Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
a miskolciaké a szó Audiológia as üzemekben III• Kitört lépcsőházi ablakok Ez év márciusában nagy örömmel költöztünk új lakásunkba, ám az örömünkből hamarosan üröm lett. Az ötödik és a kilenced :k emeleten ugyanis nemsokára kitört a lépcsőházi ablak, majd a tetőre vezető feljáró ajtajának az ablaka is. S azóta senki sem végezte el a javítást. Nyáron még csak hagyján, de már nyakunkon a tél, az eső, viha»’, s a hó sem várat sokáig magára. Panaszunkkal felkerestük a BAÉV-et, ám azt a választ kaptuk, hogy a javítás nem rájuk tartozik, menjünk a MIK-hez. Itt viszont arról tájékoztattak bennünket, hogy nincs üveg. Ez azonban nekünk gvenge vigasz, ettől mi még fázunk. Egyébként a házfelügyelőnk is több ízben eljárt ebben az ügyben, ám, úgy látszik, hasztalan. Kérjük az illetékeseket, hassanak oda, hogy az ablakokat bc- üvegezzék. Máskülönben a fűtés is gyenge, s ilyen körülmények között a kevés meleg egy része is kiáramlik az utcára, szeretnénk, ha a házunk 44 lakója végre meleg otthonban tölthetné el a szabad idejét. Vámosi Józsefné Miskolc, Dankó P. u. 15. 5 2. Szeméttároló plakáttartó Az eredetileg plalcátlartónak készült alkalmatosságba jó néhányon előszeretettel dobják a szemetet — fl Fórum bisztró előtt. Ezért akkor sem érdemelnek dicséretet, ha különben addig már eljutottak: a járdán nem illik szemetelni! (Jármay György rajza) Bolt, sártengerben A vasgyári temetővel szemben levő zöldségesboltot a sártenger miatt szinte lehetetlen megközelíteni. Korábban itt, csöveket fektetlek le, a felásott utat azonban elfelejtették rendbe hozni. Így hiába van áru a boltban, ebbe csak bokáig érő vagy még nagyobb sáron keresztül juthatunk. Sok bevásárló édesanya a kisgyermekével együtt kénytelen a sártengeren keresztülvágni, mert nincs kire hagynia odahaza a csöppségét. Kérjük az illetékeseket, a legsürgősebben hozassák rendbe a bolthoz vezető utat. Özv. Tatár Bclánc Miskolc III., Puskin u. 34/7. Importált tűzhelyek, kályhák Pálkovács Jánosnénak a Déli Hírlap november 22-i számában közzétett panaszára a következőket válaszoljuk: A szilárd tüzelése hagyományos tűzhelyek és kályhák belföldi gyártója a Zománcipari Művek Salgótarjáni és Budafoki Gyáregysége. Nagymérvű öntőkapacitás-hiány és sa- mott-ellátási nehézségek miatt a gyártás az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is komoly nehézségekkel küzd. Az évenként elvállalt és szerződésben lekötött tüzhelymennyiség a lakossági igényeknek csak a 60 százalékát fedezi. Az előrejelzések alapján sajnos e téren még az V. ötéves tervidőszakban sem várható javulás. A belföldi hiány pótlása végett több éve intenzív piackutatást folytatunk különböző szocialista országok kedvező ajánlatainak beszerzésére. E tevékenységünket ebben az évben siker koronázta, mivel Csehszlovákiából az utolsó negyedévre kisebb, jövőre pedig nagyobb mennyiség szállítására kötöttünk szerződést. E beszerzés a piaci feszültségen mennyiségben ugyan" enyhít, a magas fogyasztói ár azonban a kisebb jövedelmű fogyasztók problémáját továbbra sem oldja meg. A tűzhelyekhez hasonlóan a szilárd tüzelésű kályhákból is több éve nehézkes a hazai piac ellátása. A ZIM ebben az évben megszüntette a gyártásukat. Huzamosabb ideje Csehszlovákiából és Romániából Importálunk országos szinten 100 ezer kályhát, választékunkat ez év IV. negyedében két NDK-bcli kályhatípussal is bővítettük. A kereslet nagymérvű fokozódása azonban készleteinket október végére felemésztette. Ez időpontig viszont az év elejétől kezdve a kiskereskedelmi hálózati egységekben folyamatosan értékesítették a cseh és a román típusokat, s az ellátásban nem volt fennakadás. Mindhárom külkereskedelmi partnerünknek még van szállítási kötelezettsége, és az árúk megérkezése decemberben enyhíteni fog a feszültségen. Pálkovács Jánosnét egyébként Borsod megyei kirendeli ségünk levélben megkereste, és ügye —* úgy véljük, megnyugtatóan — december első felében rendeződik. DR. GAAL TIBOR VASVILL Kercsk. Váll. kér. ig. h. „Bundavadász” kutya "■Vasárnap délelőtt hétéves unokámat a bérház előtt játszani engedtem a pajtásaival. Sajnos, az öröme nem tarthatott sokáig, mert egy fiú arrafelé sétált a kutyájával, amely, úgy látszik, szőrmevadászatra van idomítva. Nekirontott ugyanis unokámnak, s összevissza tépázta rajta a teddibunaáját. Amíg alaposan szemügyre vettem a gyermeket, hogy nem harapta-e meg a kutya, utóbbival a gazdája úgy eltűnt, mint a kámfor. Ott álltam, kezemben a tépett kabáttal, sállal, kesztyűvel, kétségbeesett unokám társaságában. Vajon megengedhető, hogy egyes ' kamaszok már így is veszélyeztessék a kisgyerekek testi épségét? Egy szorongó nagyszülő Miskolc, Virág u. 3. fszt. 3. ROVATVEZETŐI MOLNÁR SANDORNE TELEFON: 18-221 és teljesítmény Tudományos definíció: „A zajártalom az emberi érintkezés során, az utcai közlekedésben, a hangszórókból, a gépektől eredőleg veszélyezteti az egészséget, mégpedig nemcsak a hallószervet, ha. ■nem az idegrendszer szabályozó tevékenységét is. sőt kedvezőtlenül befolyásolja az emberek együttélését ts .. Nem is ha tinit a Idős bácsika kászálódik le a megállóban egy régi, húromkoesis szerelvényről. Fül. sikeutő berregéssel megszólal a jármű csengője, de az idős ember nem veszi figyelembe; nehézkes mozdulatokkal lépdel tovább! A villamos vezetője nem figyelhetett kellőképpen a harmadik kocsira, így $ szerelvény megindult. A hirtelen rándulástól a télig a járdaszigetle lépő idős nyugdíjas a kocsi mellé esett. A járókelők kiáltozására a szerelvény megállt. Az öreg értetlenül meredt a hozzá szaladó, kiabáló villamosvezetőre. majd fejét félrefordít, va hallgatta annak szidalmait. aki figyelmetlenségről, meg csengőről beszélt.. . A bácsi többször visszakérdezett és határozottan ráz. ta a fejét: nem. csengő nem volt. legalábbis nem hallottam. Pontosan erről van szó! Nem is hallhatta: mert nagyot hall! Nem vagyok én süket! Ismerősömmel — aki az egyik, .diósgyőri nagyüzem kovácsa — műszakváltás után hazafelé tartottunk. Beszélgetés közben szóba került a lyukói kisbirtok, majd a hor. gászatot, végül a zajos munkahely dolgait vitattuk meg. Több mondatot hangosan meg kellett ismételnem! Ilyenkor viszont ismerősöm idegesen csattant fel: ne kiabálj, nem vagyok én süket! Ha süket nem is, de már erősen nagyot hall. Panaszkodik a húsz éve kovácsműhelyben dolgozó ismerősöm családja, hogy az ember ingerlékeny, ideges, ha valamit első hallásra nem ért meg. Tudományos vizsgálatok ta. pasztalatai szerint a zajos munkahelyen dolgozóknak nemcsak a hallószerve, de az ♦ A plakát figyelmeztet, de idegrendszere is nagymértékben károsodik. Nemrégiben végeztek egy kísérletet az egyik zajos üzemben: bizonyos időközönként előre meg. határozott decibel-értékkel emelték a zajszintet. Az eredmény meglepő: a munkaintenzitás a zaj fokozásának arányában csökkent, sőt egv bizonyos zajszintnél emelkedni kezdett az üzemben dolgozók testhőmérsékléte! Hana fosó a sépen Sorozatunk korábbi részei, ben szóltunk azokról az intézkedésekről, amelyeket az LKM és a DIGÉP gazdasági vezetése, valamint az üzem- egészségügyi szolgálat dolgo. zói tesznek a halláskárosultak, a zajártalomban szenvedők érdekében. MunkatörMi illik a villamoson? csak a figyelmeztetés kevés. (Kerényi felv.) vényeink szerint azok a dolgozók, akiknek halláscsök- kenését tartósan zajos munkahelyük okozta, rendszeres havi kártérítést kapnak. Természetesen csak abban az esetben, ha az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a hallás a munkába lépéskor száz százalékos volt. A kártérítés összege néhány száz forint, de az ember hallása, egészsége pénzzel nem mérhető. A végső megoldás tehát nem csupán a kártérítés. Egyetlen gyárnak, üzemnek sem mindegy, hogy gé- peit, berendezéseit mennyire használja ki. Márpedig az ed. digi kísérletek tapasztalatai világosan mutatják, hogy a csökkent hallású ember csökkent teljesítőképességű is. A most munkába álló fiatalok a zajos üzemekben együtt dolgoznak az immár gyöngébben halló munkatársaikkal. Nem akarnák az ő sorsukra jutni, 6 gyakran más munkát választanak. A zajos munkahelyek í®y könnven elnéptelenedhetnek. A végső megoldás tehát, a szükség, megoldások helyett, olyan gép. gépsor beszerzése, amelyEIlopott és megrongált kandeláberajtók Láttuk és olvastuk a Déli Híriap november 18-i számában közölt „Veszélyes játék” című karikatúrát, illetve a rajz alatti szöveget. A szerelőink még aznap kiszálltak a helyszínre, s bezárták a KPM tulajdonában és kezelésében levő, útjelző tábla céljára elhelyezett kandeláber ajtaját s ezzel megszüntették az életveszélyt. Tájékoztatásul közöljük, hogy a mi tulajdonún’, ban levő közvilágítási kandeláberek ajtajait is gyakran találjuk hasonló állapotban: szándékos rongálok teremtenek életveszélyt a kíváncsiskodókra. Sajnos, a vasgyűjtési akció során nagyon sok kandeláberajtót távolítanak és tulajdonítanak el neveletlen gyerekek is az iskolák közelében. A mostani év első tíz hónapjában kirendeltségünk területén 168 eltűnt kandeláberajtót kellett pótolnunk, s több százra tehető a kifeszítve otthagyott kandeláberajtó is. A tettesek kézre kerítése érdekében a rendőrségnek tett feljelentéseink, sajnos, eddig nem jártak eredménnyel. Kéjünk mindenkit, hogy ha lehet, akadályozz.'!# meg a kandeláberek rongálását, illetve az észlelt veszélyes helyeket azonnal jelentsék központi ügyeletünknek, hogy a veszély forrását megszüntethessük. Lukács Béla ÉMÁSZ I. sz. Kirendeltsége vezetője Gügyög a gyerek a villamoson. Ül az anyja ölében, és mondja, mondja a magáét, gyereknyelven, csecsemő-módra, érthetetlenül. Néha, a változatosság kedvéért, nagyokat sikít, mintegy színesítve a patak-cseve- gésű monológokat. Az anya pironkodik és csititja. Nem szabad — mondja — nem illik .. . Lopva széttekint, rebbenő pillája szinte elnézést kér a csend- háboritásért, a faarcú utilársak háborgatásáért. De a srácnak gőze sincs az illemről, a tömegközelkedési eszközön való viselkedés szabályairól. Fütyül a nagyérdeműre, s mintha csak szándékkal tenné, harsány csikónyerítést hallat. Már nem is a villamos világnyi közönségéhez szól, hanem személyre szabott produkciókkal szórakoztatja felyőtl s igen-igen barátságtalan szomszédait. Azaz. csak szórakoztatná, de nincs partner, egyetlen utitársban sem talál játszótársra. Gügyög a gyerek a villamoson, az anyja pedig csititja. Az asszony felnőtt fejjel, a világot és az utitársakat ismerve, valamim tájékozódva a tömegközlekedési eszkpzön való viselkedés szabályairól: tudja, úgy tudja, hogy a gyereknek nem illik, nem szabad gügyögni, visítozni, csikómódra nyeríteni: szóval játszani a villamoson . .. Sajnálom az apró emberkét és szánom az anyát. Sajnálom, mert tudom, hogy igy leszokik majd erről a magamutogató őszinteségről, sőt tíz esztendő múltán, de még mindig gyermekfejjel felnőtté válik, „nagy- gyá” keseredik; olyanná, aki tudja, hogy mi az illem, s tudja, hogy nem illik vadidegen ember arcába mosolyogni az én jókedvemet, az én örömömet... S szánom az asszonyt oktalan pironkodásáért, a „mit szólnak hozzá?”, az „ezt nem szabad!” kezdetű csitít- gatásért. Rossz szót nem mondok, nem mondhatok rezzenetlen arcú, közönyös utitársaimra. Mi már aligha változunk. A mi „jól szervezett”, nagyon is az érdek és az óvatosság pólusai közé beállt komolykodásunk mentes a spontaneitástól. Híján van az alkalmi és önmagáért való játéknak, továbbá a gügyögésnek, a patak-csevegésnek és a csikónyeriléshek. Mi tudjuk, mi az illem, tudjuk, hogy mikor, hol és hogyan kell viselkedni, mentesek vagyunk a túlzásoktól, s nem akkor nevetünk eszünk, alszunk, bolondozunk, amikor jókedvünk van, megéhezünk, elálmosodunl hanem amikor lehet, amikor illik. Szóval nem magamat és magunkat, azt a srácot sajnáltam nagyon azon a villamoson. (brackó) nek speciális berendezései, vagy hathatósan csökkentik a dübörgést, vagy burkolt részei az emberi fül elől elzár, tan végzik a zajos munkafolyamatokat. (Vége) SOLYMOS LÁSZLÓ Útépítés A KPM Miskolci Közúti i Igazgatósága az V. ötéves terv időszakában mintegy 153 kilométer hosszúságban végez — főként az idegenforgalmi területeken —1 útépítési és burkolatmegerősitési munkálatokat. A kivitelezésre összesen mintegy 162 millió forint áll rendelkezése«.
