Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1976-11-05 / 262. szám

% A kereskedelem kulcskérdése Asszonyok a hosszú nevű gyárban Nem fagylalt ez a munka... * A talpraesett asszony .. ■ Kocsis Barnáné brigádvezetö. Hiszik, nem hiszik, nem tudtam, hogy Kocsis Barná­né brigádja a November 7. nevet viseli. Ez már csak ak_ kor derült ki, amikor Mari­ka — Kocsisné — ígéretéhez híven hazaszaladt Szirmára, a brigádnaplókért. — Elviszem autóval t— ajánlottam korábban, mire Marika megköszönte, mond­ván: ő is kocsival van. neki is csak annyi az út. igaz, ro­hanni kell, mert két nyéki brigádtaghoz készülődnek be­teglátogatóba. s ő fuvarozza a többieket is. Wartburgja van. Annyit tudtam a brigád­ról, hogy a Beton- és Vas­betonipari Művek miskolci gyárának egyik legjobb kol­lektívája, amelyben túlnyo­mórészt nők dolgoznak, ki­fejezetten komisz-kemény a munkájuk, mozaiklapokat készítenek, csiszolnak, gőz­ben, vízben, zajban, mert ' akármekkora a gépesítettség üzemükben, elkerülhetetlenül féltalpig gázolnak a betonla­tyakban. Meg persze azt. hogy a brigádvezető nő, és — mert kuriózum — még azt is, hogy a férje is brigádtag. Ha kell, kezes is Molnár Ferenc, a gyár igazgatója figyelmeztetett: ha igazi munkában akarjuk őket találni, mindenképpen negyed 2 előtt menjünk mert azután már takarítanak a műszakváltáshoz, s a? már más. Soha az életben nem jár­tam még a hosszú nevű gyár­ban, és persze ennek tudható be, hogy a technológiai fo­lyamatokról vajmi keveset tudtam, s tudok az első lá­togatásom után is. Mentsé­gemre szóljon: nem ez érder kelt. hanem a brigád. Igazság szerint róluk már valamifajta kép kezd kiala­kulni bennem, de természe­tesen az sem teljes, mert mit tudhat meg az ember 46 má­sik ember szoros közösségbe zárt életéről néhány óra alatt? Ami megfogott, az a bri­gád hangulata. Valami olyas­mi, amit a kívülálló legfel­jebb véletlenül fejthet meg. — Azt meséld el, amikor a fiad a mozipénzt kérte, és az osztálytársai azt hitték rólad, hogy a „barátnője” vagy! — kapacitálták a bri­gádvezetőt. Marikát a brigád tagjai, úgy vélekedve: a leg­jobban ezzel érzékeltethetik, mennyire nem nézni ki eb­ből a' filigrán asszonyból, a nagy fiúgyermekét. Brigádszerte ismert a his­tória, újra meg újra nevet­nek rajta, örömmel, ahogy annak is örülnek: Tibold Mária — törzstagjuk — „szörnyen jól” érezte magát Balatonfüreden, az üdülőben, ahonnan épp most érkezett vissza. Azt azonban véletlenül tudtam meg. hogy a brigád másik tagjának — hatgyerme­kes családapáról van szó — úgy segítettek, hogy a bri­gád öt éven át, tíz-tízezer fo­rint OTP-kölcsönt vett fel, hogy családiház-épításét se­gítse. Kocsisné és a férje volt a készfizető kezes! Hogy feltalálják magukat A November 7. szocialista brigád 46 tagú. két üzem­csarnok teljes munkásgárdá­ja egy műszakon. Közülük 39 nö, a férfiak inkább a szakmunkát adják, gépkeze­lők, géplakatosok. Többség­ben 14 esztendeje dolgoznak együtt, és — sajnos — kevés közöttük az utánpótlást biz­tosító fiatal. Nemigen rajtuk múlik. — A jelentkezőknek, amit csak lehet segíteni, segítünk hogy feltalálják magukat. Minden új dolgozóért össze­fogunk. Csakhogy úgy szok­tuk mondani: nem fagylalt Ezerszámra kell megemelni a mozaiklapokat egy műszak alatt. Most mar meg könnyű is. Hisz targonca szállítja . .. (Kerényi László jelv.) ez a munka. A jó fizetés is csak azt vonzza, aki szeret dolgozni. És persze, mi csak annyit tehetünk, hozzá, hogy emellett is jól erezzék, ma­gukat, akik ide jönnek. Frimec Ernőné; brigádve- zető-helyettes. Ha valakinek, hát neki joga van szólni a gyárban, 18 évéből napi nyolc órát — sokszor többet is — töltött el már eddig is itt. Kérdezem, mi tartja össze őket? Talán másként fogal­mazta meg, de válaszának lényege: az emberség. Ahogy egymással törődnek. A végső válasz azonban mégis inkább Czikó László- né tói, érkezett, Juliskától, Juliska nénitől, mikor hogy dukál. Ö mondta: rövid idő választja el a nyugdíjtól, nem bír már akárhol dol­gozni, egészsége ugyan az ál­landó délelőttös műszakot kívánná, de a világért sem cserélne brigádot, itt szokta meg. itt tudják, mennyit ér, s méltányolják, hogy ereje is itt fogyatkozott. Talpraesett asszony 'Mindenhol van civakodás — kanál, csörgés nélkül nincs, vonatkozik ez bár­mely közösségre! —. adódik itt is rosszabb hangulat, meg jobb is. ám tudják egymás­ról. kinek mitől áll ferdébben a szája, ha mosoly helyett grimasz sikerül. Valahogy így fogalmazott Hegedűs László művezető, amikor a brigádról beszélt. Aztán még- hozzátette: azért szereti őket. mert tartós sértődés nincs. És hát a brigádvezető. . . Igazán talpraesett asszony. A talpraesett asszonv meg szinte a telhetetlenségig mu­togatta. kit kellene még len­csevégre kapni. Az egyiket, mert régi. megbízható dolgo­zó. a másikat, mert kiváló — a 46 tagból 32 ilyen, van aki többszörösen is —. a harma­dikat, mert... szóval min­denkiről volt valami olyan minősítése, amit szerinte pél­daként kell állítani. Az utolsó pillanatban ju­tott eszünkbe: épp róla nem készült fotó. gyorsan pótolni kell. Aztán sajnáltuk is. hogy nem akkor exponáltunk, amikor éppen beállt a gép­hez. kapkodni a könyörtelen pontossággal ofrduló korong­ról a mozaiklapot, hogy az ott dolgozót helyettesítse, míg beszélgetünk. Nincs több hely. Ennyire futotta. Csöppnyi ízelítő egy közösségről. Aprócska, szép példa. KADVÁNYI ÉVA Már most nagy bizonyossággal állítható: az 1976-os eszten­dő nem úgy kerül be a hazai kereskedelem történetének aranykönyvébe, hogy kiemVkedően magas forgalmat hozó, jó qv volt... Volt ennél jobb. már ami a számszerű jellem­zőket illeti, s lesz ennél is jobb. Mindemellett tiszta lelkiis- merettel írhatjuk le. hogy az ellátás kiegyensúlyozott, vagy másként, markánsabban fogalmazva: soha nem volt olyan kevés a hiánycikk, mint napjainkban. Az eddig eltelt tíz hónap forgalmi eredményein minden­képpen javít majd az év végi, pénztárca-nyitogato vásárlási láz. (A vevőt persze nemigen érdeklik a vállalati statisztikák. A vevő gondja, kérdése, hogy a pénzéért megkapja-e amit várt. A napi jó közérzetét alapvetően meghatározhatja a vá­sárlás sikere, a kiszolgálás kulturáltsága, az eladó figyelmes­sége.) Tehát: az eddigi tények és a következő néhány hónap prognózisa ráncokat vonhat a forgalomért, a jutalékért, a nyereségért aggódó szakmabeliek homlokára. Aggódhat a fő­könyvelő is a készlet mialt. a bank sürgetése miatt, s az áru forgási sebességének mérséklődéséért. Ám nem ez a lényeg, mert ezek a mai tények csak akkor és annyiban érdekesek, amennyiben összevetjük őket a korábbi évek — legoptimis­tább számításait is meghaladó — forgalmi teljesítményével. Mindenki tudja, látja, tapasztalja, hogy üzleteink zsúfoltak. Különösen a fővárosban s a nagyobb városokban. A csúcs- forgalom állandósult. így alig van mód kínálni, tanácsot ad­ni, lebeszélni vagy rábeszélni. S nem utolsósorban az rontja a szakma rangját, hogy az ilyen, többletforgalom lebonyolí­tására kényszerülő boltban tulajdonképpen nem lehet elad­ni, nem lehet a szó klasszikus értelmében kereskedni, ha­nem csak elosztani... És ez nemcsak a vevőnek fájhat. A szakmaszerető kereskedő búsong a legjobban, ha egy jó kis bolt belerokkan a túlzott igénybevételbe. És azt a nem sta­tisztikusok is tudják, hogy egy ponton az imponálóan jó for­galmi adatok, az egy négyzetméterre vagy eladóra számított, mutatók jelentése negatív: mert zsúfoltságot, kényszerkörül­ményeket. nemkívánatos állapotot fejeznek ki. Sokszor, sokan tréfálkoznak azzal, hogy nálunk sok em­ber számára a belpolitika egyenlő a belkereskedelemmel... Azaz. ha jól kereskedünk, akkor jól politizálunk. Ha van pénz. ha van megfelelő áru, s akad olyan hely (a kor szín­vonalán álló bolt), ahol az üzlet lebonyolódhat, akkor már nincs baj... Nos, a feltételek közül pillanatnyilag az utóbbi­nak vagyunk leginkább szűkében. A szakember úgy fogal­maz, hogy az üzlethálózat fejlesztése nem tartott lépést a forgalom dinamikájával. Ebben a tervidőszakban 22 milliárd forintért épül üzlet. Javulás várható, de a probléma nem ol­dódik meg véglegesen. Huszonkét milliárd forint nagyon nagy pénz, de a vásárlók javát szolgáló haszna valójában csak akkor mérhető le, ha a pénzből ott és olyan üzlet készül, amely. túl a szűkén vett vállalati érdeken, mindnyájunknak ..bolt". B. I, Kiváló munkáért A KISZ KB vörös zászlaja A KISZ Központi Bizott­sága vörös zászlóval tüntette ki a miskolci Központi Le­ánykollégiumot és a 116. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumát. Kiváló munkájáért mind­két kollégium tavaly és idén is elnyerte az arany okleve. let, ennek eredménye a mos­tani kitüntetés. Tegnap délután 6 órakor, rendkívüli közgyűlésen vette át dr. Huszti Vilmosné kol­légiumi igazgató és Kujbus Katalin, a diáktanács titkára 'emelik — Már megint a remény! — kapom fel a fejemet, mert­hogy X. Y. illetékes a soros remélő ma a rádióban. Így zár­ja nyilatkozatát: „Reméljük, hogy a lakosság számára ele­gendő árut tudunk biztosítani.” De reménykedtek már be­ruházás ügyében, átadási határidők dolgában, s magasan vi­szi a pálmát az az interjúalany, aki remélte, hogy beosztottai megértik intézkedése fontosságát és végre is fogják azt haj­tani. Közeledik az év vége. és kötelességünk számba venni, mit tettünk eddig, de főként, hogy még mit tehetünk. Szűk két hónup nem sok, de ha összeillenek a szervezési intézkedések fogaskerekei, többet produkálhatunk, mint más közönséges havakban. Ehhez azonban az is kell. hogy kevesebbet re­ménykedjünk. Jólesne gyakrabban hallani ilyesféle egyér­telmű mondatokat: „Munkatársaimmal együtt mindent meg­teszünk”, „határozottan ígérjük”, de elég lenne egy szó is: „meglesz". Valamiféle kifürkészhetetlen végzet karinai közé került volna annyi vezetőnk, hogy úgy tesz. mintha dolgaink rende­zése elsősorban nem tőle függne? Igaz. végső soron minden a beosztottam és a társvállalatok dolgozóin múlik. Az áldó zatkészség, a tetterő, az üzem, az intézmény iránti felelős- í ség mindegyikben ott is szunnyad. De legyen, aki felkeltse! j (bohus) • Soós Rolandtol, a KISZ me­gyei bizottságának munka­társától a KISZ KB vörös zászlaját. A 116. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet kollé­giumának kitüntetésére ma délután -fél 4-kor, a Vasas Művelődési Központban ke­rül sor. Korpás Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára adja át Bujdos Lászlóné igazgatónak és Tor­ma Lajosnak, a diáktanács titkárának a vörös zászlót. Kiváló munkájáért vörös vándorzászlóval jutalmazták a Nehézipari Műszaki Egye­tem KISZ-bizottságát. Dr. Komócsin Mihály, az egye­tem KISZ-bizottságának tit­kára vette át a KISZ KB vörös vándorzászlaját, melyet Buczkó Béla, a KISZ KB Iptéző Bizottságának tagja adott át. Műszaki doktora való Ma műszaki doktorokat aváttak a Nehézipari Mű­szaki Egyetem nagy tanács­termében. Tizennyolcán kap­ták meg a műszaki doktori címek 0 A mozdulatok oly gyorSak, hogy a fotóobjektív a pillanat tört része alatt sem képes nyugalmi helyzetet rögzíteni. A gép megáll egy pillanatra. Az ember nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom