Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-27 / 305. szám
Életünk minősége II. Mit tudunk a szomszédról? December elején a Hazaiias Népfront ankétot rendezett Len inváros ban és Kazincbarcikán. amelynek végső soron az volt a célja, hogy az új városok új lakóinak közérzetét szondázza. Néhány őszinte. kemény vallomás: — Mi akkor ismerkedtünk össze az emeled szomszéddal, mikor náluk csőtörés volt, nálunk pedig beázott a plafon ... — Van, aki arra büszke, hogy ö a Jó napot !-on kívül nem kommunikál a „lépcsőháziakkal’'. — A múltkor az egyik barátom szemrehányást tett, hogy diplomás létemre szóba állok a házmester feleségével. PÉLDÁUL AZ ÖREGEK A debreceni Várkonyí Anikó írt egy, a „Betonnal Körülvett magány” című szociográfiát, amelyben megpróbálta feltérképezni a csönd-szigeteket, s az egyedülvalóság mélységeit. (Kgyébként ez az írás szolgált vilaalapul a leninvá- rosi és a barcikai ankéton is.) így kezdi: „Az új, lakótelepi életforma — akár omladozo, szanált lakásból, akár ugyancsak szanált, kertes villából, albérletből jöttek — a lakók mindegyike számára jelent bizonyos, az akklimatízációval járó magányt.” Kik a lakótelepi magányosok? Mindenekelőtt az öregek, akiket leggyakrabban a havonta nyugdíjat hozó postás látogat meg. A program: délelőtt bevásárlás, délután séta a parkban, este televízió és korai lefekvés. (Még szerencsések azok, akik gyerekeikkel, unokáikkal élnek együtt, de erre. mármint a nagy-család kialakulására, a szűk lakások kevés lehetőséget kínálnak.) És az öregek, persze, beszélgetnek is. ám a témák végesek. „Itt, ahol annyi ember él, kevés a szenzáció.” ISZNAK AZ ASSZONYOK ... A lakótelepi magányosok másik nagy csoportját a háziasszonyok és a kismamák adják. Ök végzik a láthatatlan munkát, a világgal való kapcsolatot a hasonló cipőben járó háziasszonyra, az önki- szolgáló bolt személytelen eladójára korlátozva. A már idézett szociográfiában olvasható: „A bajok, gondok összeadódása nem csendesíti le az/ amúgy is megviselt idegeket. Pletyka, intrika dúlja kis világukat... Aztán megjelelik a bűnös kevert, barack vagy cseresznye. Isznak az asszonyok: együtt a kibékülésre, egyedül a veszekedést követő feszültség feloldására, később akár egy odavetődő idegennel, postással, szerelővel is .. .” „A kismamák egyik csoportja az értelmes anyai gondoskodáson túl a gyerekkel próbálja betölteni élete növekvő hiányát. Gyermekébe öli minden ambícióját. A kelleténél sokkal többször öltözteti át. túldédelgeti, elkapatia. Miért? A szeretet magateremtette nyűgét védelemnek véli — s bizonyos mértékig az is — a kísértések: a lustálkodás, az ital, és a még rosszabbak ellen.” A gyermekgondozási segélyt igénybe vevő kismamák egy- harmada nem várja ki otthon a három évet, holott — s a társadalmi gondoskodásnak e világon párját ritkító kedvezménye éppen ezt szolgálja — a gyerek szempontjából mindenképpen kívánatos az anya testközelsége. Az alkalmi felmérések azt igazolják, hogy a kismamákat nem a korántsem elhanyagolható anyagi vagy egzisztenciális megfontolások „kényszerítik” vissza a munkahelyre, hanem a láthatatlan munkák sikerélményt alig adó, és sehol, soha nem méltányolt áldozata, valamint az egvedüllét és a társtalan- *ág nyomasztó érzése. Ksak a kismarnak gondja ez? A ,.G YES'* történetének 10 esztendeje alatt csaknem egy- mill ióan vették igénybe a segélyt. Csaknem egymillióan nevelték otthon csemetéjüket, csaknem egymillióan ítéltettek szoba rogsá Rtöi ÁÁr\»i*oLAÍÜK ÉS UJ HÁZAX Hogyan élünk? Hogyan élünk a bérilázakban? Az építés rombolással jár. Az öreg városnegyedek eltűnése és az új lakótelepek építése szétrombolja a hagyományos szomszédi kapcsolatokat, a kolóniák családi-zsörtölödö együtl- s kicsit egymásért-élését. A dobozházakban egymás mellé kerülő embereket a hivatal szeszélye költözteti ide vagy oda. j Akire a munkahelyén azt I mondják, hogy jó kolléga, aktív közösségi ember, az nem bzitos, hogy jó szomszéd is . .. Aki máshol és máskor, mondjuk, a vállalati anyag- takarékosság minden fillérjéért harcol, az szívfájdalom nélkül hagyja szomjan halni a bérház előtt szorrjorkodó, ujjnyi fát... Aki, mint eleink a tisztaszobát, tiszteli a szőnyegpadlós lakást, az habozás nélkül tapossa bele a cigarettavéget a lépcsöház linóleumába .. . Az urbanizáció jelentőségét és fontosságát hangsúlyozó 1967-es moszkvai ENSÉ-ta- nácskozáson mondották ki: ......a szimpozion résztvevői egyöntetű álláspontként juttatják kifejezésre azon véleményüket. hogy az urbanizáció kérdéseinek rendezése egy valóban emberi társadalom túlélése szempontjából közvetlenül az atomfegyverek eltiltása és a világ élelmiszer-» ellátásának kérdései után következik ...” BRACKÖ ISTVÁN (Folytatjuk) jjc Ez mind az enyém... r (Kerényi felv.) Lali TO clcjin Cl széiD-névsür Korábban már többször hirt adtunk róla: keszüi a miskoici távbeszélő-névsor. Akkor arról is irtunk, hogy a sokakat érdeklő kiadvány várhatóan már 1976. IV. ne- gyeuéveoen „aphaló lesz. Az optimizmusra az adott alapot, hogy a Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatal már márciusban elkészítette és mikrofilmre „vitte” a távbeszélő-állomással rendelkező miskolciak névsorát. (Az azóta történt változásokat folyamatosan átvezetik a mikrofilmen.) Az Athenaeum Nyomda — itt készül a kiadvány — először őszre vállalta elkészítését, am. időközben módosították e vállalást 1977 1. negyedévére. Megtudtuk azt is, hogy a mikrofilm- fényképezés csak közvetlenül a nyomdai munkák megkezdése előtt válik szükségessé, így még az Avas-déli lakótelep ú.i telefonszámait is átvezetik az új telefonkönyv- be. Egyelőre csak Budapesten Literes Coea Cola A Szeszipari Vállalatok Trösztje megkezdte a literes Coca Cola gyártásét és palackozását. Technológiai okokból egyelőre csak a fővárosban tudják gyártani, s az itt elkészített mennyiséget a főváros boltjai át is veszik. Mint megtudtuk: rövidesen Kisvárdán is megkezdik hasonló gépsor szerelését, s ha a berendezés elkészül, Borsodban — s természetesen Miskolcon is — megjelenik majd a literes palackba töltött Coca Cola. Szépen, jói, gyorsan dolgozni Mit tetet s miniséprt a pártszervezet? Előttem két újsághír. Az egyik arról tudósít, hogy az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat 1975-ben a Lenin Kohászati Művek nemesacél-hengerművénél végzett kiemelkedően jó minőségi munkájúért elnyerte az ÉVM építészeti nívódiját. A másik hir hasonló: 1976-ban ugyancsak minisztériumi nívódíjat nyert az ÉÁÉV. ezúttal a hejőcsabai cementgyárnál és az ózdi rúd- és drót- hengerműnél végzett kimagaslóan jó munkáért. Aztán, amikor arról kérdezősködtem a vállalatnál, vajon mi a titka ennek a nem mindenna•í;; '• :Vs 'W. ‘'* wS fonákja Bsieg az ágyban — látogatók az ágyon Egy újdonsült nagymama háborgása: — Megszületett az unokám. Az első! Mit mondjak? Reszketve vártunk minden hírt a kórházból, miután megtudtuk, lehetséges, hogy császármetszéssel segítik a világra. Aztán végre az új- jongás, amikor késő este kaptuk a teleíonváiaszt: nem volt szükség beavatkozásra, a poronty megérkezett, egészséges, 3 kiló 20 dekás fiú, 56 - centi „magas”. És: a mama is egészséges, jól van. Persze, nem mentünk be. Minek íárasztanánk akár csak egy mondatnyi beszéddel is a kismamát, aki meg szenvedte a produkciót. Sőt! Szent esküvel fogadtuk meg egymásnak — a férjem, a vöm és én —, hogy másnap, látogatási napon is nagyon kíméletesek leszünk, maximum tíz perc, de inkább annyi sem, amit eltöltünk a betegágy mellett, hadd pihenjen az anyuka, ám —, ha lehet— egy pillantást vetünk a csöpp jövevényre. A találkozás fölötti izgalmunkat nem kell ecsetelni. (Nem is tudnám, lpsz ehhez fogható érzést. ..!) Aztán a hidegzuhany. Amit a szülészeten tapasztaltunk, az hát- borzongató ... — Az ágyakkal túlzsúfolt kórterem tömve látogatókkal. Részint a beteságv szélén foglalnak helyet., részint kabátjaikat tárolják a frissen szült nők lábánál. Nvol- can-tízen egy-egy kismamánál, majd’ mindenki tegy- szerre beszél, van, aki „jókedvét” danolászással bizonyítja, és folyik a kinálósdi. „Hát az en paprikáscsirkémet meg sem kóstolod?” „Egy kis lekváros buktát is egyél. Magam sütöttem, friss. Még meleg, úgy igyekeztem vele”. „Nézd csak, micsoda rántott karajt sikeritettem. Márpedig ebből enni kell!” — És az ágyneműn kenik a iecKöppent lekvárt a paprikás csirke levéve!... Szegény Semmelweis, ha látná, a szobra is megfordulna a talapzatai!. A kismamák pihegnek, már szabadkozni sincs idejük, harapnak ebből, kóstolnak abból, gyomorrontásig, s alig hiszik, hogy véget érjen a látogatási idő, megszabaduljanak a sok-sok tapintatlan rokontól, ismerőstől. — Az embernek a szíve facsarodik el. A kórházban óvják, dédelgetik a szülő nőt, diétásnővérek törik a fejüket, hogyan variálják az étrendet, hogy változatos legyen a könnyű ételekből álló menü. aztán tessék! — Arról már nem is szeretek beszélni, hogy mit művelnek a kórházi tisztasággal. Az egyébként örökké csutakolt, örökké fert.őtleni- tett kórházi osztály két óra leforgása alatt szinte csatatérré válik. A sáros lábbelik nyoma éktelenül a folyosókat. kórtermeket. Szegény tanár 11 ószemélyzet! — Nem ei iem. Mire jő ez? Miért Ken ez í uiien nagy- jdK, hogy így iegj en í Hiszen a szülő noK túlnyomó luOűstge a—6 napig van a Kornaznan. Miért nem ftagy- jaK oneL ou benen! ívűért engeaiK, hogy veszélyez lessen a kintről be-oduio látogatón az egészségűnél? A csuda tudja, mimé noroko- zonai cipelnetnen oe a íer- Lozesrc oiy erzeneny szuió asszonyodhoz. Hal nem lénél ennen gálát vetni? Nézze, en nagymama létemre azt mondom: meg nenene szüntetni mindenféle betegialo-- gaLast a szülészeteken, ngye- uul az apa mehessen be. He o is csan megszabott ideig, inegszaooit teltételen melled. Ot-hat napot minden hozzátartozó es „jo ismerős” nibir. Látogassák meg majd otthon az újszülöttet es a kismamát. Ou is lehetőleg mar csan annor, ha elégge megerosödien... — Olyan sonat hallunk mostanában arról, hogy a petege.cnen hazán.-oan a legmagasabb szintű egészség- ügyi ellátást keil biztosítani. Törvény, orvosi rendtartás, etikai akcióprogram készült, mind ezt a célt szolgálja. S egy-egy látogatási nap mérhetetlen ronioolást okozhat. Én nem mondom, hogy okoz is. De a lehető- ? sége már önmagában is ve- szélyt jelez. j ... Jusson egy kis fig.ye- ' lem erre is! | R. £. I pos sikernek, meghívtak a pártalapszervezeti titkárok tanácskozására, ahol az első napirendi pont témája éppen a minőségi munka volt. Mi történt 1974. október 15, ótav A dátum fontos határállomás a nagy építőipari vállalat életében. ‘Addig keveset, azóta annál többet beszélnek róla, hogyan lehetne a határidőket betartva, jól és szépen is dolgozni. Akkortól kérik számon, mit tesznek a belső ellenőrzésben dolgozók a minőségi munkavégzésért. Azon a napon ugyanis ülést tartott a pártbizottság, s fontos határozati javaslatot továbbított a gazdasági vezetőkhöz és a pá Ha lapszer vezetek vezetőségeihez. Ebben a javaslatban fogalmazódott meg, hogyan lehetne előbbre lépni a minőségi munka érdekében az építésvezetőségeken, mit tehetnek ezért az építésvezetők, középvezetők, párttitkárok. A párttitkárok megbeszélésén elmondták: a minőségi munkáért hozott, két frontot nyitó , javaslat nélkül nem született volna meg az az ügyviteli utasítás, amely’ szinte névre szólóan szabta meg a vállalatnál a minőségi munkavégzés feladatait is. Döntő volt annak felismerése, hogy nemcsak a fizikai, kétkezi munkánál kell számon kérni a minőséget, hanem az adminisztrációban is. Első lépés: a M«o ellenőrzés 1974 ősze óta egymást követték az események az ÉÁÉV-nél. Stratégiai feladat lett annak elérése, hogy a munkavégzés közben keletkező minőségi hibákat már a vállalat belső ellenőrzése ve- gyre észre. Ezzel ugyanis eleve megakadályozhattak és megelőzhetnek most is egy sor reklamációt, s ráadásul gyorsabban is valósulhatnak meg azok a népgazdasági szempontból is fontos beruházások, amelyek kivitelezése az ÉÁÉV-re hárult és hárul. Mit jelentett mindennek aprópénzre váltása, gyakorlati megvalósítása? Elsőként említették a pártalapszervezeti titkárok a minőségellenőrzési csoport osztállyá szervezését vagyis megerősítését. Ma már tudják a vállalat vezetői, dolgozói. hogy a minőségellenőrzési osztály a jövő jó munkáját is szolgálja. Kiderült, hogy» az anyagátvételnél, a félkészterméknél. az építés folyamán, a beton előállításánál és bedolgozásánál, vagy például a hegesztett szerkezetek készítésénél a minőség javításának száz és száz lehetősége adódik. Megszervezték a raktárvezetők továbbképzését, hogy javuljon az anyagátvételi munka minősége, hozzáértő: szakemberre bízták a íélkésztermékek átvételét, sokasodtak a szemlék, ellenőrzések a munkahelyeken. A minőségellenőrzési osztály egyik jó szakemberét azzal bízták meg: ügyeljen a beton minőségi előírásainak betartására. Rendet teremtettek a hegesztőknél, aminek eredményeképpen ez a szakmunkás- gárda ma már az egész megyében jó hírnévnek, tekintélynek örvend. Rendszeressé vált a belső átadás, vagyis: a hivatalos műszaki átadásokat egy, a hibákat még saját maguk előtt feltáró önkontrollal előzték és előzik meg. Természetesen sorolhatnánk még több példát is, ám már ennyiből is mindenki számára érthetővé válhat, milyen nagy jelentősége volt az 1974. október 15-i pártbizottság! határozatnak, javaslatnak, azok megvalósulása figyelemmel kísérésének. Mindig résen C lenni Nem mondanánk igazat, ha csak a jóról szólnánk. Mint ahogyan a pártszervezet sem hallgatja el a még meglevő hiányosságokat, a további feladatokat. Mert jól megy már ugyan a beton keverése, ám a bedolgozásnál akad kifogásolnivaló, sok még a tennivaló a betonfelületek minőségi kialakításánál, kellene izotópos talajtömörség-vizsgáló, jobban oda kell figyelni a kényes alumínium szerkezeteknél. Ezért bízta meg most a párt-vb az alapszervezeti titkárokat: 1977-ben még gyakrabban számoltassák be a munkahelyi vezetőket a minőség érdekében tett intézkedésekről, építsék be saját munkatervükbe is ezt a feladatot, hogy tudja minden kommunista, mi a kötelessége. Amikor véget ért a napirendi pont vitája, arra gondoltam: vajon 1977-ben nyer-e ismét építészeti nívódíjat az ÉÁÉV? Ha igen. az annak az eredménye is lesz, hogy a vállalati pártszervezet két évvel és néhány hónappal ezelőtt harcot indított a minőségért, NYIKES IMRE