Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-10 / 238. szám

Huszonnyolc év és 13 200 diploma

/ *

Oktatásról — októberben

Kozák Imre rektorhelyettessel

' \

Interjú dr.

■ f

Jubileum, nagy horderejű tudományos eredmény, országos vagy nemzetközi konferencia alkalmából szoktuk megkeresni a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vezetőit, hogy visszapillantásra. vagy terveik megfogalmazására kérjük ök4t. Dr. Kozák Imre oktatási rektorhelyettes ezért volt tanácstalan; mit is akarunk tudni? Mert, hogy szeptember elején megkezdődött a 29. oktatási év, hogy tanítanak, és emellett a tanszékek végzik a maguk kutatómunkáját, az természetes. Az egyetem 1977 októberének harmadik hetében éli a maga megszokott életét.

— Mikor megtudtam, hogy megkeres, és arra kíváncsi, hogyan látjuk mi, hogy mekkora hatósugara és hatása van az egyetemnek, hirtelen nem tudtam, hogyan fogalmazhatnánk meg ... a mindennapokat. Azt hiszem. így jellemezhetnénk magunkat: a diplomaszerzéstől az aspirantúráig ezrek számára biztosít tanulási lehetőséget az intézmény. Egv egyetem igen nagy vonzóerő ; nemzetközi szintű kapcsolatok letéteményese, hosszú távú kutatási feladatok részese és tudományos, szakmai rendezvények színhelye.

— Kezdjük talán a legfontosabbat, az oktatással.

— A 2200 nappali tagozatos hallgatónak mintegy 35 százaléka, 750—800 fiatalember miskolci és borsodi, a többiek az ország legkülönbözőbb helyeiről jelentkeznek a három kar valamelyik szakára; a fiatalok tehát tudják, hogy ha a bányászatban, a kohászatban akarnak dolgozni (ilyen jellegű felsőfokú, képzés máshol nincs), vagy itt akarnak gépészmérnöki diplomát szerezni, akkor hová kell a felvételüket kérni. Köztudott az is, hogy az egyetemnek két főiskolai kara van; 1969-től a Dunaújvárosi Kohó- és Fémipari, 1970-től a Kazincbarcikai Vegyipari Automatizálási Főiskolai Kar hozzánk tartozik. De az egyetemista korosztály mellett még legalább ugyanennyien kötődnek ide, 400 levelező hallgató, 250 gazdasági és szakmérnök, 250 műszaki oktató folytatja nálunk a tanulmányait, 450—500-an vesznek részt a mérnöktovábbképzésben. Átlag négyezer ember jár az órákra szeptembertől júniusig.

— Az intézményről azt tart- ^ják, hogy bent maradni nehezebb, mint bejutni. . .

— Szép magas sfcám bizo- nyitja, hogy a felvételt nyert hallgatók nagy többsége diplomát is szerez; 1953-tól (ekkor végzett az első évfplyam) 13 200 oklevelet adtunk ki. A Magyarországon dolgozó bánya- és kohómérnökök majdnem mindnyájan itt végeztek. Gépészmérnöki kar Budapesten is van, ezért ez már vegyesebb képet mutat, de sok az olyan üzem, mint például Debrecenben a Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Jászberényi Hűtőgépgyár, és természetesen a Diósgyőri Gépgyár, ahol a mérnökök nagy része a mi tanítványunk volt

— Messziről indulnak, mesz- szire vezetnek innen a szálak, és a „visszacsatolásnak” sok módja van . . .

— Számomra sokat mondó adat, hogy az egyetem oktatói közül 60-an dolgoznak a borsodi, miskolci szakmai társulatokban, sokan kötődnek a megye politikai, társadalmi szervezeteihez. De a Magyar Tudományos Akadémia szakbizottságaiban, a minisztériumok munkabizottságaiban működő oktatóink, tudósaink is az egyetemet képviselik, éppen úgy, mint ahogy a tanszékek kutatómunkája az ország tudományos, gazdasági vérkeringésébe kapcso, lódik. A hosszú távú feladatok közé tartozik például a természeti erőforrások kutatása és feltárása, egy másik országos program, a ritkafémek kutatása és kohászata. Megemlíthetnénk a gépgyártás- technológia fejlesztését, az automatizált műszaki tervezést, mellettük pedig azokat a szerződéseket, amelyek keretében *az üzemek műszaki fejlesztését segíti a kutatás; 1976 elejétől 1977 szeptember végéig 160 millió forint értékben végzett ilyen jellegű munkát áz egyetem. Ebből 13 és fél millió forint miskolci vállalatokra esik. Így tervezett például a Gépelemnek Tanszéke kábelgyártó gépsort a DIGÉP-nek, és az egyetemről érkezett a válasz az LKM- hez arra, hogyan lehet ritka földfémek adagolásával az acél minőségét javítani. Több hazai nagyvállalattal van együttműködési szerződésünk, 13 külföldi egyetemmel állandó, sokéves kapcsolatunk, és mintegy tízezerre tehető azoknak a hazai és külföldi szakembereknek a száma, akik egy évben megfordulnak nálunk. De hát mindezt egy beszélgetésben nehéz lenne részleteiben elmondani.

— összegezzük talán így: a nehézipar egyik legfontosabb oktatási és tudományos bázisa az egyetem. Nem nőtte ki a saját kereteit, nem kicsi?

— A kollégiumok férőhe99Jimmy" mesél

Vallomás

a hőskorszakról

Minden tanárnak van valami beceneve. Még az egyetemen is. Szabó Imrét, a mechanikai tanszék adjunktusát a diákok maguk közt Jimmynek nevezik. Szabó Imre az elsők közt végzett 1953-ban. 47 éves, hajába ősz tincsek vegyülnek, szája szegletében örök moáoly bujkál. 1953-ban nagy szó volt miskolci diplomásnak lenni:

— Az egyetem? Mi tulajdonképpen csak az utolsó évben ismertük meg. Már ami az épületet illeti. 1949-ben kezdtünk, s akkor hol volt még? Jártunk egyetemre a Földes Gimnáziumba. Itt a termünk a bordásfalak árnyékában volt. A tornateremben. Egyszer megindultak velünk a padok. Ugyanis a csavarozás valahogy elmaradt ... Aztán átköltöztünk a Kossuth moziba. Tanulni. Szép idők voltak akkoriban! Elsődleges célunk a tanulás volt, mindenki nagyon akart. Akkoriban egy-két évfolyamtársam idősebb volt, mint a prof. Második évben a mostani rendőrség épületébe jártunk, míg harmadikban a későbbi bányaipari technikum épületében tanultunk. A negyedik év volt a kánaán. Bekerültünk az egyetemre, az ötös kollégiumba. Járdáról szinte nem is hallottunk. Sár, latyak...

Szabó Imre gyakorlott riportalany. Ontja magából a történeteket;

— Mikor megkaptam a diplomámat, az volt csak csuda érzés. Igaz, féltünk is, hisz az első miskolci diplomások voltunk. De aztán befogadtak bennünket. Szombathelyről jöttem, s Szombathelyre mentem vissza dolgozni. A járműjavítóba. Én voltam a hat mérnök közül a legfiatalabb. Egyenrangú kollégaként kezeltek, *rám merték bízni a nehezebb feladatokat is.

Fantasztikus memóriával rendelkezik. Sorolja a munkatársai nevét, a mérnökök életkorát.. .

— 1962-ben visszakerültem Miskolcra, az egyetemre. Azóta itt tanítok a mechanikai tanszéken. Az egykori tanáraim kollégák lettek ...

lyeinek száma 1700 körül van, és ezt (a vendégeinkre is figyelve) maximálisan kihasználjuk. De a levelező hallgatók és a mérnök továbbképzésben részt vevők elhelyezése így is mindig probléma. (Tervezzük egy mérnöktovábbképző intézet létesítését, amely egyben a tanteremgondokon is enyhítene. Pillanatnyilag egy új építkezés biztos; a régen várt, és szük> séges sportcsarnok alapozási munkálatai megkezdődtek.

