Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-07 / 236. szám

Mást csinálnak, mint a nevük... Kin a pista Por minden mennyiség­ben. A teherautók alig győ­zik . egymásnak adni az utat. Darududa, fékcsikorgás, ki­áltásfoszlányok. Építkezésen vagyunk, az Avas-délen, a második ütem épülő házai­ból a 216-os számot viselő­nél. A pincéből bújik elő egy feketehajú, kissé borostás > férfi. — A brigádvezetőt kere­sik? Fehér Miklós beteg! Én vagyok a helyettese. — Ö Fontos Frigyes — mutatja be Juhász József brigádtag, és mellénk sodró­dik Szűcs Istvánná, a bri­gádban a gyengébbik nem képviselője. — Lépcsőzni kell itt is. — Mindenki takarít maga után, meg jó lenne, ha nem kel­lene visszajönni a már át­adott helyiségekbe — zápo­roznak a mondatok jobbról- balról. Ügy tűnik, mintha már vártak volna. Később rájöttem: mindig ilyen köz­lékenyek. A brigádvezető-helyettes mondja: — Tény, hogy vissza kell jönnünk, ha a kőműves- munkát befejeztük, mert utánunk jön egy-két szak­ipari munka. Ide is — mu­tat a pince felé — a gázo­sok jönnek utánunk. Igen ám, de ez a teljesítményünk­aBHii # Még egy-két simítás, és jöhetnek a gázosok... (Solymos László felvételei1 ben nincs benne. Ha befe­jeztük a kőművesmunkát, úgy számolják el, v mintha minden kész lenne. Pedig ... — legyint. Szemvillanásukból is lát­szik, hogy értik egymást. De hiszen hogyne értenék. Tíz éve együtt vannak, jól­lehet, a brigád átlagéletkora mindössze 28 év. A fiatal életkor ellenére szocialista brigád, a BÁÉV kiváló bri­gádja, többszörös aranyko­szorús jelvénnyel kitüntetve. — Volt ám rendezvényünk is, meg közös szalonnasütés, és segítettünk egymásnak az otthoni házépítésen — dob­ják a válaszokat kérdés nél­kül is. — Akkor jó a kollektíva? — Miért ne lenne jó? Itt # Szűcs Istvánné, a gyengébb nem képviselője. ... és komó­tosan keverni kezdi a megdermedt maltert... \ASVlil-nap a Capri ban Kétezer adag iurmixital — kóstolóba Tegnap reggeltől estig rég nem látott vendégsereg árasztotta el a Széchenyi utcai Capri cukrászdát. A 10. Vendégül lát Borsod ren­dezvénysorozat alkalmából mixer-turmix bemutatót tar­tott itt a VASVILL Kereske­delmi Vállalat. — Célunk az — mondotta a helyszínen a. vállalatot képviselő Pummel József —, hogy népszerűsítsük a házi­asszonyok munkáját meg­könnyítő háztartási robotgé­peket. a turmixkeverőket, és magukat a rendkívül egészsé­ges turmixitalokat. Bemutat­juk a mindent tudó, NDK gyártmányú, KM 8-as háztar­tási robotgépet, amely a hús­darálástól kezdve a gyü­mölcspasszírozáson át, a ke­nyérszeletelésig, mindent csi­nál, s a magyar gyártmányú, a kereskedelemben most kapható turmixkeverőt. A bemutató — amelyhez a Miskolci Tejipari Vállalat adott ingyen tejet — egyben piackutatás is az 1978-as év megrendeléseihez. Azt sze­retnénk, ha a négy észak­magyarországi megye lakos­sága, köztük a miskolciak, hamar megkedvelnék a ház­tartási robotgépeket, turmix­keverőket, s egyben a bolt­hálózatban azokat még is tudnák vásárolni. Az egész napos bemutató óriási sikert aratott, nem ke­vesebb, mint 2000 adag tur­mixital fogyott el kóstolóba. vau ez a takarítás. Bevezet­ték, hogy mindenfajta mun­ka után az takarít, aki ott dolgozott. Nem szakmunka, mégis szívesen csináljuk. — Alig fejezte be, megjelenik a bizonyíték: egy malteros- láda szemét a pincéből, két szakmunkás kíséretével. — A lépcső... a lépcső.,. mindig az a lépcső — ingat­ja fejét Szűcs Istvánné —; úgy higgye el, az I. sz. épí­tésvezetőségen két lift mű­ködik. Van úgy, hogy a ti­zedikre lépcsőn megyünk — sóhajt, és komótosan kever­ni kezdi a megdermedt mal­tert. A Fehér Miklós kőműves brigádból rfia alig végeznek kőművesmunkát, 'pedig ne­vük és munkájuk elismert. Szégyenlősen rebegik, mi­lyen jó lenne, ha őket is el­hozná a vállalati busz, hi­szen a brigád fele bejáró. . Készt vettek a kommunista szombaton, és külön felaján­lásuk a minőségi munka ja­vítása. — Fizetés? — Kapunk. A brigád egy összegben. A norma-megál­lapítás, hát... — vonja meg a vállát Fontee Frigyes — kiugrani nem lehet. Teljesít­ményünk 130 százalék körü­li. Egy-két nap és végzünk itt is. Űj épületbe megyünk, igazi kőművesmunkára. Az a nekünk való . .. D. TÓTH BÉLA Ha van mihői, ha van mit9 s ha van hol... Kereskedelmi kilátások Jó dolog vásárolni; ha van miből, ha van mit, s ha van hol... Egy jó vásárlás egész napra jó hangulatot teremthet, de az áruhiány, az oktalan és idegesítő sor- banállás, az eladó udvariat­lansága közérzetet rombol. Némi túlzással azt mond­hatjuk, hogy nálunk a bel­politika egyenlő a belkeres­kedelemmel: azaz akkor po­litizálunk jól, ha a háziasz- szony degesz cekkerrel és elégedetten tér haza a szo­kásos bevásárlásból... A ke­reskedelemhez mindenki ért, hiszen mindnyájan vásárlók vagyunk. Legtöbbünk véle­ményét, közérzetét nem a kereskedelmi statisztikák, még csak nem is a felelő­sök nyilatkozata határozza meg. A vásárló saját tapasz­talatából ítél. Számára az a néhány bolt jelenti (vagy nem jelenti) a kereskede­lem kulturáltságát, az ellá­tás színvonalát, az eladók rátermettségét, ahol vásárol. Mennyit költünk? Az utóbbi néhány hónap­ban sok szerv tűzte napi­rendjére Miskolc és Borsod kereskedelmi ellátásának helyzetét: ismertetve a fej­lődés eredményeit, elemezve a mulasztásokat, azzal a szándékkal, hogy tippeket adjon a jobb közérzetet biz­tosító holnaphoz. Legutóbbi ülésén például a megyei ta­nács megállapította, hogy „a lakosság életkörülményei az elmúlt évek során számotte­vően javultak, az ellátás — ezen belül az áruellátás is — fejlődött, kedvezőbbek lettek az ellátás feltételei.” Gondoljunk csak a pom­pás lakberendezési áruházra, vagy' az új lakótelepek szép üzletsoraira. (A kereskedel­mi hólózat alapterülete az előző tervidőszakban hat­vanezer négyzetméterrel nőtt, s ennyivel több üzletünk lesz ebben a tervidőszakban is.) Meggyőzőek a forgalom­növekedés adatai is: az el­múlt tervidőszak alatt csak­nem hatvan százalékkal nőtt az üzletek forgalma, s ennek a tervciklusnak az előirány­zata is meghaladja az 50%-ot. Az egy borsodi lakosra jutó kiskereskedelmi vásárlás át­laga évente mintegy 18 ezer forintra rúg, de még mindig alatta van az országos át­lagnak. (Ha egy magyar át­lagosan száz forintot költ el az üzletben, akkor egy bor­sodi csak 84 forint 40 fil­lért.) tletképes Icsz-e ? Vásárlói elégedettségünk növekedhetett: hiszen az el­múlt években többől, többet és több helyen vásárolhat­tunk. (A két előző tervidősza­kot összehasonlítva: hűtőszek­rényből kétszer annyi, mag­netofonból háromszor annyi fogyott a borsodi üzletek­ben.) Mégis: néhány ünnep­rontó megjegyzés kihagyha­tatlan egy ilyen helyzetfel­mérő, s a kilátásokat taglaló kereskedelmi elemzésből. Hogy az új lakótelepeken éveket késik az üzletek meg­építése, az nemcsak a ke­reskedelmen múlik, de a vá­sárlói indulatokat a keres­kedelem dolgozói ellen han­golja. (A mostani ötéves terv hálózatfejlesztési elképzelé- ' seínék fele aZón múlik, hogy az új boltépítő technológia életképes lesz-e... A terve­zők és az építők minden­esetre nem tudják tartani az ígért határidőket.) Gond, hogy a meglevő üz­letek — még a legnagyob­bak is — zsúfoltak. A vásár­ló választását megkönnyítő, s időt takarító önkiszolgáló forma a vevő számára Mis­kolcon előnytelen: mert sor­ba kell állni az üvegvissza- í'áltásnál, a húsospultnál, a kenyeres polcnál, s termé­szetesen a péztárnál is. Tud­Barangolás a Tátrában A. Segített Államvizsgára éppenséggel nem jogosító miskolci szlo­vák tudásommal . imigyen kértem jegyeket a hazafelé tartó gyorsra a szmokoveci irodában: — Cestovny listok, Mis­kolc, dva! Az utazások felelőse — rendkívül bájos, platinasző- ,ke ifjú hölgy — a követke­zőképpen regisztrálta fárado­zásomat : — Mágyárok? Jó. Kicsit tudom mágyárul. Also zwei mal nach Miskolc, ja? Valóban, őszőkesége néme- tesen bár, de kicsit tudott mágyárul. Ebben maradtunk. Ja... * ... és indulás haza! A bu­dapesti gyors, emlékezetünk szerint, este 5,12-kbr indul Poprádról. Fél ötre értünk a szmokoveci állomásra, ahon­nan még jó távolság a vonat, A tátrai villamos öt perce ment el... A következő fél óra múlva indul. Pénzünk napra kiszámítva — magya­rul egy fillérünk sincs. A taxi lehetősége így eleve ki­esett Az állomás elé egy fekete Volga kanyarodik, a vezető mellől kilépőnek valamit je­lentenek egyenruhás szlová­kok. Biztosan ő az állomás­főnök. Gyors értekezés a gépkocsivezetővel, a válasz lesújtó: — A kocsi szolgálati, a fő­nök siet, azonnal megyünk tovább, föl a hegyekbe. A „főnök” odafigyel a dis­kurzusra. Már háromnegyed öt, és Poprád tizenöt kilomé­ter. A fiatal pilóta referál, a főnök válasza nagyjából ugyanaz, csak bővített ki­adásban. Tíz perc múlva öt. Félbeszakítom, nem nagyon értem. — Nem idevalósiak? Igen, magyarok? Nocsak, mit is csináljak? Várjunk csak. No, ne legyen rossz véleménye a Tátráról. Vigyék a kocsit! Két perc múlva öt óra. Utasítás a volgásnak: Az öt-tizenkettest el kell érned! Világos? — És végigmennek Bratis- laváig, vagy kiszáll, de vala­hol? — kérdi jótevőnk a sát­rak, hátizsákok berakodása közben. — Dehogy, a budapestivel megyünk haza Miskolcra! — A budapestivel?! No mindegy, jó utat! Valósággal repülünk. Az óra állandóan százhúsz fö­lött jár. Mégiscsak tudni szeretnénk, ki a megmen­tünk? — A kocsi az MO (rendőr­ség) tulajdona, a főnököm pedig a prokurátor — vála­szolja a vezető. Szép dolog. Mi állorpásfő- nöknek néztük a poprádi rendőrkapitányt. Utólag el­nézést kérünk! öt óra tíz. Az állomáson vagyunk. Vonat sehol. Gya­nús. Övön aluli ütés a han- gósbemondótól, imigyen: — A második vágányra gyorsvonat érkezik Kassáról, öt óra tizenkettőkor tovább­indul Bratislavába ... (És nem Budapestre ...) A miénk fél négy után ment el. A két város kezdő­betűje ugyan „B”, de semmi más nem egyezik ... De azért másnap hazaér­tünk. (Vége) SOLYMOS LÄSZLÖ juk, varázsütésre nem nyíl­nak új boltok. De jobb munkaszervezéssel (előrecso- magolással, a gondolák kö­zött csellengő eladók alkal­mi átcsoportosításával, az igényeknek megfelelő, számú pénztárgép beállításával) egy- csapásra kurtítható a sor, mérsékelhető a várakozó vá­sárló türelmetlensége. Miért nincs, ha van? A mát a tegnappal össze­hasonlító megyei tanácsi felmérés joggal állapíthatta meg, hogy „kedvezőbb volt aíz árukínálat, ezen belül je­lentős fejlődés következett be a naponta keresett, alap­vető ellátást szolgáló áruk kínálatában...” Igen ám, de megesik, hogy egy bizonyos boltban, egy adott időpontban nem lehet tojást kapni. Vagy felvágot­tat, vagy hagymát. Vagy ép­pen a százas csomagolású papírzsebkendő hiányzik, vagy éppen a sör fogyott ki. Pedig 'az ellátás alapve­tően jó! Egy üzlettel arrább a háziasszony megveheti a tojást is, a sört is, a hagy­mát is ... Mert áru van. A szállító is szállít, a bolt U rendel, csak... És ez az a^.csak”, amelynek boncolgatása közben érhető tetten az igazi kereskedő és az igazi kereskedelem eré­nye. Mert az alkalmi, de egész kereskedelmi politi­kánkra nem jellemző hi­ányosságok a hónapokon át kielégítő ellátást nyújtó üz­let hírnevét is leronthatják. Mert egy vállvonogató „nincs” nemcsak egy bizo­nyos áru véletlen kifogyását jelenti, hanem olyan fegyel­mezetlenségét és figyelmet­lenséget is takar, amely ok­talanul szül rossz hangula­tot, s okoz rossz vásárlói közérzetet. 1 ibrackó) Két műszakon keresték meg • • Ötezer a műjégpályára A miskolci hütőházban t! sok anyuka szeretné már, hí csemetéje mihamarabb i műjégpályán korizhatna Vannak, akik nemcsak sóvá' rognak, tesznek is érte. Tegnap délután, a munka­idő leteltével sok adminiszt­ratív dolgozó nem hazafel« vette az irányt, hanem a; üzembe, a szállítószalagol mellé. A Kaffka Margit nő szocialista brigád kommunis­ta műszakot szervezett. Sür­gős exportmunkát végeztek hasábburgonyát válogattak csomagoltak, amit majd nyu­gati országokba szállítanak Az anyagmozgatáshoz segít­ségül hívták a Róbert László szocialista brigádot. A Kaffka Margit brigád — egy korábbi kommunista műszakon keresett összeggel együtt — a tegnapi társa­dalmi munka értékét, össze­sen ötezer forintot a mű­jégpálya építésére ajánlotta fel

Next

/
Oldalképek
Tartalom