Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-07 / 236. szám
Mást csinálnak, mint a nevük... Kin a pista Por minden mennyiségben. A teherautók alig győzik . egymásnak adni az utat. Darududa, fékcsikorgás, kiáltásfoszlányok. Építkezésen vagyunk, az Avas-délen, a második ütem épülő házaiból a 216-os számot viselőnél. A pincéből bújik elő egy feketehajú, kissé borostás > férfi. — A brigádvezetőt keresik? Fehér Miklós beteg! Én vagyok a helyettese. — Ö Fontos Frigyes — mutatja be Juhász József brigádtag, és mellénk sodródik Szűcs Istvánná, a brigádban a gyengébbik nem képviselője. — Lépcsőzni kell itt is. — Mindenki takarít maga után, meg jó lenne, ha nem kellene visszajönni a már átadott helyiségekbe — záporoznak a mondatok jobbról- balról. Ügy tűnik, mintha már vártak volna. Később rájöttem: mindig ilyen közlékenyek. A brigádvezető-helyettes mondja: — Tény, hogy vissza kell jönnünk, ha a kőműves- munkát befejeztük, mert utánunk jön egy-két szakipari munka. Ide is — mutat a pince felé — a gázosok jönnek utánunk. Igen ám, de ez a teljesítményünkaBHii # Még egy-két simítás, és jöhetnek a gázosok... (Solymos László felvételei1 ben nincs benne. Ha befejeztük a kőművesmunkát, úgy számolják el, v mintha minden kész lenne. Pedig ... — legyint. Szemvillanásukból is látszik, hogy értik egymást. De hiszen hogyne értenék. Tíz éve együtt vannak, jóllehet, a brigád átlagéletkora mindössze 28 év. A fiatal életkor ellenére szocialista brigád, a BÁÉV kiváló brigádja, többszörös aranykoszorús jelvénnyel kitüntetve. — Volt ám rendezvényünk is, meg közös szalonnasütés, és segítettünk egymásnak az otthoni házépítésen — dobják a válaszokat kérdés nélkül is. — Akkor jó a kollektíva? — Miért ne lenne jó? Itt # Szűcs Istvánné, a gyengébb nem képviselője. ... és komótosan keverni kezdi a megdermedt maltert... \ASVlil-nap a Capri ban Kétezer adag iurmixital — kóstolóba Tegnap reggeltől estig rég nem látott vendégsereg árasztotta el a Széchenyi utcai Capri cukrászdát. A 10. Vendégül lát Borsod rendezvénysorozat alkalmából mixer-turmix bemutatót tartott itt a VASVILL Kereskedelmi Vállalat. — Célunk az — mondotta a helyszínen a. vállalatot képviselő Pummel József —, hogy népszerűsítsük a háziasszonyok munkáját megkönnyítő háztartási robotgépeket. a turmixkeverőket, és magukat a rendkívül egészséges turmixitalokat. Bemutatjuk a mindent tudó, NDK gyártmányú, KM 8-as háztartási robotgépet, amely a húsdarálástól kezdve a gyümölcspasszírozáson át, a kenyérszeletelésig, mindent csinál, s a magyar gyártmányú, a kereskedelemben most kapható turmixkeverőt. A bemutató — amelyhez a Miskolci Tejipari Vállalat adott ingyen tejet — egyben piackutatás is az 1978-as év megrendeléseihez. Azt szeretnénk, ha a négy északmagyarországi megye lakossága, köztük a miskolciak, hamar megkedvelnék a háztartási robotgépeket, turmixkeverőket, s egyben a bolthálózatban azokat még is tudnák vásárolni. Az egész napos bemutató óriási sikert aratott, nem kevesebb, mint 2000 adag turmixital fogyott el kóstolóba. vau ez a takarítás. Bevezették, hogy mindenfajta munka után az takarít, aki ott dolgozott. Nem szakmunka, mégis szívesen csináljuk. — Alig fejezte be, megjelenik a bizonyíték: egy malteros- láda szemét a pincéből, két szakmunkás kíséretével. — A lépcső... a lépcső.,. mindig az a lépcső — ingatja fejét Szűcs Istvánné —; úgy higgye el, az I. sz. építésvezetőségen két lift működik. Van úgy, hogy a tizedikre lépcsőn megyünk — sóhajt, és komótosan keverni kezdi a megdermedt maltert. A Fehér Miklós kőműves brigádból rfia alig végeznek kőművesmunkát, 'pedig nevük és munkájuk elismert. Szégyenlősen rebegik, milyen jó lenne, ha őket is elhozná a vállalati busz, hiszen a brigád fele bejáró. . Készt vettek a kommunista szombaton, és külön felajánlásuk a minőségi munka javítása. — Fizetés? — Kapunk. A brigád egy összegben. A norma-megállapítás, hát... — vonja meg a vállát Fontee Frigyes — kiugrani nem lehet. Teljesítményünk 130 százalék körüli. Egy-két nap és végzünk itt is. Űj épületbe megyünk, igazi kőművesmunkára. Az a nekünk való . .. D. TÓTH BÉLA Ha van mihői, ha van mit9 s ha van hol... Kereskedelmi kilátások Jó dolog vásárolni; ha van miből, ha van mit, s ha van hol... Egy jó vásárlás egész napra jó hangulatot teremthet, de az áruhiány, az oktalan és idegesítő sor- banállás, az eladó udvariatlansága közérzetet rombol. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy nálunk a belpolitika egyenlő a belkereskedelemmel: azaz akkor politizálunk jól, ha a háziasz- szony degesz cekkerrel és elégedetten tér haza a szokásos bevásárlásból... A kereskedelemhez mindenki ért, hiszen mindnyájan vásárlók vagyunk. Legtöbbünk véleményét, közérzetét nem a kereskedelmi statisztikák, még csak nem is a felelősök nyilatkozata határozza meg. A vásárló saját tapasztalatából ítél. Számára az a néhány bolt jelenti (vagy nem jelenti) a kereskedelem kulturáltságát, az ellátás színvonalát, az eladók rátermettségét, ahol vásárol. Mennyit költünk? Az utóbbi néhány hónapban sok szerv tűzte napirendjére Miskolc és Borsod kereskedelmi ellátásának helyzetét: ismertetve a fejlődés eredményeit, elemezve a mulasztásokat, azzal a szándékkal, hogy tippeket adjon a jobb közérzetet biztosító holnaphoz. Legutóbbi ülésén például a megyei tanács megállapította, hogy „a lakosság életkörülményei az elmúlt évek során számottevően javultak, az ellátás — ezen belül az áruellátás is — fejlődött, kedvezőbbek lettek az ellátás feltételei.” Gondoljunk csak a pompás lakberendezési áruházra, vagy' az új lakótelepek szép üzletsoraira. (A kereskedelmi hólózat alapterülete az előző tervidőszakban hatvanezer négyzetméterrel nőtt, s ennyivel több üzletünk lesz ebben a tervidőszakban is.) Meggyőzőek a forgalomnövekedés adatai is: az elmúlt tervidőszak alatt csaknem hatvan százalékkal nőtt az üzletek forgalma, s ennek a tervciklusnak az előirányzata is meghaladja az 50%-ot. Az egy borsodi lakosra jutó kiskereskedelmi vásárlás átlaga évente mintegy 18 ezer forintra rúg, de még mindig alatta van az országos átlagnak. (Ha egy magyar átlagosan száz forintot költ el az üzletben, akkor egy borsodi csak 84 forint 40 fillért.) tletképes Icsz-e ? Vásárlói elégedettségünk növekedhetett: hiszen az elmúlt években többől, többet és több helyen vásárolhattunk. (A két előző tervidőszakot összehasonlítva: hűtőszekrényből kétszer annyi, magnetofonból háromszor annyi fogyott a borsodi üzletekben.) Mégis: néhány ünneprontó megjegyzés kihagyhatatlan egy ilyen helyzetfelmérő, s a kilátásokat taglaló kereskedelmi elemzésből. Hogy az új lakótelepeken éveket késik az üzletek megépítése, az nemcsak a kereskedelmen múlik, de a vásárlói indulatokat a kereskedelem dolgozói ellen hangolja. (A mostani ötéves terv hálózatfejlesztési elképzelé- ' seínék fele aZón múlik, hogy az új boltépítő technológia életképes lesz-e... A tervezők és az építők mindenesetre nem tudják tartani az ígért határidőket.) Gond, hogy a meglevő üzletek — még a legnagyobbak is — zsúfoltak. A vásárló választását megkönnyítő, s időt takarító önkiszolgáló forma a vevő számára Miskolcon előnytelen: mert sorba kell állni az üvegvissza- í'áltásnál, a húsospultnál, a kenyeres polcnál, s természetesen a péztárnál is. TudBarangolás a Tátrában A. Segített Államvizsgára éppenséggel nem jogosító miskolci szlovák tudásommal . imigyen kértem jegyeket a hazafelé tartó gyorsra a szmokoveci irodában: — Cestovny listok, Miskolc, dva! Az utazások felelőse — rendkívül bájos, platinasző- ,ke ifjú hölgy — a következőképpen regisztrálta fáradozásomat : — Mágyárok? Jó. Kicsit tudom mágyárul. Also zwei mal nach Miskolc, ja? Valóban, őszőkesége néme- tesen bár, de kicsit tudott mágyárul. Ebben maradtunk. Ja... * ... és indulás haza! A budapesti gyors, emlékezetünk szerint, este 5,12-kbr indul Poprádról. Fél ötre értünk a szmokoveci állomásra, ahonnan még jó távolság a vonat, A tátrai villamos öt perce ment el... A következő fél óra múlva indul. Pénzünk napra kiszámítva — magyarul egy fillérünk sincs. A taxi lehetősége így eleve kiesett Az állomás elé egy fekete Volga kanyarodik, a vezető mellől kilépőnek valamit jelentenek egyenruhás szlovákok. Biztosan ő az állomásfőnök. Gyors értekezés a gépkocsivezetővel, a válasz lesújtó: — A kocsi szolgálati, a főnök siet, azonnal megyünk tovább, föl a hegyekbe. A „főnök” odafigyel a diskurzusra. Már háromnegyed öt, és Poprád tizenöt kilométer. A fiatal pilóta referál, a főnök válasza nagyjából ugyanaz, csak bővített kiadásban. Tíz perc múlva öt. Félbeszakítom, nem nagyon értem. — Nem idevalósiak? Igen, magyarok? Nocsak, mit is csináljak? Várjunk csak. No, ne legyen rossz véleménye a Tátráról. Vigyék a kocsit! Két perc múlva öt óra. Utasítás a volgásnak: Az öt-tizenkettest el kell érned! Világos? — És végigmennek Bratis- laváig, vagy kiszáll, de valahol? — kérdi jótevőnk a sátrak, hátizsákok berakodása közben. — Dehogy, a budapestivel megyünk haza Miskolcra! — A budapestivel?! No mindegy, jó utat! Valósággal repülünk. Az óra állandóan százhúsz fölött jár. Mégiscsak tudni szeretnénk, ki a megmentünk? — A kocsi az MO (rendőrség) tulajdona, a főnököm pedig a prokurátor — válaszolja a vezető. Szép dolog. Mi állorpásfő- nöknek néztük a poprádi rendőrkapitányt. Utólag elnézést kérünk! öt óra tíz. Az állomáson vagyunk. Vonat sehol. Gyanús. Övön aluli ütés a han- gósbemondótól, imigyen: — A második vágányra gyorsvonat érkezik Kassáról, öt óra tizenkettőkor továbbindul Bratislavába ... (És nem Budapestre ...) A miénk fél négy után ment el. A két város kezdőbetűje ugyan „B”, de semmi más nem egyezik ... De azért másnap hazaértünk. (Vége) SOLYMOS LÄSZLÖ juk, varázsütésre nem nyílnak új boltok. De jobb munkaszervezéssel (előrecso- magolással, a gondolák között csellengő eladók alkalmi átcsoportosításával, az igényeknek megfelelő, számú pénztárgép beállításával) egy- csapásra kurtítható a sor, mérsékelhető a várakozó vásárló türelmetlensége. Miért nincs, ha van? A mát a tegnappal összehasonlító megyei tanácsi felmérés joggal állapíthatta meg, hogy „kedvezőbb volt aíz árukínálat, ezen belül jelentős fejlődés következett be a naponta keresett, alapvető ellátást szolgáló áruk kínálatában...” Igen ám, de megesik, hogy egy bizonyos boltban, egy adott időpontban nem lehet tojást kapni. Vagy felvágottat, vagy hagymát. Vagy éppen a százas csomagolású papírzsebkendő hiányzik, vagy éppen a sör fogyott ki. Pedig 'az ellátás alapvetően jó! Egy üzlettel arrább a háziasszony megveheti a tojást is, a sört is, a hagymát is ... Mert áru van. A szállító is szállít, a bolt U rendel, csak... És ez az a^.csak”, amelynek boncolgatása közben érhető tetten az igazi kereskedő és az igazi kereskedelem erénye. Mert az alkalmi, de egész kereskedelmi politikánkra nem jellemző hiányosságok a hónapokon át kielégítő ellátást nyújtó üzlet hírnevét is leronthatják. Mert egy vállvonogató „nincs” nemcsak egy bizonyos áru véletlen kifogyását jelenti, hanem olyan fegyelmezetlenségét és figyelmetlenséget is takar, amely oktalanul szül rossz hangulatot, s okoz rossz vásárlói közérzetet. 1 ibrackó) Két műszakon keresték meg • • Ötezer a műjégpályára A miskolci hütőházban t! sok anyuka szeretné már, hí csemetéje mihamarabb i műjégpályán korizhatna Vannak, akik nemcsak sóvá' rognak, tesznek is érte. Tegnap délután, a munkaidő leteltével sok adminisztratív dolgozó nem hazafel« vette az irányt, hanem a; üzembe, a szállítószalagol mellé. A Kaffka Margit nő szocialista brigád kommunista műszakot szervezett. Sürgős exportmunkát végeztek hasábburgonyát válogattak csomagoltak, amit majd nyugati országokba szállítanak Az anyagmozgatáshoz segítségül hívták a Róbert László szocialista brigádot. A Kaffka Margit brigád — egy korábbi kommunista műszakon keresett összeggel együtt — a tegnapi társadalmi munka értékét, összesen ötezer forintot a műjégpálya építésére ajánlotta fel
