Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

Falu, város és a betakarítás 1. Diákok. Jókedv. Ajándék októberi nyár. Anorákos, me- legítős forgatag. Szüretelővo­nat indul... Megszokott ok­tóberi kép. Megjegyzések: — Szegény srácok! — Az iparba bezzeg nem jönnek segíteni... — A tsz-tag meg nézi őket... — Mégis jobban él... — Ha nem lenne diák és katona, akkor bizony ... — De a faluban autót vesz­nek a leszerelő srácnak. Feriő kérdések Bocsásson meg nekem min­den mezőgazdasági munkás, minden faluból elindult, de otthon még mindig segítő ipari dolgozó! Ha idézem is a véletlen miatt egymás mel­lé kerülő véleményeket, ak­kor azt azért teszem, mert perelni szeretnék bizonyos perifériális nézetekkel. Ezek ugyanis vannak, s a maguk demagógiájával károsan hat­hatnak. Kérdéseim: valóban a me­zőgazdaság gyengesége lenne, hogy minden ősszel a diákok, katonák, munkások segítsé­gére szorul? Jobban él-e a falusi társadalom, mint a vá­rosi? S ha látszólag többet keres is, jobb-e az ingázó­nak, mint a városbrn élőnek? Van-e valós ellentmondás, vagy felnagyítunk valamit, mert rossz a nézőpont, ahon­nan látunk? Háromszor több és háromszor kevesebb Nemrégen Tokaj-Hegyalján, a Nyírségben és a Beregben utaztam egy Miskolcon szü­letett, tanult, és ma is itt dolgozó műszerésszel. Mondta: — Csodálatos a táj. Ezt kellene megmutatni minden­kinek, aki a diákokat félti a munkától. A butaság cáfo­lata lenne... Az is. Durva számokkal (vetíthetnénk ezt egyes ter­mékekre is) ma egyharmad­nyi munkaerő a háromszoro­sát termeli annak, amit har­minc éve termeltünk. Keve­sebb munkáskéz, nagyobb produktum, több termék. Mindez az ipar segítsége, gé­pek, növényvédőszerek nélkül lehetetlen lenne. A termés, minden olyan területen, ahol a betakarítás még nem gépe­síthető, többszörösét kívánja a falun található munkaerő­nek. Ráadásul a határidő itt nem kíméletes. Elveszett, hasznosíthatatlan érték mind­az, ami időben betakarításra nem kerül. Ez a rendkívüli (időszakos) munkaerő . nekünk kell, s mindaddig kelleni fog, amíg a betakarítás minden műve­letét nem gépesítjük. (Mező- gazdasági vándormunkósok az USA-ban is vannak, de azok év közben munkanélkü­liek.) Nálunk más történt. Az intenzív iparfejlesztés idején állandóan munkaerő kellett. (Több kellene ma is!) Akik valamikor húsz éve eljöttek a magyar falvakból, ma szak­munkások, munkások. Nél­külük az ipar fejlődése lehe­tetlen lett volna, munkájuk ma is nélkülözhetetlen. Az adok-kapok, s az ebben levő társadalmilag szükséges egyenleg a munkás—paraszt szövetség egyik megvalósulási formája. Nem a falu koldul mun- káskézt a betakarításhoz, ha­nem a megtermelt értékeink követelnek több munkáskezet. És közben csomagot kap Abban a gépkocsiban vi­tatkoztunk. Nem azon. hogy keli-e a diákkéz most, ha­nem azon. hogy jobban éi-e a falu, mint a város. Példák sokaságát hallottam. Egy-egy középkorú szakmunkásnak alig több az órabére, mint a mellette dolguzo fiatalnak, de egy-két év után a fiatal lakást vagy autót kap „ha­zulról”. És közben csomagot kap, az éppen csak érettségi­zett kislány teljes jövedelmé­ből csak öltözködik, minden mást hazulról kap. Azok. akik valamikor romokból építették újjá a gyárakat, azok, akik akkor éhes városi gyerekként kenyérért álltak sorba, úgy­mond nehezebben élnek, mint azok, akik a munkásszállóra tele-tarisznyával érkeznek. A látszat valóban ez, de hát én például rendszeresen ingázom. Űtitársaim életét, négy távoli falu példáját tu­dom. Olajos János, a Tóth testvérek, eszesán János, Sipos Imre, Szabó Árpád, és Lajos, Plank Zoltán, Zave- fjyák Árpád, Terdik András, Hornyák János, Kluj Imre ... Valamennyien Miskolcon, vagy a környékén dolgoznak. Valamennyien egy évtizednél '■égebben. Utaznak Nyírbél- tekről, Nyírlugosról. En- csencsről. Penészlekről. Om­bolyról. Másfél száz kilomé­rre a családtól várost, ipart, társadalmat építenek. (Folytatjuk) BARTHA GÁBOR Senki se higgye, hogy a képen látható vezeték egy­szerű kis vízvezeték. Nem! Értékesebb nedű csordogál most benne, naponta több száz hektoliternyi. Eláruljuk: a hegy leve. A mustvezetéket Tolcsván kapta léncsevégre fotóripor­terünk. Lassan a végéhez kö­zeledik Tokaj-Hegyalján a dolgos-szorgos mulatság, a minden évben ugyanaz!. és mindig újat, uj izgalmakat hozó szüret. Egy-két esős na­pot kivéve, az égiek is áldá­sukat adták a nagy munká­ra, hogy mihamarabb a ká­dakba és hordókba kerüljön a tőkék kincse. Október 3-ra hirdették a szüret általános kezdetét, s a pontos haditerv szerint tizennyolc nap alatt végezni is akarnak vele. S aztán ez a mustvezeték évre ismét pihenni tér .. egy (Herényi László felvétele) lately sztárja Nem Klárikára gondolunk, a kihívóan csinos üzemadmi­nisztrátorra, akit korántsem tapasztalásból, hanem éppen „sa­vanyú a szőlő” alapon — robbanás előtti szexbombának ti­tulálnak a férfinem ifjabb tagjai. S nem is a Mastroiannira emlékeztető szakoktatóra, akibe viszont majdani műszeré­szek, a szakmunkástanuló lányok fele szerelmes. A műhely sztárja a megtestesedett, kopasz, öívenet túllépett Kálmán bácsi, aki megteheti, hogy visszalöki a rajzot a főnök aszta­lára, s tömpe ujjával bökdösve a fénymásoló papírt. így rep- likázzon: hülyeség, ez rossz, kérje vissza a tandíját, aki ké­szítette. Darabosságát, modora nyerseségét egyvalami feled­teti. igaz, alaposan: művésze mesterségének. Mindent tud, amit csak tudni lehet, időnként a tudományos intézet kocsit küld érte, s igazgatói engedéllyel két napon át Kálmán bácsi a kutatók partnere, bár a legtöbb mondatát azzal kezdi; a fenébe is. .. S vakarja a füle tövét, mint aki kettőig sem tud számolni. A Kálmán bácsik — vagy éppen Anna nénik, sőt bácsi és néni nélkül a Kálmánok és Annák — nagy kincsei az ipari termelésnek. Igaz, csupán találgathatunk, mekkora ez a kincs — júliusban a szocialista iparban a fizikai foglal­kozásúak létszáma 1 329 000 fő volt —, vajon száz munkás­ból egy vagy három, netán öt, de az bizonyos, hogy majd­nem minden műhelynek akad ilyen sztárja. És valamennyi korosztályban. Vélték, vélik sokan, a korszerű technika miatt leáldozik az aranykezű szakikként emlegetett előmunkások, mesterszak­munkások, a több szakmában otthonos tudorok napja. A gya­korlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A találékonysággal társuló magabiztosság,* a szakma rej­telmeit gyors leleménnyel kamatoztató megalapozott tudás, a tapasztalattal elegyített ráérzés jogosan emel valakit első­vé az egyenlők között. Rangjuk, tekintélyük még akkor is vitathatatlan, ha vannak irigyeik, ha akadnak — nyomukba sem érő — fitymálóik. Termelésbeni érték a tudás, s éppen ezért visszatetsző, hamis, ha — önjelöltként, esetleg művi úton, mások által kinevezve — olyanból akarnak sztárt csi­nálni — sajnos, némelykor sikerül is —, akinek már az epi­zódszerep is túl nehéz. Nemcsak ellenszenvet kelt az ilyes­fajta igyekezet, hanem tekintélyes erkölcsi kárt okoz, mert hiszen fölborítja a valós értékrendet, kétségessé teszi a tudás értelmét, s helyébe azt állítja, amivel nem sokra megy a kö­zösség: a simulékonyságot, a főnök kedvének keresését, a látszat-teljesítményt, a felületességet. Valóban csak szónoki kérdés, számunkra melyik a fontosabb, a kedvesebb. Tiszteletet érdemelnek mindazok, akiknek ott a kincse, ahol a szíve, akik nem pusztán gyakorolják, hanem élik mes­terségüket. Hűségük, vonzódásuk úgy párosul a tehetséggel, hogy a legszebb emberi vágyakozások egyike, a munka szép­ségének áhítása formálható belőle. Mert ők. a sztárok ezt a szépséget, s nem a hangos sikert áhítják. Akkor is az elér­hetetlent, de megközelíthetőt, a tökélyt tartják szem előtt, ha nem honorálják feltétlenül kiemelt személyi órabérrel őket. Sztárok — s ezt lelkűk mélyén megátalkodott irigyeik is elismerik —, s azért, mert meglelték a tudás, tapasztalat, tehetség, elhivatottság összhangját, mert emberi teljességü­ket, elégedettségüket többre tartják a fizetési szalag számai­nál. Nem mások által épített, hanem önmaguk alkotta lép­csőfokokon jutottak magasra.. S úgy, hogy amit ennek fejé­ben adtak, az egyszerre tette gazdagabbá őket és mindany- nyiunkat. LÁZÁR GÁBOR Városi tanácstagok fogadóórái 1977. október 18. Dr. Iglai Tibor, Kemény Je- nőné és Keszthelyi Zoltán, 1/7. pártalapszervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától; Nagyné, Tóth Mar­git, Beloiannisz u. 18,, 17 órától. 1977. október 19. Dr. Terplán Zénó, Gépelemek Tanszéke, 18 órától. egyetem, I. e. 15., 1977. október 21. Karaba László, Szinyei Merse P. u. 10., 17 órától. 1977. október 22. Garami Károly, Ernyebán u. 1. (munkásszálló), 16 órától. i i a m Magyarországon az idén 90 ezer tonna nyers perlitőrle- ményt állítanak elő, s en­nek a csekély súlyú ipari nyersanyagnak a felhaszná­lásáról kezdődik ma kétna­pos konferencia Budapesten. A perlitet elsősorban az építőiparban használják fö­démek szigetelésére, és a betonszerkezetek tűzvédő burkolatához. Emellett a kör­nyezetvédelemben is fontos szerepet tölt be, a szennyvi­zek semlegesítésénél szokták alkalmazni a víz megtisztí­tására. A magyar kutatóken­nek a fontos anyagnak a gyakorlati alkalmazásában jó néhány nemzetközileg is el­ismert eredményt értek már el, s ezekről a felhasználási lehetőségekről szó lesz a konferencián is. Magyar szakemberek mellett külföldi felhasználók is ismertetik a perlitkutatásban szerzett leg­újabb tapasztalataikat. Negyvenezer a betétkönyvben, harmincezer a zsebben... Volt autó, nincs autó Menekülés n kalapács elöl # Hidegkonyhai bemutatót és vásárt nyitottak meg tegnap délután a negyedszázados jubileumát ünneplő Csemege Ke­reskedelmi Vállalat Győri kapui áruházában. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalattal közösen, Csaknem harmincféle készítményt kínáltak a vásárlóknak. Ebben a hónapban ez volt a harmadik bemutató; a közeljövőben újabbak követik. CSolymos felv.) A CSÁBÍTÓ HtR; rendkívüli lehetőséget ígért az a hirdetés, amely tegnap délelőtt fél ti­zenegyre autóárverésre invi­tált a Középszer utca 14. szám elé. A szűkszavú ajánlat csak az autó típusát (Renault 16) és kikiáltási árát (15 ezer forint) tartalmazta. A VALÓSÁG: Az IV-s rend­számú Renault tegnapelőtt még a lépcsőház előtt állt, tulajdo­nosa, Gyükér István (jelenleg foglalkozás nélküli autószerelő) még a Középszer utca 16. szám nyolcadik emeleti lakásában tartózkodott. Tegnapra mind­ketten eltűntek. 1 A hirdetést olvasók népes csoportja a megadott idő­pontban a helyszínen topor- gott. EZ LESZ , AZ EN KOCSIM ... A felfelé vezető lépcsőso­ron tíz órakor már emberek tucatjai igyekeztek az árve­résre. — Van már egy Polskim, de egy Renault mégis más... — Tudja, nekem még sem kocsim, sem jogosítványom. Most tanulok vezetni. A jövő héten vizsgázom, hoztam magammal harmincezret, hátha ez lesz az én kocsim... Nemcsak „amatőrök”, pro­fik is jöttek. Egy taxis: — Gyanúsan alacsony a kikiáltási ár. Egy IV-s megér vagy hatvanezret. Hát ná­lam annyi van! Negyed tizenegy. Legalább százan forgatják fejüket a kocsi után. Egy korábban még bizakodó, de egyre in­kább kedvét vesztett fekete bőrkabátos férfi: — Nem számítottam ilyen sok emberre. Mi lesz itt, ha majd licitálnak. Én csak negyvenig bírom. Annyi van a betétkönyvemben ... Egy rutinos licitáló: — Nem ez az első árveré­sem ... Itt is csak a felhaj­tás nagy. Hol az a híres autó oéldául? Majd az utolsó pil­lanatban állítják ki? Olcsó trükk ez nagyon! Látatlan­ban úgysem alkuszunk! ELLOPTA A SAJÁT (?) JÁRGÁNYÁT Megérkeznek a megyei bí­róság végrehajtási irodájá­nak munkatársai. Rögtön embergyűrü közepébe kerül­nek: — Hol a kocsi ? . .. Hány éves?... Milyen állapotban van? . .. Röpködnek feléjük a kérdések. — Tegnap még itt állt. Idefelé jövet megnéztük a Martintelepen, ahol időnként parkírozni szokott, de ott sem leltük. Így a ma dél­előtti árverés elmarad! A tömegnek több sem kel­lett: — Hogy lehet ez? — Miért nem foglalták le a kocsit? Gondolhatták volna, hogy ez lesz a vége... — Én nyolcvan kilométer­ről jöttem ide autót venni! Vonattal. Ki fizeti meg a jegy árát? Kocsival akartam hazamenni A végrehajtó riposztja: — A kocsit ugyan nem foglaltuk le, de a forgalmi engedélye nálunk van. A rendőrség már keresi, és az első igazoltatásnál elcsípik ... — Ha nem volt forgalmija, akkor tulajdonképpen ellop­ta a kocsit, igaz? — Természetesen, ez újabb bűncselekménynek számít... — Miért, mennyi van már a számláján? — Csaknem nyolcvanezer forint adósság, ezért is tar­tottuk volna az árverést. HÁROM HÉT MÚLVA ÚJABB LICIT ... — Én ismertem még. mi­kor tényleg dolgozott. Vala­mikor javította a kocsimat. Dörzsölt ember ... Persze körülállják az „in­formátort” : — Ismeri? — Hát hogyne! A kocsimat törte össze korábban. Azóta is tartozik nekem több tíz­ezer forinttal! — És nem tudja behajtat­ni rajta? — Próbáltam. A bíróság ugyan kötelezte, de ő kilé­pett a munkahelyéről, hogy ne vonhassanak le a fizeté­séből. Ügy hallottam, a ro­konai össze is szedték az ősz- szeget, de ő csak a töredé­két adta ide, a többit elitta. Azután sírva könyörgött ha­ladékért .. . Tizenegy múlt. Morogva, az elmaradt árverést, a ka­lapács elől megszökött adóst emlegetve, szétszéled a tö­meg. Ki gyalog, ki kocsival. A legközelebbi árverés há­rom hét múlva lesz. Az R 16-os kikiáltási ára 15 ezer forint... (illésy—sólymos) Mégis jobban él? Itt folyik a hegy leve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom