuk) vízszintesen. A keleti ág 700, a nyugati 150 méter hosszú. Természe­tesen (miért is ne) az előb­bit választjuk. Egyszer feni, egyezer lent Víz, karsztvíz csillog a si­sak és a karbidlámpa fényé­ben. Hasra vágjuk magun­kat, iszunk. Ki tudja, meny­nyi lehet az idő, óránk nincs. De a természeti szépségek­ben csak most tudunk igazán gyönyörködni. Igaz, az akná­ban is mutattak cseppkő- és tufaképződményeket kísérő^ ink, de kinek volt kedve, akármennyire is szépek vol­tak, gyönyörködni bennük. Ügynevezett anyósnyelv cseppkövek, tufafüggönyök, borsókövek, hófehér tiszta kvarc cseppkövek. És micso­da alakzatok! Egyetlen bar­langunkban sincsenek ilye­nek. Ha ezt megnyitnák a nagyközönség számára fami sajnos teljesen lehetetlen), a többit be is lehetne zárni. Két, egymással szinte pár­huzamos út vezet a keleti ágon végig. Az egyik lent. Itt megyünk, „víztócsákat”, tufagátakat kerülgetve. — Fel kell mennünk — mondja Szaló József. —Any- nyira összeszűkült, hogy le­hetetlen lenn. A „fel” úgy tizenöt-húsz ' méter magasan van. ,Ez a másik út. — Vigyázz! Ügy csináld, ahogy én — jön a tanács. — Az lehetetlen! A teljesen meredek, sima falon, húsz-harminc méter magas folyosón mindkét ol­dalon kapaszkodunk. Így visszagondolva életveszélye­sen. De ki gondolt akkor er­re. Egyszer a „földön”, egy­szer a sziklák tetején. Sisak­lámpám három laposelemet fogyasztott el, míg a mese­város végénél levő szifonhoz értünk. Meseváros. Csodála­tos cseppkő- és tufaalakok, sátorszerűen nőt képződmé­nyek. A szifont (volt belőle egy jó pár) legjobban az alul­járókhoz hasonlíthatnánk. Csak persze nem három-négy méter, hanem 50—80 centi magasak. Ezeken keresztül­kúszni ... A táj mindenkit lenyűgözött. A visszafelé út pedig le­taglózott. Elkészültünk az erőnkkel. Vállal, fejjel, kéz­zel segítettünk egymásnak a feljövetelben. Tíz körömmel kapaszkodtunk, mégis, ahol nem volt létra, ott többet csúsztunk le, mint amennyit felmentünk. A felszín. Reggel 5 óra. Lassan, alig észrevehetően világosodik. Hét órát töltöt­tünk a mélyben. Kivirágzanak az erkélyek, újjászületik a Népkert A közösségi lakótelepért ILLÉSY SÁNDOR (Folytatás az 1. oldalról) A belvárosi lakótelep 57 lakóházában, 1345 lakás fő­bérlőivel váltottak szót élet- körülményeikről, igényeikről a népfrontaktivisták. A kö­rülbelül 4500 ember nevében nyilatkozó lakók túlnyomó többsége szívesen végezne társadalmi munkát, ha lakó- környezetének szépítésére mozgósítanák. Bármilyen ter­mészetű társadalmi munkát vállalnának 569-en. játszótér- éoítésben és -parkosításban részt vennének 450-en, jogi illetve prvosi tanácsadással szolgálnának 13-an, szak­munkát végeznének 30-ar Háromszáztizenhét lakó szí­vesen végezne társadalmi munkát, de a körülményei nem engedik. (Többségük idős, beteg, nyugdíjas em­ber.) Mindössze 64-en nem kívánnak dolgozni a közös­ségért. ELKÉSZÜLTEK A HIRDETŐTÁBLÁK Élni lehetne az áldozat- készségével annak a 850 lakónak is, akik hajlandók lennének támogatni az öre­geket, betegeket: időnként bevásárolnának nekik, kita­karítanák a lakásukat stb. Közülük kerülnének ki azok is, akik felügyelnének a kisgyerekekre, ha mond­juk a fiatal házaspár szín­házba szeretne menni. A szóban forgó felmérés tapasztalatait így összegez­hetjük: a lakótelepen élők igénylik a közösségi életet, és várják a segítséget en­nek kibontakozásához. Ez természetesen nem megy egyik napról a másik­ra. A kezdeti lépéseket azonban v—. ahogy arra már utaltunk — megtették akik a párt, vagy a Hazafias Nép­front aktivistáiként, tanácsi dolgozóként részt vállaltak a nagy feladat megvalósítá­sából. Már elkészültek a hirde­tőtáblák, melyeken a kultu­rális és sportrendezvények­ből adnak majd hírt a szer­vezők. A belvárosi iskola aulájában kiállításon mutat­ják majd be a városrész fejlődését. A SPORTÉLET FELLENDÍTÉSÉÉRT A belvárosi sportkör meg­alakult és első megmozdu­lásként kerékpárversenyt rendeztek a gyerekeknek. Sokat segít majd a sport­élet fellendítésében az újjá­születő Népkert; á tanul­mányterv szerint, ugyanis nemcsak a csendes pihenést, hanem a sportot és játékot is jobban szolgálja majd két-három év múltán. Ta­vasszal kivirágzanak az er­kélyek, addigra elkészülnek ugyanis a virágládák, me­lyekbe ingyen ad majd föl­det és palántát a kertésze­ti vállalat. Ugyancsak tavaszi prog­ram lesz a gizgazos, hulla­dékkal borított közterületek takarítása, parkosítása. Fi­gyelembe kell azonban ven­ni, hogy még néhány köz­mű, például a telefon-föld­kábelek elhelyezése hátra van, így parkosítani csak ott lehet, ahol már végleg befejeződött az építési mun­ka. Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára, össze­gezve az eddigi eredménye­ket, hangsúlyozta, hogy nincs ok elégedetlenségre. A kez­deti cél az, hogy felkeltsük a lakótelepen élők igényét a közösségi életre, melynek kialakítása sok évre szóló program. B. D. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Garázsépítés, parkolás Megszoktuk már, hogy a Házi Jogtanácsadó szerkesz­tőbizottsága évente egy-két alkalommal az autósokat ér­deklő és érintő kiadványt je­lentet meg. Minden bizony­nyal tíz. és százezreket érint az ÉVM és a KPM közre­működésével készült, most megjelent Garázsépítés és parkolás című füzet is. An­nál is inkább, hiszen köztu­dott, milyen nagy gond ha­zánkban, s ezen belül Mis­kolcon is a garázs és a par­kírozás. A kiadvány nagyobb része a garázsépítéssel foglalkozik. „A garázsépítés — olvashat­juk az előszóban — és -fenn­tartás összetett dolog, a rá vonatkozó szabályok is szét vannak szórva'és sokrétűek.” Nos, a Házi Jogtanácsadó ez évi októberi, 5. száma most csokorba fog minden szüksé­ges tudnivalót, közérthető nyelven mondja el, melyik esetben mi a tennivaló. Meg­tudhatjuk, mire terjed ki a garázsrendelet, mekkora ga­rázst építhetünk, mi a sze­repük a rendezési terveknek, hogyan juthatunk telekhez. . Üfcp-fy jfsjá íi^jtűi* V ‘ V V* * I Az általános tudnivalók is­mertetése után külön fejezet foglalkozik az állami ingat­lanon, a lakásszövetkezeti tulajdonú ingatlanon, illetve az állampolgár tulajdonában levő ingatlanon történő ga­rázsépítés, az építőközössé­gek, garázsszövetkezetek min­den fontosabb tudnivalójá­val. Sokakat érintő-érdeklő té­mát dolgoz fel a Gépkocsik tárolása a lakóház udvarán című fejezet. Nem kis gondot jelent Mis­kolcon sem a parkolás. Ezért érdemes tüzetesen átolvasni A parkolás című fejezetet. Bizonyosak vagyunk abban, hogy százak és százak nem tartják be az egyes vonatko­zó rendelkezéseket. Hányszor látunk például az országúton várakozó járműveket. Holott — amint azt a kiadványban is megfogalmazták — „La­kott területen kívül — ha az úttestet főútvonalnak jelölték ki — az úttesten^ olyan hely­zetben sem szabad várakoz­ni, hogy járművünknek csak két kereke van a főútvonal testén.” Vagy például nem­egyszer sértik meg az autótu­lajdonosok azt a rendelke­zést is, amely szerint „A jár­dán való várakozás nem za­varhatja vagy akadályozhat­ja a járda gyalogosforgal­mát”. Ám ugyanígy eszünk­be juttatja ez a kiadvány azt is, hogy „A várakozásnak és általában a közlekedésnek a szabályai az úttól elkülöní­tett várakozóhelyekre is ér­vényesek”. Ha például kije­lölt várakozóhelyre állunk be járművünkkel, akkor is ügyelnünk kell arra, hogy a mellettünk levő gépkocsi aj­taját vezetője akadálytala­nul kinyithassa. Teljes egészében ismerteti a Házi Jogtanácsadó a sze­mélygépkocsi-tárolók építé­sének egyes kérdéseiről szóló 15/1970. (VI. 7.) ÉVM számú rendeletet is. A Házi Jogtanácsadó Ga­rázsépítés és parkolás című kiadványa a hírlapárusoknál megvásárolható. Azért ajánl­juk ezúton is az autósok, motorosok figyelmébe, mert tudjuk, milyen sok utánajá­rást igényel a garázsépítés, s mert egyre többször sértik meg a miskolci autósok is — tegyük hozzá, sok esetben kényszerűségből — a parko­lási rendelkezéseket. Ny. I. BÉLYEGGYŰJTÉS A MABÉOSZ szolgáltatási osztálya, a Miskolc városi bé­lyeggyűjtő kör 1977. november 27-én 10 órai kezdettel BÉLYEG GYORSCSERÉT rendez a Miskolc, Zsigmondi u. 2. sz. alatti ÉAÉV-székház étter­mében lévő összejöveteli helyi­ségben, ahol jutányos áron sze­rezhetők meg a kikiáltott bélye­gek. Mód van arra is, hogy a kör részére jutalmazásra és sor­solásra vásároljanak bélyeget a köri képviselők. A köri célra vásárolt bélyegekről a rendezők hivatalos nyugtát is adnak. A Miskolc városi, a KPM Köz­úti Igazgatóság bélyeggyűjtő kö­rei és bizottságunk 1977. decem­ber 1—8. között parafilatéliai ki­állítást rendez Miskolcon, a Fel­szabadítók u. 11. sz. alatti II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tárban. A kiállítás megtekinthető a könyvtár nyitva tartási ideje alatt díjtalanul. (Hétfő és ün­nepnap kivételével 10—19 óráig.) 1977. XII. 3-án 16 órai kezdet­tel a Miskolc, Felszabadítók u. 11. sz. alatti II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár klubjában dia- vetítettképes előadás lesz, me­lyen bárki részt vehet díjtalanul. BÉLYEGKIALL1TAS AZ ÉMASZ-NAL December 2—8. között Miskolc város 33 éve szabad megemléke­zésre, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi szerveze­tének a köszöntésére, a KPM Közúti Igazgatósága valamint az ÉMÁSZ bélyegköre közösen az MSZBT-szervezettel rendeznek bélyegkiállítást a Miskolc, Dózsa Gy u. 13. sz. alatt, az ÉMASZ- székházban. A kiállítás alkalmá­ból alkalmi postahivatal műkö­dik, emlékbelyegzőt használ, és december 3-án emléklapot is ad­nak ki. A KPM Közúti Igazgatóság bé­lyegköre november 15—21. között rendezte meg Nyékládházán a kultúrteremben a „Szovjethata­lom hatvan esztendeje” bélyeg­kiállítást, 14 kiállítási keretben. Ebből az alkalomból emlékeztek meg Nyékládháza 33 éves fel- szabadulásáról és egyben KU­BAI nagygyűlést is rendeztek* melyen a Kubai Köztársaság nagykövetsége is megjelent. A nagyközség lakossága, vala­mint az iskolák kollektíván te­kintették meg a kiállítást. A megnyitót a kör elnöke, Var­ga József igazgató tartotta, az iskolákat a kör titk#ára. Pintér Ferenc vezette végig a kiállítá­son. V. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom