Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

a miskolciaké a szó

Szomszédharag

A szabálysértési hatóságok s bíróságaink a megmondhatói, mily sok családnak keseríti meg az életét a szomszédharag. A konok „igazságkeresés” nem ritkán a tettlegességig fajul a h&ragvók között. S a kívülálló többnyire csak ámuldozik: mily semmiségekért képesek némelyek kezet emelni.

Rovatunkat sem ritkán keresik meg a kéréssel: tegyünk valamit az izgága szomszéd ellen, mert lám, idegronccsá válnak az örökös piszkálódástól. S hiába perre per, csak nem nyur'-'inak, csak tovább szítják a gyűlölködést.

Többnyire kiderül: egy-egy zsebkendőnyi földterületért, eldobott csikkért, néhány porszemért szálltak síkra valamikor. Ferde pillantás, hangosabbra fogott rádió, buta pletyka rontotta meg a jól indult barátságot. S aztán — csepnre-esepp — egyik oldalon is, a másikon is már-már szinte gyűjtögetni kezdték a sérelmeket. A vége: már azt sem hiszik el, hogy a tüsszentést nátha okozta, mert „biztosan” azé”t tüsszentett a szomszéd, hogy széria a hacil”«a>t.

Mit tehetünk mi? — kérdeztem legutóbb a segítségkérő haragvöt. Nem tudom, hangzott a válasz, talán ha kijönnének? ís ott mit tehetünk? Hallgassunk végig egy veszekedést? No nem. de figyelmeztessük a „pimaszkodót”. Nem vagyunk hatóság, ilyen jogunk nincsen. De mi lenne, ha kiAzt már nem! Hogy képzelek ilyet? Kibékülni akkor, amikor öly sértően viselkedett a panaszolt? Mert igazán csakis ő a hibás, más senki sem. Hogy a veszekedéshez két ember kell? De hát ki győzi hallgatni a gúnyolódást a szomszédból? S végeérhetetlen az érvelés a bekülés ellen. Olykor pedig sikerülne az ádáz pillantásoktól szabadulni mindkettőnek.

De hát — ki nvújtson elsőnek kezet?

Pedig legtöbbjüknek jólesnék már az a baráti jobb. A kézszorítás. Jólesnék együtt nevetni ki önmaguk apróságokból fölfújt haragvását. Befejezni a perlekedést, amely nem oltja, csak szítja tüzűket. De hát — ki kezdje cl?

Talán a környezet. A jószándékú „mások” segíthetnek elsimítani a legádázabb haragot is. Ha odafigyelnek.

(réva)

Igazolványt kaptak a társadalmi munkások

Régi óhaja teljesült a Hazafias Népfront-bizottságok tagjainak: igen szép igazolványt kaptak, amely társadalmi funkciójukat tanúsítja. Az 1/2. sz. bizottságunk1 ünnepélyes külsőségek között vette át a szép dokumentet.

Rongyos gyufa

Előszeretettel vásárolom családomnak a családi gyufát. Sokfajta előnyét, azt hiszem, nem kell külön ecse- telgetni. Csakhogy újabban egyre gyakrabban tapasztalom némely hátrányát is. Arról van szó, hogy az utóbbi időben alig fogyasztunk el belőle egy kis gyufásdoboz- nyit, oldala — a gyújtogatástól — rongyossá válik. Ilyenkor aztán nagyobb bosszúságot okoz. mint a 40 filléres társai, amelyeket meg mindig keresni kell, miután nem oly ’ szép „derekak”. Nem tudom elképzelni, mitől változott meg ennyire a régi jó családi? Netán úgy véli a gyufaipari vállalat: ha a kuncsaft biztonsági gyújtót akar. vegyen mellé néhány kisebb dobozzal is?

Gy. János nyugdíjas

Miskolc, Szentpéteri kapu

Okkal vagyunk büszkék rá, hiszen néhány év alatt sok százezer forint értékű társadalmi munka megszervezését vállaltuk, s a megvalósítás alól sem vonta ki magát senki. Nem csekélységekről volt szó. A Gömöri pályaudvar és a felüljáró közötti kerítés — 239 méter hosszon —, Szin- va-parti sétány negyed kilométeres szakaszon, játszótér, járda dicséri a 25 tagú bizottság munkáját. Nem is beszélve a többi, „csupán” erkölcsi értéket képviselő ténykedésről. Nem dicsekvés: sok aprómunka adott már és ad örömet a 25 embernek. Csak tisztélet és köszönet illeti őket.

Csalfa

telefonkönyv

A minap az úttörőáruházba kellett telefonálnom. Elő a telefon- könyvet. a legújabbat persze, lapozás a 100. oldalra (Ubitz alcím), s böngészés. Út- és Vasútépítő V., Utasellátó V.. Utasi, Ulrata, na végre, Úttörő Kisáru- ház, lásd Ezermester és Úttörő Kisáruház. Eny- nyi. S mindez három sorban

Kezdhettem a lapozást elölről, illetve előre, az E-ig. Miután végre kisillabizáltam az újabb névsorból, istenbizony két teljes perc telt el.

Most persze mondhatná bárki: mi az a két perc?! Mit kell a kákán is csomót keresni? Csakhogy — akinek naponta igen sokfelé kell telefonálnia, az tanúm rá! — sok két perc sokra megy. Ráadásul fölöslegesen.

Hiszem, hogy fölöslegesen. mert végül is: nem lenne egyszerűbb, ha a telefonkönyv vonatkozó rubrikájába a „lásd” helyett beírnák a telefonszámot is? Vagy mellé! Hely van rá (Kiszámoltam „n"- re.) Ez a „lásd ugyanis három sorban fért el, S mellette akár három telefonszámnak is akadna. helye. Attól persze még ott lehetne az rovatban is ugyanez! (Lásd: a legközelebbi, kiadásra váró telefonkönyvet ...)

(r)

A ROVAT LEVÉLCÍME:

Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15.

III. em. 305. szoba Telefonszáma; 18-221

U. J.-né

Miskolc

A VOLÁN 3 SZ. VAUALA1

(Miskolc, József Attila u. 70. sz., bejárat a fűzéi utcai személykapunál)

AZ AUTÓKOZLEKEDESI TANINTÉZETNÉL .

hivatásos

rr m a- /< ^ ám

not es férfi gép járm üresei őket képes ki

A költségeket o vállalat téríti.

Jelentkezést teltétel:

® legalább 8 általános iskola: végzettség,

® büntetlen előélet.

@ nőknél t8, férfiaknál 20 éves életkor, szakmovaí nem rendelkezés

Jelentkezés 1977 október 7-én és 11-én 7 órakor a vállalat ebédlőhelyiségében.

Baleset is volt, és mégse...?

Tavaly az Árpád utcában — a diósgyőri városközpontban — kizuhant egy gyermek az egyik emelet balkonjáról. Az esetből okulva mindazok, akiknél kicsi gyermek van, sürgősen biztonsági rácsokat, hálókat szereltünk balkonjainkra, nehogy még egyszer előfordulhasson hasonló baleset. S most lám, összeírtak bennünket, akik az óvintézkedéseket megtettük. A Miskolci Ingatlankezelő Vállalattól már nem is egyszer jártak kint ez ügyben. Ügy mondják: ezeket a védőfelszereléseket le kell szerelnünk. Nem tartjuk humánusnak ezt az intézkedést. Hisz volt már tragikus példa rá, hogy szükségesek.

Mátyás Péterné Miskolc, Kuruc., u. 3. VII/3.

IFJÚSÁGI

PARLAMENTEK

2(c Főszereplők: a központi antennák

Beküldte: Sz. Gy., Miskolc

Autók a síneken

Tény, hogy a villamosközlekedés olcsó, kényelmes, s nem utolsósorban gyors. Sőt! Miskolcon olykor gyorsabb, mint a leggyorsabb gépkocsi Gondoljunk csak a közlekedési dugókra, amelyekbő’ gyakorta elsőként szabadulnak a sínek „vándorai”. Persze csak akkor, ha nem áll a síneken vagy közvetlenül a sínek mellett egy-két ügyeskedő gépkocsivezető jóvoltából autó. tehergépkocsi. Mert sajnos egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a türelmetlenebb gépjárművezetők akadályozzák a villamosközlekedést.

Mindennapos látvány: a Bajcsy-Zsilinszky út és a Kun Béla út kéreszttóőd’éfeénél — a Tiszai felöl az Avas-délre vagy Hejőcsabára tartó gépjárművekkel a síneken várják a továbbhaladást, a balra nagy ívben való kanyarodást engedélyező zöld jelzést a rendőrlámpán. Igaz, van egy rövid fehér sáv, amely mellett 2—3 autó elfér, s kordában tartja az épp ott vesztegelőket. Hanem a többiek! Tanúja voltam nem is egyszer már, hogy miattuk két-három színváltást is meg kellett várnia megbízható tömegközlekedési eszkö_ züriiknek. Ügy tűnik, jó néhány gépjárművezető nem ismeri a KRESZ ide vonatkozó passzusát. Nem ártana figyelmeztetni őket!

Fodor Laura

Miskolc, Tízes honvéd u.

Ne vegyék zokon a lakótársak!

A város legkülönbözőbb részein találkozunk olyan bérházakkal, amelyek nemigen nyerhetnének a tisztasági versenyben. Legtöbbször a gondatlanság, fegyelmezetlenség miatt. Az eseteket lehetne sorolni; tiltó fi helyen rázzák a szőnyeget — más lakásába hull a por, a piszok —, az ablakokon repülnek ki a tejeszacskók, tejfölöspoharak, sok helyen szinte veszélyes miattuk a közlekedés, különösen gyerekekkel, gyerekeknek.

is, ha szükséges. Mindannyiunk érdekét szolgálja, ha sikerül betartatni a tanácsi rendeletet.

Tóth Béla

lakóbizottsági elnök Győri kapu 150.

A közelmúltban jelent meg a Minisztertanács határozata, amely összegezi az 1976/77. évi ifjúsági parlamentek megrendezésének tapasztalatait. A Minisztertanács megállapította, hogy a másodízben megrendezett ifjúsági parlamentek eredményesen tettek eleget az ifjúsági törvény helyi és ágazati végrehajtása ellenőrzésében megjelölt feladatuknak, betöltötték az ifjúság mozgósításának, közéleti aktivitásuk kibontakozásának, a szocialista demokrácia gyakorlásának funkcióit. A Mmisztertanács elismerését fejezte ki a KlSZ-nek és az összes szervezőnek a színvonalas munkáért.

Ezzel egyidejűleg a Minisztertanács, a SZOT Elnöksége és a KISZ KB közös határozatot hozott az ifjúsági parlamentek megrendezésére. Az ifjúsági parlamenteket a munkahelyeken és az oktatási intézményekben kétévenként, legközelebb 1978-ban, felsőbb szinteken ötévenként, a középtávú népgazdasági tervek készítéséhez kapcsolódva, külön intézkedés alapján kell megrendezni.

Az ifjúsági parlament jogköre a következőkre terjed ki:

— állást foglal az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadásával' és a vállalati pénzeszközök ifjúságpolitikai célokra történő felhasználásával kapcsolatban;

— egyetértési jogot gyakorol az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló megfelelő szintű intézkedési terv kiadásával kapcsolatban;

— dönt a felsőbb szintű parlamentek küldötteinek megválasztásáról és a továbbítandó javaslatokról.

Az együttes határozat felhívja az állami-gazdasági vezetőket az ifjúsági parlamenteken felvetett javaslatok érdemi megvizsgálására, folyamatos értékelésére, ős azok megvalósításáról a fiatalok tájékoztatására.

Dr. Sass Tibor

Húst nem ehetnek

Államunk városunkban is sok millió forintot fordít a köztisztaságra, a lakások felújítására, karbantartására. S van egy tanácsi rendelet is, amely meghatározza a bérházak házirendjét, fegyelmét. Csakhogy ezeket a lakótársak nem mindig tartják be. Pedig a tömeges szemét és hulladék nem nyújt valami szép látványt. Sok lakótárs a házfelügyelőt okolja a rendetlenségért, Pedig a rend megőrzése nemcsak a házmester dolga. Minden egyes lakó felelős a ház és környéke tisztaságának a megóvásáért. Mi, társadalmi munkások szinte naponta idegeskedünk amiatt, hogy a bérlők fegyelmezetlenségéből nem adódik-e baleset.

Jó lenne, ha végre mindenki rádöbbenne: a fegyelmezetlenségeket nemcsak a lakóbizottság tagjainak kell észrevenni! S főként, ha kiTitokban már megkértük a védőnőt is, hogy próbálja már agitálni a szomszédainkat: ugyan adjanak húst azoknak a szegény gyerekeiknek! Hogy a védőnő mire ment a szülőkkel: egyelőre semmi változás. Pedig rossz már nézni, ahogy azol: a fejlődő csöppségek kívánják, s mégsem ehetik a húsos ele-' A naffvsz’üőV — s

az apa — ugyanis vegetáriánusok. Csak növényi eredetű táplálékot „vehetnek magukhoz”, mint mondják.

Nem lehetne valamit tenni legalább a gyerekekért? — kérdezte egyik olvasónk, egy többgyermekes anya. Kérése: nevét és címét ne közöljük, legkivált azért, hogy mások ne ismerjenek a szomszédaiba

nek-kinek eszébe jutna: a lakótársak választották a bi. zottsági tagokat. Ne vegyé1 hát zokon, ha a magukr' megfeledkezett lakókat kénj telenek vagyunk „megfékezni” olykor a jog eszközével

Aggodalmát, értjük: végül is magánügy, hogy ki mivel iplálkozik. Megnyugtatásként csupán annyit: ha a vegeta- ánus család gyermekei majd nagyobbak lesznek, nyilván ’aguktól is rájönneIt, hogy joguk van a fűszeres-zamatos ecsenyékhez. S megtalálják a módját, miként fogyaszthatják el fejadagjukat. Persze — igaz: a fehérjedús eledeltől eltiltani őket, megfosztani fejlődő szervezetüket, nem vall okot főre. A szerk.

\

Mai háztetők