(illésy) (makai)

ENEME

Ejtsd: NME.

Az egyetem az egyetemi tó mellett terül el; innen kapta a nevét, vagyis azt, hogy egyetem. Az itt tevékenykedők két nagy csoportra oszthatók: oktatókra és nem oktató dolgozókra. Rajtuk kívül vannak még úgynevezett hallgatók. A hallgató készülhet lányból és fiúból.

Az egész dolog lényege: az oktató oktat, a hallgató hallgat. míg egyszer csak mérnök nem lesz belőle. A mérnök az az ember (nő), aki a műszaki egyetemistából lesz diploma állal. a diploma az egy papír. (Hogy a papír miből és miképpen készül, az egy másik cikk témája.)

Mérnök van bányász, kohász, gépész, sőt több. Szegény gépészmérnökhallgatóknak nagyon sokat kell rajzolniuk, de a bányászoknak

és a kohászoknak sem könnyű az életük: nekik fejből kell tudni a tízes szorzótáblát.

Ejtsünk néhány szót az egyetemisták fő táplálkozási forrásáról, a menzáról . . . Megtörtént.

Hol is laknak tulajdonképpen ezek a bizonyos egyetemisták? Többségük kollégiumban. mások — főleg tapolcai — albérletben, ismét mások — a miskolciak — szüleiknél. Akik a fent felsorolt csoportokba nem sorolha- • tók be, vagyis egyik szállásmód sem nyújt számukra lakhatási lehetőséget, azok beházasodnak egy miskolci családhoz.

Az oktatás — vagyis a hallgató hallgat- t a tás a — előadásokon, gyakorlatokon és laboratóriumi méréseken történik. Az oktató tanít, nevel, szórakoztat. Annyi mindent próbálnak

ezekkel az egyetemistákkal megtanítani, hogy egy idő után minden összezavarodik bennük, semmit sem tudnak, és ilyenkor pihenésképpen az egészet hagyják a csudába. Ez az úgynevezett vizsgaidőszak.

A számonkérés másik, évközi formája a zárthelyi (dolgozat) írás. A zárthelyi minősítése (osztályzata) azt mutatja meg, hogy\a hallgató milyen alapossággal, mennyi szorgalommal és szakértelemmel készítette el puskáját.

A tanulás mellett természetesen biztosított az egyetemisták szórakozási lehetősége. Illetve: a szórakozás mellett biztosított az egyetemisták tanulási lehetősége. Es azt hiszem, ennél többet nem is akarhatnak.

SZABADOS GABOR

(Solymos László felvétele)

ä

az

Itt és most új sorozat indul a lapban. A DH munkatársai „megszállták" az egyetemet, megkísérelve egy oldalon bemutatni a város felsőoktatási intézményét. Legközelebb, egy hónap múlva, máshová megyünk. Reméljük, hogy látogatásaink nemcsak nekünk jelentenek majd élményt és új ismereteket.

Elmondja a KISZ-titkár

Páros a városban

i

Város a városban — mondjuk gyakran az egyetemről. All ez az ifjúságj, mozgalomra is,

— Nem véletlen ez — véli Kundrák János, a KISZ egyetemi bizottságának titkára. — Mi különleges helyzetben vagyunk, ugyanis a középiskolákból a legjobb képességű és mozgalmi munkában is élen járó fiatalok kerülnek hozzánk.

— Hogyan választják ki az elsőévesek közül a vezetésre alkalmas fiatalokat? A sok jó közül a legjobbakat? ^

— A felvételi bizottságokban ott a KISZ képviselője is. Így azután mód nyílik arra is, hogy a jelöltek mozgalmi jnúltja után érdeklődjünk. No és ott a középiskolai jellemzés is ... A tanév megkezdése előtt négynapos előkészítésre hívunk meg mintegy 100 elsőévest, s őket mindarról tájékoztatjuk.

Hallgatóból oktató

Hogyan lesz valaki hallgatóból oktató? Erre jó példa Szedő Ferenc esete. Az idén végzett, s most az egyetem gépgyártás-technológiai tanszékének gyakorlóműhelyé ben oktató. Azok lettek a „tanítványai”, akik tavaly sőt még az idén is diáktársai voltak, egy-két évfolyammal lejjebb.

— Kollegiális alapon megy köztünk most is minden. Teljesen közéjük tartozom, azzal a különbséggel, hogy mérnök vagyok.

Mondja és beáll az eszterga mellé.

— Kevés az ember, hát előfordul, hogy én is forgácsolok. Megrendelésre ás dolgozunk — egyetemisták nem mindig jönnek gyakorlatra —. szakmunkásokkal. A sokszögesztergához készítünk alkatrészeket.

Gépészgyűrűje az ujján, igencsak forgatja, még nem szokhatta meg.

— Az a furcsa az egészben, hogy egykori tanáraimmal, az öregekkel is egyik napról a másikra letegezpd- tünk. Kollégák lettünk. Egyenrangú társként fogadtak. Székesfehérvári vagyok, s mikor felajánlották ezt az állást, gondolkodás nélkül elfogadtam. Nem mentem haza... Itt vagyok otthon.

L S.

ami egyetemünk életében jelentős.

— Hogyan segíti a KISZ az elsőevesek beilleszkedései?

— Jól bevált szokás, hogy a IV. évfolyamaink KISZ- alapszervezetei egy-egy elsőéves alapszervezetet segítenek. Nagyon jól bevált a párt által megbízott patronálok rendszere, s az ő személyük sok esetben — igen szerencsésen — egybeesik az osztályfőnök személyével.

— A tanulás mellett jelentős segítséget ad az egyetemi kollektíva a mezőgazdaságnak is ...

— Jelenleg a szüretelésben

segítünk, de elvárnak bennünket a kukorieabetakari- táshoz is. Az építőtáborokon túl, amelyek immár kiemelt táboroknak számítanak, ez jelenti a társadalmi munkáink egy részét. Másik oldala az Egyetemváros, illetve a Miskolc építésére, szépítésére fordított munka. Az előbbiekért kapott pénzzel KISZ-bizottságunk gazdálkodik. Mire fordítjuk? Az előzetes tervek szerint a mostani bevétel egy része a VIT- számlóra kerül, jelentős ösz- szeget utalunk át a műjégpálya építéséhez, s a valéta- bizottságoknak is juttatunk a/ ünnepségek kiadásainak fedezésére. A fennmaradó összeget a KISZ-mozgalom fejlesztésére fordítjuk. Jó vitaköreink, klubjaink vannak, amelyek megérdemlik a támogatást __

T. Z.

Mongólia messze van

A kis ázsiai faarccal ül és olvas. Magyar újságot. Nagyon fiatal lehet, bar náluk az idősebbeknek is fiatalos arca van. És szűkszavú. Tőmondatokban beszél.

— Mongóliából, egy kis vidéki városból jöttem.

Jól, de törve beszéli nyelvünket. Csak akkor vagyok bajban, mikor a nevét mondja. Nem értem, erre leírja: Cerenpelijn Dasceveg.

— Most vagyok negyedéves, és ha végzek, hazamegyek. A bányászkaron tanulok, és majd geofizikus-mérnök leszek.

A: újságot le nem tenné a kezéből. Bele-bejepillant, • mintha olvasná, és úgy mondja:

— Az utazást is nagyon szeretem. Egy hétig megyek, mire hazaérek. Vonattal, Moszkvában szállunk át.. .

Magyarok jönnek, köszönnek.

— Jó itt. Mindenki szeret, sok barát van. Dehát nálunk is úgy mondják, hogy a legjobb otthon.,.

\