Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

Egy revolver és egy fecskendő + Nyíró Sándor, a MÓKÁN tagja a volt partizántanya épü­leténél mulatja: ezek a falak még őrzik a harcok nyomát. kitoltuk az Orvosok és Gyógyszerészek Szabad Szak- szervezetét. Az elhagyott rendelőkből összegyűjtöttük a műszereket, orvosi beren­dezéseket. És 1945. február 15-én már minden miskolci egészségügyi intézmény mű­ködött ... „IGEN, EZT AKARTAM!” — S ha újrakezdhetné?! — Nem változtam meg és már nem fogok megváltoz­ni... — Ezt akarta?! — Igen, ezt akartam. Azt akartam, hogy mindenki egyformának szülessen. El­értük? El! Azt akartam, hogy ne yachtokra és utcalányok­ra költsék a pénzt, amit a munkásság és a parasztság a verejtékével megtermel. Elértük. Azt akartam, hogy az emberek ne legyenek ki­szolgáltatva a munkaadónak, s beleszólhassanak minden­be. ami a sorsukat érinti. Elértük ezt is. Nincs telje- sületlen vágyam. — A nyugdíjas évek a pi- . henés évei lesznek? — Nem vagyok fáradt. .. Nyugdíjasként is dolgozik. A képezhetetlen gyermekek egri egészségügyi otthonának az orvosa. ... Revolvere azóta sincs. De fegyevere. az 5-ös fecskendő gyakran a kezébe kerül... R. É. Több üveg a kemencéből msgeiniéicezés&k A felszabadulás harminc- kettedik évfordulója tiszte­letére koszorúzási ünnepsé­gek kezdődtek tegnap dél­után városunkba,.. A sze­merkélő eső ellenére több százan vették részt a Hősök temetőjében azon a megem­lékezésen. ahol a December 4. Drótművek, a pedagógus pártbizottság, a MÁV Mis­kolci Járműjavító Üzem, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság, a kereskedel­mi és vendéglátóipari párt- bizottság, a szolgáltatóipari pártbizottság, valamint a szövetkezeti pártbizottság képviselői helyezték el a ke­gyelet és hála koszorúit. A koszorúzások megemlé­kezések ma folytatódnak. A Bartók Béla téren délután két órakor, a Hősök; terén pedig három órakor helye­zik el koszorúikat városunk párt-, állami és gazdasági vezetői, dolgozói. Koszorúzások, Add a neved... Üj mozgalom bontakozott ki Nyíregyházán, a Nyírség Patyolatnál. Az „Add a ne-- ved a munkád mellé” akció résztvevői a tisztított ruhák zsebében és az ágyneműk kö­zött névkártyákat helyeznek el. amely feltünteti: ki végez­te a tisztítást és a vasalást. KráLu kézbesítik a nyugdíjakat Ebben a hónapban a posta mar 14-én megkezdi és 22-én befejezi a nyugdíjak kifizeté­sét, így az 1,7 millió nyugdí­jas egy héttel előbb kapja meg járandóságát. Megerősí­tik a postahivatalok felvevő szolgálatát, s gondoskodnak arról, hogy a csúcsforgalom idején minden, „ablaknál” le­gyen dolgozó. A levelek és a csomagok szétosztására, irányítására, rakodására Bu­dapesten 400. vidéken továb­bi 300 nyugdíjast, alkalmi munkást vesznek fel és igénybe veszik mintegy 300 —400 postás szakközépiskolás munkáját is. Szükség szerint bővítik a nvitvatartási időt Az ünnep minden evben eljön, de ugyanazt jelenti-e min- denKor, é>s minden nemzedeknea, amit kezdetoen jelentett? A kérdés —. ahogyan haladunk előre az időben, ahogyan örökséggé válik mindaz, amit csináltunk — egyre nyugtala­nítóbb. Mert valljuk be, hányszor hallgatjuk közönyösen az oly szép és gyújtó szavakat. Hányszor nem hatol el bensőn­kig a költői szózat, mely egykor egy nemzetet állított talpra. A nagyváros felszabadításának ünnepe előtt ismét átlapoz­tuk a korabeli dokumentumokat. A sorsdöntő esemény óta 32 esztendő telt el, aligha maradhatott hát homályban valami is az igazán fontos katonai, stratégiai, politikai mozzanatok közül. A könyvekben lapozva — melyek az egész korabeli Magyarországra szemet nyitnak — időnként mégis meg kell állnunk: ez nem lehet igaz! 1944 májusában csaknem hétezer lakója van a nagykanizsai internálótábornak. Köztük sok száz miskolci. Rónai Sándor, a Szociáldemokrata Párt titkára is. Vaiamennyiüket Schmid- ke Gestapo-százados fogatta el. A németnek persze kitűnő ügynökei voltak, s mindent megtett a csendőrség is. A nácik mégis elégedetlenek a kakastollasokkal. Valahogy lassan ha­ladnak a dolgok. A zsidókérdés „végleges” rendezéséről már márciusban kiadja az MTI hivatalos jelentését, s nem ke­vésbé gyakorlott hóhérok dolgoznak az ügyben, mint Endre László államtitkár és Eichmann S. D. oberstrumbah " ihrer — a tempót azonban lassúnak ítélik a németek. Nem csoda, hiszen a szovjet csapatok előrenyomulása egyre gyorsabb ... Egymás után születnek a törvények, határozatok, jelenté­sek. Magyar úriemberek írják valamennyit akik klasszikus latin és görög műveltséget szereztek, akik a humanizmus zászlaját lobogtatták egykoron ... Ki kell mondani — bár­mennyire nagy szégyenünk is — ki kell mondani Radnóti után: az ember önként ölt e korban. Micsoda jó olvasni, hogy azért voltak — s nem is kevesen —. akik. . . Paul Kialt német altábornagy memoárjából: „Miskolcon, ebben a nagy ipari városban ... a munkásság egy része lelkeit ellenünk...” Hans Friessner német vezérezredes írja: „A miskolci munkások fenyegető magatartást tanúsítot­tak a csapatokkal szemben. Éjjel lövöldöztek a német kato­nákra. Az iparvidéket sértetlenül akarták a szovjetnek ki­szolgáltatni ... Ezrével osztogatták a kommunista röplapokat.” Miskolcot a szovjet csapatok szabadították fel, de az utó­dok előtti szégyentől a magyar munkások mentették meg a várost. Nógrádi Sándor, az északi terület első kommunista párttitkára ezt írja róluk: „Mind egy-egy gránitoszlopa a kommunista mozgalomnak.” A nevek közül több ismeretes: Nyíró Sándor, Hajdú Rezső, Tóth László. Fekete Mihály. Ürbancsok Mihály, Oszip István, S vannak nevek — a ke­nyéren és főtt kukoricán élők és dolgozók ezrei között —. melyek nem ismeretesek, de akiket ismeretlenül is kötelessé­günk szeretni és tisztelni. Akik akkor gondoltak a gyárra, a földre, mikor 819 vagon kenyérgabona hiányzott a megyében, mikor a polgármester legfőbb gondja a halottak eltemette­tése volt, mikor a romok között, és a földeken rejtett aknák robbantak, újabb és újabb áldozatokat szedve, akik „teljes bizalommal és lelkesedéssel” üdvözlik az Ideiglenes Nemzet- gyűlést. és nemzeti kormányt... A szovjet hősök — szívünkben is élő — emlékműve melle, ma nekik szeretnénk emelni gránitoszlopot. Gránitoszlopok Ki volt Kiss István a C/9-ból? A revolver nem tűzharc­hoz kellett. CsaK arra szol­gált, hogy öngyilkos lenes­sen, ha netán a nemetea ké­zére kerül. Az 5-ós injekciós fecskendő azért került a zse­bébe, hogy a súlyosan seue- súit társuknak tetanuszt tud­jon adni. Es ott volt még a blaska, amit Kopácsién lop­tak neki. hogy igazolhassa „személyazonosságát”. O Kiss István, a C 9-es üzemből. Nem a rettenthetetlen bá­torság vitte. A segíteniaka- ras! — Világ Miklós hozta a hírt a Majláthba. a Kopácsi­fele partizán tanyára: Bánhe­gyi elvtárs — a MÓKÁN tagja — tüdőlövést kapott a diósgyőri harcokban. A Ko­vács család otthonában fek­szik eszméletlenül. Meg kell mentenünk... A Majláthról hárman indultunk el. Kopá­csi, Világ és én. A hegyről a Vörös Hadsereg lőtt, a völgyből a német „Tigrisek”. Csodával határos módon érték el Kovács Imréék há­zát. S Kiss István a C 9-ből, az 5-ös fecskendőt használ­hatta. Neki ez volt az igazi „fegyvere”. A BÉCSI EGYETEMTŐL A MOKAN-IG Kiss István, valódi nevén dr. Gyarmati Mihály. Mis­kolci gyermekgyógyász volt. 1934-ben, bécsi egyetemista korában került a munkás­mozgalomba. S itthon már könnyű volt megtalálni az utat. amely végül is a MO- KAN-hoz vezette. Ma már nyugdíjas. A He­ves megyei Tanács kórházá­nak gyermekosztályát vezet­te több mint két évtizedig. Idén vonult nyugalomba. Egészsége megrendült. A fia­tal évek hányt-vetettsége, nélkülözése jelentkezik a ro­hamokban. ^ Sokat tett Miskolcért. — A város felszabadulása után a MOKAN-osokkal Olcsóbb, mint tavaly Az évszaknak megfelelő volt az áruválaszték a héten az AGítOKONZUM Vállalat boltjaiban. Az úgynevezett „téli” cikkek mennyisége ki­elégítő volt. A gyümölcskínálatot a 12 vagon alma és a 2 vagon körte, a leveszöldségeket a 4 vagon sárgarépa, 2 vagon gyökér, fél vagon zeller és 1 vagon karalábé jelentette. Karfiol már kevés volt e hé­ten, viszont a kelkáposztafé­lék kínálata továbbra is erős volt, 20 vagon fejes, 5 va­gon kel- és vöröskáposztát árusították. A szokásos volt a vöröshagyma (6 vagon) és a burgonya (30 vagon) for­galma. A választékot bőví­tette a 3 vagon cékla, retek és sütőtök. Az elmúlt hetek­hez hasonlóan, 2 és fél va­gon savanyú káposzta került a boltokba. Az előrejelzések szerint a jövő héten egy ke­vés primőrrel egészül ki az áruválaszték, és mint min­den évben, a fenyőfa-árusí­tás is megkezdődik. A tavalyi árakkal összeha­sonlítva, a zelleré most ma­gasabb (8,40), a gyökéré és a karalábéé azonos (8,80 és 3 forint). Tíz cikk ára viszont alacsonyabb: a burgonya ki­lója 4,40 és 4,80, a vörös­hagymáé 5,60. A sárgarépa 3.60. a cékla, valamint a sü­tőtök és a fejes káposzta ki­lója 2,80. A kelkáposzta 3,40, a vöröskáposzta pedig 3.60. A karfiol 10,40, a savanyú káposzta 8,20. A jonatánal­ma 3, 6 és 8, a téli körte ki­lója pedig 8,40 és 9,80 forint Dr. Gyarmati Mihály, alias Kiss István... (Kerényi felv.) együtt jelentkeztem a kom­munista párt irodáján. Az Erzsébet téren volt. Mi a feladat? Most mit tegyek? Mondták: meg kell szervezni Miskolc egészségügyi ellátá­sát. Az Orvosi Kamara régi helyiségében, a Kazinczy ut­cában, összehívtuk a város­ban levő orvosokat. Voltak vagy negyvenen. És megala­Köztudott, hogy a Miskol­ci Üveggyár elavult gép­parkja felújításra szorul. Már elkészítették a nagyará­nyúfejlesztés terveit, amely­nek első lépcsőjeként, feb­ruárban megkezdik a 4. szá­mú kemence kapacitásbőví­tését. a legfontosabb postahivata­lokban. amelyek ezüst- és aranyvasárnap, is tartanak ügyeletet. Testvérmegyék Pécset és a jugoszláviai Eszéket három éve testvér- városi kapcsolat köti össze. Időszerűvé vált, hogy ne csak a városok, de a megyék — Baranya és Slavonija — kö­zött is szervezett és rendsze­res legyen az együttműködés. Ennek megbeszélése céljából utazott tegnap Eszékre a mé- gye párt- és tanácsi vezetői­nek küldöttsége. Kétnapos ta­lálkozón egyeztetik a jugo­szláv testvérterület vezetőivel az együttműködés 1977. évi programját. NDK-beli vendégeink Borsodról, Miskoicrél (Folytatás az 1. oldalról) A Bocsi Sörgyár megtekin­tését követően Johannes Chemitzer, a delegáció veze­tője lapunk munkatársának adott nyilatkozatában elmon­dotta: — Rengeteg élményben volt részünk itl-tartózkodá- sunk eddigi két napja alatt. Tegnap megismerkedhettünk az ország második legna­gyobb városával, megismer­hettük az Önök lakásépítési ambícióit, örömipel láttuk, hogy Miskolcon milyen nagy figyelemmel foglalkoznak a felnövekvő ifjú nemzedékkel mind az iskolában, mind a gyönyörű és igazán csodála­tos Gyermekegészségügyi Központban. Miskolc rendel­kezik egy olyan Húskombi­náttal — ezt is örömmel te­kintettük meg —, amelyet legszívesebben elvinnénk ma­gunkkal, Neubrandenburgba. Megismertünk egy kiemelke­dő eredményekkel és nagy­szerű tervek:. .1 büszkélkedő sörgyárat. Kommunista mó­dón érdeklődtünk a megye, a város eredményei felől, s kommunista módon fogjuk az itt szerzett tapasztalatokat munkánkban hasznosítani. Az itt látottak-hallottak le­nyűgöztek bennünket, de nem irigykedünk, sokkal in­kább gratulálunk a kitűnő eredményekhez mindannyi- uknak—. I ' III ——I I .......................... .1 ! Levél féle bizalmas közügyben Kedves Barátom! Megkaptam a levelet, amelyben írod, hogy néhány nap múlva meg is kere­sel a fiad ügyében. Engem a közös fa­lunk kötelez, hogy ha mással nem, hát tanáccsal segítsek. Ha nem posta-, ha­nem „nyomdafordul'tával” válaszolok, annak egyetlen oka, hogy „bizalmas” leveled ezekben a hetekben közügy. Kéred: keressek egy jó helyet itt, Mis­kolcon a gyerekednek, aki 1977-ben érettségizik. Leveledben felsorolod, hogy a fiúnak milyen helyet szeretnél. „Gyenge a gyerek — írod —, fizikai munkára nem szívesen adnám. Be le­hetne dugni raktárosnak ...” Tudom, titokban íróasztalra gondol­tál, hogy hosszan fontolgattátok otthon a levelet, s talán még egy jó kacsa vagy kövér tyúk is elszaladt kosara­tokból otthon, az anyósom udvarán, ele­ven pecsétként erre a levélre. És tu­dom, hogy az édes öreg este megfogja azt a tyúkot, és visszaviszi nektek, mert beszélni akart velem előbb, bár sajnál­ja nagyon, hiszen paraszti bölcsesség­gel az a tyúk szaladt el, amelyik tojik éppen. Tudom, azt is, hogy másnak is írtál, pedig te nem szívesen fogsz tollat. Ezért közügy ez az írás; levelek ezrei utazzák most az országot. Levelek tíz­ezrei. amelyek mögött ott didereg a megcsalatott szülői nagyravágyás, s amely mögött ott didereg, szégyenkezik a szívességet nem szívesen elfogadó gyermek. Nézd, Laci! Én ismerem is és szere­tem is a fiadat, ahogyan szeretek min­den most pályaválasztó 14 és 18 évest, minden fiatalt, de emlékezz: négy évvel ezelőtt mi nagyot vitatkoztunk. Én ve­szekedtem a gimnázium ellen, tudván, a fiad közepes, vagy alig jobb általá­nos iskolai jegyeit, te verted az asz­talt, hogy a te gyereked igenis több lesz, mint a többi... Sok emberben didereg most a szülői nagyravágyás ... Nem egészen értettük mi egymást. Én nem a tanulás ellen szóltam, pusztán azt szerettem volna megértetni veled, hogy a mi világunkban már nem a vi­lág ellen tanul, aki tanul. Azt, hogy nem a szülői áldozatvállalás szabja meg, hogy kinek, mit lehet tanulnia, hanem a gyerek kívánságai és képessé­gei. Mi már a világért tanulunk és ta­nítunk. A gyerek, aki — akkor — szívesen választott volna szakmát, de négy ke­serves évig bukdácsolt, most egy meg­tanult szakma fegyelmezettségével gon­dolkozhatna azon, hogy tanul-e to­vább? Neked van most egy csalódott fiad, s kapkodva írsz leveleket, hogy jóvá- tegyél valamit az elveszett (csak rész­ben elveszett!) négy évből. De elkö­veted ugyanazt a hibát, amit négy éve elkövettetek. Hidd el nekem, hogy szárnyakon nyir­bál a lehetségesnél nagyobb álom. Ismerem a fiadat négy év óta. Írod: gyenge gyerek. Tudom, hogy hétvége­ken. amikor otthon volt, maga indult a tehénszekérrel, maga szórta szét a szekérnyi trágyát. Tudom: dolgozott veled a dohányban, kötözte a szőlőt... Gyengének azért írod, mert hátha így jobb helye, lesz, mint másnak, trod a levélben azt is, hogy ha nem sikerülne az állás, akkor valami jó szakmát ke-' restek. Ez utóbbit szívesen megígérem. Ha a gyerekednek jól akartad volna a job­bat, akkor négy éve kérted volna ezt. Írod, hogy „jólkereső” szakma legyen. Kérem, hogy beszélj a fiaddal, és ke­resettől függetlenül engedd meg neki, hogy érdekelje is az, amibe most majd belekezd. Add meg neki a jogot ahhoz, hogy ő válogasson. Biztos vagyok ben­ne, hogy ö nem az idősebbek elavult normái szerint választ majd. Elképzelem az ellenvetésedet. Te azt akartad, hogy a gyereked nálad jobban éljen, különb ember legyen. Érts meg: a gyerekeink mindenképpen jobban fognak élni nálunk, mindenképpen kü- ' lönbek lesznek nálunk. Csak adjuk meg nekik a választás lehetőségét és jogát. Levelek tízezrei jönnek-mennek, én ezeknek a leveleknek a margójára akar­tam leírni,; hogy ebben a világban nin­csen nagyobb rang, mint a munkájá­ban kielégülést találó dolgozó ember rangja. Neked is. másnak is érdemes gondol­kozni ezen. Szakmát keresni viszont nagyon szívesen segítek. BARTHA GABOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom