Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-06 / 263. szám
V* Péntek esti premier Az első hangverseny a miskolci Üj zenei műhelyben ZIVATAR Az mialom. a mozdulatlanság állóvizébe időnként kövek pottyannak; egy-egy percre gyűrűzni kezd a víz, aztán ismét elsimul tükre. Időnként dühös mozdulatokra rándul a kar, aztán eler- nj’ed; vágj' a régi reflexek szerint keresztvelésre lendül. A légi reflexek még nagyon erőset; a kisváros ősi mozdulatlanságban él. ..Nekünk nincs hová sietnünk.” — mondja Kabanova. Hangjából azonban mintha már hiányozna az — évtizedeken át megszokott — erő, nyugalom és biztonság. A tüzes sárkányba mozdony) meg nem futott el eddig a csillogó acélszalagon. de füttye, cstihögé- se marmiyugtalanit. Fogy az idő . . . Azazhogy gyorsul. S ebben a logyo idóoen, ahol együtt él még a mítosz a rítus, s a technikai csodák híre — némely ember gondolkodni merészel. Sőt olyan is van, aki repülésről álmodik. ■ ■ Lényegében ezt mondja el — egy nagyon érdekes és izgalmas jelrendszerrel — Illés istváil eiöadasa. melyet költői műnek kell neveznünk. Illés úgy szegődött Osztrovsz- kij szerzőtársául, mint ahogy a műfordítók szolgálják az eredeti alkotást. Semmi sem veszett el az orosz klasszikus gondolatiságából: dühéből, lírájából, valóságfeltáró szenvedélyéből, de mindez ujja- teremtödött a Miskolci Nemzeti Színház színpadán. A rendező képes még az író gyengéit is erényre fordítani. Arra gondolunk, hogy Osztrovszkij misztikussága (Katyerina alomlátása, a különböző jóslatok, az Üriasz- szony bibliai átka, a freskók pokollángjai) ebben az előadásban nem öncélúak. Mint a sajátos orosz világ velejárói jelennek meg. Ez a világ tele van titkokkal, félelmekkel, rítusokkal és csodákkal. Ki-ki a maga módján keresi a menedéket, a villámhárítót, hogy szabaduljon a szorítástól, feszültségtől. A képmutatás, a hazugság, az alkohol, a csalás mind-mind egy-egy kisajtó, amin át el lehet menekülni. Katya tragédiája éppen az, hogy nem elégszik meg a kisajtolt valamelyikével; o teljes szívvel akar élni, szeretni. Föltárt keblekkel várja az isten és az emberek ajándékát; azt a megfoghatatlan örömet, melyre minden tiszták méltóak. De van-e annál nagyobb bűn, mint ha egy hazug világban valaki a sa7 jat igazát akarja élni, mondani? Katyerina túl tiszta, tehát nem lehet elég ókos a Kaöanován, a Gyiaojok világához. A képlet végtelenül egy- sze.ü. Egy fiatal lányt — meglehetősen korán — férjhez adnak. Ezzel egyszer s mindenkorra megkötne szárnyait, melyekkel titkon valami időtlen szépség — es boldogság — szíérákoan rep- deselt. Anyósa hazaban szigort es kepmulatast lat, a szerelembe menekülés csak röpke öröm es ahital. A Világ. a család lehúzza — a két férfi közül egy i K sem tud igazán társa lenni. El kell. hogy dobja az életet. .. A dráma — természetszerűleg — sokkal bonyolultabb ennél. Az előadás — véleményünk szerint nagyon helyesen — azokra a „felhőjátékokra" figyel, melyekben, nem szavakkal ugyan, de meg van Írva Katyerina sorsa. A legnagyobb kérdés, bogy gyengíti-e az előadásban jelenlevő misztikum (kövek sorsszerű hullása, villámlás. áztató eső stb.) a tar. sadalmi hátteret, vagyis Osztrovszkij valóságlátását; az 1860-as évek Oroszországénak rajzát, a kisvárosi kereskedő rétegek jellemzését9 Ki merjük mondani; az előadás költöisége — a baljóslatú jelek, a lelkek érzékletesen megragadott napsütései és borúi, egyszóval a be- lélátasok — nemcsak hogy nem gyengítik Osztrovszkij kemény igazságait, hanem sokkal árnyaltabbá, érzékletesebbé teszik azokat. Hiszen akármennyi is itt a véletlen (vagy annak ható) jelenség, Katyerina sorsa törvényszerű. Ezen a társadalmi talajon egy ilyen alkatú hős lépései csak szakadékba vezethetnek. Illés István Csehovon és Lorcán pallérozott rendezői talentuma ezúttal kitűnően érvényesült. Olyan szférákba emeli a játékot, amelyekben minden megtörténhet, s minden történés természetes. Természetesnek tartjuk a valóságos, vizeket, tócsákat, a zuhogó záport, éppúgy, mint azt, hogy a jelzéses díszletben (díszlettervező Kele Judit m. v.) a legnaturálisabb elemek, tárgyak játszanak. Egy kifogásunk van csupán. Az 1860-ban írt dráma szövegét néhol húzni kellett volna. Ebben az invenciózus játékban semmi szükség nincs az olyanféle mondatokra, hogy; éppen itt jön férjével, meg az anyósával. .. Nézd csak azt meg Borisz Grigor- jevics, vajon mit akarhat? stb., stb. Nagyon óvatosan kezelendők a monológok is, hiszen olykor a szavak szinte ráduplázni látszanak bizonyos dolgokra, amelyeket a játékból már úgyis tudunk. Ha a rendező vállalkozott a sajátos képi ábrázolásra (és jó, hogy vállalkozott), akkor mértékkel kell bánni az előadás verbális vonulatával. Hosszú idő óta az első alkalom, hogy a lehető legjobb szereposztásban jelenik meg előttünk egy dráma. Személyes örömünk is, hogy — nagy szünet után — végre (tehetséggel kivívott rangjának) megfelelő szerepet kapott Kovács Mária. Ügy érezzük, hogy a művésznő Ka- banova-alakítása egész színházi életünkben példa- adó lehet. Kovács Márta nem gonosz, erőszakos, lelketlen kufárasszonyt formál. Ez a Kabanova a régimódi család, a régi Oroszország erkölcseit őrzi és védi. Mert meggyőző dése, hogy ezek nélkül elvész a világ. Számára min. den rítus — a földig hajolás. a vállcsók, az út előtt való leülés stb. gesztusa — egy társadalmi és erkölcsi rend védelmében történik. Kabanova nem tudja és nem akarja tudomásul venni, hogy ha lassan is, de mozdul valami, ami előtt — akarva, akaratlanul — ki kell nyitni a kutyával. lakattal, vallással és babonákkal védett családi házakat. Kabanova tudja, hogy nem tarthatja sokáig együtt az övéit, s éppen ezért kétségbeesetten kapaszkodik egy eresztékeiben recsegő világ szertartásaiba. Kovács Mária Kabanovájának nemcsak szigora szembetűnő. Szeretete is éppen ilyen erős. Csak hát rosszul szeret. Adottságai, mesterségbeli tudása lehetővé teszik, hogy moccanatlanul is uralkodjon. Katyerinát Meszléry Judit megformálásában láttuk. A meg nem termékenyített asz- szonyi lélek és test tragédiáját jelenítette meg előttünk. Katyerina életének nagy lehetőségét kitűnően érzékeltette Meszléry. Ez a nő minden lehetne. Szent a valódi szentek között, a legasszo- njnbb asszony, anya és szerető. De ezt senki sem veszi észre. Egyedül ő tudja magáról. De csodálatos erejét csak az önpusztításra használhatja fel. Ebben a megformálásban Katyerina nem annyira értelmetlenül hull el: a meg nem álkuvás példáját is képes felmutatni. Blaskó Péter játszotta Bo- riszt, Katyerina szerelmesét, aki támasznak, társnak, partnernek gyenge. Nem azért, mert Borisz önmaga is erőszakos nagybátya igájában nyög. Azért, mert nem képes felfogni, mire választatott ki, és mivé lehetne Katyerina szerelme által. Blaskó a külsőleg és belsőleg szorongatott helyzetben levő fiú nagy fel- lobbanásával, csodaváró nyitottságával ajándékoz meg bennünket. Előttünk nő. formálódik izgalmas színésszé Ujlaky Dénes. Hatalmas termetével, felsejlő fizikai erejével mindenki fölé magasodik, mégsem képes egy szik- rányi erőt mutatni. Ilyen Tyi- hon. Erőtlen ugyan, de nem ostoba. Sajnos, túlságosan is akklimatizálódott környezetéhez. Űjlaky az orosz világra annyira jellemző önpusztító magatartást is fel tudja villantani a fiatal férjben. Akklimatizálódott Kabanova házának szokásaihoz, szelleméhez Varvara, Tyihon testvérhúga is. Megtanult alakos- kodnf, hazudni. Tudja, hogy mi a különbség a szívből és a színből között. Fehér Ildikó mindezt precíz lélekrajz- zal — mindenféle látványosság elkerülésével — ábrázolja. (Tehetséges színésznő, így hat azt is megírhatjuk róla. hogy szép.) Színházunk másik új tagja, Hunyadkürty István, méltán nyűgözött le bennünket nyugtalanító jelenlétével Kundrjas szerepében. Fehér Tibort nagy örömmel láttuk a kisvárosi feltaláló és próféta fanyar bölcsességgel és igazi oroszos lágysággal megformált alakjában. Kuliginja új utat nyit az ‘orosz klasszikusok öregjei számára. Demeter Hedvig és Máthé Éva egy-egy kiváló karakter-figurával leptek meg bennünket. Ugyancsak tetszett Zoltán Sára és Hídvégi Elek szeiepformálasa is. A címlapon elsőként szereplő Gyikojt hagytuk utoljára. Somló Ferenc erőteljes játékában kelt életre. Kár. hogy egy kicsit karikírozottan. Hruby Mária ihletett jelmeztervei kitünően járultak hozzá annak a — fel nem sorolhatóan — sok embernek a munkájához, akiknek ezt az előadást köszönhetjük. GYARMATI BÉLA Gyere ki te <*\ön*f\virá<f.., „Gyere ki te gyöngyvirág, mert feljött a holdvilág...” Csodaszép szopránhang szólalt meg, amire a szintetizátor válaszolt, s a csángó magyar népdalból borzongatóan szivettépö dráma sűrűsödött. Ütőhangszerek armadáján meg két zongorán megelevenedtek a környezet hangjai, a piactér kopár tűzfalainak vakolatper- gésétöl a fékcsikorgásig; a szív Ideges dobogása, a harangok szelíd csengése vagy éppen fékeveszett vad figyelmeztetése idő múlására, gondolatok ürességére, tennivalóink sokaságára. Rögeszmék elsiKoltva oboán és zongorán. Egy helyben topogás vonósokon és stopperórán, ritmus és hang-szín variációk Moog szintetizátoron. Több volt, mint érdekes. Zene, új zene, melynek befogadására ki kell nyitni fülünket, el kell ereszteni megszokott korlátáinkat, ki kell tárni „az emberek többnyire zárt esztétikai rendszerét”. „Nyitottságot kérünk közönségünktől. Ne döntse el első benyomása hatása alatt egy műnek az értékét, hanem próbálja megszűrni, próbálja esztétikai korlátáit figyelembe nem venni. A zárt esztétikai rendszerek rugalmassá tételét szeretnénk koncertjeinken elérni." Selmeczi György zongora- művész — zeneszerző, az Üj zenei műhely zenei vezetője: — Ügy tűnhet, nem nyilvánvalóak az igények, amelyek az Üj zenei műhelyt létrehozták. De egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az új művészet megértetése, elfogadtatása fokozatosan égető problémájává válik a magyar kultúréletnek. Erre utal közművelődési törvényünk is. A közönség nagy létszámában és az érdeklődésben is ezt az igényt, a kézzel fogható bizonyítékot láttuk. Közmegegyezés alapján új zenének nevezünk minden olyan zenét, amelyet ma élő komponisták írtak, akik utasításokat tudnak adni az előadásmüvészeknek a formai megvalósításhoz, útmutatást nyújthatnak az in- terpretálóknak. Az Üj zenei műhely így válik egyfajta szövetkezéssé alkotók és előadóművészek között. Az eléggé nem dicsérhető — s a vegyes érzelmeket keltő várakozást jó irányba fordító — Üj zenei műhely alakuló első hangversenye szerdán este volt a II. Rákóczi Ferenc könyvtár zsúfolásig telt előadótermében. A Magyar Zeneművészek Szövetsége észak-magyarországi területi csoportja, a megj’ei tanács művelődésügyi osztálya, a főrendező könyvtár, valamint a Zeneművészeti Főiskola kezdeményezése nyitott fülekre talált közönségében. A megjelentszerzők — Victor Máté, Székely Ivan, Selmeczi György, Kocsis Zoltán — műveiket bevezető szavai támpontot adtak az első hallásra még kicsit nehezen befogadható zenedarabok jobb megértéséhez. Ezekkel az új kifejezésmódokkal még nehezen, de már barátkozó hallgató—előadó— alkotó számára egyaránt csak hasznos lehet — és reméljük lesz — a hangversenysorozat. ^ „Elsősorban zeneileg, és nem kívülről kell behatolni a darabokba.” Kocsis Zoltán zongoraművész — zeneszerző: — Ezek az új zenedarabok nagyon nagy fegyelmet kívánnak az előadótól. De ugyanakkor találékonyságot is. Hogy ebből a kpneerten 'mennyi valósul meg. az kifejezetten előadás kérdése. Nem biztos, hogy most az előadás olyan magas technikai szinten volt, hogy jogunk lenne már a műveket bírálni. Jelenleg az „új zene” előadásának technikai szintje még nem éri el a művek színvonalát. Mint ahogy ez így van a klasszikus zenében is, de ott már kialakultak a tradícióink, amelyek alapján az ember tájékozódik egy bizonyos zenei stíluskörben, anélkül, hogy tév- utakra vezetődne, esetleg saját maga által... Az „új zene” előadásánál sem elég az, ha az ember csak a kottát játssza. Teljes szellemi részvétel kell hozzá ... VARSÁNYI ZSUZSA Expedíció a „BromMa” Leningrádban, a Néva-parlon sétálók ismét gyönyörködhetnek Falconet francia szobrászművész világhírű alkotásában, a ..Bronzlovasban”. Nagy Péter cár csaknem kétszáz éves emlékművét az idő erősen megrongálta. Ezért vált szükségessé a nagy szakértelmet és gondosságot követelő restaurálás. A felújítási munkákban több mint tíz leningrádt üzem munkásai, restaurátorok, műtörténészek serege vett részt. Az előzetes vizsgalatok során lyukat vágtak a szobor testébe, hogy belülről is megvizsgálhassák állapotát. Az emlékműben egy fém tokot találtak, amelyből elsárgult papírlap került elő, rajta az előző, 1909-es rekonstrukciós munkák irányitóinak. köztük Ilja Repinnek, a híres festőnek a neve. A fémhenger múzeumba került, s hogy helj'e ne maradjon üresen, az emlékműben elhelyeztek egy acéltokot, amely tartalmazza a szobor restaurálására felhasznált anyagok összetételét, a felújítás műszaki leírását, a restaurátorok névlistáját és három le- ningrádi lap különkiadását, amely arról számol be, hogy milj’en volt a város élete” 1976 szeptemberében. A szobor ma ismét eredeti szépségében őrködik a Néva lelett. I Kiállítás a szovjet könyv ünnepi hete alkalmából Hatszóz kötetet felvonultató könyvkiállítást nyitottak meg tegnap a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, a kultúrcentrum és az Állami Könyvterjesztő Vállalat rendezésében. A szovjet könyv ünnepi hete alkalmából állították ki a zeneszalonban a Szovjetunió népeinek irodalmi alkotásait, ifjúsági. képzőművészeti, politikai, ismeretterjesztő és szakmai műveit reprezentáló köteteket. A Szovjetuniót világszerte földünk legnagyobb könyvhatalmának és az olvasók országának nevezik. Méltán, mivel mintegy 230 központi, köztársasági, területi és ágazati könyvkiadója az elmúlt évben például 1.8 milliárd könyvet és füzetet adott ki. Az utóbbi három évtizedben több mint ezer magyar szerző műve jelent meg 34 nyelven. nem kevesebb mint 36 millió példányban. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat fontos feladatúnak tekinti a Szovjetunió népei irodalmának, az- orosz és szovjet szerzők eredeti nyelven megjelenő műveinek, fordításainak, művészeti albumoknak, hanglemezeknek rendszeres terjesztések Nagy segítségére van ebben két orosz nyelvű szakboltja, a Melódia és a Gorkij könyvesbolt. Két évvel ezelőtt e boltok együttes forgalma 7.J millió, tavaly 8.5 millió forint volt. Az Európa könyvesbolt az orosz-szovjet szerzők magyarra fordított szép- irodalmi müveinek népszerűsítésében ért el szép eredményeket. December 5-én nyitja meg kapuit a TIT téli egyeteme Harkányban. Európai hírű fürdőhelyünkön nyolcadszor kerül sor erre a nemzetközi találkozóra, amelyen a hagyományoknak megfelelően elsősorban a szocialista országokból érkezett vendégek vesznek részt. Az idén Bulgáriából. Jugoszláviából. Lengyelországból. Magyarországról és a Német Demokratikus Köztársaságból 114-en töltenek majd két hetet Harkányban. Téli egyetem Harkányban
