Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-10 / 238. szám

Huszonnyolc év és 13 200 diploma / * Oktatásról — októberben Kozák Imre rektorhelyettessel ' \ Interjú dr. ■ f Jubileum, nagy horderejű tu­dományos eredmény, országos vagy nemzetközi konferencia alkalmából szoktuk megkeresni a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vezetőit, hogy vissza­pillantásra. vagy terveik meg­fogalmazására kérjük ök4t. Dr. Kozák Imre oktatási rektorhe­lyettes ezért volt tanácstalan; mit is akarunk tudni? Mert, hogy szeptember elején meg­kezdődött a 29. oktatási év, hogy tanítanak, és emellett a tanszékek végzik a maguk ku­tatómunkáját, az természetes. Az egyetem 1977 októberének harmadik hetében éli a maga megszokott életét. — Mikor megtudtam, hogy megkeres, és arra kíváncsi, hogyan látjuk mi, hogy mek­kora hatósugara és hatása van az egyetemnek, hirtelen nem tudtam, hogyan fogalmazhat­nánk meg ... a mindennapo­kat. Azt hiszem. így jellemez­hetnénk magunkat: a diplo­maszerzéstől az aspirantúráig ezrek számára biztosít tanu­lási lehetőséget az intézmény. Egv egyetem igen nagy von­zóerő ; nemzetközi szintű kap­csolatok letéteményese, hosszú távú kutatási feladatok ré­szese és tudományos, szakmai rendezvények színhelye. — Kezdjük talán a legfonto­sabbat, az oktatással. — A 2200 nappali tagoza­tos hallgatónak mintegy 35 százaléka, 750—800 fiatalem­ber miskolci és borsodi, a többiek az ország legkülön­bözőbb helyeiről jelentkeznek a három kar valamelyik sza­kára; a fiatalok tehát tudják, hogy ha a bányászatban, a kohászatban akarnak dolgoz­ni (ilyen jellegű felsőfokú, képzés máshol nincs), vagy itt akarnak gépészmérnöki dip­lomát szerezni, akkor hová kell a felvételüket kérni. Köztudott az is, hogy az egyetemnek két főiskolai kara van; 1969-től a Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari, 1970-től a Kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar hozzánk tartozik. De az egye­temista korosztály mellett még legalább ugyanennyien kötődnek ide, 400 levelező hallgató, 250 gazdasági és szakmérnök, 250 műszaki ok­tató folytatja nálunk a ta­nulmányait, 450—500-an vesz­nek részt a mérnöktovább­képzésben. Átlag négyezer ember jár az órákra szep­tembertől júniusig. — Az intézményről azt tart- ^ják, hogy bent maradni nehe­zebb, mint bejutni. . . — Szép magas sfcám bizo- nyitja, hogy a felvételt nyert hallgatók nagy többsége dip­lomát is szerez; 1953-tól (ek­kor végzett az első évfplyam) 13 200 oklevelet adtunk ki. A Magyarországon dolgozó bá­nya- és kohómérnökök majd­nem mindnyájan itt végez­tek. Gépészmérnöki kar Bu­dapesten is van, ezért ez már vegyesebb képet mutat, de sok az olyan üzem, mint pél­dául Debrecenben a Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Jászberényi Hűtőgépgyár, és természetesen a Diósgyőri Gépgyár, ahol a mérnökök nagy része a mi tanítvá­nyunk volt — Messziről indulnak, mesz- szire vezetnek innen a szálak, és a „visszacsatolásnak” sok módja van . . . — Számomra sokat mondó adat, hogy az egyetem ok­tatói közül 60-an dolgoznak a borsodi, miskolci szakmai társulatokban, sokan kötőd­nek a megye politikai, tár­sadalmi szervezeteihez. De a Magyar Tudományos Akadé­mia szakbizottságaiban, a mi­nisztériumok munkabizottsá­gaiban működő oktatóink, tu­dósaink is az egyetemet kép­viselik, éppen úgy, mint ahogy a tanszékek kutatómunkája az ország tudományos, gaz­dasági vérkeringésébe kapcso­, lódik. A hosszú távú feladatok közé tartozik például a ter­mészeti erőforrások kutatása és feltárása, egy másik orszá­gos program, a ritkafémek kutatása és kohászata. Meg­említhetnénk a gépgyártás- technológia fejlesztését, az automatizált műszaki terve­zést, mellettük pedig azokat a szerződéseket, amelyek ke­retében *az üzemek műszaki fejlesztését segíti a kutatás; 1976 elejétől 1977 szeptember végéig 160 millió forint érték­ben végzett ilyen jellegű mun­kát áz egyetem. Ebből 13 és fél millió forint miskolci vál­lalatokra esik. Így tervezett például a Gépelemnek Tanszé­ke kábelgyártó gépsort a DIGÉP-nek, és az egyetemről érkezett a válasz az LKM- hez arra, hogyan lehet ritka földfémek adagolásával az acél minőségét javítani. Több hazai nagyvállalattal van együttműködési szerződésünk, 13 külföldi egyetemmel ál­landó, sokéves kapcsolatunk, és mintegy tízezerre tehető azoknak a hazai és külföldi szakembereknek a száma, akik egy évben megfordulnak ná­lunk. De hát mindezt egy be­szélgetésben nehéz lenne rész­leteiben elmondani. — összegezzük talán így: a nehézipar egyik legfontosabb oktatási és tudományos bázisa az egyetem. Nem nőtte ki a saját kereteit, nem kicsi? — A kollégiumok férőhe­99Jimmy" mesél Vallomás a hőskorszakról Minden tanárnak van va­lami beceneve. Még az egye­temen is. Szabó Imrét, a mechanikai tanszék adjunk­tusát a diákok maguk közt Jimmynek nevezik. Szabó Imre az elsők közt végzett 1953-ban. 47 éves, hajába ősz tincsek vegyülnek, szája szegletében örök moáoly buj­kál. 1953-ban nagy szó volt miskolci diplomásnak lenni: — Az egyetem? Mi tulaj­donképpen csak az utolsó év­ben ismertük meg. Már ami az épületet illeti. 1949-ben kezdtünk, s akkor hol volt még? Jártunk egyetemre a Földes Gimnáziumba. Itt a termünk a bordásfalak ár­nyékában volt. A tornate­remben. Egyszer megindultak velünk a padok. Ugyanis a csavarozás valahogy elma­radt ... Aztán átköltöztünk a Kossuth moziba. Tanulni. Szép idők voltak akkoriban! Elsődleges célunk a tanulás volt, mindenki nagyon akart. Akkoriban egy-két évfolyam­társam idősebb volt, mint a prof. Második évben a mos­tani rendőrség épületébe jár­tunk, míg harmadikban a későbbi bányaipari techni­kum épületében tanultunk. A negyedik év volt a kánaán. Bekerültünk az egyetemre, az ötös kollégiumba. Járdá­ról szinte nem is hallottunk. Sár, latyak... Szabó Imre gyakorlott ri­portalany. Ontja magából a történeteket; — Mikor megkaptam a diplomámat, az volt csak csuda érzés. Igaz, féltünk is, hisz az első miskolci diplo­mások voltunk. De aztán be­fogadtak bennünket. Szom­bathelyről jöttem, s Szom­bathelyre mentem vissza dol­gozni. A járműjavítóba. Én voltam a hat mérnök közül a legfiatalabb. Egyenrangú kollégaként kezeltek, *rám merték bízni a nehezebb fel­adatokat is. Fantasztikus memóriával rendelkezik. Sorolja a mun­katársai nevét, a mérnökök életkorát.. . — 1962-ben visszakerül­tem Miskolcra, az egyetemre. Azóta itt tanítok a mecha­nikai tanszéken. Az egykori tanáraim kollégák lettek ... lyeinek száma 1700 körül van, és ezt (a vendégeinkre is fi­gyelve) maximálisan kihasz­náljuk. De a levelező hallga­tók és a mérnök továbbkép­zésben részt vevők elhelye­zése így is mindig probléma. (Tervezzük egy mérnökto­vábbképző intézet létesítését, amely egyben a tanteremgon­dokon is enyhítene. Pillanat­nyilag egy új építkezés biz­tos; a régen várt, és szük> séges sportcsarnok alapozási munkálatai megkezdődtek. (illésy) (makai) ENEME Ejtsd: NME. Az egyetem az egyetemi tó mellett terül el; innen kapta a nevét, vagyis azt, hogy egyetem. Az itt tevékenykedők két nagy csoportra oszt­hatók: oktatókra és nem oktató dolgo­zókra. Rajtuk kívül vannak még úgyne­vezett hallgatók. A hallgató készülhet lányból és fiúból. Az egész dolog lé­nyege: az oktató ok­tat, a hallgató hall­gat. míg egyszer csak mérnök nem lesz be­lőle. A mérnök az az ember (nő), aki a műszaki egyetemistá­ból lesz diploma ál­lal. a diploma az egy papír. (Hogy a papír miből és miképpen készül, az egy másik cikk témája.) Mérnök van bá­nyász, kohász, gé­pész, sőt több. Sze­gény gépészmérnök­hallgatóknak nagyon sokat kell rajzolniuk, de a bányászoknak és a kohászoknak sem könnyű az éle­tük: nekik fejből kell tudni a tízes szorzó­táblát. Ejtsünk néhány szót az egyetemisták fő táplálkozási forrásá­ról, a menzáról . . . Megtörtént. Hol is laknak tu­lajdonképpen ezek a bizonyos egyetemis­ták? Többségük kol­légiumban. mások — főleg tapolcai — al­bérletben, ismét má­sok — a miskolciak — szüleiknél. Akik a fent felsorolt csopor­tokba nem sorolha- • tók be, vagyis egyik szállásmód sem nyújt számukra lakhatási lehetőséget, azok be­házasodnak egy mis­kolci családhoz. Az oktatás — vagy­is a hallgató hallgat- t a tás a — előadáso­kon, gyakorlatokon és laboratóriumi mé­réseken történik. Az oktató tanít, nevel, szórakoztat. Annyi mindent próbálnak ezekkel az egyete­mistákkal megtaníta­ni, hogy egy idő után minden össze­zavarodik bennük, semmit sem tudnak, és ilyenkor pihenés­képpen az egészet hagyják a csudába. Ez az úgynevezett vizsgaidőszak. A számonkérés má­sik, évközi formája a zárthelyi (dolgozat) írás. A zárthelyi mi­nősítése (osztályzata) azt mutatja meg, hogy\a hallgató mi­lyen alapossággal, mennyi szorgalom­mal és szakértelem­mel készítette el pus­káját. A tanulás mellett természetesen bizto­sított az egyetemis­ták szórakozási le­hetősége. Illetve: a szórakozás mellett biztosított az egyete­misták tanulási lehe­tősége. Es azt hi­szem, ennél többet nem is akarhatnak. SZABADOS GABOR (Solymos László felvétele) ä az Itt és most új sorozat indul a lapban. A DH munkatársai „megszállták" az egyetemet, megkísérelve egy oldalon bemutatni a város felsőoktatási intéz­ményét. Legközelebb, egy hónap múlva, máshová megyünk. Reméljük, hogy látogatásaink nemcsak ne­künk jelentenek majd él­ményt és új ismereteket. Elmondja a KISZ-titkár Páros a városban i Város a városban — mond­juk gyakran az egyetemről. All ez az ifjúságj, mozgalomra is, — Nem véletlen ez — véli Kundrák János, a KISZ egyetemi bizottságának tit­kára. — Mi különleges hely­zetben vagyunk, ugyanis a középiskolákból a legjobb képességű és mozgalmi mun­kában is élen járó fiatalok kerülnek hozzánk. — Hogyan választják ki az elsőévesek közül a vezetésre alkalmas fiatalokat? A sok jó közül a legjobbakat? ^ — A felvételi bizottságok­ban ott a KISZ képviselője is. Így azután mód nyílik ar­ra is, hogy a jelöltek mozgal­mi jnúltja után érdeklőd­jünk. No és ott a középis­kolai jellemzés is ... A tan­év megkezdése előtt négyna­pos előkészítésre hívunk meg mintegy 100 elsőévest, s őket mindarról tájékoztatjuk. Hallgatóból oktató Hogyan lesz valaki hallga­tóból oktató? Erre jó példa Szedő Ferenc esete. Az idén végzett, s most az egyetem gépgyártás-technológiai tan­székének gyakorlóműhelyé ben oktató. Azok lettek a „tanítványai”, akik tavaly sőt még az idén is diáktár­sai voltak, egy-két évfo­lyammal lejjebb. — Kollegiális alapon megy köztünk most is minden. Tel­jesen közéjük tartozom, azzal a különbséggel, hogy mérnök vagyok. Mondja és beáll az eszterga mellé. — Kevés az ember, hát előfordul, hogy én is forgá­csolok. Megrendelésre ás dol­gozunk — egyetemisták nem mindig jönnek gyakorlatra —. szakmunkásokkal. A sokszög­esztergához készítünk alkat­részeket. Gépészgyűrűje az ujján, igencsak forgatja, még nem szokhatta meg. — Az a furcsa az egész­ben, hogy egykori tanáraim­mal, az öregekkel is egyik napról a másikra letegezpd- tünk. Kollégák lettünk. Egyenrangú társként fogad­tak. Székesfehérvári vagyok, s mikor felajánlották ezt az állást, gondolkodás nélkül el­fogadtam. Nem mentem ha­za... Itt vagyok otthon. L S. ami egyetemünk életében je­lentős. — Hogyan segíti a KISZ az elsőevesek beilleszkedései? — Jól bevált szokás, hogy a IV. évfolyamaink KISZ- alapszervezetei egy-egy első­éves alapszervezetet segíte­nek. Nagyon jól bevált a párt által megbízott patro­nálok rendszere, s az ő sze­mélyük sok esetben — igen szerencsésen — egybeesik az osztályfőnök személyével. — A tanulás mellett jelentős segítséget ad az egyetemi kol­lektíva a mezőgazdaságnak is ... — Jelenleg a szüretelésben segítünk, de elvárnak ben­nünket a kukorieabetakari- táshoz is. Az építőtáborokon túl, amelyek immár kiemelt táboroknak számítanak, ez jelenti a társadalmi munká­ink egy részét. Másik olda­la az Egyetemváros, illetve a Miskolc építésére, szépíté­sére fordított munka. Az előbbiekért kapott pénzzel KISZ-bizottságunk gazdálko­dik. Mire fordítjuk? Az elő­zetes tervek szerint a mos­tani bevétel egy része a VIT- számlóra kerül, jelentős ösz- szeget utalunk át a műjég­pálya építéséhez, s a valéta- bizottságoknak is juttatunk a/ ünnepségek kiadásainak fedezésére. A fennmaradó összeget a KISZ-mozgalom fejlesztésére fordítjuk. Jó vi­taköreink, klubjaink vannak, amelyek megérdemlik a tá­mogatást __ T. Z. Mongólia messze van A kis ázsiai faarccal ül és olvas. Magyar újságot. Na­gyon fiatal lehet, bar náluk az idősebbeknek is fiatalos arca van. És szűkszavú. Tő­mondatokban beszél. — Mongóliából, egy kis vi­déki városból jöttem. Jól, de törve beszéli nyel­vünket. Csak akkor vagyok bajban, mikor a nevét mond­ja. Nem értem, erre leírja: Cerenpelijn Dasceveg. — Most vagyok negyed­éves, és ha végzek, hazame­gyek. A bányászkaron tanu­lok, és majd geofizikus-mér­nök leszek. A: újságot le nem tenné a kezéből. Bele-bejepillant, • mintha olvasná, és úgy mondja: — Az utazást is nagyon szeretem. Egy hétig megyek, mire hazaérek. Vonattal, Moszkvában szállunk át.. . Magyarok jönnek, köszön­nek. — Jó itt. Mindenki szeret, sok barát van. Dehát nálunk is úgy mondják, hogy a leg­jobb otthon.,. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom