Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-24 / 250. szám

Színe és A drót gyára bravúrokról — dicsekvés és csodák nélkül Az elsők között csatlakoztak a csepeli felhíváshoz A gyár kapuját kora reg­gel átfestették. A portás fi­gyelmezteti az érkezőket, fe­jével az égszínkék vasajtó felé intve: Vigyázat, frissen mázolva. Nem messze a bejárattól három férfi buzgólkodik. Óriás transzparensét illeszte­nek a falra. A -felirat a Hu­zalmű I. gyáregység hálóhe­gesztőit köszönti és élteti. Ök teljesítették először pót­felajánlással tetézett vállalá­sukat a munkaversenyben. ♦ „A világ első szocialista állama...” — Nagy István a gyors- és gépírószövetség elnöke diktál, a verseny résztvevői pontosan jegyzik... (Solymos László felvételei) Itt mindig történik valami A November 7. brigád nőtagjai is férfias munkát végeznek nista műszak hangulatáról kérdezem Görgényi Józsefet, a párttitkárt. — Pirosbetűs hétköznap. Ügy dolgozunk, mint máskor. A villamosmotor-tekercselő- ket leszámítva — lévén, hogy többségükben kismamákról van szó, s ők már előző nap teljesítették a műszakot — mindenki itt van, illetve itt lesz, mert több műszak van. így a kommunista szombat nálunk vasárnap délig tart. Az igazgatót, dr. Imre Fe­rencet annak ismeretében kérdezem, hogy a drótgyár párját ritkító gazdasági bra­vúrt produkált: ebben az év­ben...legalább annyi .lesz .a. nyereségük', mrnt ttÜgípen, vagyis a vállalatgazdálkodási szabályozók szigorítása előtt. Van valami titok? Van vala­mi általánosítható drótgyári recept? — Van is, meg nincs is. Az év elején felmértük, hogy a gyárnak minimálisan 1,4 milliárd forint értéket kell termelnie. A tennivalókat megbeszéltük a brigádveze­tőkkel és a munkásokkal ... Aztán az elsők között csat­lakoztunk a.csepeli felhívás­hoz. Később, augusztusban; amikor láttuk, hogy jól men­nek a dolgok, pótfelajánlást tettünk. Mit mondjak? A tervhez képest (egy nagyon feszes tervhez képest!) öt százalékkal többet produkál­tunk. A tavalyi teljesítményt eddig mintegy 12 százalékkal tetézte a kollektíva. Hogy a nyereség mennyivel lesz több a tavalyinál, azt meg sem merem mondani... De, hogy a kérdésre válaszoljak: nincs itt semmi csoda, nincs semmi különleges recept. Egy titok van, ha ez titok: a jó gazda­sági elképzelések itt közügy- gyé tudnak válni. (Mesélik, hogy augusztus­ban, amikor a hivatkozási alapul.' okkal, ok nélkül szol­gáló, alacsony árakat kínáló tőkés piacon járt az igazga­tó, éppen azért, hogy vevőt keressen, Hamburgból ’ tele­fonált a gyárba. Sikerült üz­letet kötnie, s pór perccel a megbeszélés után a drótgyá­riak már hozzáfoghattak az éppen szükséges drótkötél el­készítéséhez. A D4D-emblé- más áru egy hónap múlva a megrendelőnél volt.) Rubel-elszámolású kiviteli kötelezettségének a gyár ha­táridő előtt eleget tesz. A dollárért értékesített drót­gyári termékek értéke vár­hatóan mintegy 5,2 millió dollárra rúg. Ez kétskeK-any- nyi, mint amennyi tavaly volt. Estére vacsorát főz Mitől jó hangulatú ez a gyár? — kérdem Okolicsányi Istvánnét, aki egyike annak a hat asszonynak, akik a hálóhegesztő brigádban a gyengébbik nemet képviselik. — Nehéz ei.-e válaszolni. Ta­lán, mert kicsi az üzem?. Ta­lán, mert mindenki a ke­resztnevéről ismeri a mási­kat? Talán, mert jó a fizetés? Vagy azért jó a nagy kollek­tíva, mert a kisebb közössé­gek. a brigádok, a gyáregy-. ségek családi és baráti ala­pon szerveződnek? Okolicsánviné pici, törékeny asszony. Férfias munkát vé­gez. Ezen a szombaton a fér­je (villanyszerelő a kórház­ban) vásárolt be. De a va­csorát már ő főzi. B. I. A hegesztőgépnél Kubonyi András Gól István brigádvezető 21 éves. Ernődön lakik, onnan jár be minden nap. A csarnokban óriási a zaj. Hosszú a'célszálakból acél­hálót szőnek a November 7. brigád tagjai ... Bár a bejá­ratnál kifüggesztett transz­parens minciennél beszéde­sebb. azért a brigádvezetőt is megkérdezem. A fiatalem­ber szűk szavú, csak tőmon­datokban válaszol. Már ok­tóber derekán teljesítették a tervet. Gál István a fővárosba ké­szül. Az ország legeredmé­nyesebb, November 7. ne­vet viselő brigádjainak első emberei randevúznak egy­mással. Lesz mit mesélni, lesz milyen tapasztalatot át­adni. A December 4. Drót­művekben mindig történik valami. Pirosbetűs hétköznap A drótgyáriak figyelmez­tetnek: ha csak ■ a tényeket írom le, már az is dicsek­vésnek tűnhet... A kommu­a sok között van a Miskolci Köztisztasági Vállalatnak is néhány embere. Jóllehet, ne­kik éppen az lenne a köte­lességük, hogy rendet tartsa­nak a szeméttelepen. Itt a kezemben a szóban forgó vállalat válaszának a másolata. Az áll benne, hogy két járművezetőjük tart ugyan közösen húsz sertést, ám ezeket ki sem engedik az ólból. Gyanún felül állnak te­hát a derék köztisztaságiak, hiszen a szeméttelep az ól­ajtón kívül található. Ennek ellenére a vállalat vezetősége a sertéstartás felszámolására szólította fel őket, amit meg is ígértek. Ha még mindig a régi mó­don okoskodnék, akkor azt mondanám, hogy gyanús ne­kem ez az egész. Ha tényleg nem szeméten híznak a disz­nók, akkor mi köze van a tartásukhoz a vállalatnak, s miért tett ígéretet a „háztáji” felszámolására a két gépko­csivezető? A sanda gyanakvások, ké­telyek, borongások, kritizálá- sok ideje azonban lejárt. El akarom hinni, és el is hiszem a jó hírt. Kérem, tegyenek így önök is, és ha orrcsik­landozó illatokat eregetve, sercegve sül a hurka a sütő­ben — a kijavított sütőben! —, akkor eszükbe ne jusson arra gondolni, hogy esetleg szeméten gömbölyödött az „alapanyag”. (békés) Mérvéi gyorsíróverseny A Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom 00. évfor­dulója tiszteletére a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsa és a Magyar Gyors- és Gépírók Országos Szö­vetségének miskolci csoport­ja megyei jubileumi gyors- íróversenyt rendezett szom­baton az SZMT székházá­ban. A hatodik emeleti tanács­terem teljesen megtelt a me­gye szinte valamennyi hely­ségéből érkezett versenyzők­kel, akik — ez érthető — ki­vétel nélkül nők voltak. Zsongás. A levegő feszültség­gé! tele: — Azok az ajándékok... — Nézd, hogy reszket a kezem. — Vajon mit találtak ki nekünk? Pár perccel tíz után elfog­lalta helyét a zsűri és dik­tálni kezdett Nagy István, a gyors- és gépírók versenybi­zottságának elnöke, a Ma­gyar Nemzet szerkesztője.­— Először háromperces. 150 szótagos sebességű szö­veget olvasok fel, azok szá­mára, akik alacsonyabb fo­kon kívánnak versenyezni. A zsűriben helyet foglalt dr. Kiss Károly, az INTER- STENO (a nemzetközi gyors- és gépíró szövetség) elnök­ségének tagja. Végig írta a diktált szöveget. — Nehéz ... ? — Olyan jó közepes. De ez a verseny nem. .. Minden elismerésem dr. Völgyi Bé­láé, aki így meg tudta ren­dezni. Nehéz összehozni több mint 60 versenyzőt. Még or­szágos vetélkedőn is ... A háromperces szöveg után kilencperces, nehezebb kö­vetkezett. Ahogy gyorsult a diktálás üteme, úgy emelke­dett mind több és több fej a magasba. A vége felé, amikor a diktálás sebessége elérte a 300 szótagot percen­ként, már alig néhányan ír­tak. — Tovább nem bírtam. Ennyi a sebességem ... Halászat, vadászat Érdekes kiállítássorozat e’só eseményét láthatják az ér­deklődök a tatai Kuny Domo­kos múzeumban. Tegnap nyi­tották meg a néprajzi múze­um anyagából a „Vadászati fegyverek különböző világ­részekből” című kiállítást, amelyen a vadászatnál és a halászatnál használatos esz­közöket mutatják be. Ezúttal az óceáni anyag látható. — Pedig nem volt nehéz a szöveg. Hát . .. ? Az én vélemé­nyem, hogy enné! nehezeb­bet már művészet lett.volna feladni. De ha nekik nem nehéz... A gyorsírás után az átírás következett. Három óra állt rendelkezésre minden ver­senyzőnek, hogy a kusza „betűkből” olvasható szöve­get írjanak, vagyis visszaad­ják a hallott mondatokat. És délután kezdetét vette a verseny második szakasza, a jegyzőkönyvvezetői ver­seny. Tollba mondott szö­vegből kellett kész jegyző­könyvet készíteni. Dr. Völgyi Béla mondotta: — Ez a jegyzőkönyvvezetés különleges feladat. Hullámzó gyorsasággal olvassuk a szö­veget, s nemcsak annak pon­tos visszaadása érdekel. A gördülékeny stílus, a kifo­gástalan helyesírás mind­mind fontos. Az asztalok mellől szinte egyszerre szállt fel a sóhaj: — Jujj . . . ! És hozzáláttak.,, I. S. * A megye ,,jubileumi gyorsíró bajnoka"’ Papp Józsefné, mint az egyetlen versenyző, aki sike­resen teljesítétte a 3 és a 9 perces versenyfeladatot. Máso­dik Marton Erika, az LKM, har­madik Kosztyó Sándorné, a vá­rosi tanács gyorsírója. A jegyzőkönyvvezetők közül Hart Klára, a megyei tanács fő­előadója érdemelte ki a zsűri legmagasabb pontszámát és nyer­te el a ,,megye legjobb jegyző- könyvvezetője’’ címet. Egyetlen pontkülönbséggel második Fa­bók Károlyné, a December 4. Drótművek: harmadik Orbán Ti- borné, a megyei tanács dolgo­zója. Csupa jó hír Mélyen elgondolkoztatott egyik ismerősöm megjegyzé­se: Túl sötéten látod a dol­gokat. A rovat címe színét és fonákját ígéri a jelenségek­nek, ám mindig csak a fo­nákjáról olvashatunk. A kritikának szánt észrevé­tel eszembe juttatta, hogy va­lahol nyugaton a srófos agyú újságírók már feltalálták azt az újságot, amelyben kizáró­lag jjó híreket közölnek. Mi­lyen kellemes lehet ezt a la­pot böngészni, mondjuk a ki­adós vasárnap ebéd után! Nos, e „találmányt” próbá­lom most meghonosítani, leg­alább ebben a kis rovatban. Természetesen a hazai körül­ményeknek megfelelően, és ez azért sem nehéz, mert nem életbevágó, tragédiával fenye­gető bajok boncolgatásáról kell lemondanom, hogy több hely jusson a jónak. Beval­lom, titkon azt remélem, hogy példám követőkre talál, és is­kolát teremtek derűs szemlé­letemmel Vegyünk egy közismert pél­dát. Hazatérve a munkából, értesítést talál az ember a le­vélszekrényben, mely szerint postai küldemény érkezett a címére. Az is leolvasható a céduláról, hogy másnap — hasonló időpontban — ismét megkísérlik a kézbesítést, és ha ez sem sikerül, akkor be kell fáradnom a hivatalba, hogy személyesen vegyem át a ki tudja mit tartalmazó kül­deményt. Mi szükség arra, hogy eb­ből az ügyecskéből ÜGYET csináljon az ember, s a posta szolgáltatásainak színvonal- csökkenéséről, krónikus lét­számhiányról beszéljen? Fog­juk föl derűsen, optimista módon a történteket, kiindul­va abból a nyilvánvaló tény­ből, hogy ugyanebben az idő­pontban holnap sem lesz ott­hon a címzett. Hacsak le nem teríti az influenza vagy más betegség. Mennyi ennek az esélye? Mondjuk 0,001 száza­lék. Az a szolgáltató pedig, amelyik ilyen csekély kilátás­sal is útnak tud indítani egy embert, az győzi munkaerő­vel is, cérnával is. Ugyanezen a helyen foglal­koztam kedves olvasónk, Cse­peli Tiborné panaszával, né­hány héttel ezelőtt. Elmond­ta, hogy új lakásában milyen sok hibát hagytak hátra ma­guk Után a kivitelezők. Sok más mellett még gáztűzhelyé­nek a sütője sem működik. Azóta örvendetes változás kö­vetkezett be: kijavították a sütőt. Miért rontaná el az e felett érzett örömünket a többi, változatlanul meglevő hiba? Szemétre a sötét szem­üveggel ! Apropó, szemét... Mitől hí­zik a disznó? — címmel fog­lalkoztam egy bejelentéssel, mely a népi ellenőrzéshez ér­kezett. Arra hívta fel a fi­gyelmet a panaszos, hogy so­kan a nádasréti szeméttele­pen hizlalják a sertéseket, és Acélhálót szőnek Scb&SG/íj h@i'y@*s@s/t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom