Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-23 / 275. szám
jfc Útra készen az őrjáratos gépkocsi (Kerényi László felvétele) Hóügyelet már van, hó még nincs A téli közlekedésért Tegnap délelőtt a KPM Miskolci Körzeti Igazgatóságának tanácstermében találkoztak a közúti forgalom, a személy- és teherszállítás, a közlekedésben érdekelt vállalatok szakemberei. Az igazgatóság adott jelentést a téli felkészülésről. Azt, hogy milyen lesz a tél, még legfeljebb jósolgatni lehet, de a tél természetrajza, hogy rosszabb feltételek között közlekedünk, hogy lassabban közlekedünk, hogy több a veszély az utakon. Télre készülve, az üzemeltetés és forgalombiztosítás rutinfeladatai is órára, napra, méterre pontos felkészülést követelnek. Mit várhat a közlekedő ember a téltől? Az utak őrei Idézet a jelentésből: „a kedvezőtlen idő beköszöntése előtt felújítjuk az útburkolati jeleket, elvégezzük az úttest tartozékainak tisztítását, felújítjuk a jelzőtáblákat. Ezzel egyidőben a közúti vezetőoszlopokra fényvisszaverő fóliát ragasztunk...” A cél nyilvánvaló: az adott lehetőség határain belül mindent megtesznek azért, hogy az utak optimális állapotban várják a telet. Az igazgatóság üzemmérnökségein megtörtént a gépszemle, felszerelték a hóekéket és a szóró berendezéseket. Gyorsított ütemben befejezik a közúti építkezéseket. Szerződéseket kötöttek a kisegítő gépkocsikat bérbeadó vállalatokkal, gondoskodtak a jelentő szolgálat megszervezéséről, a napi két, megyénkre érvényes meteorológiai előrejelzésről. November 15. óta „él” a hóügyelet. A megelőző intézkedések ellenére is számítani kell arra, hogy a téli közlekedés lassúbb lesz, hogy váratlan, illetve elkerülhetetlen nehézségek is adódhatnak. A jelenlegi géppark elégséges ahhoz, hogy még nagy hóesésben is — bizonyos tűrési idő után — zavartalanná tegye a közlekedést, de ehhez rangsorolni kellett az utakat, meg kellett tervezni, hogy hol lehet átmenetileg visszatartani a forgalmat. Hófúvásos viharok esetén a gépek is tehetetlenek. Ilyen helyzetben gondoskodni kell a szülő anyákról, a betegekről, adott esetben egy-egy település élelmezéséről. Ellenőrzik a yeszélyhelyeket Hó. Jegesedés. Rossz látási viszonyok. Köd. Sárfelhordás ... Ez utóbbi már számos baleset okozója volt. Az igazgatóság most ellenőrzi a veszélyhelyeket, felszólít, kér, de ha a kérés eredménytelen, saját gépeivel végzi el az úttest takarítását. Természetesen a szennyezők költségeire. Az utak síkosságát só, homok, salak és bányameddő kiszórásával lehet csökkenteni. Megyénk KPM-kezelés- ben levő 2500 kilométernyi úthálózatából az utak szórása folyamatosan történik 1208 kilométeren. Másutt rajonos gépkocsik teljesítenek szolgálatot, csak a veszélyesebb részeken szórják az utat. Természetes téli veszély- forrás a hó. Itt elsődleges a hófúvás okozta akadályok megnyitása, legal-bb egy nyomtávú közlekedési út biztosítása, s ezt követően az utak teljes takarítása. A hó- akadályos utak felszabadítása is előre meghatározott sorrendben történik, de hófú- '•ásos időszak alatt a keletkezett akadályok áttörését csak életmentés, vagy különleges népgazdasági érdek indokolja. Reméljük, hogy ilyen nehéz helyzet elé nem állít a tél. Jó a felkészülés A tanácskozáson ma megbeszélték a feladatok sorrendiségét, az esetleges forgalomelterelések, vagy forgalomvisszatartások lehetőségeit. Általánosságban mindent a nagy, a sokhavas, nehéz telekhez méretezetten. Elhangzott, hogy az egész télen át, de rendkívüli helyzetekben szükség van a társadalmi összefogásra, egymás segítésére is. Nagy jelentőségű ebben a pontos és gyors jelentésadás, amelynek ezer és ezer társadalmi munkása van. Az utóbbi telek legfeljebb próbára tették, de tartósan nehéz helyzet elé /nem állították az utak őreit. Szakemberek véleménye szerint a felkészülés még sohasem volt jobb az ideinél. B. G. A hazai repülés gondjai Kevés a pilóta A polgári repülés akkor gazdaságos, ha a gépek naponta átlagosan 8—10 oran át repülnek. A magyar legi- forgalom gépeinek „foglalkoztatottsága” ennél jóval kevesebb, pedig jelenlegi kihasználásuk sem az utazóközönség, sem a szállíttatok meglevő igényeinek kielégítésére nem elegendő. A mezőgazdaság repülőgépei a feladatoknak körülbelül egyharmad részét tudják ellátni, további gépeket pedig nem lehet szolgálatba állítani, hiába van rá pénz. Az ok mindkét esetben a megfelelő szakemberek — pilóták, szerelők — hiánya. Az elmúlt években a repülőgép-szerelők alapképzése ugyan megkezdődött, és működik már Csepelen egy szakközépiskola, Kaposvárott é Szigethalmon pedig egy- egy szakmunkásképző iskola, de ezek az intézmények nem tudnak annyi szakembert kiképezni, amennyire szükség van. A repülőmérnök- és pilótaképzés sincs kielégítően megoldva. Pedig korábban jelentős tudományos háttere volt Magyarországon a repülésnek. Hiszen hazánkban készítették a világ első repülőgépgázturbináját, és ma is mindenhol a Jendrassik szabadalmon alapul a gázturbinás repülőgépmotorok gyártása. Ma a magyar repüléstudomány nagy múltú szakemberei már más szakmákban értékesítik tudásukat, és nagyon nehéz lenne olyan gárdát összehozni, amely kellőképpen segíthetne a magas szintű utánpótlás kiképzésében. Ezek és hasonló gondok, valamint a megoldásukra kínálkozó lehetőségek kerülnek szóba november 23—24-én a Gépipari Tudományos Egyesület által a Technika Házában rendezendő II. magyar. I repüléstudományi napokon. | Pisztrángszaporítás Már befejezték a pisztráng anyaállomány szétválogatását a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság garadnavölgyi telepén. A napokban megkezdődött a sebespisztrángok mesterséges szaporítása is. Hetente egy alkalommal „fejik le” az anyahalaktól az ivartermékeket a szakemberek. A tavasz végéig tartó idénymunka során mintegy 700 darab 1, másfél kilós hím és nőstény pisztráng ikrájának megtermékenyítése után közel 600 000 utódot várnak, amelyeket elsősorban az erdőgazdaság, valamint az ország horgászegyesületeinek pisztrángos vizeibe helyeznek ki, de jelentős mennyiség marad a telep állományának továbbfejlesztésére és helyi értékesítésre is. Importcsökkentő kísérlet Miskolcon Hazafias berzenkedés A csomagolóanyag-piacon ma még meglehetősen magas azoknak a cikkeknek a száma, melyeket tőkés importból szerzünk be. Vállalataink egyre több importcsökkentő gyártmánnyal jelentkeznek, amelyek kihatása — népgazdasági méreteket tekintve — jelentős. A napokban a Miskolci Vasipari Szövetkezet jelentkezett egy újdonsággal. A közelmúltban a Nehézipari Műszaki Egyetem mechanikai-technológiai tanszékével szerződést kötött a szövetkezet, úgynevezett kúpos körkanna típusának ki- fejlesztésére. A megkezdődött kísérletek jól haladnak, így minden bizonnyal 1978. III. negyedévében sor kerül majd a sorozatgyártásra. Miután az importból származó kannák ára meglehetősen magas, s a miskolciaké kedvező árú lesz, így importmegtakarítás mellett hasznot is jelent, ha Miskolcról szerzik majd be a hazai festékgyárak, vegyipari üzemek a szállítási és raktározási költségeket is csökkentő edényt. Polgári védelem Vándorkiállítás az egyetemen Tegnap Miskolcon, az Egyetemvárosban a meghívott polgári védelmi szakszolgálatok vezetőit Székely László, Miskolc város tanácselnökhelyettese üdvözölte, majd ezt követően . az országos és a városi parancsnokság által rendezett vándorkiállítást Zsebesi László ezredes, a megyei polgári védelem törzsparancsnoka nyitotta meg. A kiállítás naponta 10 —17 óráig tekinthető meg december 2-ig. Modern kalandozó magyarok. Már nem csak Augsburgba, Merseburgba , jutnak el. Űticéljuk Marseille, Róma, Párizs, Athén ... Egész Európa. Jó dolog. Tulajdonképpen örülnünk kell: életnívónk lehetővé teszi — esetleg egy kis takarékosság árán —, hogy ne csak sóvárogjuk az ismert slágert: „Szeretném bejárni a földet...” Sokan tesszük, egyre többen. Akkor is, ha igencsak be kell osztanunk a márkát, a dollárt, a lírát. De végtére is, kíváncsi embert nem a vásárlás — a „hadizsákmány” — vonz, hanem a világlátás. Utazunk, utazunk, ki ezzel, ki azzal. Vitatható, melyik a jobb: az IBUSZ-út vagy a személygépkocsi. (Kényelmes ember lévén, én az előbbire szavazok.) Sokan a gépkocsira esküsznek, meg a csomagtartóban elhelyezett sátorra. Nincs abban semmi elítélendő, ha valaki, ha, már beleszületett ebbe a világba, szeretné — ha csak részben is — látni, megismerni. Különösen — lovas elődeivel szemben —, ha már gépkocsit adott neki a jó sora. Arra való a kocsi, menni, menni... De ne csak idegenbe! Többször végighallgattam már — érdeklődéssel vagy kelletlenül — útibeszámolókat. Legalá eb százat olvastam is. Az elbeszélések során szívesen megidézem képzeletvilágomban Párizst, Rómát, Stockholmot, ahol magam még nem jártam. Ahol még sokan nem jártak, légyen bár kocsijuk. Engem csak az dühít — a szó szoros értelmében dühít! —, ha Madridot járt honfitársam torrerókról mesél, de ha azt kérdezed tőle: látta-e a jáki templomot, s mit tud róla — csak bámul, értetlenül. Jól tudjuk, se az Alföldre, se a patinás Pécsre, se Aggtelekre, se a budai várhoz nem vezet autósztráda. De nem strapálódik agyon az a kocsi — no meg vannak belföldi túrák is autóbusszal, vonattal — azon az ötven- vagy háromszáz kilométeres úton. De hát hazát látni és megismerni — nem divat, nem sikk. Vagy nem eléggé előkelő?! Látni akarjuk a világot, amelyben születtünk? Jó. De nem látni és nem ismerni a hazát, nem csak felszínesen, hanem töviről hegyire, minden kis zugát — bűn és vétek. Vagy tán jómódunkban nem tudjuk felfogni, mitől is olyan a sorsunk, amilyen? Negyven, ötven esztendővel ezelőtt az is csodaszámba ment, ha valaki kijutott a faluja határán túl, esetleg a fővárosba, netán — egek! — meglátta a Balatont. Sokkal nagyobb csoda volt, mint ma az, ha valakinek a szeme elkáp- rázik a Notre-Dame-on, vagy az örök fényárban úszó Velencén. Ma az megy már-már csodaszámba, ha a magyar tudja, hogy mitől magyar. Ha nem csak hallott és olvasott a haza tájegységeiről, népi kultúrájáról, műemlékeiben egyáltalán nem szegényes vidékeiről és költők által megénekelt szépséges tájairól, hanem személyesen is látta. (Nem úgy, hogy „házhoz szállította” a televízió!) Szeretném statiszti- kázni: ezer autós közül hány látta már Sopront, ezt a magyar ékszert? És Gyulát, ahol több a fa, mint az ember... És Tiszacsécset, Móricz hazáját... És a Kazinczy-mauzóleu- mot... És __ De minek soroljam! Mit érek vele. Nem Célom és feladatom. Az viszont igen, hogy kereken kimondjam, amit. évek óta mondunk, s ami nem kizárólag helytörténeti ismeretekre, vetélkedőkre és gyűjtésre int: ismerd meg hazádat! Nagyon nagyot mulaszt, ki nem teszi. Ismerd meg a világot is, ha teheted. De hazádat mindenek előtt! Mert ezt nem csak nézed, látod, gyönyörködsz benne. Ez a tiéd! (csala) Szocialista együttműködési szerződés Acélmű, új szellemű munkával (Folytatás az 1. oldalról.) Elkészülte után a minőségi acélgyártás 80 százalékát adja Diósgyőr, s köztudott, hogy a világpiacon a minőségi acélért adják a több pénzt, több dollárt. Ő is, és Kolláth Sándor is hangsúlyozta: ezt a beruházást nem lehet a régi, illetve mai beruházási kódex előírásai szerint megvalósítani. Ilyen nagy beruházás, ilyen rövid idő alatt még nem készült hazánkban. Ahhoz, hogy valóban időre készen legyen, új szellemű munkára, új módszerekre van szükség. A párttitkárok, pártbizottságok képviselői egymás után mondták el: egyetértenek ezzel, s mindent megtesznek, hogy az ő kollektívájukon ne múljon a nagy munka sikere. Erről szólt hozzászólásában a Kohászati Gyárépítő Vállalat képviselője is, amikor elmondotta: 4200 dolgozójuk és a vállalat vezetése tudja, érzi a súlyát annak a felelősségnek, amely ebben a beruházásban az acélszerkezetek zömét gyártó KGYV-re hárul. A következő felszólaló, Kopcsek Imre, az SZMT osztályvezetője arról beszélt hogy a városi pártbizottság intézkedési terve nyomán a szak- szervezeti szervek is munkába léptek annak érdekében, hogy a szocialista munkaverseny lehetőségeit is kihasználhassuk az új acélmű érdekében. Bejelentette, hogy az SZMT intéző bizottságot hoz létre a kivitelezésben részt vevő vállalatok szakszervezeti szerveinek szakmaközi irányítására, s kidolgoznak, cselekvési programot is. Molnár Lajos, a BÁÉV pártbizottságának titkára a kivitelezők gondjairól szólt, Felhívta a figyelmet arra; már most valószínű, hogy a 2000 személyes étterem nem lesz készen júniusra. (Mindent meg kell próbálni, hogy készen legyen!... — válaszolta rá később Kolláth Sándor, egyben fel is adva a „leckét” a BÁÉV nagyszerű vezetői és dolgozó gárdájának). A Gyár- és Gépszerelő Vállalat pártbizottságának képviselője kivitelező dolgozóik jobb szociális ellátását sürgette az LKM vezetőitől. Az ország több más helyén is dolgoznak — mondotta —, de mindent elkövetnek, hogy az LKM elégedett legyen velük. Pecsenye Miklós, az ÉÁÉV, a másik generálkivitelező vállalat pártbizottságának titkára elmondotta, hogy pártbizottságuk e Jió- nap végén tárgyalja saját intézkedési tervét. Csakúgy, mint a többi felszólaló, a Ganz-MÁVAG képviselője is -örömmel üdvözölte a városi pártbizottságnak azt a javaslatát, hogy az LKM és a vállalatok ne egyenként, hanem közösen kössenek szocialista együttműködési szerződést. Erre egyébként az első ne-> gyedévben, a finomorganizációs terv elkészülte után kerül sor. Ehhez a javaslathoz csatlakozott a KOGÉPTERV pártbizottságának képviselője is, aki számos lelkesítő mozzanatról számolt be. Így például elmondotta, hogy pártbizottságunk cselekvési programjában fő feladatként szerepel az LKM. acélművének segítése. Mindegyik, a beruházáson dolgozó kommunista pártmegbízatásként végzi munkáját, a végrehajtó bizottság pedig évente kétszer beszámoltatja a gazdasági vezetőket a tervszolgáltatás helyzetéről. KISZ-bi- zottságunk is csatlakozott az LKM fiataljainak védnökségi vállalásához. Ehhez a bejelentéshez kapcsolódva mondta el Porkoláb László, az LKM KISZ-titkára, hogy a védnökségvállalás során eddig máris 7 ezer óra társadalmi munkát végeztek az új acélműért. A végig konstruktív tanácskozás Kolláth Sándor válaszadásával, zárszavával ért véget. NYIKES IMRE
