Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
* Panaszok nyomában, a TIG iZ-nál Miért kéthavonta? „Kiszabadítják” a várfalat Augusztus óta a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat — az £MÄSZ-hoz hasonlóan — kéthavónta számlázza, s szedi a térítési díjakat. Azóta levélben, s telefonon többen panaszolták szerkesztőségünknek, hogy ez a rendszer számukra csak hátrányos. E panaszok ismeretében kerestük fel Katona Zoltánt, a TIGÁZ miskolci üzemegységének vezetőjét, akitől a következőket tudtuk meg: — A szolgáltatás velejárója, hogy a szolgáltató ezért be is szedje a térítési díjat. Gazdaságossági okok miatt vállalatunk úgy döntött; át- t#r a kéthavonkénti számlázásra és díjbeszedésre. Köztudott, hogy áttértünk a számítógépes adatfeldolgozásra, az viszont nem, hogy egy számítógépes óra 14 000. forintba kerül. Nem mindegy tehát, hogy havonta vagy kéthavonta készíttetünk-e számlát, márcsak azért sem, mert az utóbbi esetben feleannyi munkaerővel oldhatjuk meg feladatainkat. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez esetben csak kéthavonta zavarjuk fogyasztóinkat is.' — Nem vitatom, hogy télen, fűtési időszakban a gázfűtéses lakásokban a szubjektív tényezők közrejátszanak a számla végösszegének alakulásában, hiszen a gázfűtésnél mindenki saját magának „állítja be” a hőmérsékletet, de ugyanakkor ezt saját pénztárcájához is tudja mérni. Nem véletlenül vannak a gázórák a lakásokon belül! Nem kívánom azt mondani, hogy legyen mindenki gázóra-leolvasó, de ennek alapján már tud kalkulálni. Reklámozni sem akarom az OTP-t. de ha gondot okoz a kéthavi fizetés, azt hiszem, a legcélszerűbb megoldás a folyószámlás fi- j zetés. A takarékpénztárban i levő átutalási betétszámlára ugyanis havonta lehet fizetni. s az OTP akkor utalja át az összeget, amikor az illető szolgáltató azt igényli. Szerintem egyébként a jövő útja ez lesz, s egyszer talán nem kéthavonta, hanem évente fogjuk ellenőrizni az órákat, s ekkor kérjük majd az OTP-től a pénz átutalását is ... T. Z. x Az Országos Műemléki Felügyelőség megyénkről készített emlékjegyzékében Sárospatak 9 műemlékkel és 24 műemlék jellegű épülettel szerepel. Ezek közül kétségkívül a Rákóczi-vár a legértékesebb, amelyet évente mintegy negyedmillió hazai és külföldi vendég tekint meg. A kirándulók közül sokan nemcsak belülről, hanem távolabbról is szeretnek elgyönyörködni a vár szépségében. Ezért a Bodrog-partra vagy a Bodrog-hídra mennek, ahonnan nézve azonban az idők folyamán a vár környékére telepített lakóházak, viskók ugyancsak rontják hazánk e ritkaszép műemlék- tömbjének a hatását. Az Országos Műemléki Felügyelőség és a városi tanács tervbe vette a Rákóczi-vár környékének megtisztítását. A fontos városszépítő munkát a Retel utcai várfal ..kiszabadításával” kezdik. Ha ez megtörtént, utána a vár alatti Bodrog-parton parkosított sétányokat létesítenek. J ál főzik a szálló szabályzata Három ágy és zuhany • Új tarifarendszer Családfenntartók kedvezménye marad. Az 1705 férőhelyen jelenleg 1610-en laknak. Mintegy 20 vállalattal állunk szerződéses viszonyban a fennmaradó férőhelyek ideiglenes kihasználására. Építőipari vállalat lévén, az itt lakóknak 105—135 forint között kell térítési díjat fizetniük. Pénta' tn döntünk arról, hogy a családfenntartóknak járó 15 százalékos kedvezményt kik kapják majd meg. Közúti Építőipari ''általat, Brungel József, munkaügyi osztályvezető-helyettes: — Központi munkásszállónk jelenleg második kategóriájú, s hogy január 1-től marad-e, avagy sem, erről még nem döntöttünk. Munkánkból adódóan sok ideiglenes szállásunk is van — közöttük sok lakókocsi —, az itt lakóktól már évek óta nem kérünk térítési díjat. Más vállalat dolgozóinak koHírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban A legutóbbi héten a két legtekintélyesebb országos napilap — a Népszabadság és a Népszava — különösen gyakran irányította a közfigyelmet Miskolcra, Borsodra. A Népszava például november 18-i számában a kulturális rovatából négy hasábnyit szánt a diósgyőri ;új Vasas Művelődési Központ bemutatásár-, ezenkívül sportrovatában két kiemelt témával szerepel Miskolc. A Népszabadság csütörtöki számában képes riportot közölt a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyártelepéről, most vasárnapi számában pedig a népszerű „Ezt látni kell!” rovat a lillafüredi uésztufabarlangot mutatja be. ugyancsak képes riportban. (Ezenkívül kiemelten jelentkeznek ózdi, kazincbarcikai, leninvárosi témák is a két lao hasábjain.) A bőséges választékból csuoán ízelítőt adhat a Tallózás terjedelme. DIÓSGYŐR ESEMÉNYE LESZ... „Miskolc város felszabadulásának évfordulóján két emlékezetes ese-nény lesz Diósgyőrött: amű- előd ősi központ rr*egnvitása és a Lenin Kohászati Művek Ú1 L. O. konverteres acélmű alapkő- ietétele.” • Ilyen ünnepi hangvétellel méltatja a Népszava az új Darabonként L a p ható A székesfehérvári bútorzárban megkezdték az első íazai lapbútor-garnitúra so- •ozatgyártás.'t. A „Junior” nárkanevű, ifjúsági bútor tülönlegesságe, hogy elemen- cént értékesítik. A forgalom- >a hozott tizenegyféle szek- ■ény- és asztalelemet fém- :savarokkal a vevők állít- íatják össze a lakás mére- einek megfelelően. A színes nűanyagfóliával borított bú- orlapok számos variációs lehetőséget kínálnak. A sok- üdalú alkalmazás mellett a apbútor másik előnye az egyszerűbb raktározás és jzállítás. A „Junior” garni- .úrából az idén 300 szekrény- iáihoz elegendő elemet gyárt i székesfehérvári bútorgyár, i azt tervezik, hogy a legjobban keresett elemekből ál- ítják össze jövő évi gyártmányprogramjukat. művelődési központot, amelynek közös fenntartói a „Lenin Kohászati Művek, a Vasgyár, Miskolc város Tanácsa, valamint a SZOT és a vasasszakszervezet.” S bár a bemutató cikk szóvá teszi az épület még kijavítandó hibáit is, lényege mégis az. hogy „az épület már megközelíti azokat az elképzeléseket, amelyek a korszerű, célját jól betöltő művelődési ház típustervéről kialakulóban vannak.” És ami mindennél fontosabb: „Egyvalami... éppoly maradandó lesz ebben a házban, mint abban a régi téglajegyes Jó szerencse otthonban: a példa, hogy egy várós két nagy üzemével összefogva nem akár milyen födelet adott a kultúrának." ÖNMAGÁT ÉPÍTŐ GYÁR Az összefogás ereje segíti a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyártelepén a valóban korszerű, új gyártócsarnok gyorsabb felépítését —■ amiként erről a Nép- szabadság már említett cikke beszámol. ,Ez a fontos műszaki fejlesztés a gyár életének mostani szakaszában különösen próbára teszi a szocialista brigádok vállalkozó, kezdeményező kedvét. Egyetlen napot sem késhet a beruházás . .. ezért a gyári brigádok ... átvállalták például a kivitelező vállalattól a csarnok vasbeton falpaneljeinek gyártását. Miután a vállalással úgy alakult a dolog, hogy részben önmagukat építő gyárrá váltak, a szocialista brigádok vezetői összedugták a fejüket, hogyan segíthetnék legjobban a beruházás sikerét.” S lám, még a szó jó értelmében vett „szocialista ösz- szeköttetést” is célszerűen sikerült a közös ügy szolgálatába fogni, mert így tudtak szerezni, a ”!VM budapesti gyárának szocialista brigádjaitól egy speciális összeállítású betonvashegesztő gépet, hogy teljesíthessék vele azt, amit a versenyben vállaltak. összeállította: (Folytatás az 1. oldalról) A rendelet — és annak végrehajtási utasítása — egyértelműen kimondja: szigorúbb feltételek mellett újból kate 'óriákba kell sorolni a munkásszállásokat. A jelenlegi hat helyett január 1-től csak négy kategória lesz. Az elsőbe csak azok a szobák sorolhatók, amelyekben legfeljebb három ember lakik, s az előterében melegvizes zuhanyozó és mosdó van. A másodikban a férőhelyek száma legfeljebb négy, a harmadikban öt, a negyedikben nyolc lehet, és legalább mei*«’- vagy hidegvizes mosdónak kell lennie. Az új tarifarendszer szerint az állandó munkásszállásért a következő térítési dijakat kérhetik az üzemeltetők: az első kategóriában 160—220, a másodikban 120 —160, a harmadikban 85— 120, a negyedikben 65—85 forint. Ettől eltérő az építőipari szállások normája, ahol: 135—190, 105—135, 75 —105, illetve 55—75 forint. Az összeg magában foglalja a világítás, a fűtés, a takarítás, az ágyneműhasználat ,és mosatás költi égéit :. Az új rendelet egyik legjelentősebb módosítása a korábbiakhoz képest, hogy nem szabad térítési díjat kérni az ideiglenes, a mozgó, valamint a negyedik kategóriába sem sorolható állandó szállásokon élőktől! A rendelet ugyanakkor előírja, hogy a negyedik kategóriába sem sorolható munkásszállásokat 1980. január elsejéig átalakítással korszerűsíteni kell, vagy meg kell szüntetni. Állandó szállásokon — mondja ki a rendelet — a férőhelyek jobb kihasználása érdekében más vállalatok dolgozóinak is át lehet engedni a szabad helyeket, ideiglenesen vagy véglegesen. Ezért maximáliran a fe n- tartási költség 12 százalékát lehet kérni. Selyemrét és lakókocsi Az új rendelet birtokában tegnap több vállalat Miskolcon üzemelő munkás- szállójának helyzetéről érdeklődtünk. Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, Kopcsó László, munkásellátási osztályvezető: — Selyemréti munkásszállónk eddig is a második kategóriában volt, s abban is rábban biztositottunk férőhelyet, az é. elejétől azonban Miskolc-közeli munkákat végzünk, így még saját dolgozóink mindegyikének sem biztosíthattunk szállást a központi munkásszállóban. Borsod megyei Település- tisztasági Szolgáltató Vállalat, Barna Ferenc igazgató: — Köztudott, hogy áldat- 'an állapotok uralkodnak két munkásszállónkon, ahol ösz- sze-en 54 dolgozónk elhelyez zését biztosítjuk. Néhány perce fejeztük be a tervtárgyalást egy új szálló építéséről, amelyet 1978-ban szerettünk volna kezdeni. Sajnos, nincs olyan anyagi fedezetűn:-, hogy a tervekben kimutatott 18,2 millió forintos árat ki tudnánk fizetni. így egyelőre csak any- nyit tehetünk: 200 ezer forintot fordítunk a jelenlegi szálláshelyek korszerűsítésére. 15 forint, és 15 százalék kedvezmény KÉV-Metró, IV. számú főépítés-vezetőség, ' Dvorszki Béla, munkásellátási előadó; — A József Attila utcán levő 180 személyes szállónk harmadik, tapolcai s- állónk negyedik kategóriás, s valószínűleg, ezt a fokozatot meg is tartják. Az előbbiben lakóktól 75, az utóbbiaktól 55 forint térítési díjat kérünk. Ezenkívül I két ideiglenes szállásunk van. Mindkét helyen 15 forintot fizetnek, amelyet természetesen januártól megszüntetünk. A családfenntartók 15 százalékos kedvezményét mi már évek óta bevezettünk ... Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat, Balázs Miklós, munkásellátási vezető: — Lorántffy utcai munkásszállónk a második kategóriában van. besorolása nem változik. A térítési díj ennek megfelelő, természetesen ’ a családfenntartók élvezik a 15 százalékos kedvezményt. A szálló 1170 férőhelyes, saját dolgozóink közül mintegy 700-an laknak .it, ugyanakkor a honvédség építőalakulata és az alvállalkozók is nálunk kaptak helyet. A kohászati acélmű-beruházás mi- ett úgy tűnik, hogy jövőre nekünk kell majd társvállalatodnál férőhelyet bérelni dolgozóinknak... TÓTH ZOLTÁN BERECZ JÓZSEF C 9 Ölve n évese k Szorongva olvasom az újságok gyász- hireit. Gyakori az ismerős,' a kortárs, akivel valamikor a felszabadulás idején ismerkedtünk meg, vagy a szabadság első boldog lázhulláma hozott össze hosszabb-rövidebb időre. Nézem a szűkszavú közleményeket: 56 éves korában, 53 éves korában, 58 éves korában .elhunyt. Kopnak, fogynak az ötvenévesek, a felszabadulás pillanatában, vagy kevéssel azt követően csatasorba álltak. Néhány hete megismertem egy ilyen ötvenévest. Finta Jánosnak hívják, most egy bányaüzemet igazgat, de a felszabadulás óta sok egyebet is csinált már. Afféle strapakáder, aki még bírja a munkát, ott szolgál hát, ahol strapás a munka, de éppen őrá van szükség. Keveset tudtam meg róla, ismerkedésünk is egyoldalú, ű a mozivásznon létezett, én a nézőtér egyik székén ültem. Én néző voltam, ő Bacsó Péter nemrég bemutatott filmje, a Riasztólqvés egyik főszereplője. Ez az ötvenéves ember szorongató helyzetbe került. Nem is ő, hanem egyetemista lánya, aki anya nélkül nevelkedett, s akivel a vidéken munkálkodó apa már évek óta nem tudott érdemben elbeszélgetni. Ezen a lányon szeretne most a törvényes határokon belüli segíteni. Az eljáró rendőrtiszt közli: ő nem dönthet; csak a parancsnoka, Iksz ezredes. Az igazgató mondja, hogy ismeri Ikszet, többször találkoztak. Mire a rendőrtiszt maliciózusan jegyzi meg: — Igen, maguk ötvenesek mindig találkoztak már valahol. A hangvétel bántó, de a megállapításban sok az igazság. Igen, akik ma ötvenévesek, meg ötvenöt, meg ötvennyolc, meg hatvanévesek, valóban nagy többségben már találkoztak valahol. Lehet, hogy még nem azonos világnézettel, nem egyetlen párt tagjaként, de együtt élték át a háború gyötrelmeit, a felszabadulás mámoros perceit. Együtt láttak hozzá a romok eltakarításához, az élet újrakezdéséhez. Sokan a fegyveres testületekben tevékenykedtek, üres pisztolytáskával, nemzetiszínű karszalaggal küzdöttek az új rend ellenségei ellen. Rablókat tettek ártalmatlanná és reakciós kísérleteket számoltak fel. Segítettek élelmiszert szállítani és lefülelték a spekulánsokat. Mások az állami életet indították újra, megint mások földet osztottak. Igen sokan tiszta hittel szervezték a demokratikus pártokat. És ugyancsak találkoztak a nagyüzemek, bankok, bányák államosításánál, a széncsaták küzdelmeiben, a vasútépítésnél, az iskolák államosításánál, ma már természetesnek, mindennapinak tűnő körülményeink — nemritkán emberáldozatot is követelő — megteremtésénél, űk voltak a falujárók, a lakásról lakásra járó népnevelők, a megfeszített társadalmi munkák névtelen hősei. Űk követtek el olykor hibákat, de ők hajtották végre az országépítés hősi tette első szakaszainak feladatait, s ha munkájuk itt-ott kanyarokba is kényszeredett, kezük nyomán akkor is a szocializmus épült. Az ötvenévesek valóban sokszor találkoztak. Nemritkán úgy emlegetik egymást, hogy „akivel 45—46-ban itt, meg . ott együtt szolgáltam”, vagy „akivel 51- ben együtt krampácsoltuk a kettősvá- gányú villamos alapjait a miskolci főutcán”, vagy „48-ban együtt építettük a népkerti szabadtéri színpadot”. Esetleg „akivel együtt léptünk be a karhatalomba”. Az ötvenévesek egy világjelentö- ségű fordulat idején váltak felnőtté. Nemcsak kortársai, hanem nagyrészt aktiv részesei is a forradalnfl változásoknak. Ezernyi láthatatlan szál kapcsolja össze őket szorosabb vagy lazább közösségbe. A forradalom megélésének közös élménye roppant összetartó erő. A hajdani találkozások emléke nem múlik el. A felszabaduláskor csatasorba lépett ötvenévesek száma erősen fogy. Ki meghalt fiatalon, ki most készül nyugdíjba. Küszöbön a nemzedékváltás. A lelépők- nek tisztelet jár. Többek között azért, mert valaha, valahol találkoztak, és úgy cselekedtek, hogy ma nyugodtan, örömmel és büszkeséggel tekinthessen vissza egy egész ország arra, amit ők elvégeztek. BENEDEK MIKLÓS