Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-04 / 233. szám
* 1' Ii! # Ciolkovszkij és Gagarin ... Az egyik megálmodta, a másik végrehajtotta ... Az ember, kozmikus értelemben véve is felnőtté vált Az űr kor szak kezdete Együtt könnyebb lessi Pályakezdő tervezők Kevés miskolci vállalat dicsekedhet azzal, amivel az ÉSZAKTERV: egy év alatt 15 fiatal mérnökkel egészült ki a létszám. Nincsenek véletlenek, a „vérfrissítés” érdekében a vállalat, sőt így is mondhatom: a város vezetősége nagyon sokat tett. Más kérdés, hogy kezükre játszott a szerencse is, ami alatt ez esetben a fiatalok egy csoportjának érdekes elhatározása értendő. Húsz éve, 1957. október 4-én a szovjet tudomány végrehajtotta az emberiség történetének egyik legnagyobb és legfontosabt kísérletét. Pályára vezéreltek egy 83,6 kilogramm súlyú műszerezett fémgömböt, amely másodpercenként 8 kilométeres sebességgel keringeni kezdett a Föld körül. A Szputnyik—1, a Föld első mesterséges holdja, új korszak kezdetét jelenti. A Földre teremtett ember legendája örökre szertefoszlott. Az első lépés A Szputnyik—1 felbocsátása nem véletlen vagy szerencse, hanem történelmi szükségszerűség volt. Oroszon» szagban már 1680 óta foglalkoztak rakétákkal, és orosz volt K. E. Ciolkovszkij (1857 —1935), a rakéták mozgását megszabó klasszikus egyenlet megalkotója. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a „rakétatechnika atyja” újult erővel látott munkához, s keze alól egész sor világhírű, űrhajó-konstruktőr és rakétaszakember került ki. Az 1957-es korszakteremtő esemény nem véletlenül következett be. Az első szputnyik egy mindent átfogó, előre lefektetett komplex űrhajózási program kezdő lépéseként került a világűrbe. Húsz év krónikája Az előre kidolgozott űrhajózási terv a közvetkezőképpen valósult meg: 1957: Szputnyik—1, az első mesterséges hold. 1957. Szputnyik—2. az első élőlény a világűrben. 1958. Szputnyik—3, az első kozmikus laboratórium. 1959. Luna—1, a Föld vonzóerejének első legyőzője, az első mesterséges bolygó. (A második kozmikus sebesség elérése!) 1959. Luna—2, eltalálja a Holdat. Földi tárgy idegen égitesten! 1961. Gagarin, Vosztok—1, ember Föld körüli pályán, a kozmikus elszigeteltség végleges megszüntetése. 1964. Voszhod—1, több ember a világűrben, több személyes űrhajó. 1965—1971. Venera, Luna és Mars-rakéták megközelítik a Holdat és a két szomszédos bolygót,, fékezve le- szállnak. automatikusan mozognak. mintát vesznek, egyesek visszatérnek a Földre, az első mesterséges Holdak a Venus, a Mars és a Hold körül. 1971. Az első miniatűr űrállomás (Sza’iut—1). Az Egyesült Államok Apollo-programja a szovjet rakétatechnika kezdőlépéseiből nőtt ki, míg végül 1969- ben két embert juttattak a Holdra. Hét űrhatalom Az űrkorszak eddigi kb. 2500 kísérletéről még dióhéjban sem írhatunk. Csupán megemlítjük a Szovjetunió híres Kozmosz mesterséges- hold-családját (a sorozat tagjainak száma jóval meghaladta a 900-al). Igen sok szakembernek az a véleménye, hogy az űrkorszakra, vagy inkább annak megalapozottságára nem mindig a látványos egyedi kísérletek, hanem a nagy számban keringő robotgépek, „szürke űrkatonák” hosszú sorozata a jellemző. Az ürkorszak első esztendeiben még további öt nemzet kapta meg az „űrhatalom” jelzőt. Saját konstrukciójú rakétával mesterséges holdakat bocsátott fel sorrendben: Franciaország. Japán. Kína, Anglia és India. Ezek az országok ma körülbelül ott tartanak, ahol a Szovjetunió járt 1957-ben. Az egyik legfontosabb eredmény, az 1970-ben megkezdett tárgyalások eredményeként, a szovjet—amerikai űrkutatási együttműködési szerződés aláírása, majd az ezt követő közös kísérlet a világűrben: 1975 júniusában Szojuz- és Apollo űrhajók összekapcsolása. A világűr- barátkozás mindenki őszinte örömére tovább folytatódik, és feltehetőleg 1980 táján létrejön az amerikai űrsikló és a szovjet Szaljut-űrállo- más rendszeres összekapcsolása. Csak idő kérdése Századunkat sokszor nevezték az aviatika korszakának, vagy a földrajzi teljesség századának. Megkockáztatunk egy ellenvéleményt: az új korszak 1957-ben kezdődött: az ember azóta kozmikus értelemben véve is '"felnőtté vált, elvben bármikor elhagyhatja a Földet, és ha a technikai részletkérdéseket megoldja, eljuthat a Naprendszer bármely égitestére. GAUSER KAROLY Kezdjük az utóbbival. Néhány évvel ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói közül vagy harmincán elhatározták: a diploma megszerzése után is együtt maradnak. Egy vidéki városban •'állalnak munkát — tervező és kivitelező vállalatoknál, illetve a közigazgatásban —. sőt ha lehetővé teszik számukra, kollektív házban laknak majd. Miskolcon kedvező fogadtatásra talált az elhatározás és a bevezetőben említett 15 pályakezdő szakember zöme közülük került ki. Egyik társuk az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál talált állást és vannak, akik még egyetemi hallgatók. De ha minden jól megy, ők is Miskolcon kötnek ki. „Félhivatalos" eszmecsere Most itt ülünk az ÉSZAKTERV tanácskozótermében, egy olyan „félhivatalos” beszélgetésen. Annyiban „hivatalos” az eszmecsere, hosv a vállalat vezetői kezdeményezték. az asztalfőn ott ül Kerepesi Ferenc igazgató és Horváth István főmérnök. Arra kíváncsiak, milyenek az első benyomásai a fiataloknak, mennyi nehézséget okozott számukra a beilleszkedés. Az ilyenkor szinte törvényszerű elfogódottság azonban gyorsan feloldódik, és kezdem magam úgy érezni, mint egy baráti összejövetelen, ahol a munkahelyen, a munkán kívül sok minden másról is szó esik. Például arról, miért akart együtt maradni ez -a társaság ahelyett, hogy ki-ki kergette volna a maga saját szerencséjét és megpróbált volna Budapesten elhelyezkedni. Többen fogalmazzák meg a választ és bár egyről beszélnek. más-más oldalról közelítik meg a témát. Ilyeneket hallok: „Jó közösségi élet alakult ki az egyetemen. Mindig élveztük, hogy együtt vagyunk és nagyon sok kérdésről volt hasonló véleményünk ... A mi társaságunkból verbuválódott a Bercsényi című egyetemi újság szerkesztősége ... Összekovácsolt bennünket a közösen végzett társadalmi munka is. Részt vettünk például a kiskőrösi szabadidő-központ tervezésében ... Ű^v éreztük, hosy ha a diploma megszerzése után együtt maradhatunk. hatékonyabban dolgozunk.” A közösség kontrollja így álmondták meg maguknak azt a kollektív házat, amelynek aligha lesz párja — hazai viszonylatban. A fiatalok ambíciója tehát szerencsésen találkozott a város érdekével és a város kínálta lehetőségekkel. Mert ha valahol van. akkor Miskolcon feltétlenül van jövője a fiatal építészeknek, műszakiaknak. Az ÉSZAKTERV házi terv- pályázatán részt vettek — még mint egyetemi hallgatók — a fiatalok, és az ő elképzeléseik is testet öltöttek abban a tervben, melynek alapján felépül majd a kollektív ház. Mikor? Még ebben az ötéves tervidőszakban. Könnyű belátni, mennyi előnnyel jár, ha együtt élhet — a vállalat kapuján kívül is — 20—30, azonos érdeklődésű, azonos pályán dolgozó fiatal szakember. A tervezés kollektív feladat, és a szóbanforgó épületben lesz tere a közös alkotásnak, művelődésnek, társasági életnek is, amellett hogy ki-ki elszeparáltál!, külön garzon lakosztályban lakhat. Vannak fiatal házasok, evermekes szülők is a társaságban. Nekik nem lesz gopd, kire hagyják a gyereket, ha színházba vagy moziba kívánkoznak. Figyelemreméltó az is, amit a társaság egyik tagja így fogalmazott meg: — Segít az együttlét abban is, hogy ne kényelmesedjünk el. ne adjuk fel a közösen szőtt álmainkat, és a pályakezdés nehéz éveiben szüntelenül érvényesüljön a szigorú közösségi kontroll. Nem állítják, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás, ök is kísérletnek tartják mindazt, amit elhatároztak. (békés) inra fájt a Három tolvaj hatolt be a 82 éves nápolyi Domenico Ciampa lakásába, az idős embert megkötözték és eltűntek zsákmányukkal. A zsákmány 15 kanárimadárból állt. Domenico Ciampa szenvedélyes madártenyésztő ... Barangolás a Tátrában Egy ébren töltött 1. A hegyvidéken töltött idők egyik megfigyelése: a hegy- maszóruhás, hátizsákos turisták kilencven százaléka nem a szállodák, hanem a kempingek lakója. Itt veri fel sátrát, ide tér vissza esténként a sziklákról, itt melegíti vacsoráját, itt üldögél a sátor előtt, a gázfőző csapkodó lángjánál. Egyszóval ezt a hangulatot a minden kényelemmel felszerelt szállodai szobák komfortja sem biztosíthatja ... Zakopane egyik legforgalmasabb pontján egy kétszer háromméteres tákolmány előtt álldogálnak napközben az arra járók. Barométer, hőmérő és egyéb időjelzőjósló készülékek sejtetik a másnapi vihart, felhőt, vagy kedvezőbb esetben a napsütést. Jegyzik az előző napi átlaghőmérsékletet, és a hegvekbe, sziklákra indulók első útja bizony ide vezet. Jó tudni, hogy ezer méterrel magasabban mi vár áz emberre ... ^ Zakopane. Kemping a sí- tgrósáncoktól kő-. — illetve stílszerűen — hógolyódobás- nyira. Adminisztráció három nerc alatt. Fizetünk, megkapjuk sátrunk „személyazonosságiját”, és már építkezhetünk is. Beesteledett. A gázfőző erősen kormol, de fölmelegíti a sóletet. Még kiülünk a sátor elé egy forró teára. A gázláng ide-oda csapkod a kemény hegyi szélben. Le kellene feküdni, a hálózsák melegebb. Magas, szakállas, féllábszárig felgyűrt farmeros lengyel lép a láng fénykörébe: — Dobry wieczór! Van poharatok? Volt. Sőt fél üveg cseresznyénk is. Odanyújtjuk; az üveget. Megnézi a címkét, meghúzza a palackot: — Magyarok vagytok? Pillanat! — mondja, és a társaiért kiált. Bemutatkozás. Körbeüljük a lángot. Dicsérik a cseresznyét, kóstolgatjuk a dél-lengyel harminczlotys vörösbort. Andrzej, a szakállas mentegetőzik : — Nincs pénzünk drágábbra, egyetemisták vagyunk. Stanek filozófiaszakos, Lezek pénzügyőrtisztire jár, én operatőrnek készülök. Fogynak az üvegek. Ismerkedünk a lengyel dalokkal, ők Omegáikat, Kovács Katit és József Attila megzenésített verseit emlegetik. Fél tizenkettő. A hőmérséklet mindössze négy fok. Újabbak jönnek. Fél üveg vodkát tesznek középre: — Wylold Smaroxvsky vagyok, feleségem Zbeta. Ö pe-' dagógiai főiskolás, én végzős orvostanhallgató vagyok. Sze- vasztok! És beszélgetünk. Szóba kerül ez a szép szokás. Ha valahol a tábortűz mellett, vagy sátor előtt üldögélnek, az Uéjszaka lem szerint valami italt, ami éppen kéznél van, középre tesznek, bemutatkoznak, és' mint ősrégi ismerősök, beszélgetnek órákig. Énekeltünk, majd megbeszéltük a másnapi programot. Természetes, hogy együtt megyünk. A cél a Rysy. Elmúlt fél három. Tényleg le kellene feküdni, de még nem lehet. Magyar hangok a sötétből: — Szép jó estét mindenkinek! Egyenesen Ajkáról jövünk. Csak a késői busszal tudtunk átjönni a határon. Adjatok egy kis forró teát, kaptok helyette fütyülős barackot! Újabb ismerkedés. Az utazást is meg kellett beszélni. Elkészül a tea, közben előkerül a gitár is. Új ismerőseink halkan pengetik, hiszen pirkad. Kivilágosodott. Negyed öt. A sötétbarna mókusok megkezdik reggeli tornájukat, kacagásra ingerlő ugrásokat mutatnak be a cérnavékony fenyőágakon, és már ők is körülöttünk settenkednek. Ébred a kemping. Gázfőzőkön forr a víz. Ideje tényleg lefeküdni. — Nyolckor indulunk!— kiáltja még a sátorba Wytold. Két és fél óra alvás. Micsoda bőkezűség ... (Folytatjuk) SOLYMOS LÁSZLÓ Hírünk az országkan Tallózás lapokban, folyóiratokban „Három esztendeje... a lillafüredi Palotaszállót építőmunkások vették birtokukba: megkezdődött és mintegy három éven át tartott a SZOT egyik legrégibb üdülőjének teljes felújítása, korszerűsítése.” A MEGÍFJODOTT PALOTASZÁLLÓ A Népszabadság szeptember 27-i számában képes riport tájékoztat róla, mi indokolta az országosan jól ismert üdülőszálló ilyen hosszúra nyúlt felújítási munkálatait. A cél az volt, „hogy a mai igényeknek megfelelő körülményeket teremtsenek az üdülök számára, és helyreállítsák azt, ami belső díszítésében értékesnek és ízlésesnek tekinthető.” Számos „kellemetlen meglepetés” hátráltatta a munkát: például az alagsor tatarozásakor derült ki, hogy az épület tartópillérei nincsenek megalapozva. Szakaszos élő- falazással kellett elvégezni a megerősítést. Újabb gondot okozott a Szinva váratlan áradása, amely elsodorta a fűtőolaj tárolásához szükséges föld alatti tárolók félig kész szerkezeteit. Mindent elölről kellett kezdeni itt is. Sikerült azonban a kellemetlen meglepetéseket is felszámolni. s az idei november 7-én újra megnyílik a Palotaszálló. Jó hír az is, hogy a kirándulók is étkezhetnek majd a turistaétteremben és a Mátyás-teremben, kávézhatnak az alsó teraszon megnyíló nyilvános presszóban. „PÁLYAIRÁNYÍTÁS" „Borsodban az általános iskolát el nem végzők aránya jóval magasabb az országos átlagnál: 26 százalék. Érthető, hogy az oktatáspolitikai határozat társadalmi támogatására fokozott gondot fordítanak a megyében.” A fenti idézet a Magyar Nemzet szeptember 27-i számában megjelent „Összehangoltan” című cikkben olvasható, amely az általános iskolai oktatás támogatására szervezett borsodi akciók közül példaként említi a Lenin Kohászati Művek szocialista brigádjainak kezdeményezéséből kiterebélyesedett „Gyermekeink korszerű iskoláztatásáért” elnevezésű akciót. ,.S hogy minderre milyen szükség van, azt sok egyéb között a szakmunkásképzés, a pályaválasztás gondjai bizonyítják. Az úgynevezett hiányszakmákra: kohászat, építőipar ., . kevés a jelentkező, pedig a megye üzemel elsősorban ezeken a területeken várják a fiatalokat.” Ezért indokolt az is, hogy a . . jobb, az igényekhez alkalmazkodó pályairányításért a tanárok, • a szülők és az üzemek képviselői számára szakmaismertető találkozókat szerveztek. Sok azonban még a tennivaló azért, hogy az iskolából kikerülő fiük és lányok ne csupán foglalkozást, hanem emberré nevelő munkát, hivatást válasszanak.” Összeállította: BERECZ JÓZSEF Biztosítók vetélkedője Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósága vetélkedőt hirdetett szocialista brigádjai számára. A 11 induló brigád közül az edelényi járási fiók lett az első, s jogot szerzett az október 10-én Debrecenben tar» tandó elődöntőre.
