Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
Szociálpolitikai szolgáltatás, borítékon kívül Kevesebből kevesebb jut Lehet-e csak a2ért szeretni egy gyárat, csak azért hűségesen ragaszkodni a munka- nelyhez. mert ott ió munkaruhát adnak, vagy mert jól íöznek az üzemi konyhán, vagy azért, mert összkomfortos a2 öltöző? A kérdések nyilván költőiek, de az bizonyos. hogy ezek a gyári szolgáltatások. a szociális és kulturális feltételek: közérzetet javíthatnak vagy ronthatnak. fc- A pontos, precíz munkához jó felszereltség is szükséges. A GELKA leninvárosi új szer- rizbázisán mindezt megkapták a szerelők. 'Kerényi László felvétele) Mit bír a vállalat? A hármas jelszó kérdőjelei Astmondja hrigádvesetö• • • a Cikkünknek kettős előz- nénye van: egyfelől lapunk 3 adott hírt — többször is - egy-egy kiválónak minő- ített brigádról, másfelől a ralóság novemberi számában léki Gabriella és Zétényi loltán írása egy szociológiai izsgálat eredményét közli Helyzetkép a brigádmozga- amról” alcímmel. :lv és gyakorlat Mondandónk első helyére gazdasági vezetők és a bri- ádok kapcsolata kívánko- ik. Ismeretes, hogy a veze- ők munkaköri kötelességé- í vált a szocialista brigá- oknak megfelelő feltételek iztosítása. A gyakorlat azon- lan az, hogy a kapcsolat, zinte kizárólag a vállalási avaslat — és a teljesítés érékelésének hivatalos, írásos lemzésére szűkül. A kapcsolat intézményes ormája a termelési tanácskozás, ahol viszont — a ve- etők kívánságának megfe- slően — elsősorban terme- ssi problémákról van szó! íem szívesen foglalkoznak ér-, munkaügyi, szociális és zemélyi kérdésekkel, jóllehet, a brigádtagc at ez ér- zkelné leginkább. Ezzel szorosan összefügg a ersenyvállalások rendszere, legtételének rendjét, az érékelés módját és az elisme- ési fokozatokkal járó jutal- íazást minden vállalat ki- olgozza a munkaverseny- zabályzatában. (Persze ezek vakran csak a minisztériu- ii általános munkaverseny- élkitűzéseket tartalmazzák.) A gazdasági vállalásoknál lég paradox a helyzet: az nálló felajánlások lehetősé- e korlátozott. Tudniillik, a eltételek biztosítás, a vállait feladata. Szemléletesen lutatja be ezt az egyik bri- ádvezető: „Az öntés a terv függvénye, selejtszázalék is adott. A elhasználás is irányszám. 'ehát csak annyit tudok ten- ii, hogy annak betartását zorgalmazom. Külön plusz állaiást hiába teszek, nem udom honnan teljesíteni.” jRDÖGI KÖR! A gazdasági jellegű válla- ásokon túl a brigádok tár- adalmi munkafelajánlásokat 3 tesznek. Azt hinnénk, hogy társadalmi munkát munkádon kívül kell végezni, tgy s vallják az elvet! Ámde az gyik munkaversenytitkár el- nondta: „A társadalmi munkák egy része, amit az üzemen belül végeznek az emberek, felfogható úgyis, mint fekete túl ára.” Néha az értékelés bizonytalansága a gond: „Olyan sok helyről kérnek tőlünk társadalmi munkát, hogy az ember azt sem tudja, melyiket szeresse, melyik lesz jobb az értékelésnél.” És végül a teljesített órák számának — hogy a brigád verse yben maradjon — évről évre emelkedni kell, mert különben ... Bonyolultabb a kép, á nem gazdasági jellegű vállalásoknál. Például a tanulásnál. Az a brigád jár a legjobban, ahol a végzettség nyolc általános alatt van. Az ennek teljesítésére tett vállalásért jár a legtöbb „pont”. De mit csináljon az a brigád, ahol a munkavégzéshez már eleve közép- vagy felsőfokú iskolai végzettség kell? A brigádtagok szakmai átképzőre, mozgalmi iskolára jelentkeznek. Igen ám, de ‘ekkor helyettesíteni kell őket, és ezt viszont a brigádnak magának kell megoldania: többletmunkával, túlórával. Ördögi kör! Nemde? KÖNYV, OLVASATLANUL Meglehetősen kedvezőtlen a kép a közös színház-, mozilátogatás vállalásakor. A Valóság adatai szerint a brigádtagok negyven százaléka (!) az elmúlt évadban egyetlen színházi előadást sem látott. A kölcsönzött könyvek olvasatlanul kerülnek vissza. Az igazolást viszont megkapják. Jöhet az értékelés! * Az értékelés alapja a brigádnapló: tartalmazza a vállalásokat, és dokumentálja a teljesítéseket. Az év végén ehhez a brigádvezető önértékelést készít, és felterjeszti az üzemi négyszög elé. A jó eredményt mutató naplók, az önértékelések alapján a vállalati értékelő bizottság elé kerülnek. A mennyiség ellenőrizhető, de a minőség? Az értékelés szemlélete a brigádokat arra „ösztönzi”, hogy a kipipálható vállalásokat kivétel nélkül megtegyék, látszatteljesítéssel igazolják: beragasztott — meg nem nézett! — színház-, mozijegy; könyvtárigazolás ... Tehetik, mert az értékelő bizottság nem „ereszkedik le”. Nem tudják, hogy a brigádtagok mozi helyett otthon kapáltak, hogy a könyvek olvasatlanul hevertek. Továbbá tudják, hogy amelyik brigád a vállalati értékelésben „sok forintot” teljesített, annál úgyis elveszti értékét minden más. * Pár gondolat csupán, de ébresszen gondolatokat! Nem szóltunk a „kozmetikázásról” — az exponált brigádok kedvezőbb munka- és teljesítés-feltételeiről —, a brigádalakítási kampányok ká- rosságáról, az átszervezés kérdéseiről, a brigádvezetők kiválasztásának szempontjairól ... Nem tagadjuk: a példák clezettek. De Hofi szavai jutnak eszünkbe: Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek az, öltözködjön fel végre...! D. TÖTH BÉLA Most, amikor a gyárak futnak a munkaerő után az órabéren túl nagy vonzereje lehet annak, hogy biztosítottak-e a tanulás, a szakmai továbbképzés feltételei: kényelmes és otthonos-e a munkásszállás; ^egít-e a vállalat az egyéni lakásgondok megoldásában. A szociálpolitika „szolgáltatásaihoz” a dolgozó a gyárkapun belül, jo .bára az üzem jóvoltából jut hozzÉj Ám az üzemek gazdasági , teh-rbfró- Képessége nem egyforma, mint ahpgy a tokozott gondoskodásra törekvő szándékokat sem egyformán ösztönzik a szorító munkaerőgondok. A különböző rendeletek és törvények csak keretet adnak. Nagy az eltérés a vállalatoknál a szociális, kulturális célú kiadások nagyságában, s ugyanúgy nem egyforma az üzemi konyhák főztje sem, mint a közétkeztetéshez való vállalati hozzájárulás. Mennyi a fejkvóta? A népi ellenőrök hét miskolci székhelyű vállalatnál vizsgálódtak, megpróbálva feltérképezni a béren kívüli, szociális és kulturális juttatások helyzetét, összegét és Hitelek, X vállalatnál keményen megszidtak egy dolgozót. Jogos volt a fejmosás. A hónap végi sokadika előtt az illető kiszállásához a várható költségeket meghaladó szép kis summát vett fel útielőleg gyanánt. Elszámolni viszont csak akkor számolt el vele, amikor már megkapta a havi fizetését. Miért tette mindezt? Átmeneti pénzzavarát sikerrel hárította el a vállalattól ily módon felvett hitellel., Ugyanez a vállalat partnerétől egy nagyobb tételt vásárolt több milliós összegért. A partner — tegyük hozzá, X vállalatnál jóval szerényebb méretű cég — határidőre szállította a megrendelt árut, s várta, hogy megkapja érte az ellenértéket. Várt egy hónapig, két hónapig, háromig. Az átutalás nem történt meg. Mitévők legyenek, nekik is szükségük lett volna a pénzre. Több ízben kérték írásban X vállalatot, ugyan utalják már át azt a néhány milliócskát. Ilyenkor mindig kaptak egy udvarias levelet, amelyben X vállalat megnyugtatta őket, hogy hamarosan egyszámlájukon lesz a kérdéses összeg. Mindez azonban csak írott malaszt volt, nem fizettek. Csak fél évvel a határidő elölt utalták át nagy kegyesen a várva várt összeget. A kis vállalat olykor már-már alig tudott bért fizetni dolgozóinak, mert nem volt az egyszámláján elegendő pénz. Mit tett X vállalat? Gazdálkodott a kis cég pénzével, azaz hitelt vett fel meg nem engedett módon. Átmeneti pénzzavarát hárította így el. Nagyban azt csinálta, amit dolgozója is elkövetett. Miért jogtalan az ilyen hitelfelvétel? Nemcsak azért, mert nálunk a Magyar Nemzeti Bank joga, hogy vállalatainknak gazdálkodásukhoz hitelt adjon. Azért is, mert akadályozta ezzel egy másik vállalat munkáját, korlátozta fizetőképességét, a szokásos pénzügyi műveleteinek elvégzését. Mit tesz ilyen és ehhez hasonló esetekben a hitelezésre kényszerült vállalat? (Többnyire kis cég, mert a nagyobbikkai nem szívesen húznak ujjat.) Megpróbálja kényszerű böjtöléssel kigazdálkodni a pénzt, s kitartani addig, amíg nem kapja meg jogos tulajdonát. Bírósághoz nem szívesen fordul, mert az is hosszú idő, amíg igazát ki tudja verekedni, elveszti a vállalat jóindulatát, s aztán megnézheti magát, mikor fog tőle vásárolni X cég. Pénzre viszont szüksége lehet, akár alapjai feltöltésére, akár fizetési kötelezettségeinek kiegyenlítésére is. Hasonló módon jut pénzhez, mint X. Nem utalja át a pénzt egy harmadik vállalatnak, azaz ugyanolyan fekete hitelt vesz föl a harmadiktól, mint amilyent ő kényszerül nyújtani X-nek. S a folyamat vállalatok egész soránál megy végig, s mindenütt gazdálkodási zavarokat, problémákat okozva. Lavinát indíthat el ily módon egy-egv nemfizetés, jogtalan hitelfelvétel! Ez a fő veszélye az ilyen „hiteleknek”, s ezért küzdünk ellenük. Felügyeleti szerveink ezért üldözik az ilyen „hitelviszonyt”, s kirívó cselekbe* Mpht gazdasági bírság is lehet t fekete *ltel kamata. V>Z JÓZSEF Az építők üzemi konyhája az elosztás módját. A hét vállalatnál 13 ezernél több ember dolgozik. Visszatérve a különbözőségekre: az rögtön szemet szúr. hogy a fejkvóta (tehát annak az összegnek az egv dolgozóra eső része, amelyet a cég „borítékon k.vül” juttat a szociális és kulturális feladatok ellátására) milyen nagy eltérést mutat Az ÉÁÉV-nél például 1200 forint az idei fejkvóta. De van olyan vállalat, ahol a 400 forintot sem éri el. Nyilvánvalóan: kevt e-ből kevesebb jut. Ki fizet és mennyit: A téma kapcsán a legtöbb napi súrlódásra, vitára okot adó terület: a közétkeztetés. Van olyan vállalat, a nagyobbak elsősorban, ahol saját konyha van. A kisebbek vendéglátó-főzte, kihordásos ebédet biztosítanak. A hét vállalat dolgozóinak egyharmada kosztol az üzemi konyhán. (A MEZŐGÉP- nél még a nyugdíjasok is ebédelhetnek, önköltségi áron.) A vállalatok eltérő összeggel járulnak hozzá az étkeztetés költségeihez. A MEZŐGÉP egy ebédhez 7 forint 27 fillért ad. de van olyan vállalat, amelyik csak 2 forintot. Különböző az az összeg is, amelyet a dolgozó fizet. így aztán az üzemi konyhák nagyon is eltérő összegű pénzből gazdálkodnak. A népi ellenőrök sommás véleménye szerint: a dolgozók egy része elégedetlen a nyersanyagnormával, s nem tartják elégségesnek sem az ételek mennyiségét, sem a minőségét. B. I. 1978. január I-lől Uj rendelet az ingatlanforgalomról A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletét alkotott a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmáról. Ai új jogszabály egyben meghatározza a külterületi földtulajdon megengedett maximális mértékét is. A rendelet értelmében a külterületeken — beleértve a tanyát és a körülötte levő földet is — a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó személy tulajdonában legfeljebb három hektár más magánszemély tulajdonában pedig maximum hatezer négyzetméter földterület lehet. A rendelet újdonsága, hogy ez utóbbiba a magánszemély saját belterületi és zártkerti, valamint családtagjai külterületi földtulajdonát is be kell számítani. Az új rendelet szerint háromezer négyzetméter szőlő, gyümölcsös és erdő hatezer négyzetméter földterületnek felel meg. Ezek a rendelkezések azonban a jogszabály hatálybalépése előtt megszerzett földtulajdont nem érintik. Abban az esetben, ha a tulajdonos külterületi földje öröklés folytán haladja meg az említett mértéket, úgy a többletterületet egy éven belül el kell idegenítenie. Ennek elmulasztása esetén az álla-» mot a jövőben elővételi jog illeti meg. Alapszabályként rögzíti a rendelet, hogy bizonyos kivételektől — például öröklés — eltekintve külterületi föld tulajdonjogát csak mező- gazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó emély szerezheti meg. Ha valaki adásvételi. ajándékozási. csere-, tartási, életjáradéki vagy tulajdonközösség megszüntetésére irányuló szerződés alapján szerzi meg a föld tulajdonjogát. ehhez még az arra kijelölt szerv külön engedélye is szükséges. Ez a rendelkezés persze nem vonatkozik a beépítetlen és beépített építési telkekre. Az új törvényerejű rended let 1978. január 1-én lép hau tályba. Futnak a gyárak
