Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-24 / 304. szám
I + Csatornás Hofi Géza — és Komlós (Kerényi László felvételei) Milyen az igazi kabaré ? ■ Elmondja: Komlós János, aki szilveszterkor konferál a rádióban ■ És beszélgettünk Hofi Gézával is, aki „csak” a tévébe hivatalos Ismeretlen jótevő Jukagirok, even-kek, csukcsok A kis népek ott északon... Ma már semmiféle meglepetést nem okoz a Szovjet- unióoan. hogy az alig több mint 600 lelket számláló ju- kagir nép írójának, Szemjon Kurilovnak regényeit, több mint 2 millió példányban adtak ki. Vagy hogy az even- keknek, csukcsoknak, nyiv- heknek saját történészeik, etnográfusaik és nyelvészeik vannak. Jurij Ritheu csukcs író alkotásait például 43 nyelvre fordítottak le. Vlagyimir Szangi nvivh nemzetiségű írót, az Oroszországi Föderáció Írószövetségének titkárává választották. Pedig ott fenn északon csak századunk húszas éveiben jelentek meg az első iskolák, s alig 40 éve született meg ezeknek a kis népeknek a saját ábécéje, az anyanyelvi írása. Ezek a kis népek gyorsan fejlődtek, amit az tett lehetővé, hogy a szovjet hatalom létrejöttével náluk is kialakulhattak a társadalmi-gazdasági, kulturális, etnikai közösségek és 1929—1930-ban megalakultak a nemzetiségi körzetek. Ma tíz ilyen északi nemzetiségi körzet van a szovjet északon. A nemzetiségi körzetek gazdaságát, az oktatást és az egészségügyet, a kis népek fiaiból képzett Jobb adni. mint kapni! — tartja a közmondás. Talán ez a gondolat vezette azt az ismeretlen idős nyugdíjas asz- szonyt. aki mir négy éve minden karácsony előtt megjelenik a miskolci szociális otthon igazgatójánál é.s egy borítékot nyújt át, hogy a benne levő összegből az otthon legmagányosabb és legrászorultabb lakójának vásároljanak ajándékot. Nem akar hivalkodni az adományával, s meg elismerést sem vár, amit az is bizonyít. hogv nem fedi fel kilétét, így még a nevét sem tudják. Nem lehet nagy jövedelme. A napokban szerényen átadott borítékjában 300 forint A Fotó című lap decemberi szamaban értékeli diák- fotó-pályázatuk eddigi eredményét. A négy részből álló pályázatban — három forduló után — 443 ponttal a második helyen áll a Földes Ferenc Gimnázium fotószakköre az iskolai szakkörök versenyében. Első a pécsi 500-as számú Zrínyi Miklós Ipari volt különböző címletekben. Sőt, még forintosok is akadtak, melyek arról árulkodtak, hogy gondos takarékossag eredménye az ajándék. A szociális otthon lakóinak mindig szépen megrendezik a karácsonyi ünnepséget. Minden társalgóban fenyőfát díszítenek és senki sem marad ajándék nélkül. Van akj a szobájában is felállítja a szeretet zöldgallyas jelképét. Az ismeretlen jótevő ajándéka is odakerült valamelyik fa alá és a szép csomag mellett, ha „láthatatlanul” is, ott van az a szeretet, mely megszépíti életünket s megerősít abban, hogy nem maradunk soha egyedül . . . I. J. Szakmunkásképző Intézet szakköre (501 ponttal), harmadik a budapesti Bagi Ilona Ipari Szakközépiskola (229 pont). A harmadik negyedévi pályázatot a földesisták nyerték meg. A negyedik fordulóra december 31-ig kell beküldeni a versenyre szánt fotókat. Kötelező bejelenteni Petii- és Kossé-Mc!í kerüllek elő A Földes fotósai A színpadról éppen Mikes György és Somogyi Pál nevettette a közönséget, amikor Komlós János szívélyesen beinvitált minket a művelődési ház egyik földszinti női öltözőjébe. — Tessék! Állok rendelkezésükre. Szórakoztasson máshetesen is Fotóriporter kollégám azonnal serényen csattogtatni kezdte gépét, jómagam erősen megkapaszkodtam golyóstoliamban. és előhozakodtam a mindnyájunkban motoszkáló nagy kérdéssel: — Tudom, hogy ön konferálja a szilveszteri rádió- kabarét, melyet Csillebércen, a KFKI atommáglyájában vettek fel. Milyen lesz a rádió és a tv szilveszteri kabaréja? — A tv műsoráról nem tudok semmit mondani, mert nem szerepelek benne. A szilveszteri rádiókabaré .. . azt hiszem, jó lesz. Semmi különöset nem csináltak a szerkesztők és a szerzők, csak azt akarták elérni, hogv szilveszter után egy héttel, amikor az ország meghallgatja a kabarét, mindenki jól szórakozzon. — A KFKl-ben csupa fizikusból állt a közönség? — Igen. És ezen elég sokat vitatkoztunk a szerkesztőkkel, mert nem biztos, hogy ők a tipikus rádió-, illetve kabaréhallgató közönség. Márpedig az ő reagálásuk döntötte el egy-egy számról, hogy „megér’-e, vagy kimarad. — Egészséges dolognak tartja-e azt a felfokozott sziL veszter-várást, ami nálunk tapasztalható? — Furcsa dolog ez a szilveszteri kabaré. Az emberek valami egészen különlegeset várnak tőle, többet, mint az egész elmúlt évtől. Tisztelet a kivételnek, általában nem teljesen józan kritikával nézik a tv szilveszteri műsorát. Kimennek, bejönnek, esznek, isznak, másnap vagy később pedig megbeszélik, hogy állítólag mit láttak. A kabaréra való — sokszor éles hangú — reagálásoknak van egy egyszerű fiziológiai oka is: míg egyesek az italtól jóked- vűek lesznek, mások szomorúak, agresszívak vagy egyszerűen álmosak. Nem tudom, hogy a rádiónak könnyebb-e vagy nehezebb a helyzete amiatt, hogy azt már józanul, legfeljebb „máshetesen” hallgatják. — Szeretünk nevetni. ÁUx- tólag nemcsak lóra, hanem humorra termett nemzet vagyunk. Mégis sokat szidják, szidjuk hivatásos humoristáinkat. — Nem mindig okkal. A kritika — főleg friss diplomás újságíró kollégák — nem tudja helyére tenni a kaba- rét. Drámai igényeket támaszt vele szemben; vígjátékot, bohózatot vagy szatírát keres benne. É6 mivel ezt nem találja meg, azt hiszi, hogy a kabaré valami rossz, kezdetleges színház. Nem. Itt a cselekmény — ha egyáltalán van — minimális. Nincsenek drámai jellemek, hanem néhány vonallal markánsan megrajzolt karikatúrák a figurák. Kötelező a poén. Ez a kabaré nyelve. És azt hiszem, még nem beszélünk mindannyian egy nyelven. A csatornás a haditanácsról Amíg kollégám filmet cserélt, szerény kártyás ismereteimet próbáltam bővíteni, az öltözőben pasziánszozó művésznő szólójátékát figyelve. Még az alapokkal sem jöttem tisztába, amikor belépett a Mikroszkóp Színpad prima- don-ja: Hofi Géza. — Ha fénykép is lesz, akkor várjanak egy picit, beöltözöm. Pillantokon belül átvedlett svájcisapkás, ácsceruzás, kékköpenyes „csatornássá”, de a válaszok az övéi. — Mit hallunk Hofi Gézától a szilveszteri kabaréban? I — Semmit. Nem szerepelek a műsorban. Valahogy kevés volt az idő, nem jött össze az anyag. — De hiszen néhány hete, amikor a Rádióban a szilveszteri haditanács összeült, ön is mondott jó ötleteket... — Akkor csak vicceltünk. Még komolyabb italt sem adtak. Jaffát meg kólát? — És a tévé? — Holnap lesz a feivetel, oda hivatalos vagyok. De azért még nem biztos, hogy szerepelek is szilveszterkor. — Ha látjuk, öltönyös vagy kosztümös szerepben? — Nem tudom. Még teljesen nyers valami az, ami bennem van... Reméljük, mára megemésztette. szakemberek irányítják. Az állam északon jóval többet költ a közoktatásra, mint amennyi az országos átlag. Északon például 6 tanulóra jut egy pedagógus, míg az országos átlag 25 tanuló. Szó sem lehet gazdaságosságról, amikor ezer példányban jelenik meg egy eszkimó, vagy hanti nyelvű ábécés könyv. De a könyvek megjelennek — s a gyerekek ingyen kapják. — A vadászok és rénszarvas-pásztorok gyermekei bentlakásos iskolákban tanulnak, amelyekben az állam évente kétezer rubelt költ egy tanulóra. Amióta törvényerejű rendelet kötelezi a személyi tulajdonban levő levéltári anyagok tulajdonosait az okiratok bejelentésére, sok értékes, eddig lappangó irat került a Kulturális Minisztérium levéltári igazgatóságának nyilvántartásába. A nem ritkán 500—600 éves okmányokat a bejelentés után levéltári szempontból megvizsgálják, s ha történeti értékűnek minősülnek, védetté nyilvánítják őket. Tulajdonosuk tehát nem adhatja el az okiratot küllőidre, belföldi eladás esetén pedig a levéltáraknak elővásárlási joguk van. A területileg illetékes levéltár a továbbiakban gondoskodik a védetté nyilvánított i levéltári anyagnak a tulajdonos által történő szakszerű őrzéséről, a különösen rongált állapotban levő régi iratokat pedig az Országos Leváltár térítésmentesen restaurálja. A bejelentés elmulasztása szabálysértésnek számít. Az eddig bejelentettek közül a legfontosabbak elsősorban a társadalom-, valamint a gazdaságtörténetre vonatkozóan tartalmaznak értékes adatokat. Nyilvántartásba került két Petőfi-levél, amelyeket a honvédelmi miniszterhez írt. Az egyikben lemond őrnagyi rangjáról, a másikban pedig rangja visszaadását kéri. Egy másik levél írója Klapka György; ezt Görgey Artúrhoz intézte, s Petőfi őrnagyi kinevezését jelentette benne. Kossuth két eredeti levele is a legértékesebbek közé tartozik. Bejelentették az igazgatóságnak egy Kodály Zoltánt ábrázoló, illetve Kodályra vonatkozó fénykéogyűiteményt is. A borsodi levéltár útián figyeltek fel egy 1389-ből származó okmányra, amelyben Szolnok megye megtiltja a Szodorai családnak a szarvadi határrész használatát. Mentesítő vonatok, jegyelővétel Értesítjük kedves utasainkat, hogy az ünnepi forgalom zökkenőmentes biztosítása érdekében mentesítő vonatokat közlekedtetünk. A vonatok indulásáról és érkezéséről pályaudvarainkon adnak felvilágosítást. A torlódások elkerülése érdekében felhívjuk utasaink szíves figyelmét, hogy menetjegyeiket és helyjegyeiket ELŐVÉTELBEN IS MEGVÁLTHATJÁK, a menet- jegyirodákban, valamint állomásainkon. A MÁV MISKOLCI IGAZGATÓSAGA SZABADOS GÁBOR Hólabda és csokiszív Ha valaki azt hiszi, hogy a papirzsebken- dö csak arra való, amire, az téved. Igaz, én is csak egy jó hete tudom, hogy a papírzsebkendő az hólabda, vagyis hólabda- alapanyag. A technológiát szivesen továbbadom. A húszas csomagolású, lehetőleg „csipkés”, domboruan nyomott szegélyű, puha papír- darabkákból egyet úgy, ahogy gyárilag ösz- szehajtogatták, kézbe veszünk, és egy megfelelő hosszú színes cérnával, amely majd függesztékül szolgál, elkötjük. Ez idáig nem sok ügyességet kivan, de most jön a java. Tudjuk, hogy a papírzsebkendő több, leheletfinom rétegből áll; a papírhurka karcsú derekat bal kezünkbe csippentjük hat, a jobbal pedig óvatosan szétválasztva a rétegeket, még óvatosabban kifodrozzuk őket. Nem hittem volna, ha nem látom, milyen meglepően szép a libegő eredmény. Lehet fújni, az ajtó fölé függeszteni, hogy a légvonat mozgassa és szálljon, mint az igazi hópehely óriási masa, egyenesen a fenyőfára. Kipróbálhatjuk, talán a mi kezünkben is engedelmeskedik a személytelen gyári termék, mint azoknak a kollégistáknak, akiktől a titkot ellestem. Persze, az ő kezük könnyű volt. Nem számolt százasokat, nem fáradt el csomagcipelésben, játékos kedvüket sem lohasztotta le a gond: még van négyszáz forintom, és ebből venni kell karácsonyra valamit. Helyette színes papír- darabkák között turkáltak (ez is jól mutat majd azon a karácsonyfán, amelyet négyszáz társuknak díszítettek késő este, hogy megilletödött reggel virradjon csillogó díszeire), és kitapasztalták: ha tavalyi diót veszünk, aminek a két fele elvált már egy kicsit egymástól, akkor fogpiszkálót szúrhatunk bele, és ezt is feltehetjük a karácsonyfára, miután fóliába burkoltuk. Ez ugyanis sokkal anyagszerübb. és tartósab- ban rajta is marad a gömbölyű gyümölcsön, mint a sztárnál. Hát igen. Mérhetetlen a gyerek, a fiatal találékonysága, fogékonysága — álltam meg matató kezeik fölött régi, pénztelen karácsonyok és egy tavalyi december este emlék"- vel. A Gyermekvárosban voltam akkor, és (most mar igazán elmondhatom) belenéztem egy-két gondosan összeállított kis csomagba. Az egyiket soha nem felejtem el; kis, piros papírba burkolt csokisziv volt egy zsebkendő tetején, amelybe a monogramot sajátkezűleg hurkolta, varrta az ajándékozó. Olyan szív, amelyből, és más formát mintázó csokoládéfigurákból, egy-egy kétméteres karácsonyfán kilónyi is van, hiszen dobozostól, súlyra mérik a boltban mindenkinek, aki kilószámra tudja venni. A gyereknek nincs pénze; ideje van, és fantáziája. Arra például, hogy a havonta kapott (de sok kis pénztárca titkos rekeszét láttam az elmúlt évek alatt!) tíz, húsz, harminc forintot félretegye. Sokra rúg az, ha a négyhetvenért kapható, karácsonyi papírba burkolt, egyötvenes piros maslival összekötött csomag őt rejti a húszforintos kölniben a karácsonyfa alatt. Megfizethetetlen az a csomag papirzsebkendő, amelyből húsz hólabda lesz a másoknak állított karácsonyfán, és nincs az az automata játékcsoda, amivel ki lehetne egyensúlyozni a rajzlapdarabkát, amit egy hároméves kis kezében láttam; girbe-gurba fenyőfaábrával kíván boldog karácsonyt. Elmondhatnám, hogy a hólabda ötlete egy idős tanítónőtől származott, a zsebkendő sarkába hurkolt első láncöltést is megmutatták, a rajzlapos jókívánságot sokszor lerajzolták az óvodában. De nem mondom, mert nem ez a fontos. Az a fontos, hogy a gyerekek számára éppen olyan tiszta örömet jelent adni, mint ahogy anyáink örültek régen, ha szépen sült a tepsiben kockára vágott, hó.zilag készített „szaloncukor”. Mi pedig... De nem rontom az ünnepet. Kifodrozok inkább egy hólabdát. Ha nagyon a!;arom, meg sikerül. MAKAI MÁRTA