Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

Lehet egy kérdéssel íöbb? Mindent az új acélműért Huszonnyolcezer nehéz óra az LKM-ben Azt mondják a szakembe­rek, hogy olyan nagy értékű anyagot olyan kis területen, mint az LKM új acélműve, még nemigen építettek be hazánkban. Bár ez igaz, még­is a 10 milliárd forintba ke­rülő beruházás nemcsak a konvertercsarnok megépítését jelenti. Az úgynevezett 'fő­munkahely mellett több tu­catnyi helyen dolgoznak a gyárban azért, hogy a magyar vas- és acélipar eddigi leg­nagyobb beruházása időre el­két centiméteres eltérés se ide, se oda. Az új feladatot talán ahhoz lehetne hasonlí­tani, mintha most nekünk kellene milliméteres pontos­sággal magát az edényt elké­szíteni ... Egy milliméteren múlhat Aggodalmaskodásra azon­ban nem sok idő maradt. Mi­nél hamarabb hozzá kellett kezdeni a nem mindennapos helytállást követelő munká­hoz. Fel kellett készíteni az kommunista műszak, amikor az üzem dolgozói 396 órát teljesítettek a sablonkészítés­nél társadalmi munkában. — Tudtuk, hogy segítenünk kell — mondja a déli szerelő- csarnokban Vinter Bertalan, a Fazola Henrik szocialista brigád vezetője. — Ma már ott tartunk, hogy azt se bán­nánk, ha mindig ezt kellene csinálni. Tudja, jött néhány fiatal a brigádba, akiknek nagyon jót tesz, hogy ilyen pontosságot kívánó munkák készítésével kezdik a szak­Hol található ez a kajak szlalom-pálya? Biz­tosra veszem, hogy sok miskolci azt tippelné, hogy mondjuk, valahol Szlovákiában, a Tátra egyik hegyi patakján. Kevesen tudják, hogy vá­rosunkban ez a vízi sport is űzhető, a felvétel ugyanis a Sajón, a vízkivételi mű közelében ké­szült. (Irmai István felvétele) Körülbelül egyidőben kaptam kézhez a fotót azzal a meghívóval, mely a november 7-i vitor­lás versenyről ad hírt. Azt már többen tudják, hogy a Mályi-tavon a lelkes justiciások néhány év alatt ütőképes vitorlás-szakosztályt hoztak létre. Pedig nagyon kevés támogatást kaplak ha­jó és más sportfelszerelések beszerzésére. Egy jellemző példa: a múlt hónapban lekaszálták a bánkúti sípályák derékig érő füvét a vitorlás­szakosztály tagjai (volt közöttük a kasza kezelé­sében meglehetősen járatlan egyetemi tanár, or­vos is), és munkabérükből továbbfejlesztik a „flottát”. Máig sincs kellően kihasználva a Csorba-tó, a kitűnő vizű Nyéki-tavakról nem is beszélve. S ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy az Augusz­tus 20. fürdő rekonstrukciója hosszú évek óta várat magára, a strand estig nyitva tartásáért pedig több fordulós küzdelmet kellett folytatni, akkor kissé szomorúan juthatunk el a következ­tetésig: eddig nem használtuk ki kellően a vi­zisportok fellendítésére kínálkozó lehetőségeket. Ami van, az úszás, vitorlázás, csónakázás szerel­meseinek köszönhető, akik —, hogy stílszerű le­gyek — sokszor az árral szemben úszva értek el eredményeket. Könnyű lenne azzal elintézni, hogy pénzkérdés minden, a verseny- és a tömegsport fellendíté­séhez milliók kellenének. Ez az állítás azonban nem állja meg tökéletesen a helyét. Sokat tehet­tünk volna az elmúlt években a sportbarátok, lokálpatrióták tenniakarására alapozva is. Számos jel arra mutat, hogy a jelenlegi terv­időszakban sikerül valamit bepótolni a mulasz­tásokból. Néhány példa a teljesség igénye nél­kül: társadalmi összefogással épül a műjégpálya, sportpályákat létesítettek az Avason, felújították a sípályákhoz vezető utat, lakótelepi sportkör alakult a belvárosban és végül, de nem utolsó­sorban, fedett gyakorlóuszodát építenek Diós­győrben. ‘Dolgoznak az Augusztus 20. fürdő re­konstrukciójának előkészítésén is, de oly sok meg nem valósult terv után erről kicsit félve beszélek.) Lehet egy kérdéssel több? Remélhetjük-e, hogy mindez csak a kezdet és a következő években sikerül a tömegsport szolgálatába állítani a vá­rosban és környékén megievő lehetőségeket? (békés) Hírünk az ©rszáglísin Tallózás lapokban, folyóiratokban Az országos lapok „színes” írásaiban szaporodnak az őszi témák. Közöttük néhány bor­sodi vonatkozású is akad. A tallózás élére most a legin­kább időszerű kínálkozik, amely a Népszava szombati irodalmi mellékletében jelent meg. ŐSZ ÉS KÖNYVEK a megyei tanács elnökhelyet­tesét szólaltatta meg. „ . . . minden megye külön sa­játságokkal rendelkezik, így Bor­sod is. Ilyen például az, hogy nálunk a lakosság pénzbevétele és a kiskereskedelmi forgalom az elmúlt időszakban az orszá­gos átlagot meghaladóan növe­kedett, de az egy főre jutó kis­kereskedelmi forgalom alatta marad az országos mutatónak.” Éva és Lilla még az idén A VII. miskolci helyiipari kiállításon nagy sikerrel mu­tatta be Éva és Lilla elne­vezésű garnitúráját a Miskol­ci Kárpitos Szövetkezet. A sikerre való tekintettel a szövetkezet még ebben az év­ben 60—70 garnitúrát készít e két termékből, s az év vé­géig eljuttatják a boltokba. Emellett még csaknem 4 ezer darab új típusú széket készí­tenek, s értékesítenek ebben az esztendőben. készüljön. Ilyen munkahely most a többi között a kar­bantartó gyárrészleg vasszer­kezeti üzeme. Sablon kell az étkezdéhez — Döntő fontosságú — mondotta Szabados Géza be­ruházási főosztályvezető —, hogy időre elkészüljön az a 2000 személyes étkezde, ahol a kivitelezők ellátásáról gon­doskodunk. Nagy idővesztesé­get jelentene, ha naponta a Hámor étterembe kellene hor­danunk őket autóbusszal ebé­delni. Ezért ijedtünk meg, amikor a BÁÉV közölte: csak abban az esetben tudja fel­építeni az éttermet, ha meg­kapja a szükséges sablonokat. Viszont sehol az országban nem akadt vállalkozó ezek elkészítésére. így született meg a vezérigazgatói döntés, hogy a 60 tonnányi sablont a vasszerkezeti üzemben kell elkészíteni. — Képzelheti — sóhajt fel a munkazajtól hangos vas- szerkezeti üzemben Tóth Ben­jámin üzemvezető —, mit éreztünk, amikor megtudtuk, mire kötelezték az üzemet. Tudni kell akkori aggodal­munk megértéséhez, hogy a vasszerkezeti üzem a meglevő kohászati berendezések javí­tását, felújítását, kisebb be­ruházási munkák elkészítését végzi. Afféle üstfoltozás ez, ahol nem sokat számít egy­üzemet, a dolgozókat. Tessék elképzelni azt a vasszerkezeti üzemi munkást, aki eddig csak javított, most meg el kellett készítenie egy 7.5 ton­na súlyú. 14 méter hosszú házgyárielem-sablont, ügy, hogy egyetlen milliméter el­térés sem volt engedélyezve! — Tizennyolc darab külön­böző méretű és súlyú sablont kell csinálnunk úgy, hogy ezeket összesen 11-féle sab­lonként lehessen használni — simít végig fehér haján Tóth Benjámin. — Kiszámoltuk, hogy 28 ezer nehéz munka­óra vár kollektívánkra. A sab- , lonkészítés annyira munka-/ igényes, hogy egy tonna elő­állításához háromszor annyi idő kell, mint az üzem által korábban végzett vasszerke­zeti munkák egy tonnára ve­tített részének gyártásához. Csoda-e. ha idegeskedtünk, s ha még most sem vagyunk nyugodtak?! összefogott a gyárrészleg, összefogott az üzem. Egymás után jelentkeztek a szocialis­ta brigádok, hogy pótvállalá­saikkal segítsék a feladat tel­jesítését. A Fazola Henrik brigád vállalta, hogy határidő előtt egy nappal, jó minőség­ben átadja a Pl- és F-ielű sablonokat; a II. Rákóczi Fe­renc brigád arra tett ígéretet, hogy — 64 óra társadalmi munkával — egy nappal ha­marább elkészíti a H2-es tí­pusú sablont. S ezután jött a mát. Ha maga tudná, milyen jó érzés volt az, amikor az első sablon elkészültekor a tervező és az átvevő is azt mondták: pontosan így kép­zelték el, s szinte azonnal át­vették a sablont... Segíthetnek megértéssel is — Azért még korántsem vagyunk nyugodtak — mond­ja Tóth Benjámin üzemveze­tő. — Augusztus 8-án kezd­tünk hozzá a munkához, s eddig hét sablon készült el. A neheze tehát még hátra van! Ám nemcsak nekünk ne­héz, hanem a többi gyárrész­legnek, üzemnek is, akiknek meg kell érteniük, hogy a vas- szerkezeti üzem — amíg a sablonok el nem készülnek — csak a legszükségesebb javí­tásokat tudja vállalni. Első az új acélmű, ami, az egész gyár, az egész kollektíva jövőjét jelenti. Mi mindent megte­szünk, ami csak tőlünk telik. Nehéz, nagyon nehéz ez a 28 ezer óra! A 2000 személyes étterem elkészítése után a BÁÉV meg­veszi az LKM-től a 18 darab egyedi méretű sablont, s a Vologda városrész egyik kap­csolódó beruházásánál hasz­nálja majd fel. NYIKES IMRE Az írás szerzője, Takács Tibor borsodi író—olvasó ta­lálkozóiról emlékezik, az őszi könyvhetek nyitánya alkal­mából. „Néha megkérdezik barátaim, olvasóim: vah-e értelmük ezek­nek az író—olvasó találkozóknak. Bátran mondom ilyenkor: van!” S következik három borso­di tanúságtétel — sorrendben Cserépfaluról, a Mezőnagymi- hályhoz tartozó Nagyecsér ta­nyáról, s Mezőcsátról. A cserépfalui emlékezés az ottani új könyvtár avatásáról szól, ilyen vallomásos sza­vakkal : .........a Mezőkövesdtől északra fekvő kics.ny község... meg mutatta, miképpen kell szeretni a könyvet, tisztelni az olvasót, miképpen keil alázatosan fejet hajtani a könyv ünnepén az iro­dalom előtt.” Nagyecsér tanya a kishitű­ségre cáfolt rá: ____mi, akik azt hittük, hogy nem lesz közönség, újabb szé­kek után szaladgáltunk, hogy legyen hely mindenkinek ele­gendő.” Mezőcsáton pedig egy is­kolás fiúcska kérdése indítot­ta az írót tizenkilences 'vörös katona édesapjáról szóló új könyve megírására. BORSOD ÁRUELLÁTÁSA A Hazafias Népfront heti­lapja. a Szabad Föld új szá­mában ..Milyen az áruellátás Borsodban?” címmel jelent meg közfigyelmet érdemlő cikk. A riporter Fejes Lászlót, A gondok között egyebek között megemlíti a cikk, hogy | „egyes áruk ideiglenesen vagy £ tartósan hiányoznak”. „Kedvezőtlenül befolyásolja a lakosság ellátását az is, hogy a célcsoportos lakásépítkezésekkel egyidőben csak késve készültek el a kereskedelmi beruházá­sok . . Biztató viszont a hivatalos ígéret: „Megvizsgáljuk a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzés növelésének lehetőségeit és intézkedésre van szükség a miskolci kereskedelmi és ven­déglátóipari szakmunkásképző- iskola mielőbbi bővítésére.” MADARAK KOSZTJÁRÓL A következő czemelvény már a „közelítő tél”-re fi- gye’meztet. A Nők Lapja 43. számában jelent meg egy megszívle .ésre érdemes olva­sói levél: „A Magyar Madártani Egyesü­let miskolci szakosztályának va­gyok a tagja . . . Kertünkben té­len rengeteg madár talált már évek óta terített asztalt.” A továbbiakból aztán az dgrül ki, hogy a madarak „ingyenkonyhája” egyre több pénzébe kerül az önzetlen ál­latbarátoknak —, akik között pedig elég sok a kis jövedel­mű ember. A „kölcsönösen hasznothajtó” megoldásra a javaslat: „Arra gondoltam, hogy azok az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek, amelyek termel­nek napraforgót, annak hulla­dékából — amit értékesíteni, vagy feldolgozni nem tudnak — talán szívesen juttatnának pár kilót a... kis téli kosztosok- nak.” összeállította: BERECZ JÓZSEF alatt Ki tótja eí? K képen látható, nem ép­pen idillikus tájat a napok­ban örökítette meg fotóri­porterünk a repülőtér és a Sajó-part közti területen. A füstöt, amely nagyon sötét és nagyon sűrű volt, már száz méterekkel a hely­szín előtt észrevettük. Észre kellett venni, hisz’ oly fel­tűnő volt. Rajtunk kívül még sokan találgatták, hogy va­jon mi ég. Egyesek tudni vélték, hogy a repülőtér ben- zinkútja gyulladt ki... Má­sok azt bizonygatták, hogy a Zsurnain ég egy ház. Nos, egyik sem. Mindkét hír, szerencsére, kacsának bizonyult: nem volt sem robband., sem ház­égés. Csak hulladékégetés, és ami ezzel jár, levegőszeny- nyezés. A légben a füstöt te­relgette maga előtt a szél, a földön egyik , tervező válla­latunk tervrajzát görgette. És szemét, szemét, szemét. Elvégre, itt szemétdomb van. A repülőtér széle Miskolc különleges szemétdombja. Ugyanis ide a KÖJÁL szi­gorúan csak ipari hulladék hordását engedélyezte, mivel a talaj vizes, lápos területet valamivel fel kell tölteni. Ám a rendelkezést nem tart­ják be. Van itt mindenfajta égő és éghetetlen anyag. Az egész terület szinte izzik, alig győztük kapkodni a lábun- i, kát. De ez csak bennünket I zavart. Az ipari hulladékos fö a föld Gomolyog a sűrű, fekete füst... (Solymos felv.) szemétdombon turkáló ma­lacokat már kevésbé. A nagy hőség miatt nem állapíthat­tuk meg, hogy mi ég, meg aztán a füst is rajtunk ke­resztül távozott... Magasan fel, a Szentpéteri kapui bér­házak felé. A tűzoltóságnál tudnak a gyakori tüzekről. A terület azonban a köztisztasági vál­lalathoz tartozik, a begyul­ladt szemét oltása a vállalat feladata lenne. Am telefon a szeméttelepen nincs, így az esetleges tűzről sem a vállalatot, sem a városi ta­nács környezetvédelmi cso­portját (akik a tüzért felelős személyt, vagy vállalatot fel­derítik) nem értesítik. A repülők és az ejtőer­nyősök már többször telefo­náltak ez ügyben. Eddi; mindhiába ... (illésy) I Felnőttoktatás, rendelőintézet Leninváros Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága ma dél­után fél 2-től tartja soron következő ülését. Beszámoló kerül a testület elé a Város­gazdálkodási Vállalatnál és a tanácsi intézményeknél folyó káder- és személyzeti mun­káról, majd a felnőttoktatás terén elért eredményekről és a további feladatokról szóló jelentést vitatják meg. Ez­után javaslat kerül a testü­let elé a lakásszövetkezetek működésének korszerűsítésé­vel kapcsolatban, majd tájé­koztatást kapnak a vb-tagok a rendelőintézet működéséről — különös tekintettel a sze- mélj'i és tárgyi feltételekre —, valamint a városi kórház építési programjáról, a ter­vezési előkészületekről. apróhirdetés <acü«is-«fofcBÍ Kitűnő állapotban levő NOVA villanytűzhely, Stingl zongora, 3x4 m klüpli függönyök költözés miatt sürgősen eladók. Megte­kinthetők : szombat-vasárnap délután. Széchenyi 90. 11/2. Ingatlan Elcserélném azonnal beköltöz­hető, Vörösmarty u. III. em. 2 szobás, liftes tanácsi lakásomat hasonlóra a belvárosban. Éra. telefonon: 17-127.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom