Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
! Ha megnyerte, hadd vigye! '"olymos felv.) Hordóalku Színhely: egy kádárműhely udvara Idő: sürgős, a szüret miatt. Vevő be. Alacsony, jókedé- lyü, hordót venni akaró. Hektóst kívánna, de csak 120 literes van. Abból is csak egy darab. — Adj’ isten! A mester nem hallja, ko- pácsol egy öthektóson. — Ady isten!!! — Ühüm! — Mennyi? Ezerhatszúz? Na ne vicceljen! — indul kifelé, de félúton megáll. — Ne vigyen már a sírba! — Eljut oda egyedül is ... — t.dja olcsóbban! — Ennyiért adtam mind. Ez az utolsó sem kivétel — bök fejével a hordó felé. — Akkor üssön össze hétfőre egy félhektóst! — Most? Nem hólyag az, hogy összeüssük. Lehet, hogy meg se érem. — Á, maga jó erőben van. Dolgozzon vasárnap is! — Akkor szüretelek. — Én is, ahhoz kellene a hordó. — Vigye, eladó! — De ennyiért!? Nézze, én is mester vagyok, kőműves. Velem lehet alkudni. — Velem is. — Akkor adja olcsóbban! Ezernégyért elviszem —fogná a hordót, de az öreg kádár szigorúan néz rá. A vevő most taktikát változtat. — Nincs több pénzem, csak ezernégy. — Kétszázat hamar előteremt. — De nem nekem kell. A < barátom egyik ismerősének. 0 meg nem ad többet érte. — Küldje el a barátját! — Lehet innen telefonálni? — Ahun a’ — mutat a belső műhely felé. A vevő telefonál. Hívott ugyan egy számot, de nem tudni, valóban beszélget-e. A Ez már az enyém! mester fél füllel oda is hallgat, de inkább szöszmötöl. — Nem adhatok többet — mozdul kifelé, de szemét nem tudja levenni a hordóról. — Különben itt a Búza téren ki van téve egy. Olcsóbb. — Vegye meg azt! — Á, olyat én is tudnék csinálni — a vevő kimegy a kapun, de kisvártatva visszajön. — Tudja, hogy a nagyapám is kádár volt? — Nekem meg az apám. — Na, mutassa a fenekét! A menyasszonyomat se vettem el úgy, hogy ne láttam volna. A mester nem segít. A vevő kopogtatja, jobbról, balról, alulról, fölülről. Igen elégedettemért helyre kis munka. — Jól van. Elviszem. Itt van ezeröt, a többit majd az angyalok hozzák. — Ezerhat az! — Nem adja? — Nem. — Legalább van garancia? — Rá van írva a nevem. Visszahozhatja. — Szóval ezerhat? — Annyi. — De dugót ad hozzá? — Nincs. — Dehát mindegyikhez illik adni. — Ha nincs, nincs. — No, itt van, ni — számolja az ötszázasokat, de a harmadik után a Kossuth se- hogyse akaródzik. — Elég? — Még egy! Megvan a pénz. — De berakni csak segít a kocsiba? — Nem én vöttem! A hordó üggyel-bajial eljut helyére. Dörmögés mindkét részről, de szent a béke. — Kifőzni tudja? — Hát...? — Ügy mint a többit — méri fel á' mester, iuóva, hogy szakértővel van dolga. — Isten áldja! — ad gázt a vevő, és a hátsó ülésről a hordó huncutul visszakacsint. D. TÓTH BÉLA Nő vagy né? Jobb a pálya Híve vagyok a női egyenjogúságnak, ha nálunk gyerekcipőben jár is a feminista mozgalom. Ékes bizonyítéka lehet állításom igazának, hogy sohase avatkozom a mosás, vasalás, bevásárlás, takarítás, gyereknevelés gondjaiba, hiába noszog- tat ellenkezőjére feleségein nap mint nap. Mondom, híve vagyok, de a túlzásokat nem szeretem. Nem szeretem, ha egy ülés, értekezlet elnöke így konferálja be a hozzászólót: — Következik Kiss Jánosné, esztergályosnő. Nem szeretem, ha olyan foglalkozásokat látok leírva, hallok, mint tanárnő, szakmunkásnő, orvosnő, ellcnörnő... és így tovább. Nem szeretem akkor, ha névvel megnevezettek. Mert igaz ugyan, hogy a tanárnő szellemesen magyarázta meg a relativitás elméletét, igaz ugyan, hogy a szakmunkásnő százhúsz százalékot teljesített, igaz ugyan, hogy az orvosnő a beteget meggyógyította, igaz ugyan, hogy az ellen- őrnő udvariasan kérte a bérleteket, de a foglalkozásuk akkor is tanár, szakmunkás, orvos, ellenőr marad. Mondom, hr, névvel megnevezettek, akkor felesleges kétszer nőiesíteni. Elegendő, ha azt mondjuk, írjuk: Kiss Jánosné esztergályos a tervteljesítésről szólt, Kiss Marika szabó (és nem szabónő, nem szabóné!) ruhái világhíresek, a tolmács Kissné volt (és nem tolmácsnő!)... Nem hiszek abban — amint azt a kétszer nőiesítés hívei vallják —, hogy félreértésre adna okot: ha így írják és mondják: — Kiss Piroska ápoló, Nagy Júlia előadó, Fekete Irén anyakönyvvezető. Maradjunk annyiban — és ezt kérik nyelvművelőink —, hogy elég egyszer nőiesíteni, mert csak így magyaros, csak így helyes. D. T. B. (Utóirat: Némelyik férfi és férj szerint egyszer is sok!) Közöljük vevőpartnereinkkel, hogy a KSZV Miskolci L:kortyára t 1977. október 2ó-tól november 4-íg éves gazdasági leltárt tart A MÁV Miskolci Igazgatóságának pályafenntartói kiemelkedően jó munkát végeztek az év eddig eltelt időszakában. Eddig több, mint félezer csoportkitérő gépi szabályozását oldották meg, ugyanakkor elvégezték több mint 400 vonalkilométeren a gépláncos szabályozást, s több mint ötven kilométeren a gépi rostálást. Ezzel jelentős mértékben elősegítették, hogy a felépítménycseréket követően a Budapest—Miskolc közötti vonalszakaszon ismét 120 kilométeres sebességgel közlekedjenek a szerelvények. ^üíogrammonként 10 Ft árengedmény! Egy falu, ahol tilos a dohányzás Az „aprómunka” becsülete Karinthy Frigyes egyik legszebb novellájában találkozik és képzeletbeli beszélgetést folytat azzal a fiatalemberrel, aki ő volt egykor. Az ifjú énje a fiatalság szigorával kéri rajta számon álmai valóra váltását. Mindannyian szép tervekkel vágunk neki az ÉLET«*ek. mindannyian szeretnénk tenni valamit, vagy ahogy manapság Nyugaton emlegetik: szeretnénk magunkat megvalósítani. Természetesen mást értenek ők „önmegvalósítás”, érvényesülés, karrier alatt, mint mi. És más feltételek között, más társadalmi közegben futnak az életpályák ott, mint nálunk. De nem mond igazat, aki azt állítja, hogy mi rózsával hintjük fel a fiatal szakemberek útját és semmi, de semmi akadályba nem ütközik képességeik kibontakoztatása. Bizony van nálunk is szakmai féltékenység, irigység, gáncsoskodás, nemtörődömség. Sokan vélekednek így: „Én is megkínlódtam a tudásért, a megbecsülésért, kínlódjon ő is.” Mindezt azért bocsátottam előre, hogy ne tűnjön egyoldalúnak, amit mondandó vagyok. A minap részt vettem a városi tanács végreható bizottágának ülésén, ahol egyebek között megtárgyalták a személyzeti munkát, amit káderpolitikának is szoktunk nevezni. A vitában hangzott el az a megjegyzés, mely elgondolkoztatott és e cikk megírására késztetett. Közelebbről arról volt szó, hogy nehezen ragadnak meg, gyakran cserélődnek a tanácsoknál a fiatal diplomások. Ez pedig elég nagy baj, hiszen hosszú évekre van szükség, amíg a szakmai képesítés mellé megszerzi a pályakezdő a közigazgatási gyakorlatot és el tud igazodni a törvények, rendeletek dzsungelében. Sok más mellett az is közrejátszik a kívántnál nagyobb arányú fluktuációban, hogy sok fiatal kicsit becsapva érzi magát. Ö azt hitte — mondja —, hogy „szakmai” munkát végez majd, a tanácsnál viszont sok olyan feladatot kap, melynek vajmi kevés köze van az egyetemen tanultakhoz. Sok igazság van ebben az érvelésben. Vegyünk például egy építészmérnököt, aki a tanács építési és közlekedési osztályán kezdi a pályáját. Alkotó munkára kevés alkalma van, és kezdetben bizony még a döntést sem rá bízzák. Inkább csak előkészíti — általában többedmagával — azt az anyagot, melynek alapján a döntés megszületik. Ez pedig — ki vitathatná? — olyan „apró-munka”. Való igaz, hogy a tanácsi dolgozó akár nyugdíjazásáig is névtelen, szürke katonája marad a városnak. Még az osztály- vezetői beosztásban dolgozó mérnök sem végez olyan „látványos” munkát, mint például egy hasonló korú és képességű társa, teszem azt a tervező vállalatnál. Nem mutathat rá egy szép közintézményre vagy városrészre azzal, hogy „ezt én terveztem”. Valójában a tervező sem egyszemélyes alkotó, az,iskola, könyvtár, sportcsarnok, lakóház-együttes, szálloda, vagy bármi más objektum kollektív munka terméke. De azért mégis van különbség a két munkaterület között — ezt senki sem vitathatja. Azt viszont már vitatni lehet, hogy a közösség számára melyik tevékenység a hasznosabb. Sőt, helytelenül okoskodunk már akkor, amikor különbséget teszünk a névvel is fémjelzett és névtelenül végzettek között. A tervező, kivitelező munkája csak azután kezdődhet, miután megszületett a döntés. És az utóbbi minősége döntően befolyásolja a többit. A helyes döntések elképzelhetetlenek sok-sok ember hangyaszorgalmú munkája nélkül (Más kérdés, hogy milyen az erkölcsi és anyagi megbecsülés, s milyen közegben kell dolgoznia a fiatal szakembernek az adott kollektívában.) A közigazgatásban dolgozva, az „apró-munkát” szívből és jól végezve is kibontakoztathatja képességeit a diplomás, és ha életpályája telelőjén számvetést készít, bátran szembenézhet azzal a szigorú fiatalemberrel, aki ő volt egykor. (békés) Kertészkedőknek ajánljuk Csemetét telepítünk Októberben már a jövő évi teiiiiesie Keil ^uuuohu. fefct a_ uaZi taiajui unka es a veie együtt jaró szerve»- os műtrágyázás, a megkezdeti metszed muakáK beiejczesc, a kuruxia búi Ujvuescneit megszüntetése es az elszáradt gaiy- iyaK eltávolítása, ne itt v»n a leieyites iueje is, amit november elején föltétlenül fejezzünk be. Az október végén es no- vemoer eiejéu üiieieu csemeték gyökerednek seoei ugyanis a tél folyamán benegedneK és tavasszal erőteljes fejlődésnek índuinaK. Ha fagyott földbe ültetjük a csemetenct, a tél során a csemete gyökerei elhalnak. Ültetés előtt a csemete gyökereit meg kell metszeni. De csak annyira metsszük visz- sza a gyökérágakat, hogy a törött és a roncsolt részen, lekerüljenek róla. A vékony, ún. hajszálgyöKereket egyáltalán ne metsszük vissza. A munkát föltétlenül éles késsel kell végezni, mert a sima vágási felület gyorsabban forrad be. A gyökér vágásfelülete lefelé nézzen. A megmetszett gyökereket célszerű ültetés előtt agyagpépbe már- togatni. A pépbe tegyünk gyűszűnyi rovarölő szert, amely védelmet nyújt a talajban lakó kártevők ellen. Őszi ültetésnél a gyümölcsfa koronáját nem kell megmetszeni, csupán a törött vagy roncsolt vesszőket vágjuk le. A gödörbe függőlegesen állítjuk a csemetét s olyan mélyre fegyük, hogy a szemzés helye 3—4 ujjnyival magasabb legyen, mint az eredeti talaj felszíne. A szemzés helye északra irányuljon. Ezután morzsalékos földet húzunk a gyökérzetre, miközben a fácskát kissé megrázo- gatjuk. hogy a gyökérágak közé is jusson megfelelő mennyiségű talaj. A fajta kiválasztásánál részesítsük előnyben azokat, amelyek a piacon és a kereskedelemben nem kaphatók. Ne hagyjuk a házikertből kiveszni a jellegzetes ízű és za» matú. kitűnően tárolható, a betegségeknek ellenálló almafajtákat, mint például a Török Bálint, a Sóvári, a Húsvéti rozmaring, a Batul; a nyári almafajták közül az Éva, az Egri piros, a Ceglédi piros és a Closet. Jó volna, ha a házikertekbe telepítenénk egynéhány szinte elfelejtett gyümölcsfélét is, például naspolyát, birset és mogyorót. Szolnoki Jenő mezőgazdasági mérnök Még a filmben sem! „Kérek egy doboz „Szlan- ce” cigarettát!” — „Nincs” — a válasz. Hát akkor kérek „BT-t”! — „Az sincs”. — „Hát akkor milyen cigaretta van?” — „Semmilyen, mert a falunkban senki sem dohányzik”. * Ennek a bolgár falunak a neve Tatarica, a Duna partján van, közel Szilisztra városához. Ebben a faluban soha nem dohányoztak, lakói számára a dohányzás törvényszegés lenne, mert ez itt azoktól az ősapáktól maradt íratlan törvény, akik ezelőtt két évszázaddal telepedtek le itt Oroszországból jövet. Az idő fenntartotta ezeknek a szálas szőke embereknek a szokásait, dalait, nyelvét. Az utcán járva az ember azt hinné, hogy nem a Duna, hanem a Volga partján van... A házépítésben megtartották építészeti- stílusukat; faragott fából készült elemekkel a tornácokon, ereszeken, tetejükön szélkakasokkal, homlokzatukkal keletnek fordulva. Cigaretta nincs, de éppen talán, hogy ezt ellensúlyozza, minden házban szívesen fogadják a vendéget egy pohárka borral. A falu lakói híres bortermelők. Szőlészet, halászat, borászat, ez volt a helyi főfoglalkozás ezelőtt 20 éve még. Manapság már az itteni lakosság is a megyeközpont iparában dolgozik. Sokan mentek mérnöki, tanári, orvosi pályára. Foglalkozásuktól függetlenül vasárnap és ünnepnap mindenki csónakba száll. A vérükben van a halászat, másutt üresen maradhat a halászháló, de itt soha!... Az emberek és a falu szép földrajzi fekvése gyakran idevonzza a filmeseket. Csak né legyen dohányzás a filmben!!! Még most is rosszallóan említik egy falubelijük tévészereplését; Sztepan ugyanis pipával mutatkozott a képernyőn. Hiába bizonygatta, hogy nem égett, vége lett a bizalomnak ... Átadás: a jövő év elején í j posta Kazincbarcikán Kazincbarcika lakóinak jogos igényét elégíti ki a Miskolci Postaigazgatóság, amikor a jövő év elején átadják az 1. sz. Postahivatal épületét. Az új létesítményen a kivitelezők az utolsó simításokat végzik, így a közeli napokban megkezdődhet a belső szerelés is. A szakemberek bíznak benne, hogy az év végén már az új intézményben dolgozhatnak most a város területén szétszórtan, lakásokban üzemelő postahivatali dolgozók. Ebben az épületben kap majd helyet a hivatal mellett az automata telefon- központ, az erősítő állomás, a távíróközpont, a körzetmesterség és egy 30 személyes munkásszállás is. A Crossbarrendszerű távbeszélő központ szerelése, a városi hálózat felújítása a terveknek megfelelően halad, s várhatóan 1978 végén fejeződik ba. /
