Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

%' 'IVKJ Véget értek a magyar—osztrák tárgyalások Kádár János sajtótájékoztatót tartott Becsben A bécsi magyar nagykövetség épületében tartott sajtóérte­kezleten: Púja Frigyes kiilügyminiszter és Kádár János. Becsben befejeződtek a hi­vatalos magyar—osztrák tár­gyalások, Kádár János sajtó- tájékoztatója után találko­zott az Osztrák Kommunista Párt vezetőivel, majd este fogadást adott vendéglátója, Kreisky kancellár tisztele­tére. A nagy érdeklődéssel kí­sért sajtókonferenciát dr. Randé Jenő nagykövet, a Külügyminisztérium sajtó- főosztályának vezetője nyi­totta meg, majd Kádár Já­nos rövid nyilatkozatot tett. — Kedves elvtársak! Höl­gyeim és uraim! — Mai találkozásunkon mindenekelőtt üdvözlöm az osztrák, a nemzetközi és a magyar sajtó tisztelt képvi­selőit. Örülök, hogy ausztriai látogatásom során találkoz­hatok a sajtó, a rádió és a televízió munkatársaival. Mint önök is tudják, dr. Bruno Kreiskynek, az Oszt­rák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására látogattam hivatalosan Auszt­riába. Utazásomhoz jó alapot teremtett az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kap­csolatai fejlődnek és min­den lehetőségünk megvan arra, hogy kapcsolatainkat sokoldalúan továbbfejlesz- szük. — Ausztriai látogatásunk teljes összhangban van a Magyar. Népköztársaság el­vi alapokon álló szocialista külpolitikájával. Célunk, hogy előmozdítsuk a társa­dalmi haladás és a béke ügyét, hozzájáruljunk a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett éléséhez, az enyhü­lés kiterjesztéséhez és meg­szilárdításához. Kádár János ezután a nemzetközi sajtókonferencia részvevőinek kérdéseire vá­laszolt. NÉPSZABADSÁG: Hogyan érté­keli Kádár elvtárs bécsi megbe­széléseit, a magyar—osztrák kap­csolatok perspektíváit és a meg­beszélések hatását a helsinki szellem érvényesülésére*? Kádár János: a Kreisky kancellár úrral folytatott két megbeszélés és a szövetségi elnök tirral lezajlott találko­zó megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez az út hasznos, elősegíti a sokoldalú magyar—osztrák kapcsolatok fejlődését, és hozzájárul a Helsinkiben el­fogadott ajánlások realizá­lásához. Magyar részről jelenlegi kapcsolatainkat jónak ítél­jük: politikai kapcsolataink rendezettek, gazdasági és kulturális kapcsolataink fej­lődnek. A CORRIUKA DELLA SEBA tu- dósítójának az úgynevezett euro- koinmunizmus állítólagos szov­jetellenes jellegére vonatkozó kérdésére válaszolva Kádár Já­nos kijelentette, hogy nem osztja a tudósító kérdésében kifejezett nézeteket. LE MONDE: Az ön megítélése szerint a szocialista internacioná- lé genfi kongresszusát követően tapasztalható-e javulás a szo­cialista, a szociáldemokrata pár­tok, valamint a kouimu ui a pártok kapcsolataiban, illetve mi az akadálya e kapcsolatok to­vábbi javításának? Kádár János: A kommu­nista és a szocialista, szo­ciáldemokrata pártok viszo­nya nem egyszerű. Mi együtt­működő partnerek vagyunk és feltétlenül azok is kell, hogy legyünk, azokkal az európai országokkal, ame­lyekben szocialista, illetve szociáldemokrata kormányok vannak. Már csak azért is, mert országokat képviselünk, ál­lamérdekekről. a népek ér­dekével összefüggő kérdé. sekről tárgyalunk s ilyen esetben a szűkén értelme­zett pártszempontokon felül kell emlekednünk. Szükség­szerűen együtt kell tehát működnünk, főként az eu­rópai biztonság és a békés egymás mellett élés előmoz­dítása érdekében. A kom­munista és a szocialista, szo­ciáldemokrata pártok közötti együttműködés ilyen vi­szonylatban jól alakult. Talán nem tűnik szerény­telenségnek, ha azt mon­dom : bizonyos tekintetben jól példázza ezt éppen az itt, Bécsiben eltöltött tegnapi nap. Kreisky kancellár úr — ezt alighanem mondhatom — „kortársam”, akit hatá­rozott meggyőződésű ember­nek ismerek. Mindenki tud­ja róla, hogy szociáldemok­rata, én kommunista vagyok. S találkoztunk, jó szellem­ben tárgyaltunk, de egyi­künknek sem az volt a cél­ja, hogy világnézetet vagy filozófiát „cseréljünk”. A kom munista és szocialista, szociáldemokrata pártok olyan viszonylatokban is kapcsolatokat tartanak fenn, ahol egyik vagy másik fél, illetve egyik sem tagja az adott ország kormányának. Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kommunista és munkáspár­tok berlini tanácskozásukon deklarálták, hogy központi feladatuknak tekintik az eu­rópai béke és biztonság, va­lamint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említet­tem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyan­csak deklarálták, hogy né­pük érdekében hasznosan szeretnék előmozdítani az európai béke és együttmű­ködés, a kétoldalúan előnyös kapcsolatok ügyét. FRANKFURTER RUNDSCHAU : Hogyan ítéli meg a helyzet ala­kulását a helsinki záróokmány aláírása után? Miként vélekedik Magyarország és az NSZK kap­csolatairól, s van-e konkrét tcw arra, hogy mikor látogat Bonn- ba? Kádár János: A Helsinki­ben elfogadott ajánlások végrehajtását illetően a hely­zetet jónak ítélem. Sokan nem osztják ezt a nézetet. Jómagam azonban a törté­nelmi előzményekre, a hel­sinki értekezletet megelő­zően felvetődött különleges nehézségekre gondolok. Meggyőződésem, hogy ön­magában is óriási jelentősé­gű a találkozó létrejötte, az a tény. hogy olyan külön­böző társadalmi berendezke­désű országok. különböző ideológiai és politikai célo­kat valló kormányok, mint a helsinki tanácskozás 35 résztvevője egy asztalhoz ült le s fontos, alapvető kér­désekben — mint az európai béke és biztonság előmoz­dítása közös nevézőre tu­dott jutni. Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdítá­sa a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi ta­lálkozón is megfelelő, konst­ruktív álláspontot képvisel­jenek. A jugoszláv főváros­ban sorra kerülő tanácsko­zással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, várakozásról és vélekedésről hallani. Mi el­lenezzük azt, hogy a belgrá­di találkozót bárki, vagy bárkik valamiféle „panasz­nappá” tegyék. Úgy véljük, a helsinki értekezlet résztve­vőinek pozitív programmal kell a belgrádi találkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfoglalni, hogy Bel­grádiján ismét át lehessen tekinteni az állami kapcso­latok további javításának, a gazdasági kapcsolat fejlesz­tésének kérdéseit; meg le­hessen vizsgálni olyan fon­tos, a népek érdekeit szol­gáló kérdéseket, mint az európai energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő fel­adatok jobb megoldása, a környezetvédelem. Ilyen és hasonló, s a népek általános közeledésével összefüggő egyéb, napirenden levő. a helsinki ajánlásokban sze­replő témákat kell megfele­lően előkészíteni és megtár­gyalni Belgrádban. Ami a Magyar Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kap­csolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területen már ré­gebbi keletűek, és elég szé­leskörűen kibontakoztak. Úgy vélem, a jelenlegi sza­kaszban állami kapcsolatain­kat is rendezettebbé tehet­jük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek, a Helsinkiben el­fogadott ajánlásoknak, s be­nyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzá tartozik, hogy az ügyek felelős inté­zői, a gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatá-' sokat tegyenek, találkozza­nak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamatba — tehát a Ma­gyar Népköztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én láto­gatásomnak terve is. amely az előkészítés szakaszában van. Mostani bécsi látogatásom­mal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy sze­mélyemmel is foglalkozott, s kiemelte, hogy ritkán uta­zom, a tegnapi napon elő­ször voltam kapitalista or­szágban. Ami a látogatás hi­vatalos jellegét illeti, ez bi­zonyos mértékig igaz is. Nemhivatalosan azonban már jártam néhány kapita­lista országban, sőt kapita­lista országban éltem le éle­tem nagyobbik felét (derült­ség). Volt alkalmam New Yorkban is megfordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyváro­sa, sajnos. Annak, hogy hi­vatalos minőségben először járok Ausztriában, természe­tesen több oka van. Az em­berek különbözőek. Ismerek szenvedélyes utazókat. Én nem tartozom közéjük (de­rültség), de ahova szükséges, amikor a két ország kapcso­latának fejlesztése szem­pontjából politikailag hasz­nos, oda és akkor mindig elmegyek. így jutottam el most Bécsbe, s így fogok el­menni a Német Szí v égi Köztársaságba is. ARBEITER-ZEITUNG: Ma­gyarországot baráti országok ve­szik körül — közéjük számítha­tó Ausztria is —. miért állomá­soznak tehát szovjet csapatok Magyarország területén? Naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvetlen szomszédok szán­dékaitól függ. Az ideiglene­sen Magyarországon tartóz­kodó szovjet csapatok ottlé­tét tehát nem az indokolja, hogy az önként semlegessé­get vállalt Ausztria részéről valamiféle támadástól fé­lünk. Nincs oelpulitikai oka sem. Az általános világpoli­tikai helyzettel függ össze. S a kérdés más megítélése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés Tagállamai Po­litikai Tanácskozó Testü­letének a közelmúltban Bukarestben tartott ^ülé­sén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napi­renden. így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egy­idejű megszüntetésére. Azt javasoltuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne töreked­jünk e két katonai csopor­tosulás bővítésére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdé­sekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább ja­vul, akkor a szovjet csapa­tok magyarországi tartózko­dására nyilván nem lesz szükség. DIE PRESSE: Van-e kilátás a vízumkényszer megszüntetésére Magyarország és Ausztria között? Kádár János: Mór sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tár­gyalásokat és azok eredmé­nyeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mér­tékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar—osztrák viszony ja­vítására már tettünk, s ame­lyeket a jövőben is szándé­kozunk tenni. A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tö­meges külföldi utazását. így a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekez­let elölt igyekeztünk elő­mozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, eb­ben döntően politikai meg­gondolások játszottak szere­pet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szomszédos országokat. Nos. változtattunk a koráb­bi gyakorlaton, és a nyugat­európai országokkal elég szé­les körű turistaforgalom kez­dődött el. EZ politikai ha­szonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazza­nak valamelyik nyugat-euró­pai országba, most kiutaz­hatnak. És az a sok százezer magyar állampolgár. aki évenként nyugat-európai or­szágokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rá­jön. hogy Nyugat-Európa fejlett kapitalista országaiban sincs kolbászból a kerítés. Olyan jelenségeket lát, ame­lyeket otthon, Magyarorszá­gon már el is felejtett. Látja például a munkanélkülisé­get és az attól való félelmet, a létbizonytalanságot. Nagyon jók a benyomá­saink Magyarországon a nyugat-európai turizmus­ról. Nem tudom ponto­san, mi a dialektikus ösz- szefüggés a sajtó és a turiz­mus között, de két dolgot tapasztalúnk. Az egyik: a Nyugat-Európából érkező tu­rista Magyarországon általá­ban kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt, ami ná­lunk van, mindenképpen jobbat tapasztal annál, amit korábban a nyugat-európai kapitalista sajtóban olvasha­tott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy a tu­ristaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyar- országról. Mert amit a nyu­gat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel ta­pasztalnak Magyarországon, azt homlokegyenest ellenke­zően lefesteni azért a leg­rosszabb szándékkal sem le­het. A nyugat-európai orszá­gokkal lebonyolódó turista- forgalmon belül a magyar— osztrák forgalom az egyik legjelentősebb. A turizmusnak azonban pqlitikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag v kihasz­nálni. ezt még csak most ta­nuljuk. Ha az idegenforga­lomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nemzeti jövedelem ak­kora hányadát tudnánk elő­teremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű turis­taforgalmat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyarország —, ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gaz­daságilag nem volt felké­szülve. Mivel megfelelő szín­vonalat szeretnénk biztosíta­ni, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütemben igyekez­tünk kifejleszteni a szállodá­kat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézményeit. A Magyarország és Auszt­ria közötti vízumkényszer el­törlésének elvileg hívei va­gyunk. De még bizonyos gaz­dasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet, és már közel van az az idő, amikor a bét ország között a vízumkényszer megszűn­het. PRAVDA: A helsinki konfe­renciát követően milyen pers­pektívái vannak az úgynevezett kis európai országoknak wolHi- kai, gazdasági és kulturális té­ren? Kádár János: Ausztria és Magyarország egyaránt kár­vallottja volt á második vi­lágháborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett, és nagy gazdasági károkat szenve­dett sajnálatos módon nem a jó ügy érdekében. Ha van nép. amely békét kíván, a magyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom ugyanez elmond­ható az osztrák népre is. Ki­fejezésre jut ez az osztrák állam politikájában is, amely kimondta az örökös semle­gességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt ala­kult meg. Ügy tűnik, legen­dás vezérünk, Árpád —, akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet vá­lasztott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szem­pontból azonban Árpád azt hiszem nem volt eléggé elő­relátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a ha­dak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hason­lóan gondolkodnak saját ha­zájukról: szép, nekik bizo­nyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is elég­gé ..forgalmas” hely. Azt hi­szem, nem kell sokat bi­zonygatni, hogy a magyar nép, s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. Ami bennünket il­let, további — immár po­litikai — indok, hogy a ma­gyar nép nagyszerű program­mal. a fejlett szocialista tár­sadalom éoítésének program­jával rendelkezik. S ennek megvalósításához mindenek­előtt béke kell. Magyaror­szág tehát feltétlenül érde­kelt a Helsinkiben elfoga­dott ajánlások gyakorlati megvalósításában, s gondo­lom, A*?ztria szintén. Megemlítek még egy té­nyezőt: a Magyar Népköz- társaságnak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyers­anyagban, energiában sze­gény. Jelentős mértékben ér­dekelt tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építé­sében. Bizonyos szempontból irigyeljük az olyan országo­kat, amelyek nemzeti jöve­delmének csak hat százaléka füg" a nemzetközi áruforga­lomtól. A Ma°'rar Népköz- társaság nemzeti jövedelmé­nek mintegy 45 százaléka realizálódik a nemzetközi áruforgalomban. A Helsinkiben elfogadóit ajánlások egyik — számunk­ra létfontosságú — pontja a kölcsönösen előnyös, a köl­csönös érdekeknek megfele­lő gazdasági kapcsolatok szé­les körű bővítéséi mondja ki. A* helsinki értekezlet ajánlá­saihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk megvalósításúkban, erőfeszítéseket teszünk rea­lizálásukért és teljes szívvel támogatunk minden olyan nemzetközi törekvést, amely ezt szolgálja — fejezte ba válaszát nagy taps közben Kádár János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom