Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-30 / 308. szám
I Rába- hír , A 22 ezer dolgozót foglalkoztató győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban tegnap teljes kapacitással dolgoztak. Ezen a napon a rá- bagyári kollektíva a gyár 80 éves fennállásának eddigi legnagyobb tervét teljesítette. 1976-ban összesen 11.5 milliárd forint értékű terméket gyártottak. Elkészült egyebek között több mint 21 ezer Diesel-motor, csaknem 60 ezer hátsó futómű, több mint 500 mezőgazdasági erőgép és hasonló mennyiségű kamion. A 80 éves gyár következő évei ugyancsak mozgalmasak lesznek. 1980-ig további 8,5 milliárdos fejlesztést hajtanak végre. Jelentősen növelve ezzel a motor- és futóműgyártási kapacitást. A gyár szakemberei dolgoznak az 1980 utáni időszak fejlesztési tervein, koncepcióin is. Ma délelőtt: Elmeosztályt avattak Izsótalván Izsóíalván egy bányaépület feleslegessé vált, amelyet a Borsod megyei Tanács döntése értelmében átvett az egészségügyi osztály. A felújítás és a szükséges berendezések beszerzése után mától 150 ágyas, korszerűen felszerelt elmeosztály kezdi meg működését az épületben. A megye új egészségügyi létesítményét dr. Szabó István megyei főorvos adta át rendeltetésének. Is enfesrek szeretnek pénzt keresni Népgazdasági szinten a bérek „mozgását”, differenciálását nem határozhatja meg csupán egyetlen szempont — tehát, hogy mondjuk ott emeljenek bért. ahová munkaerő kell —, hiszen országosan tekintettel kell lenni más. olykor talán még a termelési hatékonyságnál is fontosabb, például szociálpolitikai vagy hosszú távú oktatáspolitikai érdekekre is. Nem lehet például ma országosan elrendelni, hogy jelentősen emeljék fel mindenütt a kazánfűtők, vagy a takarítók bérét, mert akkor a fiatalok közül a kívánatosnál bizonyosan sokkal többen mondanának le a továbbtanulásról, s 10—15 év múlva a közép- vagy magasabb szintű képzettséget megkívánó munkahelyek maradnának betöltetlenül. No. de — és ez a lényeg — ami népgazdasági szinten túl kockázatos, az vállalati szinten nyugodtan alkalmazható. Az országos előírások — a bértömeg, vagy az átlagbérszínvonal- szabályozás, a bértarifa rendelkezései, a béremelések adózási rendszere stb. — a vállalatok „kerítéséig” érvényesek, a 'Aulaiatok egészére kötelezőek, de az adott kereteken belül szinte olyan bérrendszert alkalmazhatnak a vállalatok, amilyet csak akarnak. E lehetőségre, különösen az utóbbi 10 évben, igen sokszor felhívták a vállalatok figyelmét mégis, a helyi adottságokra és különbözőségekre épülő változatos vállalati belső bérrendszerek köre még mindig nem alakult ki. Népgazdasági’ méretekben, központi szabályozókkal lehetetlen például elérni a bérdifferenciáltságnak azt a fokát és árnyaltságát, aminek pedig a hiánya ma már igen erőteljes fékező erő a termelésben. A túlságosan kiegyenlített bérek ugyanis csak a közepes teljesítményre ösztönöznek. Az üzemi, gyáregységi, egyéni vagy kollektív kezdeményezőkészséget a jövedelmek és ezen belül éppen a bérek erőteljes differenciáltsága élesztgetné mindennél jobban. Nem szabadna például bérezéssel szociálpolitikai teendőket ellátni. Sőt: az ilyesmi tulajdonképpen a szociálpolitika alapvető céljaival ellentétes, hiszen ha a bérek nem ösztönöznek a pontos, fegyelmezett munkára, a többletteljesítményre, akkor végül is sokkal kevesebb jut a közös kasszába is a társadalmi és szociálpolitikai célokra. A jó bérgazdálkodás a vállalaton belüli munkaerő-átcso- pox-tosítúsokon is so^at lendíthetne, ha a gyárakban ..mernének” különbséget tenni a béremelések idején, s á visszafejlesztésre ítélt területre nem, a fejlesztésre kijelölt tevékenységre viszont jelentős béremelést biztosítanának. A bérekbe beépíthető a minőség javításának, fenntartásának követelménye, az anyagtakarékosság „normája” és bármi, ami csak egy-egy vállalatnál egy adott időszakban fontos gazdasági feladat. A differenciálásban a dolgozni szeretők, a pénzt csak becsületes munkával keresni akarók támogatására mindenütt nyugodtan számíthatnak. Az emberek szeretnek dolgozni és szeretnek pénzt keresni — ezt a két tényezőt kell összehangolni korszerűbb bérgazdálkodással, s ezzel jelentős tartalékok szabadulnának fel a hatékonyabb munka kialakításához. GERENCSÉR FERENC Mii mond a jogszabály? 1 jándék cserebere Cipőt igen, játékot nem Az ajándékozások ünnepnapjai után most a cserék hétköznapjait éljük. Ha kicsi a cipó, ha nem tetszik a körömlakk színe, vagy ha két hajszárítót kapott egyszerre — akkor a kedves vevő becseréli — ha tudja. Mit mond a cserével kapcsolatban a jogszabály? Erről kértünk tájékoztatást Kohár Endrétől, a megyei tanács kereskedelmi osztályának csoportvezetőjétől. Karácsony után a vásárlók legtöbbje hibátlan árucikket szeretne becserélni. Nem az áru minősége ellen van kifo_ gása, hánem valamilyen okból egyszerűen nincsen rá szüksége. A belkereskedelmi miniszter 15/1968-as rendelete szerint a fogyasztó kívánságára a vásárlástól számított 8 napon belül az olyan árucikket is ki kell cserélni, amelynek minősége kifogástalan. Ilyen esetben azonban a cserére kizárólag akkor ke_ rülhet sor, ha az áru hibátlan és azt a vásárló még nem használta. A csere történhet ugyanolyan rendeltetésű, de másfajta (például más típusú, vagy más színű), illetőleg az üzletben kapható más rendeltetésű árucikkre egy. aránt. Az újonnan kiválasztott árucikk lehet a vásárolt, tál azonos értékű, illetőleg annál magasabb értékű: az utóbbi esetben a vevő az árkülönbözetet köteles megfizetni. Nem követelheti a vá. sárló a minőségileg kifogástalan árucikk visszavételét és a vételár, vagy annak egy ré szének visszatérítését. A hibátlan áru kicserélésé nek kötelezettsége a könyvre nem vonatkozik. A könyvüzlet vezetője is jogosult a vásárlástól számított 8 napon belül kicserélni az olyan könyvet, amely hibátlan és megfelel az új könyvekké' szemben támasztott követel ményeknek (tehát borítója táblája, lapjai nem sérültek nem gyűröttek, nem szennye zettekl. Az ilyen könyv kicserélése ügyében az üzlntve zető belátásától függően dönt. Tilos kicserélni — egész, ségvédelmi okokból — a hibátlan minőségű élelmiszert, egészségügyi, kozmetikai. al_ sóruházati cikkeket és gyermekjátékokat. Nem tagadható meg azonban a csere akkor, ha a kozmetikai, az alsóruházati cikk vagy a gyerekjáték eredeti gyári csórna golása sértetlen. E. A. Az első Igazi akció Dolgozik a só az utakon Fékpróba Borsodban és Hevesben Recseg az URH adóvevő a KPM Volgájában, a 3-as országúton hangfoszlányok jönnek az éterből. A budapesti úton hajnal óta jó néhányszor végigmentek már a sószóró autók, de —7, —8 Cel- sius-fokon nem sokat ér a só, könnyebben lefagy a burkolat. Harmadfokú készültségben Dávid Tivadar, a KPM Miskolci Közúti Igazgatóság osztályvezetője URH-n beszél a központtal: — Sátoraljaújhelyről jelzik, hogy arrafelé már elkezdődött a hófúvás. Ha ilyen erővel fúj továbbra is a szél. elképzelhető, hogy holnapra föl kell szerelni a kétszárnyú hóekéket is. Éjszaka nem kellett mozgósítani az embereket, mivel a tél beállta óta folyamatosan ügyeletet tartunk. A műszakiak egykettőre fölrakták az ekéket, és megkezdődött az elhárítási Hajnalban még másodfokú készültséget tartottunk, mostanra ezt viszont már inkább harmadfokúnak minősíthetjük. A 3-as főközlekedési útnak a Vatta. Ernőd közti szakasza hófúvás szempontjából az egyik legizgalmasabb rész. Az 1965 előtti „nagy telek” idején hóvédő erdősávot telepítettek ide, és védőráccsal látták el ezt az utat. Hasonlóan veszélyes még megyénkben a 37-es számú, sátoraljaújhelyi út Szerencsig terjedő szakasza. Frízás ellett lapát... Egyszárnyú hóeke közeledik velünk szemben a kis- tokaji útelágazásnál. Fröcskölve csapja a latyakot az útpadkára. Biztos, ami biztos alapon, a gépkocsivezető lapátot tett a Volga csomagtartójába. arra az esetre „ha nagyon fáznánk.” De nem volt szükségünk melegítésre jól tapad az autó gumija a aszfaltra. — A gépkocsiforgalom i.- segít rajtunk. A sótól fel ázott havat lesodorják az út- köpenyről. Bizony, spórolnunk kell a sóval. Egy kilométeres útszakasz téli karbantartása kb. 18 ezer forintba kerül —. és hozzánk 1200 kilométer őrjáratos út tartozik — hallom Dávid Tivadartól. miközben megérkezünk a nyékládházi bázishelyre. Itt rakják meg sóval és szilárd anyaggal dúsított fűrészporral a teherautókat. Egy rakomány só 40—45 kilométeres útra elegendő. Jésicsapok a kocsin Az emődi Bagolyvár csárda utpn hidegebb az idő. ami az úton maradt hó vastagságából is látszik Piros ZSUK kocsi húz el mellettünk Budapest felé. Hómunkásokat szállít valamoivik ■óveszélyes telephelyre. Mezőnyárúdon a téli ké- zenléti telepről két egyszárnyú hóeke és egy IFA sószóró indult reggel 9-kor Zsóri felé. A kétszárnvu ekéket az idén télen még nem kellett hevetni. Behavazot- an vesztegelnek a felen sarkában. A sózókocsiról is íosszú jégcsaook csüngenek. Karácsony János gépkocsi- vezető seprűvel tisztítja gépét. Demjén Béla most indul haza Bükkábrányba: — Éjszakai szolgálatot teljesítettem. Bizony, hirtelen jött a havazás. Ez lesz az idén az első komolyabb akciónk. A Zsórinál egy kis tapasztalatcserére túlléptük a megyehatárt. A fékpróbánal kiderült. hogy a Heveshez tartozó 3-as út jobban csúszik, mint a hazai A aeokocsive- zetőknek fokozott óvatossággal kell haladniuk A? utakon mindenütt dolgozott a só, de nemcsak az utak. a gyerekek is „be lettek sózva”. Előkerültek a ródlik. sítalpak. A kipirult arcú nebulók mostarwól igazán élvezhetik a tél örömeit V. R.
