Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-15 / 270. szám
Rendnek kell lenni kívül és belül A mMMomos piiáia Kossuthot szív. Idegességre vallóan sokat, de nyoma sem látszik rajta az idegességnek. Havi keresete 3500 forint. Egyszer, majd a nyugdíj előtt, szeretne Trabantot venni a családnak. — A fiamnak vettem egy motort. Én éppen eleget járok kocsin . .. Van egy házam, hosszú parasztház, Megyaszón — vettem. Be kell még vinni a vizet, de lesz ott fürdőszoba is. Abonyi Bertalan, a Volán 3. számú Vállalat gépkocsivezetője újdonsült milliomos. November 7-én kapott jutalmat, mert egymillió kilométert vezetett baleset nélkül: — Úgy tudom, tízen vagyunk a 3-as Volánnál milliósok. Mit mondjak? Csendesen gyűlt ez össze. Van nyolc évem a nyugdíjig ... Gyűlik még hozzá így, remélem . .. — Huszonnégy éve dolgozik nálunk Abonyi Bertalan. Autóbuszt vezet. A baleset nélküli egymillió kilométer óriási teljesítmény, hiszen autóbusz kormányánál ülni nagyon nagy felelősség ... — mondja a forgalmi osztály- vezető. Abonyi Bertalan: — A honvédségnél kaptam jogosítványt. 1952-ben lettem itt autóbuszvezető. Emlékszem az első ,,30-as” kocsimra; diákokat vittem. Aztán kaptam egy 617-es kocsit. Ma is tudom: 428-as volt a száma... Jártam vele Varsóban a VIT-en. Aztán ... Az egymillió kilométer egyik titka az a szeretet, ahogyan a hajdani kocsijairól beszél. Mindet szerette valamiért. — Ez a sok kilométer nemcsak az én teljesítményem. Segítettek ebben sokan. Valamikor más volt itt dolgozni, mint most. Nem volt fagyálló folyadék a kocsikban, télen éjszaka járatni kellett a motort. Volt, hogy 450 órát dolgoztam. Éjszaka a feleségem ült az ágyban, s ha változott a motor hangja. íelköltött. Egyszer két hétig fogott Alsó- dobszán a hófúvás... És akkor a telepen se volt ilyen a műszak, mint most. Nem beszélve a kocsikról és az utakról. — Könnyebb most vezetni? — Nem. Vezetni végeredményben egyforma. Akkor rossz volt az út, de alig volt forgalom ... — Milyen ez a forgalom most? — Sok a kíméletlen ember, pedig ... Lehet, hogy ideges ember vagyok, de nem ülök úgy a kocsimba, hogy körül ne járjam, meg ne nézzem, alá ne bújjak ... A volánnál nekem kell ez a nyugalom. Reggelenként ötkor indulok Megyaszóról. Fél ötkor járatom egy kicsit a motort, mert nem indulok el hideg motorral. Más a kocsi úgy ... — Volt-e nehéz helyzetben? — Igen. Ha nem is a magam hibájából. Egyszer szétment a bal első kerekem a Hernád-hídnál. Megálltunk. Mostanában nemegyszer előfordul. hogy a mások szabálytalan rohanása jelent veszélyt. A közlekedést együtt csináljuk; számítani kell a másik hibájára is. Hellas? földjéé A XIX. borsodi földrajzi hetek mai programja Farkas Gyula előadása Görögországról. A Hellasz földjén című vetítettképes előadás este 6 órakor kezdődik, a TIT Ka- zinczy-klubjában. Negyven-ötven ember ül a hátam mögött, én azokért felelek. Hadd mondom el, hogy azért ezt sokan meg is értik. Nézze meg egyszer a Búza téren: ott már kialakult, hogy a kocsik kiengedik egymást. Segítenek a másiknak, s nem a másik jármű ellen közlekednek. Ahogy több a gépkocsi, úgy lesz ez egyre fontosabb... Részben megértőbbnek, részben szigorúbbaknak kellene lennünk ... — Hol? Miben? — Az ő érdékükben én nagyon büntetném a kivilá- gítatlan kerékpárokat, az országutak veszedelmét. És el kellene jutni odáig, hogy a gyalogos is értse a KRESZ-t! — Milyenek vagyunk mi, utasok? — Ki ilyen, ki olyan. Van, hogy rádióznak, veszekednek, kártyáznak a hátam mögött, őszintén megmondom: zavar. Van jó utas is, de akár ilyen, akár olyan, nekem el kell vinnem őt oda. ahová elindul. Biztonságban kell elvinnem. A kormánynál már nem lehetek se ideges, se mérges. De a munka nem a vezetéssel kezdődik. Úgy kell élni, úgy kell elindulni, úgy kell készülni a vezetésre, hogy ne lehessen baj. Ebbe beszámít a család, a munkahely ... A munkahelyén többszörös kiváló dolgozó. A családból két gyermeke dolgozik a vállalatnál. — Az embernek magában és maga körül is rendet kell tartani. Azt hiszem, ez a legfontosabb ... A beszélgetés közben a hetedik cigarettájára gyújt. Aztán körülnézi a kocsit, beül a kormány mögé, és nyoma sincs már rajta az idegességnek. A kocsi pontosan indul, helyet ad egy másik busznak... A kilométerek pedig már a második millióból fogynak. BARTHA GABOR Miskolc megyei város Tanácsa a 4 1976. es 5 1976. sz. rendeletéivel módosította a közműves vízellátásról és csatornázásról, valamint a piacokról szóló tanácsrendeleteit. A módosított rendeleteket — melyek a mai nappal lépnek hatályba — a városi tanács és a kerületi hivatalok titkárságain lehet megtekinteni. Miskolc megyei város Tanácsa a 2/1973. Sz. tanácsrendeletet az alábbiak szerint módosította: A tanács 1976. november 15-i hatállyal Miskolc, Zsar- nai-telepi piactér telephelyivel élelmiszer-nagykereskedelmi piacot létesít, s ezzel egyidejűleg a napi élelmiszerpiacokon a nagybani értékesítést és felvásárlást megtiltja. (Kerényi László felvétele) Gyermekbénulás elleni védőoltások A három oltásból álló gyermekbénulás elleni oltássorozat első oltására 1976. november 15—20. között kerül sor. Oltásra kerülnek azok a gyermekek, akik 1973. október 1. és 1976. szeptember 15. közötti időben születtek. Az oltandók hozzátartozóit az oltókörök az oltás helyéről és idejéről külön meghívó útján értesítik és a védőnők útján is tájékoztatják. Az oltást Sabin-cseppeknek teában szájon át történő beadásával végzik, ezért a szülök, illetve hozzátartozók kávéskanalat vigyenek magukkal. Amennyiben a kötelező oltásra kijelölt korú gyermekek hozzátartozói átköltözés vagy egyéb ok miatt az oltási értesítést nem kapnák meg, úgy a lakás szerint illetékes gyermekkörzeti rendelőben kapnak tájékoztatást. Miskolc m. városi Állami Közegészségügyi- Járványügyi Felügyelőség A drótgyárban így csinálják I. Ami tegnap kiváló volt... Beszélgetés az inazszatóval és a párttitkárral Egyszer még évekkel ezelőtt, az igazgató azt mondta: — Ha a gyár megcsinálja az egymilliárd forintot, akkor nyugdíjba megyek ... Persze, ez csak olyasfajta öngerjesztő és a másikat is serkentő fogadkozás volt, amelyről a nyugdíjfolyósító intézetben sem tudtak. A December 4. Drótművek termelési értéke az elmúlt évben meghaladta az 1,2 milliard forintot. Az igazgató. dr. Imre Ferenc azóta újabb terminust szabott, s a kétezres létszámú gyár kollektívája újabb célt tűzött maga elé ... Mielőtt beszélgetni kezdenénk vele, és a pártbizottság titkárával, Görgényi Józsefiéi; javasoltam, hogy válasszuk mottóul az egyik gazdasági aktívaértekezleten dr. Imre Férenc szájából elhangzott mondatot: Ami tegSzíne és fonákja Drótra fűzött magánélet Csütörtök este néhány órára sótétbe borult a városrész, ahol lakom. Gyertyafénynél költöttük el a családi vacsorát és, mert villany nélkül néma a rádió, nem működik a tévé, sőt az újságok bástyája mögé se lehet visz- szavonulni, végre istenigazából ki beszélgettük magunkat a lányommal. Amikor kifogyott az I !z. osztály „izgi” eseményeiből, arra kért, hogy meséljek valamit. Még a tévémaciról is megfeledkezett, hiszen a hétfejű sárkányok és az összes királykisasszonyok akkoriban csalinkáztak a földön, amikor még minden házban csak gyertya égett. Úgy belemelegedtem, hogy még az is eszembe jutott, hogyan lehet a gyertyafény segítségével árnyfigurákat varázsolni a falra. Ne vegyék dicsekvésnek, de átütő sikert arattam egy veszettül morgó kutyafej és Mekkmester megjelenítésével. Szóval, pompásan telt az este. Olyannyira, hogy a kölyök kifejezetten rosszallta, amikor ismét kigyulladt a villany, és el kellett búcsúznia a sejtelmesen libegő lángtól, a meghitt hangulattól. Mulatságunkat csak az bontotta közben, hogy többször csengett á telefon. Ismerőseim harsány káromkodások között panaszolták, hogy az ÉMÁSZ állandóan foglaltai jelez. Csodálkozva fogadták, hogy én még meg sem próbáltam tudakozódni az áramszünet okáról. Már a számon volt: bosz- szankodás helyett csináljatok árnyfigurákat a kölyöknek. esetleg beszélgessetek egy kicsit egymással. De meggondoltam magam. Féltem, hogy bolondnak néznek, rosszabb esetben azt hiszik, hogy az áramszolgáltató vállalat beépített embere vagyok. Pedig néha nem ártana egy kicsit egyedül maradni — egymással. Higgyék el, hogy drótra — villanydrótra — fűzött magánéletünkbe beleférne egy-egy gyertyafényes, meghitt órácska is. Hallgathat addig a rádió, televízió, várhat egy kicsit a mosni, vasalni, porszívózni való. Várhat ránk, akiknek e rohanó világban (lám mindig kéznél a jótékony közhely: rohanó világ) mindenre inkább jut ideje, mint a meghitt beszélgetésre, játékra, egymással való törődésre. Talán a barátságok is másként alakulnának, ha nem így szólna a meghívás; — akkor úgy szerelemről Gyertek hétfőn, sincs tévé! A nem is beszélve. Egyszer volt New Yorkban egy tartós áramszünet, és utólag kimutatták — állítólag —, hogy kedvezően befolyásolta a születési statisztikát. Miskolcon vajon inspirált-e valakit gyengéd, hogy azt ne mondjam: pajzán gondolatokra a mindent jótékonyan elfedő sötétség? Legalább a liftben rekedtek közül... Tartok tőle, hogy azok a férfitársaim is a Kántor nyomoz című tévéfilmért aggódtak, akiket egy csinos hajadonnal zárt össze az áramszünet a lift szűk ketrecében. De elég a sötétség dicsőítéséből, mert még rám süti valaki a bélyeget: technika- és haladásellenes vagyok. Szó sincs róla! Áldás az áram és mindaz, amit működtet. Ám az már nem jó, ha hagyjuk drótra — villanydrótra — fűzni magánéletünket. Mert észre sem vesszük, s máris úgy mozgunk, érzünk, gondolkozunk, mint a marionettfigurák. A marionettbábuk pedig tudják, hogy mozognak, éreznek, gondolkoznak!? Mindig úgy, ahogy a drót végét kezében tartó akarja. (békés) nap kiváló volt, az ma lehet hogy csak megfelelő ... Óvtuk egymást az elbizakodottságtól c — Ügy hiszem, jogom és jussom van ennek kimondására, a többiek nevében is. Hogy miért? Ne tűnjön öndicséretnek, de a drótgyár az elmúlt években, s különösképpen a negyedik ötéves terv időszakában mindent elért, amit elérhetett. Teljesítményben is, eredményben is, elismerésben is. Ez a kollektíva, lényegében azonos értékű eszközökkel és változatlan létszámmal, megduplázta a termelést, megötszörözte a vállalati nyereséget. A bérszínvonal ötven százalékkal emelkedett öt esztendő alatt. Termékeink iránt itthon is és a világpiacon is nagy volt a kereslet... Sok dicséretet,, magas elismerést kaptunk... Mi úgy kezdtük ezt az évet is, hogy magasabb a mérce, óvtuk is magunkat és egymást az elbizakodottságtól. Nem tagadom, nem tagadhatjuk: akadt olyan közöttünk, akinek egy kicsit nagyobb lett a mellénye. Nem volt könnyű leszerelni ezt a „nekünk minden sikerül” mentalitást. Persze, a többség tudta, s az év első negyedében már érezte is, hogy ami tegnap kiváló volt, az ma már csak megfelelő... Több kellett, más kellett. Idézet a vállalat gazdálkodásáról összeállított jelentésből : .........Nehézséget jelentett az igényeknek a tervezettől eltérő alakulása, részben a tőkés export területén, részben egyes belföldi felhasználóink vonalán. Ezt más termékek túlteljesítésével, rugalmas programvezetéssel ellensúlyoztuk, s az első féléves lemaradást — értékben — behoztuk...” Gond-térkép és fegyelem Teljesen leegyszerűsítve a sémát, a jó munkához jó munkások, jó gépek, megfelelő alapanyagok kellenek. Kezdjük az utóbbival! — A korábbi évek eredményeiért csak önmagunkat dicsérni kevés. A sikerben kooperációs partnereink is osztoztak... (Idézet a jelentésből: „Kooperációs kapcsolataink, a kohászati vállalatokkal megfelelően alakultak’’. Ám ugyanitt olvasható a gondtérkép néhány sarkalatos bejegyzése is. „Az ÖKÜ az 1300 tonnás harmadik negyedévi rendelésünket csak a negyedik negyedévben gyártja le... Az import hengerhuzal beérkezésének késése miatt hozzá kellett nyúlni a biztonsági készlethez ... Technológiai segédanyagokból is a harmadik negyedévben jelentkezett zavar ... A sósavszállítás késedelme miatt volt olyan — igaz, egykét napos — időszak, amikor a vállalatnál nem volt sósav.. .”) — A termeléssel együtt járó szükségszerű, s gyakran bizony szükségtelen nehézségek ellenére a termelési értéktervet teljesítettük. Mégpedig úgy. hogy a tonnák száma megduplázódott, viszont a készlet értéke alig lett több. De a gyártmányszortiment nem csökkent. Ugyanúgy készítünk hajszálvékony huzalt és hajókötelet... Rájöttünk arra, mert rá kellett jönnünk, hogy a mindenkori készletek alakulása, vagy a kooperációs kapcsolat (hiszen a készlet- csökkenéssel fordított arányban kell növekednie a szállító-partneri fegyelemnek!) ugyanúgy az eredmény forrása lehet, mint a termelés. A kék könyv Az igazgatói, alighanem a gyárral egyidős íróasztal, egy füzetvékonyságú kék könyvet őriz. — Ez az általam ereklyeként tisztelt könyvecske 1949-ből való. Akkor kerültem a drótgyárba. 27 éves lehettem. Abban az időben szovjet felügyelet alatt működött a gyár, s ez a kis kék könyv tartalmazta az összes technológiai leírást... Ha most arra gondolok, hogy sok országban szabadalommal védett termékeket gyártunk (mint például a laposkötél), akkor ez a néhány oldalas műszaki dokumentum nagyon is szerénynek, anakronisztikusán nevetségesnek tűnik. Az igazgató emlékezik és emlékeztet. A szovjet igazgató öntészmérnök volt. — Mindennek a lényegét akarta tudni. Otthonról hozott szakirodalmat, s hogy lefordíthassam, hasznosíthassam, meg kellett tanulnom oroszul... Fél hatra jártam be, hogy reggel hétkor pontos és kimerítő jelentést lei hessek ... Együtt, egymásért tanítva tanultunk meg drótot gyártani. — Nehezebb volt akkor? — Inkább más volt. Ma hősi korszakként emlegetjük azokat az éveket. .. Mindent egy lapra tettünk föl. A kisüzem gyárrá érésének időszakában olyan későn jártam haza, hogy hónapszámra csak az ágyban, alva láttam a kislányomat. (Folytatjuk) BRACKÓ ISTVÁN