Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-22 / 274. szám

* Panaszok nyomában, a TIG iZ-nál Miért kéthavonta? „Kiszabadítják” a várfalat Augusztus óta a Tiszántú­li Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat — az £MÄSZ-hoz hasonlóan — kéthavónta számlázza, s szedi a térítési díjakat. Azóta levélben, s telefonon többen panaszol­ták szerkesztőségünknek, hogy ez a rendszer számuk­ra csak hátrányos. E pana­szok ismeretében kerestük fel Katona Zoltánt, a TIGÁZ miskolci üzemegységének ve­zetőjét, akitől a következő­ket tudtuk meg: — A szolgáltatás velejá­rója, hogy a szolgáltató ezért be is szedje a térítési díjat. Gazdaságossági okok miatt vállalatunk úgy döntött; át- t#r a kéthavonkénti számlá­zásra és díjbeszedésre. Köz­tudott, hogy áttértünk a számítógépes adatfeldolgo­zásra, az viszont nem, hogy egy számítógépes óra 14 000. forintba kerül. Nem mind­egy tehát, hogy havonta vagy kéthavonta készítte­tünk-e számlát, márcsak azért sem, mert az utóbbi esetben feleannyi munka­erővel oldhatjuk meg fel­adatainkat. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez esetben csak kéthavonta zavarjuk fogyasztóinkat is.' — Nem vitatom, hogy té­len, fűtési időszakban a gáz­fűtéses lakásokban a szub­jektív tényezők közrejátsza­nak a számla végösszegének alakulásában, hiszen a gáz­fűtésnél mindenki saját ma­gának „állítja be” a hőmér­sékletet, de ugyanakkor ezt saját pénztárcájához is tud­ja mérni. Nem véletlenül vannak a gázórák a lakáso­kon belül! Nem kívánom azt mondani, hogy legyen min­denki gázóra-leolvasó, de en­nek alapján már tud kalku­lálni. Reklámozni sem aka­rom az OTP-t. de ha gon­dot okoz a kéthavi fizetés, azt hiszem, a legcélszerűbb megoldás a folyószámlás fi- j zetés. A takarékpénztárban i levő átutalási betétszámlá­ra ugyanis havonta lehet fi­zetni. s az OTP akkor utal­ja át az összeget, amikor az illető szolgáltató azt igény­li. Szerintem egyébként a jövő útja ez lesz, s egyszer talán nem kéthavonta, ha­nem évente fogjuk ellen­őrizni az órákat, s ekkor kérjük majd az OTP-től a pénz átutalását is ... T. Z. x Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség megyénkről készí­tett emlékjegyzékében Sáros­patak 9 műemlékkel és 24 műemlék jellegű épülettel sze­repel. Ezek közül kétségkívül a Rákóczi-vár a legértéke­sebb, amelyet évente mintegy negyedmillió hazai és kül­földi vendég tekint meg. A kirándulók közül sokan nemcsak belülről, hanem tá­volabbról is szeretnek elgyö­nyörködni a vár szépségé­ben. Ezért a Bodrog-partra vagy a Bodrog-hídra men­nek, ahonnan nézve azonban az idők folyamán a vár kör­nyékére telepített lakóházak, viskók ugyancsak rontják hazánk e ritkaszép műemlék- tömbjének a hatását. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség és a városi tanács tervbe vette a Rákóczi-vár környékének megtisztítását. A fontos városszépítő mun­kát a Retel utcai várfal ..ki­szabadításával” kezdik. Ha ez megtörtént, utána a vár alatti Bodrog-parton parko­sított sétányokat létesítenek. J ál főzik a szálló szabályzata Három ágy és zuhany • Új tarifarendszer Családfenntartók kedvezménye marad. Az 1705 férőhelyen jelenleg 1610-en laknak. Mintegy 20 vállalattal állunk szerződéses viszonyban a fennmaradó férőhelyek ide­iglenes kihasználására. Épí­tőipari vállalat lévén, az itt lakóknak 105—135 forint kö­zött kell térítési díjat fizet­niük. Pénta' tn döntünk ar­ról, hogy a családfenntartók­nak járó 15 százalékos ked­vezményt kik kapják majd meg. Közúti Építőipari ''általat, Brungel József, munkaügyi osztályvezető-helyettes: — Központi munkásszál­lónk jelenleg második kate­góriájú, s hogy január 1-től marad-e, avagy sem, erről még nem döntöttünk. Mun­kánkból adódóan sok ideig­lenes szállásunk is van — közöttük sok lakókocsi —, az itt lakóktól már évek óta nem kérünk térítési díjat. Más vállalat dolgozóinak ko­Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban A legutóbbi héten a két legtekintélyesebb országos napilap — a Népszabadság és a Népszava — különösen gyakran irányította a közfi­gyelmet Miskolcra, Borsodra. A Népszava például novem­ber 18-i számában a kultu­rális rovatából négy hasáb­nyit szánt a diósgyőri ;új Vasas Művelődési Központ bemutatásár-, ezenkívül sportrovatában két kiemelt témával szerepel Miskolc. A Népszabadság csütörtöki szá­mában képes riportot közölt a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyártelepé­ről, most vasárnapi számában pedig a népszerű „Ezt látni kell!” rovat a lillafüredi uésztufabarlangot mutatja be. ugyancsak képes riport­ban. (Ezenkívül kiemelten je­lentkeznek ózdi, kazincbarci­kai, leninvárosi témák is a két lao hasábjain.) A bősé­ges választékból csuoán íze­lítőt adhat a Tallózás terje­delme. DIÓSGYŐR ESEMÉNYE LESZ... „Miskolc város felszabadulásá­nak évfordulóján két emlékezetes ese-nény lesz Diósgyőrött: amű- előd ősi központ rr*egnvitása és a Lenin Kohászati Művek Ú1 L. O. konverteres acélmű alapkő- ietétele.” • Ilyen ünnepi hangvétellel méltatja a Népszava az új Darabonként L a p ható A székesfehérvári bútor­zárban megkezdték az első íazai lapbútor-garnitúra so- •ozatgyártás.'t. A „Junior” nárkanevű, ifjúsági bútor tülönlegesságe, hogy elemen- cént értékesítik. A forgalom- >a hozott tizenegyféle szek- ■ény- és asztalelemet fém- :savarokkal a vevők állít- íatják össze a lakás mére- einek megfelelően. A színes nűanyagfóliával borított bú- orlapok számos variációs le­hetőséget kínálnak. A sok- üdalú alkalmazás mellett a apbútor másik előnye az egyszerűbb raktározás és jzállítás. A „Junior” garni- .úrából az idén 300 szekrény- iáihoz elegendő elemet gyárt i székesfehérvári bútorgyár, i azt tervezik, hogy a leg­jobban keresett elemekből ál- ítják össze jövő évi gyárt­mányprogramjukat. művelődési központot, amely­nek közös fenntartói a „Le­nin Kohászati Művek, a Vas­gyár, Miskolc város Tanácsa, valamint a SZOT és a vasas­szakszervezet.” S bár a bemutató cikk szó­vá teszi az épület még kija­vítandó hibáit is, lényege mégis az. hogy „az épület már megközelíti azokat az elképzeléseket, ame­lyek a korszerű, célját jól be­töltő művelődési ház típustervé­ről kialakulóban vannak.” És ami mindennél fonto­sabb: „Egyvalami... éppoly mara­dandó lesz ebben a házban, mint abban a régi téglajegyes Jó szerencse otthonban: a pél­da, hogy egy várós két nagy üzemével összefogva nem akár milyen födelet adott a kultúrá­nak." ÖNMAGÁT ÉPÍTŐ GYÁR Az összefogás ereje segíti a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyártelepén a valóban korszerű, új gyár­tócsarnok gyorsabb felépíté­sét —■ amiként erről a Nép- szabadság már említett cikke beszámol. ,Ez a fontos műszaki fejlesz­tés a gyár életének mostani szakaszában különösen próbára teszi a szocialista brigádok vál­lalkozó, kezdeményező kedvét. Egyetlen napot sem késhet a beruházás . .. ezért a gyári bri­gádok ... átvállalták például a kivitelező vállalattól a csarnok vasbeton falpaneljeinek gyártá­sát. Miután a vállalással úgy alakult a dolog, hogy részben önmagukat építő gyárrá váltak, a szocialista brigádok vezetői összedugták a fejüket, hogyan segíthetnék legjobban a beruhá­zás sikerét.” S lám, még a szó jó értel­mében vett „szocialista ösz- szeköttetést” is célszerűen si­került a közös ügy szolgála­tába fogni, mert így tudtak szerezni, a ”!VM budapesti gyárának szocialista brigád­jaitól egy speciális összeállí­tású betonvashegesztő gépet, hogy teljesíthessék vele azt, amit a versenyben vállaltak. összeállította: (Folytatás az 1. oldalról) A rendelet — és annak végrehajtási utasítása — egyértelműen kimondja: szi­gorúbb feltételek mellett új­ból kate 'óriákba kell sorol­ni a munkásszállásokat. A jelenlegi hat helyett január 1-től csak négy kategória lesz. Az elsőbe csak azok a szobák sorolhatók, amelyek­ben legfeljebb három ember lakik, s az előterében meleg­vizes zuhanyozó és mosdó van. A másodikban a férő­helyek száma legfeljebb négy, a harmadikban öt, a negyedikben nyolc lehet, és legalább mei*«’- vagy hideg­vizes mosdónak kell lennie. Az új tarifarendszer sze­rint az állandó munkásszál­lásért a következő térítési dijakat kérhetik az üzemel­tetők: az első kategóriában 160—220, a másodikban 120 —160, a harmadikban 85— 120, a negyedikben 65—85 fo­rint. Ettől eltérő az építő­ipari szállások normája, ahol: 135—190, 105—135, 75 —105, illetve 55—75 forint. Az összeg magában foglalja a világítás, a fűtés, a takarí­tás, az ágyneműhasználat ,és mosatás költi égéit :. Az új rendelet egyik leg­jelentősebb módosítása a ko­rábbiakhoz képest, hogy nem szabad térítési díjat kérni az ideiglenes, a mozgó, vala­mint a negyedik kategóriá­ba sem sorolható állandó szállásokon élőktől! A rende­let ugyanakkor előírja, hogy a negyedik kategóriába sem sorolható munkásszállásokat 1980. január elsejéig átala­kítással korszerűsíteni kell, vagy meg kell szüntetni. Állandó szállásokon — mondja ki a rendelet — a férőhelyek jobb kihasználása érdekében más vállalatok dolgozóinak is át lehet en­gedni a szabad helyeket, ide­iglenesen vagy véglegesen. Ezért maximáliran a fe n- tartási költség 12 százalékát lehet kérni. Selyemrét és lakókocsi Az új rendelet birtoká­ban tegnap több vállalat Miskolcon üzemelő munkás- szállójának helyzetéről ér­deklődtünk. Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, Kopcsó Lász­ló, munkásellátási osztályve­zető: — Selyemréti munkásszál­lónk eddig is a második ka­tegóriában volt, s abban is rábban biztositottunk férő­helyet, az é. elejétől azon­ban Miskolc-közeli munká­kat végzünk, így még saját dolgozóink mindegyikének sem biztosíthattunk szállást a központi munkásszállóban. Borsod megyei Település- tisztasági Szolgáltató Válla­lat, Barna Ferenc igazgató: — Köztudott, hogy áldat- 'an állapotok uralkodnak két munkásszállónkon, ahol ösz- sze-en 54 dolgozónk elhelyez zését biztosítjuk. Néhány perce fejeztük be a terv­tárgyalást egy új szálló épí­téséről, amelyet 1978-ban szerettünk volna kezdeni. Sajnos, nincs olyan anyagi fedezetűn:-, hogy a tervek­ben kimutatott 18,2 millió forintos árat ki tudnánk fi­zetni. így egyelőre csak any- nyit tehetünk: 200 ezer fo­rintot fordítunk a jelenlegi szálláshelyek korszerűsítésé­re. 15 forint, és 15 százalék kedvezmény KÉV-Metró, IV. számú fő­építés-vezetőség, ' Dvorszki Béla, munkásellátási előadó; — A József Attila utcán levő 180 személyes szállónk harmadik, tapolcai s- állónk negyedik kategóriás, s való­színűleg, ezt a fokozatot meg is tartják. Az előbbiben la­kóktól 75, az utóbbiaktól 55 forint térítési díjat kérünk. Ezenkívül I két ideiglenes szállásunk van. Mindkét he­lyen 15 forintot fizetnek, amelyet természetesen janu­ártól megszüntetünk. A csa­ládfenntartók 15 százalékos kedvezményét mi már évek óta bevezettünk ... Észak-magyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat, Ba­lázs Miklós, munkásellátási vezető: — Lorántffy utcai mun­kásszállónk a második kate­góriában van. besorolása nem változik. A térítési díj ennek megfelelő, természetesen ’ a családfenntartók élvezik a 15 százalékos kedvezményt. A szálló 1170 férőhelyes, sa­ját dolgozóink közül mintegy 700-an laknak .it, ugyanak­kor a honvédség építőalaku­lata és az alvállalkozók is nálunk kaptak helyet. A ko­hászati acélmű-beruházás mi- ett úgy tűnik, hogy jövőre nekünk kell majd társválla­latodnál férőhelyet bérelni dolgozóinknak... TÓTH ZOLTÁN BERECZ JÓZSEF C 9 Ölve n évese k Szorongva olvasom az újságok gyász- hireit. Gyakori az ismerős,' a kortárs, akivel valamikor a felszabadulás idején ismerkedtünk meg, vagy a szabadság első boldog lázhulláma hozott össze hosszabb-rövidebb időre. Nézem a szűk­szavú közleményeket: 56 éves korában, 53 éves korában, 58 éves korában .el­hunyt. Kopnak, fogynak az ötvenévesek, a felszabadulás pillanatában, vagy ke­véssel azt követően csatasorba álltak. Néhány hete megismertem egy ilyen ötvenévest. Finta Jánosnak hívják, most egy bányaüzemet igazgat, de a felsza­badulás óta sok egyebet is csinált már. Afféle strapakáder, aki még bírja a munkát, ott szolgál hát, ahol strapás a munka, de éppen őrá van szükség. Ke­veset tudtam meg róla, ismerkedésünk is egyoldalú, ű a mozivásznon létezett, én a nézőtér egyik székén ültem. Én néző voltam, ő Bacsó Péter nemrég be­mutatott filmje, a Riasztólqvés egyik fő­szereplője. Ez az ötvenéves ember szorongató helyzetbe került. Nem is ő, hanem egyetemista lánya, aki anya nélkül ne­velkedett, s akivel a vidéken munkál­kodó apa már évek óta nem tudott ér­demben elbeszélgetni. Ezen a lányon szeretne most a törvényes határokon belüli segíteni. Az eljáró rendőrtiszt közli: ő nem dönthet; csak a parancs­noka, Iksz ezredes. Az igazgató mondja, hogy ismeri Ikszet, többször találkoztak. Mire a rendőrtiszt maliciózusan jegyzi meg: — Igen, maguk ötvenesek mindig találkoztak már valahol. A hangvétel bántó, de a megállapí­tásban sok az igazság. Igen, akik ma ötvenévesek, meg ötvenöt, meg ötven­nyolc, meg hatvanévesek, valóban nagy többségben már találkoztak valahol. Le­het, hogy még nem azonos világnézettel, nem egyetlen párt tagjaként, de együtt élték át a háború gyötrelmeit, a felsza­badulás mámoros perceit. Együtt láttak hozzá a romok eltakarításához, az élet újrakezdéséhez. Sokan a fegyveres tes­tületekben tevékenykedtek, üres pisz­tolytáskával, nemzetiszínű karszalaggal küzdöttek az új rend ellenségei ellen. Rablókat tettek ártalmatlanná és reak­ciós kísérleteket számoltak fel. Segítet­tek élelmiszert szállítani és lefülelték a spekulánsokat. Mások az állami életet indították újra, megint mások földet osztottak. Igen sokan tiszta hittel szer­vezték a demokratikus pártokat. És ugyancsak találkoztak a nagyüzemek, bankok, bányák államosításánál, a szén­csaták küzdelmeiben, a vasútépítésnél, az iskolák államosításánál, ma már ter­mészetesnek, mindennapinak tűnő kö­rülményeink — nemritkán emberáldoza­tot is követelő — megteremtésénél, űk voltak a falujárók, a lakásról lakásra járó népnevelők, a megfeszített társa­dalmi munkák névtelen hősei. Űk követtek el olykor hibákat, de ők haj­tották végre az országépítés hősi tette első szakaszainak feladatait, s ha mun­kájuk itt-ott kanyarokba is kényszere­dett, kezük nyomán akkor is a szocia­lizmus épült. Az ötvenévesek valóban sokszor talál­koztak. Nemritkán úgy emlegetik egy­mást, hogy „akivel 45—46-ban itt, meg . ott együtt szolgáltam”, vagy „akivel 51- ben együtt krampácsoltuk a kettősvá- gányú villamos alapjait a miskolci fő­utcán”, vagy „48-ban együtt építettük a népkerti szabadtéri színpadot”. Esetleg „akivel együtt léptünk be a karhatalom­ba”. Az ötvenévesek egy világjelentö- ségű fordulat idején váltak felnőtté. Nemcsak kortársai, hanem nagyrészt aktiv részesei is a forradalnfl változá­soknak. Ezernyi láthatatlan szál kap­csolja össze őket szorosabb vagy lazább közösségbe. A forradalom megélésének közös élménye roppant összetartó erő. A hajdani találkozások emléke nem múlik el. A felszabaduláskor csatasorba lépett ötvenévesek száma erősen fogy. Ki meg­halt fiatalon, ki most készül nyugdíjba. Küszöbön a nemzedékváltás. A lelépők- nek tisztelet jár. Többek között azért, mert valaha, valahol találkoztak, és úgy cselekedtek, hogy ma nyugodtan, öröm­mel és büszkeséggel tekinthessen vissza egy egész ország arra, amit ők elvégez­tek. BENEDEK MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom